Cimkék: Chulin  podcast

Egy tű a májban, egy kígyó a mézben: mikor kíméli a Tóra a zsidó pénzét?

Köves Slomó rabbi a Chulin (חולין) 49. lapján továbbviszi a treifah (טרפה) belső szervi kérdéseit, de a tűvel átszúrt máj és az epehólyagba került datolyamag után hirtelen egészen más irányba nyílik ki a tanulás: mit jelent az, hogy a Tóra kíméli Izrael vagyonát? Lehet-e ezért megengedőbben dönteni egy kétséges állatnál? És mi történik, ha nemcsak pénzről, hanem életveszélyről van szó — például egy fedetlenül hagyott mézes bödönnél, amelybe talán kígyó ivott? A lap különös ereje éppen ebben van: egy apró tű, egy datolyamag, egy zsírréteg és egy bolond kígyó ugyanannak a halachikus mérlegelésnek a részei lesznek.

Tű a máj fő vezetékében

A tanulás azzal az esettel indul, amikor tűt, machat (מחט), találtak az állat májában, pontosabban a máj fő vezetékében. Az egyik rabbi, Huna Mar bar Avya, treifahnak minősítette az állatot, Rabbi Ami (רבי אמי) viszont kósernek.

Amikor Ravinához (רבינא) vitték a kérdést, ő keményen fogalmazott: „vegyétek le a ruháját annak, aki treifahnak minősítette.” Ez azt jelenti, hogy szerinte a szigorú döntés téves volt, és a rabbinak kártérítést kellene fizetnie az állat tulajdonosának. A háttérben az a halachikus logika áll, hogy nem minden belső tű jelent automatikusan halálos átszúrást. Meg kell vizsgálni, honnan juthatott oda, és valóban átlyukasztott-e létfontosságú falat.

Datolyamag az epehólyagban

Hasonló kérdés merült fel, amikor datolyamagot találtak az epehólyagban, marah (מרה). Rav Ashi (רב אשי) azt mondta, hogy Kahana házában azt tanulták: feltételezhető, hogy a datolyamag azon a vezetéken keresztül jutott oda, amely a májat az epehólyaggal összeköti.

Mivel a datolyamag nem éles, nem kell feltételeznünk, hogy átszúrta az epehólyag falát. Bár önmagában talán nem férne át könnyen a vezetéken, az állat mozgása, emésztése, belső nyomása átjuttathatta rajta.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ez csak a datolyamagra igaz. Az olívamag már élesebb, ezért annál tartani kell attól, hogy átszúrta az epehólyagot, és az állat treifah.

A tüdő mint látásjavító gyógyszer

A tüdő, re’ah (ריאה), nevéhez kapcsolódva a Talmud nyelvi játékot hoz: miért hívják a tüdőt így? Mert „megvilágosítja” a szemet, vagyis javítja a látást. A re’ah hangzásában a látás, re’iyah (ראייה), és a fény képzete is benne van.

Felmerült, hogy ez azt jelenti-e: magát a tüdőt kell megenni, és attól javul az ember látása, vagy valamilyen gyógyszert készítenek belőle. A Talmud bizonyítékot hoz: egyszer azt mondták, hogy egy libát egy zuzért lehet venni, a tüdejét viszont négyért. Ha csak sima evésről lenne szó, ez értelmetlen volna: az ember megvenné az egész libát olcsóbban, és abban benne lenne a tüdő is. Ebből az következik, hogy a tüdőt gyógyszerként feldolgozták, és így lett különösen értékes.

Lyuk a tüdőn: talán a mészáros keze okozta?

Ha a tüdőn olyan helyen találnak lyukat, ahol a mészáros keze érhette a vágás után, felmerül: lehet-e ezt a lyukat a mészáros körmének vagy érintésének tulajdonítani? Vagy azt kell mondanunk, hogy a lyuk már korábban keletkezett, és ezért az állat treifah?

A halacha végül megengedi, hogy a lyukat a mészáros érintésének tudjuk be. Ezt ahhoz hasonlítják, amikor egy belső szervet farkastól szereznek vissza: ha lyuk van rajta, feltételezhető, hogy a farkas karma okozta a vágás után, nem pedig korábbi belső sérülésről van szó.

Hasonlóan vizsgálják a féreg által okozott lyukat is. Ha egy féreg a vágás után bújik ki a belső szervből, vajon a lyukat már az állat életében elkezdte fúrni, vagy csak a vágás után? A végső döntés szerint feltételezhetjük, hogy a vágás után történt, ezért az állat kóser maradhat.

Rabbi Shimon és a tüdőlyuk határa

A tüdő lyukadásánál újra előkerül Rabbi Shimon (רבי שמעון) véleménye. Ő azt mondja, hogy a tüdő csak akkor válik treifahvá, ha a lyuk egészen a nagy hörgőkig, simponotig (סמפונות), hatol.

Ezzel kapcsolatban a leiratban is érzékelt félreértés jelenik meg: az egyik változat szerint a halacha Rabbi Shimont követi, a másik szerint éppen nem követi. A két megfogalmazás arámul nagyon hasonlóan hangzik, ezért könnyen összekeverhető: „a halacha Rabbi Shimon szerint van” és „a halacha nem Rabbi Shimon szerint van” szinte ugyanabból a hangzásból eredő félreértésként jelenik meg.

Rabbi Zeira (רבי זירא) Izrael földjén utánajárt a kérdésnek, és a hagyomány végül úgy hangzik: a halacha nem Rabbi Shimon szerint van. Vagyis nem kell megvárni, hogy a lyuk a legbelső nagy hörgőkig hatoljon ahhoz, hogy a tüdő problémás legyen.

Az oltógyomor zsiradéka: ehető vagy az oltárra való?

A misna egyik esete az oltógyomor, keivah (קיבה), lyukadása. Ennek kapcsán a Talmud a rajta lévő zsiradékról, chelevről (חלב) beszél. A kérdés: az oltógyomron lévő zsír tiltott chelev, amely az oltárra kerül, vagy olyan zsiradék, amely emberi fogyasztásra megengedett?

Rabbi Yishmael (רבי ישמעאל), aki maga kohén volt, felmenőire hivatkozva olyan hagyományt hoz, amely szerint ez a zsiradék megengedett. Köves Slomó rabbi megjegyezte: könnyű megjegyezni, hogy kohénként mintha „segített volna” a kohénoknak, mert ha ez a zsír ehető, akkor ők is fogyaszthatják.

De a Talmud rögtön megmutatja, hogy a kérdés bonyolultabb. A Tóra azt mondja, hogy minden zsiradékot, amely a belső részeken van, az oltárra kell tenni. Az egyik értelmezés szerint a „minden” a vékonybelek zsiradékát vonja be, a másik szerint az oltógyomron lévő zsiradékot.

A két baraita látszólag ellentmond egymásnak Rabbi Yishmael és Rabbi Akiva (רבי עקיבא) véleményének tekintetében. A Talmud végül azt mondja: az egyik tanítást meg kell fordítani. A megbízhatóbb változat az, amelyik érvelést is ad: az oltárra kerülő chelev az a zsiradék, amely lazán terül el, hártyája van, és könnyen lehúzható. Az oltógyomron lévő zsír viszont szorosabban tapad, ezért Rabbi Akiva szerint nem tartozik az oltárra kerülő tiltott chelev közé.

A végső kép árnyalt: Rabbi Yishmael felmenői Rabbi Akiva engedő álláspontjával értettek egyet, ő maga azonban nem feltétlenül ezt tartotta.

Kóser zsír, nem kóser zsír és a lyuk betapasztása

A zsiradék kérdése innen visszafordul a treifah vizsgálatához. Rava szerint a kóser zsiradék képes betapasztani a beleken lévő lyukat, de a nem kóser zsiradék nem. A logika az, hogy a szorosan tapadó zsír stabil lezárást képezhet, a lazább zsiradék viszont nem.

Felmerül: mi a helyzet a vadak, például szarvasok zsiradékával? Ott nincs áldozati chelev-tilalom, hiszen vadat nem hoztak áldozatul a Szentélyben. Akkor minden zsírjuk „kóser” — de vajon minden zsírjuk képes is betapasztani a lyukat?

Abaye (אביי) szerint ez a kérdés félrevezető. Az, hogy egy zsír fogyasztásra megengedett, még nem jelenti, hogy anatómiailag szorosan tapad, és képes lezárni egy lyukat. A lyuk betapasztása nem pusztán kósersági, hanem fizikai-szerkezeti kérdés.

A Tóra kíméli Izrael pénzét — de meddig?

Egyszer olyan lyukat hoztak Rava elé, amelyet nem kóser zsiradék torlaszolt el. Rava elgondolkodott, hogy talán mégis meg lehetne engedni az állatot, mert van olyan vélemény, amely szerint a kóser és nem kóser zsír egyaránt elzárhatja a lyukat. Ráadásul nagy anyagi veszteség lenne kidobni az állatot, és ismert elv: chasah haTorah al mamonan shel Yisrael (חסה התורה על ממונן של ישראל), a Tóra kíméli Izrael vagyonát.

Rav Papa (רב פפא) azonban figyelmeztette: itt tórai tilalomról van szó. Ha a lyukas bél valóban treifah, akkor nem lehet pusztán a pénzveszteség miatt engedni. A Tóra vagyonkímélése nem írhat felül komoly tórai tilalmat.

Fedetlenül hagyott méz és a kígyóméreg

A vagyonkímélés elve más összefüggésben is előkerül: egy korsókészítőnek volt egy mézzel teli edénye, amelyet fedetlenül hagytak. A régi halachikus félelem szerint a fedetlenül hagyott folyadékba kígyó ihat, és mérget hagyhat benne. Ezt nevezik giluinak (גילוי).

Rava szerint nem kell aggódni, mert alapvetően három folyadék veszélyes: víz, bor és tej. Más folyadékokat, például mézet, nem szoktak a kígyók inni. Itt is előkerül: a Tóra kíméli a zsidók pénzét, vagyis nem tiltunk meg nagy értékű mézet indokolatlanul.

De Rabbi Shimon (רבי שמעון) szigorúbb. Egy baraita öt folyadékot sorol, amelyekre a bölcsek szerint nem vonatkozik a gilui: halpác vagy hallé, tzir (ציר), ecet, chometz (חומץ), olaj, shemen (שמן), méz, devash (דבש), és halmártás, muryas (מורייס). Rabbi Shimon szerint azonban ezeknél is tartani kell a kígyótól. Ő arra hivatkozott, hogy Cidónban látott kígyót halléből inni. A bölcsek azt válaszolták: az bolond kígyó volt, és bolondból nem hozunk bizonyítékot.

Hallé, méz és a veszély határa

A vita végén a Talmud különbséget tesz. A hallé esetében el kell ismerni, hogy nem kell tiltani: még ha kígyóméreg került is bele, a hallé semlegesítheti. Ezért amikor a bölcseknek fedetlenül hagyott folyadékuk volt, azt halléba öntötték.

A méznél azonban Rabbi Shimon szigorú véleménye erősebbnek tűnik, mert Rabbi Shimon ben Elazar (רבי שמעון בן אלעזר) is tiltja a fedetlenül hagyott mézet. Itt tehát már nem elég arra hivatkozni, hogy pénzveszteség lenne kidobni. Ha életveszély lehetőségéről van szó, a vagyonkímélés elve háttérbe szorul.

A lap fő tanulsága

A Chulin 49 egyik legerősebb tanulsága, hogy a halacha nem egyszerűen szigor és enyhítés között választ. A tűnél azt kérdezi: merre jött, mit lyukasztott át, és mennyire éles? A zsiradéknál azt kérdezi: megengedett-e enni, és fizikailag képes-e lezárni a lyukat? A méznél azt kérdezi: pénzveszteséget kerülünk el, vagy életveszélyt kockáztatunk?

Köves Slomó rabbi gondolatmenete szerint a Tóra valóban tekintettel van az ember vagyonára, de nem vakon. A pénz fontos, de nem írhatja felül sem a tórai tilalmat, sem a veszélyt. Ezért ugyanaz az elv egyszer megengedő döntéshez vezethet, máskor pedig megáll a határon: ahol treifah vagy életveszély van, ott a pénz nem döntheti el a kérdést.

Az elhangzott példák röviden

• Tű, machat (מחט), a máj fő vezetékében.
• Huna Mar bar Avya szigorú döntése.
• Rabbi Ami kósernek minősítő döntése.
• Ravina felszólítása, hogy a tévesen szigorító rabbi fizessen kártérítést.
• Datolyamag az epehólyagban.
• A máj és epehólyag közötti vezetéken átjutó datolyamag.
• Olívamag, amely élessége miatt veszélyesebb.
• A tüdő, re’ah (ריאה), mint látásjavító gyógyszer.
• Liba ára egy zuz, feldolgozott tüdő ára négy zuz.
• Tüdőlyuk, amelyet talán a mészáros keze okozott.
• Farkastól visszaszerzett belső szerv.
• Féreg okozta lyuk a vágás előtt vagy után.
• A halacha: a féreg lyukát a vágás utáninak tekintjük.
• Rabbi Shimon véleménye a tüdőlyukról a nagy hörgőkig.
• A „halacha Rabbi Shimon szerint” és „nem Rabbi Shimon szerint” hangzásbeli félreértése.
• Rabbi Zeira utánajárása Izrael földjén.
• Oltógyomor, keivah (קיבה), lyukadása.
• Az oltógyomron lévő zsiradék, chelev (חלב).
• Rabbi Yishmael kohénként hozott hagyománya.
• Rabbi Akiva értelmezése az oltárra kerülő zsiradékról.
• Belső részeket borító, hártyás, lehúzható zsír.
• Laza és szorosan tapadó zsiradék különbsége.
• Ellentmondó baraitot és az egyik megfordítása.
• Rabbi Yishmael felmenői Rabbi Akiva engedő véleményét követték.
• Kóser zsír, amely eltorlaszolhatja a lyukat.
• Nem kóser zsír, amely Rava szerint nem torlaszol.
• Szarvas zsiradékának kérdése.
• Abaye érve: az ehetőség nem azonos a fizikai tapadással.
• Lyuk, amelyet nem kóser zsír torlaszol el.
• Chasah haTorah al mamonan shel Yisrael (חסה התורה על ממונן של ישראל), a Tóra kíméli Izrael pénzét.
• Rav Papa figyelmeztetése: tórai tilalomnál ez nem elég.
• Fedetlenül hagyott mézes korsó.
• Gilui (גילוי), fedetlenül hagyott folyadék veszélye.
• Kígyó, amely mérget hagyhat a folyadékban.
• Víz, bor és tej mint klasszikusan veszélyes folyadékok.
• Halpác vagy hallé, tzir (ציר).
• Ecet, chometz (חומץ).
• Olaj, shemen (שמן).
• Méz, devash (דבש).
• Halmártás, muryas (מורייס).
• Rabbi Shimon szigorú véleménye az öt folyadékról.
• Cidónban halléből ivó kígyó.
• A bölcsek válasza: bolond kígyóból nem hozunk bizonyítékot.
• Hallé, amely semlegesíti a kígyómérget.
• Rabbi Shimon ben Elazar szigorítása a fedetlen méznél.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud