Cimkék: Chulin  podcast

Ha a bálványimádó csak „kulturálisan” bálványimádó, ehetünk a vágásából?

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) traktátus negyedik lapján továbbviszi a sakter megbízhatóságának kérdését: mikor fogadható el annak a vágása, akinek vallási státusza problémás? A somronita, a Kuti (כותי) esetében a próba egyszerűnek tűnik: ha eszik a saját vágásából, akkor bízhatunk benne. De a Talmud hamar sokkal kényesebb terepre lép: mit kezdünk azzal, aki csak élvezetből hitehagyott? Mi van a körülmetéletlennel? És a legprovokatívabb kérdés: ha valaki bálványimádó, de nem elvből, hanem sodródásból, kulturális megszokásból, akkor a vágása vajon még kóser lehet?

A somronita próbája: egyél belőle, és akkor mi is eszünk

A tanulás egy baraita (ברייתא) idézésével indul: a Kuti (כותי), vagyis somronita vágása kóser, ha egy zsidó ott áll mellette, és figyeli a shechitah (שחיטה), a kóser vágás folyamatát. Ha viszont a zsidó csak akkor érkezik, amikor az állat már le van vágva, a somronitának adni kell belőle egy falatot. Ha megeszi, a zsidó is ehet belőle; ha nem eszi meg, tilos.

Köves Slomó rabbi emlékeztetett: a somronitákkal kettős probléma van. Egyrészt vitatott, hogy betérésük érvényes volt-e, hiszen az oroszlánoktól való félelem miatt vették fel a zsidóságot. Másrészt, még ha zsidóknak is számítanak, nem fogadják el teljesen a rabbinikus értelmezéseket. A lifnei iver (לפני עור), „vak elé ne vess gáncsot” parancsát például szó szerint értik, és nem feltétlenül tekintik tilosnak, hogy másvalakit spirituálisan bűnbe vigyenek.

Ezért kell a próba: ha a somronita maga is eszik a húsból, akkor nyilván kósernek tartja a vágást.

Abaye és Rava vitája: végig ott kell állni, vagy elég ki-be járni?

Köves Slomó rabbi visszautalt az előző napi vitára Abaye és Rava között. Abaye szerint lechatchilah (לכתחילה), vagyis eleve csak akkor jó a somronita vágása, ha a zsidó végig ott áll mellette. Ha csak később érkezik, akkor bedieved (בדיעבד), utólag segíthet az, hogy a somronita eszik belőle.

Rava engedékenyebb: szerinte már az is elég lechatchilah, ha a zsidó felügyelő ki-be jár, vagyis a somronita tudja, hogy bármikor rányithatnak. Ha viszont egyáltalán nem volt felügyelet, akkor jön a próba: eszik-e a saját vágásából.

A baraita első fele Abaye-nak kedvez, mert ott állandó felügyeletet említ. A második fele viszont Ravát látszik támogatni: ha valaki útközben találkozik egy somronitával, akinek a kezében madárfüzér van, elég, ha az egyik madárból eszik, és akkor a többiből is lehet enni.

A madárfüzér problémája: honnan tudjuk, hogy mind jó?

A madárfüzér példája különösen éles kérdést vet fel. Ha a somronitának több levágott madár van a kezében, és csak az egyikből eszik, honnan tudjuk, hogy a többi is kóser? Nem lehet, hogy csak azt az egyet vágta jól, és épp azt kapta vissza?

Köves Slomó rabbi a Talmud gondolatmenetét követve elmagyarázta: úgy kell neki adni a madár fejét, hogy ne tudja, melyikből kapott. De még így is felmerül: talán felismeri valamilyen jelről, siman (סימן), hogy melyik madárról van szó. Erre a válasz: össze kell roncsolni előtte a fejet, hogy ne tudja azonosítani. Ha így is megeszi, akkor bízhatunk abban, hogy az egész füzért megfelelően vágta.

A rabbi ehhez egy haszid történetet is hozott Iser Masmidról, aki annyira óvakodott a húsfogyasztástól, hogy még a rebe asztalánál sem evett húsból. Amikor szemére vetették, hogy talán szentebb akar lenni a rebénél, azt válaszolta: ha pontosan azt a darabot ehetné, amelyet a rebe a szájába vett, megenné – de miután a rebe már a szájába vette, azt már nem tudja megenni.

Tartják-e a somroniták a részletszabályokat?

Ezután a rabbi mélyebb kérdésre tért: honnan tudjuk, hogy a somroniták a madarak vágását is elfogadják? A Tóra a vágás parancsát a marhára és juhra mondja, a madarakra nem ilyen expliciten. Ráadásul a shechitah számos részletszabálya rabbinikus hagyományból ismert: shehiyah (שהייה), a kés túl hosszú megállítása; derasah (דרסה), a kés rányomása; chaladah (חלדה), rejtett vágás; hagramah (הגרמה), a helytelen vágási hely.

A kérdés tehát az: ha a somroniták csak a Tóra szövegét fogadják el, akkor honnan tudják és tartják ezeket a részleteket?

A Talmud szerint erről vita van. Az egyik vélemény szerint amit a somroniták tartanak, azt megbízhatóan tartják. Rabbi Eliezer szerint viszont nem lehet bennük bízni, mert nem ismerik a micvák részleteit. Rabban Shimon ben Gamliel szerint pedig minden olyan micvát, amelyről tudjuk, hogy tartják, még a zsidóknál is szigorúbban tartanak.

A somronita macesz: elég, ha nem chametz?

A rabbi a matzah (מצה) példáján mutatta be a vitát. A somronita pészachi macesza egy vélemény szerint nemcsak ehető Pesach (פסח) idején, hanem a micva teljesítésére is alkalmas. Ez azért fontos, mert a micva-macesznál nemcsak az kell, hogy ne legyen chametz (חמץ), hanem az is, hogy a készítése a micva céljával történjen.

Rabbi Eliezer ezt elutasítja: szerinte a somroniták nem ismerik kellően a micvák részleteit. Rabban Shimon ben Gamliel viszont kiterjeszti a bizalmat: amit bizonyítottan tartanak, azt valóban komolyan tartják, még ha nem is illeszkedik teljesen a rabbinikus rendszerbe.

Élvezeti hitehagyott: ha nem kerül semmibe, nem szegi meg

A tanulás második nagy témája a mumar le-te’avon (מומר לתיאבון), az élvezetből vétkező hitehagyott. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: nem arról van szó, aki elvből lázad, hanem aki kényelmi, élvezeti okból szegi meg a szabályt. Ha van előtte kóser és nem kóser lehetőség, és a kóser nem kerül többe, nem igényel erőfeszítést, akkor nem fogja kifejezetten a tilalmat választani.

Ezért Rav szerint, ha a kését előre ellenőrizték, az ilyen ember vágása elfogadható lehet. A késellenőrzés azért kell, mert ha a kés hibás lenne, ő talán nem fáradna azzal, hogy megélezze vagy másikat keressen.

A rabbi a pészach utáni chametz példáját is felhozta. Ha egy hitehagyott zsidónál pészach után sört találunk, feltételezhető, hogy a pészach alatt birtokolt chametzet elcserélte egy nem zsidóéval. Vagyis ahol nem kerül neki erőfeszítésbe, ott még egy rabbinikus vagy tórai tilalom elkerülésére is hajlandó.

Körülmetéletlen, részleges hitehagyott, kóserságban vétkező

Egy másik baraita szerint mindenki vághat: még somronita, körülmetéletlen és hitehagyott is. Köves Slomó rabbi tisztázta: ha valaki egészségügyi okból körülmetéletlen, például testvérei meghaltak a körülmetélés következtében, akkor ő teljes értékű zsidó, nincs vele vallási probléma.

A baraita tehát olyan emberről beszél, aki hitehagyottságból nem metélte magát körül. A kérdés: ha valaki egyetlen parancsban vét, vajon mindenben megbízhatatlanná válik-e? A válasz itt az, hogy nem. Ha a körülmetélésben vét, attól még a kóser vágásban lehet megbízható.

A következő szint az, aki éppen a kóserságban vét. Erről már vita van: lehet-e bízni abban, aki maga nem eszik kósert? Az egyik lehetőség szerint ha csak élvezetből vét, még bízhatunk benne. A másik szerint épp abban a területben, amelyet nem tart, már nem megbízható.

Élvezeti bálványimádó: létezhet ilyen kategória?

A legmeglepőbb pont az élvezeti bálványimádó kérdése. A mai fülnek ez ellentmondásos: a bálványimádás elvi-vallási szakításnak tűnik. Köves Slomó rabbi azonban rámutatott: a Talmud világában a bálványimádás sokszor nem teológiai meggyőződés, hanem ösztön, kulturális sodródás, társadalmi divat volt.

A rabbi modern párhuzamként a karácsonyfát említette: lehet olyan zsidó, aki böjtöl Jom Kippurkor, zsidó esküvőt tart, körülmetéli a fiát, bár micvát csinál, de karácsonyfát állít, mert „szép”, „a felesége szereti”, „ez a családi hangulat része”. Ez nem menti fel, de megmutatja, hogy nem feltétlenül elvi bálványimádásról, hanem kulturális beidegződésről van szó.

Achav barbecue-ja: ehetett-e Jehoshaphat a bálványimádó király húsából?

A Talmud bibliai bizonyítékot keres: Jehoshaphat, Júda igaz királya evett-e Achav, Izrael bálványimádó királyának vágásából? A történet szerint Achav nagy lakomát rendezett, sok juhot és marhát vágott, hogy rávegye Jehoshaphatot a közös háborúra Ramot Gilad ellen.

A rabbi élénken mesélte el a jelenetet: Achav „barbecue partyval” próbálja meggyőzni Jehoshaphatot. Jehoshaphat azonban prófétai jóváhagyást kér, mert gyanús neki a sok udvari, „propagandista” próféta. Végül az igaz próféta figyelmezteti: ne menjenek háborúba, Achav meg fog halni – és így is történik.

A bizonyíték lényege: ha Jehoshaphat evett Achav lakomáján, akkor úgy tűnik, egy élvezeti bálványimádó vágása mégis elfogadható lehet. A Talmud azonban sorra próbálja elhárítani ezt:

• talán Jehoshaphat nem is evett, csak jelen volt;
• talán csak bort ivott;
• talán nem Achav emberei vágtak, hanem Obadiah, az igaz ember;
• talán a rejtőzködő hétezer igaz zsidó vágott;
• talán Jehoshaphat saját emberei vágtak neki külön.

Mindegyik lehetőséget nehézségek terhelik. A végén nyitva marad a kérdés: hogyan lehetett Jehoshaphat számára elfogadható Achav lakomája?

Az elhangzott példák röviden

• Somronita vágása: ha felügyelik, kóser; ha nem, egyen belőle.
• Somroniták betérése az oroszlánoktól való félelem miatt.
• Lifnei iver (לפני עור) szó szerinti és rabbinikus értelmezése.
• Madárfüzér: egy madár fejét úgy kell adni a somronitának, hogy ne tudja azonosítani.
• Iser Masmid története a rebe húsáról.
• Madarak vágása és a shechitah részletszabályai.
• Somronita macesz pészachkor.
• Pészach utáni chametz és a hitehagyott zsidó söre.
• Körülmetéletlenség egészségügyi okból, például hemofília miatt.
• Hitehagyottság egyetlen micvában.
• Élvezeti hitehagyott és kóser vágás.
• Élvezeti bálványimádó kategóriája.
• Karácsonyfa mint kulturális, nem feltétlenül elvi vallási példa.
• Achav és Jehoshaphat bibliai lakomája, a nagy „barbecue party”.
• A 400 hamis próféta és az igaz próféta figyelmeztetése.
• Obadiah, a rejtőzködő próféták és a hétezer igaz ember lehetősége.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud