Cimkék: Chulin  podcast

Egy lyuk, egy buborék, egy elszíneződött tüdő: mikor dől el a marha sorsa?

A Chulin (חולין) 46. lapján Köves Slomó rabbi tovább vezeti a hallgatókat az Elu Trefot (אלו טרפות) anatómiai fejezetében. A tanulás a gerincvelő végétől indul, majd a máj, az epehólyag és a tüdő finom sérüléseihez jut el. A kérdés mindenütt ugyanaz: mikor számít egy belső elváltozás valóban halálos, és mikor csak ijesztő látvány? A lyuk, a száraz folt, a bevérzés, a lehámlott burok vagy a vízben bugyborékoló tüdő nem puszta állatorvosi részlet: ezekből dönti el a halacha, hogy az állat treifah (טרפה), vagy kóser marad.

Meddig tart a gerincvezeték?

A tanulás az előző napi témát folytatja: a gerincvelő, chut hashidrah (חוט השדרה), sérülése akkor teszi treifahvá az állatot, ha azon a szakaszon történik, amely még életfontosságú. Köves Slomó rabbi képen mutatta a borjú gerincét és az abból lefelé futó idegi elágazásokat.

A kérdés: meddig tart az a gerincvezeték, amelynek elszakadása még treifah? Ahogy lefelé haladunk a testben, a gerincvelő egyre kevésbé közvetlenül életmeghatározó. A Talmud az elágazásokhoz köti a határt: az első elágazásnál még biztosan súlyos a sérülés, a harmadiknál már nem, a középső státusza kérdéses.

A rabbi a képen menóraszerű elágazásként mutatta ezeket az idegeket, amelyek később a gid hanashehhez (גיד הנשה), az ülőideghez, illetve más testrészekhez vezetnek. A vita egyik finomsága az, hogy amikor azt mondjuk: „az első elágazásig”, ez beleérti-e magát az elágazást is, vagy csak az addig vezető szakaszt. Köves Slomó rabbi megjegyzése szerint a jogi nyelv itt nem matematika: a szavak határát újra és újra pontosítani kell.

A tyúk gerince és a szárny határa

A Talmud a szárnyasokra is rákérdez. A madárnál meddig tart az életfontosságú gerincszakasz? A válasz szerint a szárnyakig kell vizsgálni. Egy történetben a rabbi csak a szárnyig vizsgálta a madár gerincét, majd amikor fejedelmi küldött érkezett, felállt és elment. Nem derült ki teljes bizonyossággal, azért állt-e meg ott, mert tovább már nem kell vizsgálni, vagy csak a küldött miatt szakította meg a vizsgálatot.

A bizonytalanság itt is jellemző: a Talmud nem mindig zár le minden esetet egyértelműen, hanem megőrzi a kérdés súlyát.

Mennyi máj kell az élethez?

A következő téma a máj, kaved (כבד). A misna szerint ha a májat teljesen eltávolították, az állat treifah. A vita arról szól, mennyi májnak kell maradnia ahhoz, hogy az állat még kóser legyen.

Az egyik vélemény szerint elég, ha akár nagyon kevés máj marad. A másik szerint legalább egy kezayit (כזית), olívabogyónyi mennyiség szükséges. Köves Slomó rabbi ezt Rabbi Chiya és Rabbi Shimon ben Rabbi viselkedésével magyarázta: Rabbi Chiya nem tartotta különösebben fontosnak a májat, ki is dobta; Rabbi Shimon ben Rabbi viszont mártogatva ette, vagyis értékes, fontos szervnek tekintette. Ez utóbbi felfogás szerint egy lényegi szervből nem elég valami mikroszkopikus maradék: kell belőle egy kezayit.

A rabbi humorosan hozzátette: ha emlékezni akarunk, ki képviselte a szigorúbb véleményt, jusson eszünkbe, hogy a leggazdagabbak tudnak a legfukarabbak lenni. Rabbi Shimon ben Rabbi gazdag családból származott, mégis a májat eszegette, és éppen ő mondta, hogy jelentős mennyiségnek kell maradnia belőle.

Hol kell maradnia a májnak?

Nemcsak a mennyiség számít, hanem a hely is. Egy történet szerint amikor katonai egység érkezett Pumbeditába, a bölcsek elmenekültek, és ekkor hangzott el: ha kevés máj marad, annak az epehólyag, marah (מרה), oldalán kell maradnia.

Rava egy másik véleményt mond: a megmaradó májrésznek azon a helyen kell lennie, ahol a máj „él”, vagyis ahol a többi szervhez, különösen a jobb veséhez kapcsolódik. Rav Papa gyakorlati döntése szerint mindkettő szükséges: kell maradjon májrész az epehólyag oldalán is, és azon a helyen is, ahol a máj a többi szervhez kapcsolódik.

Felmerülnek további kérdések is: mi van, ha a megmaradó májrész szétlapítva, szétroncsolva vagy hosszú csíkban maradt meg? Mi van, ha a máj ugyan megvan, de a hozzá kapcsolódó hártyás-zsíros összeköttetés levált róla? Ezekre a Talmud nem ad végleges választ: az ilyen kérdések a Messiás eljöveteléig nyitva maradnak.

A tüdő két burka

A tanulás ezután a tüdőre, re’ahra (ריאה), tér át. A tüdőnek kettős borítása van: egy külső és egy belső réteg. Ha a külső réteg sérül, de az alsó réteg épen tartja a tüdőt, az állat kóser lehet. Köves Slomó rabbi képen mutatta, hogy a tüdő lehámlott felső réteggel is úgy nézhet ki, mint egy vörös datolya, de még nem feltétlenül treifah.

A vita ott kezdődik, ha az alsó réteg lyukad ki, miközben a felső ép. Az egyik vélemény szerint ez még kóser, mert a külső réteg zár. A másik szerint már nem, mert a tüdőt valójában az alsó, belső réteg védi működés szempontjából.

A toll, a víz és a buborék

Ha gyanús, hogy a tüdő lyukas, vizsgálni kell. Ha tudjuk, hol a lyuk, fel kell fújni a tüdőt, és egy tollat kell a gyanús ponthoz tartani. Ha a toll megrezdül, levegő szökik ki, és a tüdő nem kóser.

Ha nem tudjuk, hol a lyuk, a felfújt tüdőt vízbe kell tenni. A víz se forró, se hideg ne legyen, hanem langyos. Ha buborékok jelennek meg, az lyukat jelez, és az állat treifah. Ha viszont csak hangot hallani, de nincs bugyborékolás, az még nem bizonyít lyukat: lehet, hogy a levegő az alsó rétegen áthalad, de a felső réteg még megtartja, ezért a tüdő egésze zárt marad.

Elvörösödött tüdő: vérzés vagy gyógyuló sérülés?

Rava szerint ha a tüdő elvörösödik, még akkor is kóser lehet, ha az egész tüdő vörös. Az első gondolat az lenne, hogy a bevérzés súlyos sérülés jele. De a Talmud a Shabbat (שבת) törvényeiből hoz párhuzamot.

Ha valaki megüt egy állatot vagy embert, és a bőr alatt bevérzés keletkezik, az vissza tud gyógyulni. Ez nem feltétlenül számít végleges sebnek. A nyolc különleges csúszómászó, sheretz (שרץ), esetében azonban más a szabály: ott a bevérzés tartósabb sérülésnek számíthat.

A kérdés az, hogy a tüdőt melyikhez hasonlítsuk. A következtetés: a vörösség önmagában nem teszi treifahvá az állatot. Még ha az egész tüdő bevérzettnek tűnik is, ez felszívódhat, visszagyógyulhat.

Kiszáradt tüdő

Más a helyzet, ha a tüdő kiszárad. Ha akár egy kis része is annyira száraz, hogy az ember körme megakad benne, az már treifah lehet. A Talmud ezt az elsőszülött állat, bechor (בכור), kiszáradt fülének szabályával hasonlítja össze: ott vita van, mikor számít a száradás testi hibának.

Az egyik vélemény szerint már akkor, ha a köröm megakad benne. A másik szerint csak akkor, ha megszúrják, és nem jön belőle vér. A tüdőnél felmerül, hogy talán szigorúbb vagy enyhébb mércét kell alkalmazni, mert belső szervről van szó, amelyet nem ér közvetlen levegő, ezért másként gyógyulhat.

Foltos tüdő és összehasonlíthatatlan lyukak

Rava szerint ha a tüdőn különféle foltok, sötét vagy eltérő színű részek vannak, attól a tüdő még kóser lehet. A színváltozás önmagában nem bizonyít végzetes sérülést.

A tanítás végén elhangzik egy fontos vizsgálati elv: nem lehet lyukat lyukkal összehasonlítva dönteni. Ha nem tudjuk, hogy egy lyuk az állat életében keletkezett-e vagy csak a vágás után, nem lehet egyszerűen mesterségesen új lyukat ejteni a tüdőn, majd a kettőt összehasonlítani. A tüdő különböző pontjai, élő és halott állapotban, másként reagálnak. A halachikus vizsgálat nem működhet ilyen mechanikus összehasonlítással.

A lap fő tanulsága

A Chulin 46 azt mutatja meg, hogy a treifah szabályai nem nyers anatómiai listák. A halacha egyszerre figyeli a szerv szerkezetét, funkcióját, helyét, rétegeit, színét, nedvességét és gyógyulási esélyét. A májnál nemcsak az számít, maradt-e belőle, hanem hol maradt. A tüdőnél nemcsak az számít, látszik-e valami, hanem hogy szökik-e a levegő, buborékol-e a víz, és valóban átjárható-e a lyuk.

Köves Slomó rabbi gondolatmenete végig azt hangsúlyozta: a treifah nem puszta látványdiagnózis. Egy vörös tüdő lehet kóser, egy apró lyuk lehet végzetes, egy megmaradt májrész lehet elég vagy kevés — attól függően, hogy a test működése szempontjából mit jelent.

Az elhangzott példák röviden

• A borjú gerince és a gerincvezeték képes bemutatása.
• Az agytól lefelé futó gerincvelő.
• A gerincvelő kapcsolata a gid hanashehhel és a herékkel.
• A gerincvelő három elágazása.
• Kövér kecske, amelyen a zsír miatt nem lehetett jól megmutatni az elágazást.
• Sovány kecske, amelyen a csontok miatt nem lehetett jól megmutatni.
• Első elágazás: treifah.
• Harmadik elágazás: kóser.
• Középső elágazás bizonytalan státusza.
• Az „elágazásig” kifejezés értelmezése: beleértve vagy nem beleértve.
• Madár gerincének vizsgálata a szárnyakig.
• A fejedelmi küldött miatt félbeszakított vizsgálat.
• A jogi nyelv pontatlansága: „eddig” vajon beleérti-e a határpontot.
• Teljesen eltávolított máj.
• Kevés máj vagy kezayitnyi máj vitája.
• Rabbi Chiya, aki kidobta a májat.
• Rabbi Shimon ben Rabbi, aki mártogatva ette a májat.
• A gazdag ember és a „fukar” májevő hasonlata.
• Katonai egység Pumbeditában, a bölcsek menekülése.
• Megmaradó májrész az epehólyag oldalán.
• Megmaradó májrész ott, ahol a máj a többi szervhez kapcsolódik.
• Jobb vese környékéhez kapcsolódó májrész.
• Rav Papa döntése: mindkét helyen kell maradnia májnak.
• Szétlapított vagy szétroncsolt májmaradék kérdése.
• Csíkban megmaradó májrész kérdése.
• Máj, amelynek kapcsolódó borítása levált.
• Tüdő kettős borítása.
• Külső tüdőréteg lehámlása.
• Vörös datolyához hasonlító tüdő.
• Alsó tüdőréteg lyukadása ép felső réteggel.
• Tüdő vizsgálata felfújással és tollal.
• Tüdő vizsgálata langyos vízben.
• Bugyborékoló tüdő mint lyuk jele.
• Hangot adó, de nem buborékoló tüdő.
• Teljesen elvörösödött tüdő.
• Bevérzés, amely visszagyógyulhat.
• Csúszómászók, sheratzim (שרצים), ütése Shabbatkor.
• Nyolc különleges csúszómászó példája.
• Kiszáradt tüdő.
• Köröm, amely megakad a száraz szövetben.
• Elsőszülött állat kiszáradt füle.
• Szúrás, amelyből már nem jön vér.
• Foltos, elszíneződött tüdő.
• Két lyuk összehasonlításának tilalma.
• Életben vagy halál után keletkezett tüdőlyuk megkülönböztetésének nehézsége.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud