Cimkék: Chulin  podcast

Leesett, felállt, elindult — megúszta a treifah-státuszt?

Köves Slomó rabbi a Chulin (חולין) 51. lapján a belső szervi lyukak világából átlép a zuhanás, rázkódás és rejtett sérülés kérdéséhez. A tűvel átszúrt százrétű gyomor után a lap fő dilemmája az lesz: mikor kell attól tartani, hogy egy állat kívülről épnek látszik, de belül halálos sérülést szenvedett? Egy kecske leugrik a kéményen át a hámozott árpához, egy bárány húzza maga után a lábát, a tolvaj átdobja a kecskét a kerítésen, a kacsa vízre esik, a tyúkot ledobják a vágóhídi ládából — és minden esetben azt kell eldönteni, hogy természetes mozgásról, kontrollált esésről vagy életveszélyes belső rázkódásról van-e szó.

A külső gyomor szakadása: tefach vagy többség?

A lap az előző témát folytatja: Rabbi Yehuda (רבי יהודה) szerint ha a külső gyomor, keres hachitzonah (כרס החיצונה), nagy állatnál egy tefach (טפח), vagyis tenyérnyi/ökölnyi méretben felszakad, az már treifah (טרפה). Kis állatnál akkor válik treifahvá, ha a külső gyomor nagyobb része szakad fel.

Rabbi Binyamin Rabbi Elazar nevében pontosít: nem szó szerint „nagy” és „kis” állatról van szó, hanem két mércéről. Ha a szakadás eléri az egy tefachot, akkor treifah, még ha nem is a szerv többsége szakadt fel. Ha pedig a szerv nagyobb része szakadt fel, akkor treifah, még ha ez nem is éri el az egy tefachot.

A Talmud megkérdezi, miért kell ezt hangsúlyozni, hiszen ha valaminek a többsége felszakad, nyilván súlyos. A válasz: azt hihetnénk, hogy a két feltételnek együtt kell teljesülnie. Ezért kellett kimondani: amelyik mérce előbb teljesül — a tefach vagy a többség —, már elég a treifah-státuszhoz.

Sela méretű lyuk és a datolyamagok próbája

Rabbi Jochanan (רבי יוחנן) nevében elhangzik: ha a külső gyomron nem vágás, hanem valódi anyaghiányos lyuk keletkezik, akkor egy sela (סלע) pénzérme mérete már treifah. Ennek oka, hogy ha ezt a kerek hiányt vágássá alakítanánk, körülbelül egy tefachnyi szakadásnak felelne meg.

A Talmud szemléletesen meghatározza, mekkora a sela: akkora lyuk, amelyen három datolyamag átfér, ha még van rajtuk egy kevés gyümölcshús, nehezen; ha nincs rajtuk gyümölcsmaradvány, könnyedén. Köves Slomó rabbi megjegyzése szerint ez volt a talmudi világ gyakorlati „centimétere”: ismert tárgyakkal, magokkal, érmékkel, kézzel mértek.

Tű a százrétű és recés gyomorban

A misna szerint ha a százrétű gyomor, hemses (המסס), vagy a recés gyomor, beit hakosot (בית הכוסות), kifelé lyukad át, az állat treifah. Ha azonban a kettő közötti fal lyukad át, az nem feltétlenül gond, mert ezek a gyomorrészek amúgy is összeköttetésben állnak.

A Talmud most a tű esetét vizsgálja. Ha a hemses vagy beit hakosot falában tűt találnak, és az csak az egyik oldalt szúrta át, az állat kóser. Ha teljesen átfúrta mindkét oldalt, treifah. A kérdés azonban: mikor történt az átfúrás?

Ha a tűn vérrög, kort dam (קורט דם), található, akkor biztos, hogy még a vágás előtt szúrta át a szervet, mert élő állatban vérzés keletkezik. Ha nincs rajta vérnyom, feltételezhetjük, hogy a vágás után került oda vagy akkor sértett, amikor már nem volt élő vérkeringés.

Ki viseli a veszteséget, ha az állat már eleve treifah volt?

Köves Slomó rabbi kitért a kereskedelmi következményre is. Ha valaki állatot vesz, és kiderül róla, hogy treifah, alapvetően ő viseli a veszteséget. De ha bizonyítható, hogy az állat már az adásvétel előtt treifah volt, akkor kártérítést követelhet az eladótól.

Ilyen bizonyíték lehet például egy régi, már hegesedő lyuk. Ha a seb állapota azt mutatja, hogy több mint három nappal korábban keletkezett, és az állatot három napon belül vették, akkor a vevő úgy vásárolta meg, hogy az már eleve hibás volt. Ha azonban nem egyértelmű a helyzet, akkor a bizonyítási teher azon van, aki a pénzt ki akarja venni a másik kezéből.

Rabbi Yehuda HaNasi és a vérrög a túloldalon

A Talmud egy történetet hoz Rabbi Yehuda HaNasi (רבי יהודה הנשיא) előtt vizsgált gyomorról. A hír szerint ő treifahnak minősített egy olyan beit hakosotot, amelyet a tű látszólag csak az egyik oldalról szúrt át. Ez ellentmondani látszott az előző szabálynak.

Később kiderült: Rabbi Yehuda HaNasi kifordította a szervet, és a túloldalon vérrögöt talált. Ez bizonyította, hogy a tű korábban teljesen átszúrta a falat, csak a tű már nem állt ki mindkét oldalon. A vérrög árulkodott arról, hogy a túloldalon is seb volt.

A Talmud végül azt mondja: ebben nincs újítás. Ez pontosan a misna szabálya: ha a tű ténylegesen átment a falon, az treifah; ha csak az egyik oldalt érinti, nem.

Leesett a tetőről: mikor kell belső rázkódástól tartani?

A misna egyik alapesete: ha az állat leesett a tetőről, nafla min hagag (נפלה מן הגג), tartani kell attól, hogy belső szervei összerázódtak vagy megsérültek. Ezt nevezi a Talmud risuk eivarimnak (ריסוק איברים), belső szervek zúzódásának. Ilyenkor nem elég, hogy kívülről épnek látszik.

Rav Huna (רב הונא) azonban azt mondja: ha az állatot egy tíz tefach magas helyre tették, majd később lent találták, nem kell automatikusan attól tartani, hogy leesett és megsérült. Lehet, hogy maga ugrott le. Ha az állat saját akaratából ugrik, bízhatunk abban, hogy ösztönösen felméri, mit bír ki.

A kecske, a kémény és a hámozott árpa

Ezt a logikát próbálja a Talmud Ravina kecskéjének esetén. A kecske a tetőről a kéményen át meglátta lent a finom hámozott árpát, és leugrott érte. A kérdés: itt is mondhatjuk-e, hogy maga mérte fel az ugrást?

Lehetett volna azt mondani, hogy normál esetben azért nem gond az ugrás, mert az állat közben kapaszkodik, falat érint, csökkenti az esést; a kéményben viszont nincs ilyen lehetősége. A Talmud mégis úgy érti Rav Huna elvét: az állat természetes ösztöne felméri a távolságot. Ha magától ugrik, nem tartunk risuk eivarimtól.

Sánta bárány: izomhúzódás vagy gerincsérülés?

Egy másik esetben egy bárány húzta maga után a lábát. Rav Yeimar azt mondta: ez bizonyára izomhúzódás vagy ficam, tehát nem treifah. Ravina azonban felvetette: nem lehet, hogy a gerincvelő, chut hashidrah (חוט השדרה), sérült?

Megvizsgálták, és kiderült, hogy valóban gerincsérülésről volt szó. Ennek ellenére a Talmud általános következtetése nem az, hogy minden sánta állatnál a gerincet kell gyanítani. Alapesetben a gyakoribb sérüléseket kell keresni; a ritka, külön jel nélkül nem feltételezendő.

Öklelő kecskék, tolvajok és visszadobott állatok

A Talmud tovább finomítja a risuk eivarim szabályait. Ha hím kecskék egymást öklelik, nem kell belső rázkódástól tartani. Lehet, hogy az állat fájdalmasnak tűnik, de ez a küzdelem természetes következménye, nem feltétlen halálos belső sérülés.

Ha viszont az egyik állat a másikat magaslatról löki le, akkor már igenis tartani kell a rázkódástól.

A tolvaj esete különösen szemléletes. Ha a tolvaj átdobja a kecskét a kerítésen, feltételezzük, hogy vigyáz rá, mert el akarja lopni, tehát futnia kell vele, és nem akarja tönkretenni. Ha viszont észreveszik, és menekülés közben gyorsan visszadobja, akkor már tartani kell a sérüléstől. Ha azonban megbánásból, teshuvah (תשובה) miatt adja vissza, akkor megint feltételezzük, hogy óvatosan teszi.

Botütés, keresztirányú ütés és csomós fa

Ha az állatot bottal ütik, nem mindegy, hogyan. Ha a bot teljes hosszában a gerinc mentén érinti az állatot, kevésbé veszélyes. Ha viszont a bot vége a hát közepén csapódik be, az súlyosabb belső sérülést okozhat.

Ha a boton csomók, letört ágak helyei vagy kiálló bunkók vannak, az is veszélyesebb. Ha pedig nem hosszában, hanem keresztben ütik meg az állatot, akkor szintén tartani kell a sérüléstől.

A születés nem számít ilyen zuhanási traumának

Köves Slomó rabbi egy hosszabb kitérővel kapcsolta ide a születés témáját. A kérdés: ha egy állat megszületik, nem kellene-e attól tartani, hogy maga a születés is olyan trauma, mint a lezuhanás?

A Talmud szerint nem. A születés természetes folyamat, nem számít risuk eivarimnak. Ezt több bizonyítási kísérlet is alátámasztaná. Az egyik a zav (זב), folyásos tisztátalanság esete: ha egy egynapos újszülöttnél is lehet valódi zav-státusz, akkor a születést nem tekintjük olyan külső kényszernek, amely automatikusan magyarázná a folyást.

A másik bizonyítási kísérlet a nolad (נולד), ünnepen „megszületett” dolog kérdése. Ha egy állat Yom Tovkor (יום טוב) születik, és aznap levágható lenne ünnepi étkezésre, az azt mutatná, hogy nem kell egy napot várni a születési trauma miatt.

A Talmud azonban finomít: lehet, hogy az ilyen újszülött azért rendben van, mert rögtön felállt és járni kezdett. Ha az állat a megszületése után normálisan feláll és mozog, nincs ok risuk eivarimtól tartani.

Vágóhídi leterítés és a felállás jele

Egy marhát a vágóhídon erősen leterítettek, és az állat ordított. Mégsem tekintették ezt automatikusan risuk eivarimnak. Az indok: amikor a marha ellenáll, kapaszkodik, feszít, nem úgy zuhan, mint egy tehetetlen test. Ezért az ilyen leterítés nem azonos a tetőről való leeséssel.

A Talmud végül gyakorlati szabályt ad. Ha az állat akaratán kívül esett le, de felállt, nem kell egy teljes napot várni a vágással, viszont a vágás után meg kell vizsgálni a belső szerveit. Ha az állat nemcsak felállt, hanem el is indult, akkor még külön vizsgálatra sincs szükség. Ha pedig egy teljes nap eltelt, és életben maradt, akkor szintén nincs külön aggodalom.

Mit kell vizsgálni esés után?

Vita van arról, mit kell megvizsgálni. Rav Dimi Nehardeából azt mondja: elsősorban a beleket kell ellenőrizni. Rav Papa (רב פפא) szerint azonban minden puha belső szervet meg kell vizsgálni.

Felmerül, hogy a simanimat (סימנים), vagyis a nyelőcsövet, veshetet (וושט), és a légzőcsövet, kaneht (קנה), is vizsgálni kellene-e. A válasz: nem. Ezek erősebb szerkezetűek, nem ezek a tipikus sérülési pontok zuhanásnál.

Kacsa vízen, ruha, háló és lenköteg

A vízre esett madárnál az számít, úszik-e. Ha a kacsa a vízre esik, majd saját erejéből úszik, az olyan, mintha az állat elindult volna: nem kell tartani risuk eivarimtól. De ha folyásirányban sodródik, az nem bizonyít úszást. Ha folyással szemben úszik, az már igen. Állóvízben bármelyik irány jó, de ha mellette egy fadarab sodródik, vigyázni kell: lehet, hogy nem ő úszik, csak a víz viszi.

A Talmud különböző felületeket is vizsgál. Kifeszített ruhára esés veszélyesebb, mert keményen foghatja meg az állatot. Ha a ruha nincs kifeszítve, hanem rugózik, mint egy tűzoltólepedő, az enyhít. Többrétegű, puhább anyag szintén kevésbé veszélyes.

Háló esetén számít, mennyire sűrű és kemény. A szorosan álló, kemény háló veszélyes lehet; a lazább kevésbé. Lenkötegnél is különbség van: ha az állat kemény kötegre esik, az gond; ha két köteg közé esik, és azok lassítják az esését, az enyhébb. Az előkészített, átfésült len puhább, míg a még keményebb, feldolgozatlanabb len veszélyesebb lehet.

A lap fő tanulsága

A Chulin 51 központi tanítása, hogy a halacha nem minden esést kezel egyformán. Nem az számít pusztán, hogy az állat magasról került-e le, hanem hogy leesett vagy leugrott, kontrollálta-e a mozgását, felállt-e, elindult-e, mire esett, és milyen tipikus sérülést kell keresni.

Köves Slomó rabbi gondolatmenetében a treifah szabályai itt már nemcsak lyukakról és szervekről szólnak, hanem mozgásról, ösztönről és valószínűségről. A kecske, amely maga ugrik az árpához, nem ugyanaz, mint az állat, amelyet ledobnak. A kacsa, amely szemben úszik az árral, nem ugyanaz, mint amelyet csak sodor a víz. A halacha nem a drámát nézi, hanem a működő jeleket: felállt, ment, úszott, ellenállt — vagy tehetetlenül zuhant.

Az elhangzott példák röviden

• Külső gyomor, keres hachitzonah (כרס החיצונה), egy tefachnyi szakadása.
• Kis állatnál a külső gyomor többségi szakadása.
• A két mérce: tefach vagy többség.
• Sela (סלע) méretű lyuk.
• Három datolyamag mint méretpróba.
• Százrétű gyomor, hemses (המסס).
• Recés gyomor, beit hakosot (בית הכוסות).
• Tű a gyomorfalban.
• Egyoldali és kétoldali átszúrás.
• Vérrög, kort dam (קורט דם), a tűn.
• Régi, hegesedő lyuk és az adásvételi kártérítés kérdése.
• Rabbi Yehuda HaNasi esete az egyoldali tűvel.
• A túloldalon talált vérrög.
• Tetőről leesett állat, nafla min hagag (נפלה מן הגג).
• Belső zúzódás, risuk eivarim (ריסוק איברים).
• Tíz tefach magas hely.
• Állat, amely magától leugrik.
• Ravina kecskéje, amely a kéményen át ugrik le a hámozott árpához.
• Sánta bárány, amely húzza maga után a lábát.
• Izomhúzódás vagy gerincvelő-sérülés.
• Hím kecskék öklelése.
• Állat lelökése magaslatról.
• Tolvaj, aki átdobja a kecskét a kerítésen.
• Tolvaj, aki menekülés közben visszadobja az állatot.
• Megtérő tolvaj, aki óvatosan adja vissza.
• Botütés hosszában.
• Bot vége a hát közepén.
• Csomós, kiálló ághelyes bot.
• Keresztirányú ütés.
• Születés mint nem halálos trauma.
• Egynapos újszülött és zav (זב).
• Nolad (נולד) problémája Yom Tovkor.
• Ünnepen született, testi hibás bechor (בכור).
• Császármetszés kizárása az elsőszülött státuszból.
• Újszülött állat, amely feláll és jár.
• Vágóhídon leterített, ordító marha.
• Állat, amely feláll esés után.
• Állat, amely járni kezd esés után.
• Belső szervek vizsgálata esés után.
• Belek vizsgálata Rav Dimi szerint.
• Minden puha belső szerv vizsgálata Rav Papa szerint.
• Nyelőcső és légzőcső mint erősebb simanim.
• Vízre esett kacsa.
• Folyással szemben úszás.
• Folyásirányú sodródás.
• Állóvízben úszó madár.
• Fadarab mellett sodródó madár.
• Kifeszített és nem kifeszített ruha.
• Többrétegű puha anyag.
• Sűrű, kemény háló.
• Lazább háló.
• Lenköteg, amelyre ráesik az állat.
• Két lenköteg közé esés.
• Átfésült, puhább len.
• Keményebb, feldolgozatlan len.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud