Cimkék: Chulin  podcast

Ha a tüdő odaragad a bordához, ki a bűnös: a tüdő vagy a mellkasfal?

Köves Slomó rabbi a Chulin (חולין) 48. lapján továbbviszi a treifah (טרפה) sérülések világát, most is elsősorban a tüdő, re’ah (ריאה), körül. A lap egyik fő dilemmája az, hogy egy ijesztőnek látszó elváltozás honnan ered: a tüdőből, a mellkasfalból, a hörgőkből vagy egy kívülről-belekerült idegen testből. Egy folyadékkal teli tüdő, egy bordához tapadt lebeny, egy gennyel telt hólyag vagy egy tű a tüdőben önmagában még nem mondja meg a választ. A halacha itt nyomoz: elválaszt, vízbe tesz, figyeli a buborékot, nézi a fehér csíkokat, és abból próbálja megállapítani, hogy valódi halálos sérülésről van-e szó.

A kancsóból ömlő tüdő és a hörgők vizsgálata

A tanulás az előző lap végéről indul: egy beteg bölcs elé olyan tüdőt hoztak, amelyet ha felvágtak, úgy ömlött belőle a folyadék, mint víz a kancsóból. Ő kósernek nyilvánította. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint ez akkor érthető, ha a folyadék nem a hörgők, simponot (סמפונות), széteséséből jön, hanem a tüdő húsos állományából.

Rava pontosítása szerint ez csak akkor kóser, ha a hörgők épek. De honnan tudjuk ezt? A Talmud válasza: a tüdőt mázas, repedésmentes agyagedénybe kell tenni vagy beleönteni. Ha fehér csíkok látszanak benne, azok a feloldódott hörgők maradványai, és az állat treifah. Ha nincsenek ilyen fehér csíkok, feltételezzük, hogy a hörgők megmaradtak, és a tüdő kóser.

Elszáradt tüdő, ép hártyával

A következő esetben a tüdő egy része elsorvadt, de a külső hártya megmaradt. A tanítás szerint az állat még akkor is kóser lehet, ha a hártya és a tüdő húsa között olyan üreg keletkezett, amely folyadékot is képes befogadni. A döntő kérdés tehát nem az, hogy a tüdő belseje teljesen egészséges-e, hanem hogy a külső működő szerkezet és a létfontosságú csatornák sértetlenek-e.

Hasonló logika jelenik meg a méh, rechem (רחם), eltávolításánál: ha az állat méhét kivették, attól még kóser, mert méh nélkül is életben tud maradni.

Férges máj: három zarándoklat után engedély

A máj, kaved (כבד), férgességének esetében Köves Slomó rabbi egy történetet idézett: Kis-Ázsia lakói három alkalommal is felmentek Jávnéba, hogy megkérdezzék, mi a halacha. Az első két alkalommal nem kaptak választ, a harmadik alkalommal azonban megengedték nekik az ilyen állatot. Ez is azt mutatja, hogy nem minden visszataszító belső elváltozás automatikusan treifah.

Tüdő, amely a mellkasfalhoz tapad

A lap egyik központi témája a tüdő és a mellkasfal tapadása. A tüdőn keletkező letapadás, sircha (סירכא), általában gyanús, mert azt jelezheti, hogy volt egy lyuk, amelyből váladék jött ki, és ez ragasztotta oda a szöveteket egymáshoz.

Rav Nachman szerint ha a tüdő szorosan a bordához vagy mellkasfalhoz tapadt, önmagában még nem kell rögtön a tüdő lyukadására gyanakodni. Lehet, hogy a sérülés a mellkasfal belső oldalán keletkezett, és onnan jött az a váladék, amely a tüdőt odaragasztotta.

Ha viszont a tüdőn hólyagok is vannak, akkor már gyanúsabb, hogy maga a tüdő sérült, és onnan indult a tapadás. Avimi (אבימי) szigorúbb véleménye szerint mindkét esetben tartani kell attól, hogy a tüdő volt lyukas.

Tompa kés, mellkasfal és langyos víz

Hogyan lehet eldönteni, honnan ered a letapadás? Köves Slomó rabbi a Talmud gyakorlati módszerét magyarázta: tompa élű késsel el kell választani a tüdőt a mellkasfaltól. Ha az elválasztás után a mellkasfalon látható sérülés, akkor a tapadást annak tulajdonítjuk, és az állat kóser lehet. Ha nincs sérülés a mellkasfalon, akkor feltételezzük, hogy a baj a tüdőből indult, és az állat treifah.

Még akkor sem feltétlenül nyugtat meg minket, ha a tüdő vízbe téve nem bugyborékol, mert lehet, hogy a lyukat egy var vagy hártya torlaszolja el. Egyesek szerint Rav Nechemja bar Rav József mégis langyos vízben is ellenőrizte a tüdőt: ha felfújva buborékot ereszt, akkor lyukas.

A Talmud azonban vitatja, pontosan melyik esetben alkalmazta ezt a vizsgálatot. Az egyik hagyomány szerint a mellkasfalhoz tapadt tüdőnél; a másik szerint két egymáshoz tapadt tüdőlebenynél. Rav Ashi ellenvetése szerint a második értelmezés nehéz: ha két lebeny tapad egymáshoz, ott mindenképpen valamelyik tüdőlebeny sérülése okozta a bajt, így a vízpróba nem mentheti meg az állatot.

Amikor a mellkasfal betapasztja a lyukat

Felmerül egy látszólagos ellentmondás: Rav Nachman máshol azt mondta, hogy ha a tüdő kilyukadt, de a mellkasfal betapasztja a lyukat, az állat kóser. Akkor miért lenne baj, ha hólyagok is vannak?

A válasz: nem mindegy, hol történik a tapadás. Ha a tüdő természetes növekedési, tágulási helyén tapad a mellkasfalhoz, ott a mellkas valóban stabilan zárhatja a lyukat. Ha viszont olyan helyen van, ahol a mellkas már kitágul, a zárás nem biztos, hogy tartós. Ravina szerint különösen akkor elfogadható a lezárás, ha nem a bordacsont, hanem a bordák közötti hús tapasztja be a lyukat.

A Talmud ezt összeveti más területekkel is: van olyan testi hiba, amely ha hússal betapad, visszaállíthatja az illető státuszát. De a tüdőn keletkező var nem ilyen: a sebhelyből nőtt hártya nem valódi lezárás, mert leeshet, és alatta megmaradhat a lyuk.

Miért nem sorolja fel a misna a két lyuk találkozását?

Felmerül, hogy ha a tüdő lyukát a bordák közötti hús lezárja, de később kívülről éppen ott egy másik lyuk keletkezik, amely összeér az eredeti lyukkal, akkor az treifah. Miért nem sorolja ezt a misna?

A válasz: a misna nem minden olyan kombinált esetet sorol, ahol két külön szerven keletkezett lyuk véletlenül összeér. Ugyanez igaz az epehólyag és a máj esetére: ha az epehólyag lyukát a máj zárja le, az kóser; de ha kívülről a májon is éppen ott keletkezne lyuk, az már más eset lenne. Az ilyen kettős, egybeeső lyukakat a misna nem részletezi külön.

Gennyel vagy folyadékkal telt hólyagok

A következő kérdés: mi van, ha a tüdőn gennyel telt hólyagok vannak? Az egyik válasz szerint az ilyen tüdő kóser lehet. A tanítványok azonban bizonytalanok voltak, mert ismerték azt a tanítást, hogy ha egy hólyag gennyel van tele, az állat treifah, ha tiszta folyadékkal, akkor kóser.

A válasz: az a tanítás nem a tüdőre, hanem a vesére vonatkozik. Tüdőnél más a megítélés.

Köves Slomó rabbi elmondta azt a történetet is, amikor a piacon láttak sok hólyagos tüdőt, de nem tiltakoztak a henteseknél. Másik helyen olyan kemény hólyagokat láttak, mintha kőből lettek volna, és ott sem szóltak. Ez arra utal, hogy ezeket nem tekintették automatikusan treifahnak.

Tű a tüdőben: honnan jött?

A lap utolsó nagy egysége a tüdőben talált tű, machat (מחט), esete. A vita nem egyszerűen arról szól, hogy a tű belső hiányt okozott-e. A Talmud végül azt mondja: mindenki egyetért abban, hogy a belső hiány önmagában nem feltétlenül számít halachikus hiánynak.

A fő kérdés az útvonal. Ha a tű a légutakon és a hörgőkön keresztül jutott be a tüdőbe, lehet, hogy nem lyukasztott át semmit kívülről. Ha viszont a nyelőcsövön és beleken keresztül ment, akkor útközben több szervet is átszúrhatott, és az állat treifah.

Felmerül: ha a tű a hörgőkön keresztül ment, akkor magát a hörgőt biztosan átszúrta. Rav Nachman szerint pedig az átszúrt hörgő treifah. A válasz: ez csak ott igaz, ahol a hörgő mellett nincs tüdőhús, amely betapasztaná a lyukat. Ha a hörgő a tüdő húsába ágyazódik, a környező tüdőszövet lezárhatja a sérülést.

Tű a nagyhörgőben és tű a májban

Egy esetben a tűt a főhörgőben találták. A bölcsek nem mondtak sem egyértelmű engedélyt, sem tiltást. Hiszen lehet, hogy a légutakon keresztül jutott oda, és semmit sem lyukasztott át; de az is lehet, hogy a nyelőcső és emésztőrendszer felől érkezett, és akkor súlyos sérüléseket okozott.

Máskor tűt találtak a májban. Rav Ashi azt mondta: nézzük meg, merre áll a tű foka. Ha a tompa feje kifelé, a gyomorüreg felé áll, akkor feltehetően a nyelőcső felől jött, és útközben átszúrt valamit, tehát treifah. Ha a foka befelé, a májba fúródva áll, akkor lehet, hogy egy éren keresztül jutott oda, és az állat kóser.

Ez azonban csak nagyobb, vastag tűnél működik. Kis tű esetében az irány nem bizonyít semmit, mert útközben megfordulhatott.

Miért más a recés gyomorban talált tű?

A Talmud összeveti ezt a recés gyomor, beit hakosot (בית הכוסות), esetével. Ott ha a tű csak az egyik oldalon áll ki, az állat kóser; ha mindkét oldalon átfúrta a falat, treifah. Nem nézzük, merre áll a tű foka.

A válasz: a recés gyomorba a tű az étellel együtt kerülhetett be, és az étel úgy nyomhatta végig a rendszeren, hogy közben nem szúrt át létfontosságú falakat. Ezért ott nem az irány a döntő, hanem hogy ténylegesen átütötte-e a gyomorfalat mindkét oldalon.

A lap fő tanulsága

A Chulin 48 azt tanítja, hogy a treifah vizsgálatában a látszat kevés. Ugyanaz a tapadás lehet mellkasfali eredetű és ártalmatlan, vagy tüdőlyuk jele és végzetes. Ugyanaz a tű lehet ártalmatlanul belélegzett idegen test, vagy olyan tárgy, amely belülről végigszúrta az állat szerveit. Ugyanaz a folyadék jelezhet belső feloldódást, de nem feltétlenül hörgőpusztulást.

Köves Slomó rabbi gondolatmenete szerint a halacha itt nem gyors ítéletet mond, hanem a sérülés eredetét keresi. Nem elég megkérdezni, van-e tapadás, hólyag, folyadék vagy tű. A döntő kérdés az: honnan jött, mit lyukasztott át, mi zárja le, és megmaradt-e az a működő szerkezet, amely az állat életét fenntartaná.

Az elhangzott példák röviden

• Tüdő, amelyből úgy ömlik a folyadék, mint kancsóból.
• Hörgők, simponot (סמפונות), épségének vizsgálata.
• Mázas, repedésmentes agyagedénybe öntött tüdőtartalom.
• Fehér csíkok mint feloldódott hörgőmaradványok.
• Elszáradt tüdő ép külső hártyával.
• Folyadék a tüdőhártya és a tüdő húsa között.
• Eltávolított méh.
• Férges máj.
• Kis-Ázsia lakói háromszor mennek Jávnéba választ kérni.
• Tüdő, amely a bordához vagy mellkasfalhoz tapad.
• Mellkasfalból eredő sérülés lehetősége.
• Tüdőn lévő hólyagok mint gyanús jel.
• Avimi szigorúbb véleménye a tapadásokról.
• Tompa élű késsel elválasztott tüdő.
• Mellkasfalon talált seb.
• Mellkasfalon nem talált seb.
• Langyos vizes tüdővizsgálat.
• Két egymáshoz tapadt tüdőlebeny.
• Rav Ashi ellenvetése: valamelyik lebeny mindenképpen sérült.
• Mellkasfal által betapasztott tüdőlyuk.
• A tüdő természetes növekedési helye.
• Bordacsont és bordák közötti hús különbsége.
• Sebből nőtt var, amely nem valódi lezárás.
• Hímvesszőn keletkezett lyuk, amely hússal betapadva visszaállíthatja a státuszt.
• Epehólyag lyukát betapasztó máj.
• Két külön szerven lévő lyuk véletlen összeérése.
• Gennyel telt tüdőhólyagok.
• Tiszta folyadékkal telt hólyagok.
• Vesére vonatkozó hólyag-szabály.
• Piacon látott hólyagos tüdők.
• Kőkemény hólyagokkal teli tüdő.
• Tű a tüdőben.
• Belső hiányosság kérdése.
• Tű útvonala: légutakon vagy emésztőrendszeren keresztül.
• Átszúrt hörgő, amelyet a tüdőhús betapaszthat.
• Tű a főhörgőben.
• Tű a májban.
• Vastag tű irányának vizsgálata.
• Kis tű, amely útközben megfordulhat.
• Tű a recés gyomor, beit hakosot (בית הכוסות), falában.
• Egyoldali vagy kétoldali átfúródás.
• Étellel együtt lenyelt tű, amely nem feltétlenül szúr át mindent.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud