Cimkék: Chulin  podcast

A szita, a csorba cső és a rabbi dilemmája: mikor lesz egy sérülés végzetes?

Köves Slomó rabbi a Chulin (חולין) 45. lapján továbbviszi az Elu Trefot (אלו טרפות) fejezet anatómiai vizsgálódását: a kérdés most nem egyszerűen az, hogy lyukas-e egy szerv, hanem hogy a lyukak, vágások és szakadások összeadódnak-e olyan mértékű sérüléssé, amely az állatot treifahvá (טרפה) teszi. A légzőcső, a koponya, az agyhártya, a szív, a gerincvelő és az agy–gerinc határa mind olyan pontokká válnak, ahol a halacha millimétereken, rétegeken és belső-külső méréseken keresztül dönt életről, halálról — illetve arról, hogy a hús kóser-e.

Lyukak, amelyek összeadódnak

A tanulás elején Köves Slomó rabbi a légzőcső, kaneh (קנה) / gergeret (גרגרת), sérüléséről beszélt. Ha nem egyetlen nagy szakadás van rajta, hanem sok apró lyuk, mintha szitaszerűen perforálták volna, akkor ezek a lyukak összeadódhatnak. Ha együtt kiadják azt a mértéket, amely már a légzőcső többségi sérülésének számít, az állat treifah.

A rabbi képpel szemléltette a „szitaszerű” sérülést: nem egyetlen vágásról van szó, hanem apró, szétszórt lyukakról. A Talmud kérdése éppen az, hogy ezeket úgy kell-e tekinteni, mintha egy nagy sérülést alkotnának.

Koponya és légzőcső: nem ugyanaz a mérce

A Talmud összeveti ezt a koponya, gulgoleth (גולגולת), sérülésével. A koponyánál a mérce egy régi fúrófej mérete: ha egyetlen lyuk, vagy sok kis lyuk összesen kiadja ezt a nagyságot, az már halachikusan jelentős. Ugyanez a mérték az emberi koponya tisztátalansági státuszánál is számít: ha a koponya túl hiányos, már nem tekinthető teljes koponyának a tumah (טומאה) szempontjából.

A légzőcsőnél azonban más a logika. Ha valódi anyaghiány van — tehát a lyukakból ténylegesen hiányzik szövet —, akkor az issar (איסר), egy kis pénzérme mérete számít. Ha viszont csak szúrásszerű nyílások vannak, amelyekben nincs valódi hiány, akkor ezek inkább vágásszerű sérülésként számítanak, és a többségi átvágás mércéjét kell alkalmazni.

Szalag, ajtó és hosszanti vágás

Felmerül az is, mi történik, ha nem kerek lyukak vannak, hanem hosszában kivágtak egy csíkot a légzőcsőből. Ilyenkor a hiányzó felületet szintén össze kell számítani: ha eléri az issar méretét, az állat treifah.

Másik eset, amikor a lyuk olyan, mint egy kis ajtó: a szövet nem vált le teljesen, hanem még lifeg rajta. Ilyenkor azt kell nézni, beleférne-e az issar méretű érme. Ha igen, akkor a sérülés már halachikusan jelentős.

Egy hosszanti vágás azonban enyhébb lehet, mint egy keresztirányú vágás. Köves Slomó rabbi ezt csővel magyarázta: ha a csövet keresztben vágják meg, húzáskor jobban szétnyílik; ha hosszában vágják, a húzás inkább zárja a nyílást. Ezért hosszanti sérülésnél elég, ha alul és felül maradt valamennyi ép rész — egy gyűrűnyi, vagy akár annál is kevesebb ép szakasz —, és az még megtarthatja a cső szerkezetét.

A szárnyas légzőcsövének mértéke

A rabbi külön kitért arra, hogy egy tyúk vagy más szárnyas légzőcsövére nem alkalmazható egyszerűen ugyanaz a méret, mint egy marhára. Egy issar a madár légzőcsövéhez képest túl nagy mérték lenne.

Ezért a Talmud olyan módszert keres, amely a madár saját méreteihez igazodik: a lyukak által érintett részt a légzőcső kerületéhez vagy többségi arányához kell viszonyítani. A halacha itt nem abszolút centiméterekkel dolgozik, hanem az adott szerv méretéhez mér.

Meddig számít légzőcsőnek?

A következő kérdés: hol lehet a légzőcsövet elvágni? A felső határ a nagy gyűrű, a taba’at hagedolah (טבעת הגדולה), a garat felőli rész. Az alsó határ nem egyszerűen ott van, ahol a légzőcső fizikailag a tüdő felé ágazik, mert az állat testhelyzete megfordítja a látványt.

Köves Slomó rabbi magyarázata szerint azt a részt tekintjük még a légzőcsőhöz tartozónak, amely az állat nyakával együtt mozdul, amikor az állat kinyújtja a nyakát, például legeléskor. Ami csak erőszakos húzással jönne fel, az már nem számít a szabályos vágási területhez.

Ha valaki túlhúzza a simanokat (סימנים), vagyis a légzőcsövet és a nyelőcsövet, és túl lent vág, az nem kóser.

Mellkas alatt: már tüdőként ítéljük meg

Ha a légzőcső a mellkas alatt lyukad ki, akkor azt már a tüdő, re’ah (ריאה), szabályai szerint ítéljük meg. Ennek nagy jelentősége van, mert a légzőcsőnél bizonyos kisebb sérülések még nem feltétlenül teszik treifahvá az állatot, míg a tüdőnél a lyukadás súlyosabb.

A Talmud meghatározza azt is, mi számít mellkasnak: az a rész, „amely a földet látja”, vagyis az állat alsó testfelszíne, ahogyan természetes állásában lefelé néz. A rabbi képen mutatta, mely részek tartoznak ide, és megjegyezte: ez a rész kapcsolódik ahhoz is, amit bizonyos áldozati részeknél a kohénok (כהנים) kaptak.

Az agyhártya két rétege

A misna szerint ha az agyhártya, krum shel moach (קרום של מוח), kilyukad, az állat treifah. A Talmud pontosít: két hártya van. Az egyik erősebb, külső hártya a koponyához közelebb; a másik finom, áttetsző belső hártya közvetlenül az agyat fogja körbe.

Rav és Shmuel szerint már a felső hártya lyukadása is elég a treifah státuszhoz. Más vélemény szerint csak akkor válik treifahvá az állat, ha az alsó hártya is kilyukad.

A rabbi a belső hártyát zacskóhoz hasonlította: mintha az agy egy nagyon finom, áttetsző burokban lenne. Hogy jobban érthető legyen, a Talmud az állat heréjének hártyáit hozza példának, ahol a két réteg sokkal jobban látható.

Hol ér véget az agy és hol kezdődik a gerincvelő?

A Talmud következő kérdése: hol húzódik a határ az agy, moach (מוח), és a gerincvelő között? Ez azért fontos, mert az agyhártya és a gerincvelő sérülésének szabályai nem teljesen azonosak.

Köves Slomó rabbi képeken mutatta: ami a koponyán belül van, az agynak számít; ami már kifelé indul a gerinc felé, az gerincvelő. A határnál két babszemszerű rész látható. Ezekhez viszonyítva határozzák meg, mi számít még agynak és mi már gerincvelőnek.

A lyukas szív: melyik kamra számít?

A misna szerint ha a szív, lev (לב), kilyukad egészen a kamráig, az treifah. A Talmud kérdezi: melyik kamráig? A szívben több üreg van, és nem magától értetődő, hogy a nagyobb vagy kisebb kamráról beszélünk-e.

A rabbi képen mutatta a szívet, és külön kiemelte, milyen vastag a szívizom a kamrákhoz képest. A végső irány az, hogy mindkét kamra számíthat: ha a lyuk valóban a szív belső üregéig hatol, az súlyos sérülés.

A szív „csöve” és a hozzá kapcsolódó szervek

A Talmud beszél a szív csövéről is, amelynek pontos anatómiai azonosítása nehéz. A rabbi a tüdő körüli zsírréteg és a nagy erek kapcsolódása felől próbálta megmagyarázni: olyan csatornákról van szó, amelyek a szív, a tüdő és a máj irányába kapcsolódnak.

Három csőről esik szó: amelyik a szívbe megy, azt a szív szabályai szerint kell megítélni; amelyik a tüdőbe megy, azt a tüdő szerint; amelyik a májba megy, azt a máj szerint. A máj esetében — ahogy korábban tanultuk — a sérülés megítélése enyhébb, mert ha marad belőle elegendő rész, az állat még életképes lehet. A tüdőnél ezzel szemben a lyukadás súlyosabb.

A szívhez kapcsolódó cső esetében Rav és Shmuel vitája marad fenn: elég-e egy kis lyuk, vagy csak a nagyobb rész sérülése teszi treifahvá.

A gerincvelő: a burok vagy maga a velő számít?

A misna egyik esete az eltört gerincoszlop, ha a gerincvelő, chut hashidrah (חוט השדרה), is elszakadt. A Talmud pontosít: Rabbi szerint csak akkor treifah, ha a gerincvelő nagyobb része elszakadt; Rabbi Yaakov (רבי יעקב) szerint már a lyukadás is elég.

Felmerül, mit jelent a „nagyobb rész”: a külső burok nagyobb része, vagy a belső velőé? Rav szerint kívülről kell mérni, mások szerint belülről. Rav Huna (רב הונא) azt mondja: ha csak a belső velő lötyög vagy sérült, de a külső vezeték egyben van, az nem feltétlenül számít. A lényeg, hogy a gerincvelő burok-rendszere egyben maradjon.

Más eset, ha a velő elfolyósodik vagy elolvad. Ha a normálisan kocsonyás állomány folyékonnyá válik, az már treifah. Ha pedig olyan gyenge, hogy saját súlyát sem tartja meg, az is súlyos sérülésnek számít.

Agysérülés, impotencia és régi testi modellek

A lap végén a Talmud egy fürdőbeli történetet hoz: Lévi látott valakit, aki nagyon beverte a fejét a falba, és megjegyezte, hogy az agya „elfolyt”. Ezt nem feltétlenül úgy értették, hogy azonnal meghal, hanem hogy nemzőképessége sérülhet.

Köves Slomó rabbi itt kitért arra az ókori-kabbalisztikus testi modellre, amely szerint az agyvelő és a nemzőerő között kapcsolat van. A régi elképzelés szerint az ember lényegi ereje az agyból száll alá a gerincen keresztül a nemzőszervek felé. Ezt a chászid és kabbalisztikus irodalom is szimbolikusan értelmezte: a legmagasabb szellemi pontból alászálló életerő válik testi potenciállá.

A rabbi hangsúlyozta, hogy ez nem modern orvosi leírásként hangzott el, hanem annak magyarázataként, hogyan gondolkodtak a Talmud és későbbi források egyes testi összefüggésekről.

Az elhangzott példák röviden

• Szitaszerűen perforált légzőcső.
• Sok apró lyuk összeadása a légzőcsőn.
• Koponyalyuk fúrófejnyi mérete.
• Emberi koponya és gerinc tisztátalansági státusza.
• Lábszárcsont, gerinc és koponya különbsége tumah szempontjából.
• Anyaghiányos lyukak issar méretre számolva.
• Tűszúrásszerű lyukak, amelyekben nincs hiány.
• Hosszában kivágott csík a légzőcsőből.
• Szárnyas légzőcsövének arányos vizsgálata.
• Lifegő „ajtószerű” sérülés.
• Hosszanti vágás a légzőcsövön.
• Keresztirányú és hosszanti vágás csőpéldája.
• Egy ép gyűrű fent és lent, illetve minimális ép rész fent és lent.
• A légzőcső felső határa: nagy gyűrű.
• A légzőcső alsó határa: ami a nyak nyújtásával természetesen feljön.
• Erőszakosan túlhúzott simanok.
• Mellkas alatt lyukas légzőcső, amelyet már tüdőként ítélnek meg.
• Mellkas meghatározása: ami „a földet látja”.
• Kohénoknak adott mellkasi rész.
• Két agyhártya: külső erősebb és belső finom burok.
• Az agy belső hártyája mint zacskó.
• Állat heréjének hártyái mint szemléltető példa.
• Disznóagyvelőből készült rántott velőrózsa emléke.
• A hártya lehúzásának nehézsége.
• A koponyán belüli agy és a gerincvelő határa.
• Két babszemszerű rész az agy–gerinc átmeneténél.
• Csirke nyaki gerincvelőjének hasonlata.
• Lyukas szív és a kamráig hatoló sérülés.
• Nagyobb és kisebb szívkamra kérdése.
• Vastag szívizom képi bemutatása.
• A szív „csöve” és a hozzá kapcsolódó zsíros/eres rész.
• A szív, tüdő és máj felé menő csövek eltérő megítélése.
• Tüdőhöz kapcsolódó cső mint tüdő.
• Májhoz kapcsolódó cső mint máj.
• Szívhez kapcsolódó cső Rav és Shmuel vitájában.
• Gerincoszlop törése gerincvelő-sérüléssel.
• Gerincvelő külső burka és belső állománya.
• Külső vagy belső többségi szakadás kérdése.
• Elfolyósodott gerincvelő.
• Saját súlyát nem tartó, elgyengült velő.
• Fürdőbeli fejbeverés története.
• Agysérülés és nemzőképesség kapcsolata.
• A kabbalisztikus elképzelés az agyból alászálló életerőről.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud