Cimkék: Chulin  podcast

Kié a bűn: azé, aki vág, vagy azé, akinek az állata van?

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) 41. lapján továbbviszi a bálványimádás, avodah zarah (עבודה זרה), egyik legélesebb jogi dilemmáját: el tudja-e rontani valaki más tulajdonát egy bálványimádó cselekedettel? Ha egy idegen ember más tehenén végez rituális vágást bálvány tiszteletére, a tehén tiltottá válik-e, vagy a tulajdonjog védelmet ad? A lap második felében a rabbi már a látszatproblémákra tér át: miért tilos úgy vágni, hogy a vér tengerbe, folyóba, edénybe vagy kör alakú gödörbe folyjon, és mikor tűnik egy egyszerű kóser vágás pogány rítusnak?

A tegnapi kérdés folytatása: más állatát is tiltottá lehet-e tenni?

Köves Slomó rabbi az előző napi tanítás összefoglalásával indít: Rav Huna (רב הונא), Ulla (עולא) mondására építve, azt állította, hogy valaki más állatát is tiltottá tudja tenni, ha a bálványimádó aktushoz valamilyen tényleges cselekvés, ma’aseh (מעשה), kapcsolódik. Ha például elvágja az állat nyakát bálvány tiszteletére, akkor az állat tikrovet avodah zarah (תקרובת עבודה זרה), bálványimádási kellék vagy felajánlás lehet, még ha nem is az ő tulajdona.

Ez okozta a tegnapi nehézséget a chatat (חטאת), bűnáldozat példájánál. Ha valaki szombaton, Shabbatkor (שבת), a Szentélyen kívül áldoz fel egy chatatot, ráadásul bálvány tiszteletére, három súlyos bűnt követ el. A probléma az volt: ha már az első apró bálványimádó vágás tiltottá teszi az állatot, hogyan tud később még Szentélyen kívüli, Istennek szánt áldozatként is számítani? A megoldás az lett, hogy itt egy madár-chatatról van szó, amelynél egy siman (סימן), vagyis egy vágási csatorna, elegendő, ráadásul az már részben el volt vágva, így a bálványimádás és a Szentélyen kívüli áldozás egy pillanatban állhat be.

Az ellenkező vélemény: ami nem a tiéd, azt nem ronthatod el

A mai lap azonban egy másik álláspontot idéz: az ember nem tudja tiltottá tenni azt, ami nem az övé. E szerint még akkor sem válik bálványimádási kellékké a másik ember állata, ha valaki bálványimádó cselekményt végez rajta. A tulajdonjog mintha megakadályozná, hogy az idegen vallási aktus megváltoztassa a tárgy státuszát.

A Talmud erre visszahozza a korábbi baraita példáját: ha valaki szombaton, a Szentélyen kívül, bálvány tiszteletére vág le egy chatatot, akkor három bűnért felel. Ha igaz volna, hogy az ember nem tudja tiltottá tenni a nem saját tulajdonát, akkor nem kellene a példát madár-chatatra szűkíteni. Hiszen a chatat végső soron nem az ember magántulajdona, hanem szentélyi, isteni célú áldozat. Ha nem tudná bálványkellékké változtatni, akkor egy nagyállat-chatat esetében is létrejöhetne mindhárom bűn.

A válasz: mivel az illető a chatatot saját bűnének engesztelésére hozza, bizonyos értelemben mégis az övének számít. Nem pusztán idegen tulajdon, mert személyes kötelezettségéhez, saját engeszteléséhez kötődik. Ezért a bálványimádó cselekmény mégis hat rá.

Közös vágás és részleges tulajdon

A misna egyik korábbi esete is kérdést vet fel: ha ketten fognak egy kést, és az egyikük bálványimádó szándékkal vág, a másik pedig ártatlanul, az állat tiltott lesz. Ez hogyan fér össze azzal az elvvel, hogy az ember nem tilthatja meg azt, ami nem az övé?

A Talmud válasza: itt az a személy, aki bálványimádó szándékkal vesz részt a vágásban, részben tulajdonosa is az állatnak. Vagyis nem tisztán idegen tulajdonról van szó. A részleges tulajdon már elég ahhoz, hogy a cselekedete hatással legyen az egész állat státuszára.

Gyümölcs, truma és bor: károkozás tiltottá tétellel

A Talmud egy másik misnát is idéz a Gittin (גיטין) traktátusból. Ha valaki tisztátalanná teszi felebarátja gyümölcseit, vagy összekeveri a terumaht (תרומה) a chullinnal (חולין), és ezzel csökkenti az értékét, vagy ha bálványimádási célra ajánlja fel felebarátja borát, akkor ha mindezt véletlenül tette, mentes a kártérítés alól; ha szándékosan tette, köteles fizetni.

Ez elsőre azt mutatná, hogy valaki igenis tiltottá tudja tenni a másik tulajdonát. A Talmud azonban itt is úgy válaszol: részleges tulajdonról lehet szó, vagy olyan esetről, ahol a cselekmény és a személy státusza különösen erős.

Pogány és zsidó: komolyan kell-e venni a bálványos szándékot?

A Talmud ezután megmutatja, hogy a kérdés már korai bölcsek vitája. Egy baraita szerint, ha egy pogány belenyúl a zsidó borába, és közben bálványimádó szándéka van, akkor a bor tiltottá válhat akkor is, ha maga a bálvány nincs jelen. Más vélemény szerint nem válik tiltottá: vagy azért, mert nincs ott a bálvány, vagy azért, mert a bor nem az övé.

A vita tehát kettős: elég-e a bálványimádó szándék bálvány jelenléte nélkül, és egyáltalán el tudja-e tiltani a pogány a zsidó borát.

Rav Nachman (רב נחמן) és Rav Amram (רב עמרם) hozzáteszik: még az a vélemény is, amely szerint egy pogány tiltottá tudja tenni más tulajdonát, nem feltétlenül mondaná ezt egy átlagos zsidóról. Ha egy zsidó azt mondja, hogy bálvány tiszteletére tesz valamit, nem biztos, hogy komolyan gondolja; lehet, hogy csak bosszantani, cukkolni akarja a másikat.

Erre a Talmud a misnánkból kérdez: ha ketten vágnak, és az egyik bálványra gondol, a vágás tiltottá válik. Úgy tűnik, zsidóról van szó, mégis számít a bálványimádó szándék. A válasz: itt min (מין), eretnek zsidó szerepel, aki ebből a szempontból olyan, mint egy pogány. Ugyanez érvényes arra is, aki a másik borát bálványnak ajánlja: ha eretnek, vagy ha figyelmeztetés után is vállalja a bálványimádás következményét, akkor nem mondhatjuk, hogy csak tréfált.

Új misna: amikor a vágás pogány rítusnak látszik

A következő misna már nem arról szól, hogy valaki ténylegesen bálványimádó célra vág, hanem arról, hogy bizonyos vágási módok pogány szokásra emlékeztetnek, ezért tilosak vagy kerülendők.

Nem szabad úgy vágni, hogy az állat vére közvetlenül a tengerbe vagy folyóba folyjon, mert úgy tűnhet, mintha a tenger vagy folyó istenének mutatna be áldozatot. Ugyancsak tilos edénybe vágni, mert ez is rituális vérgyűjtésnek látszhat.

Szabad viszont piszkos vizes lavorba vágni, mert ott nem merül fel a saját tükörkép tiszteletének gyanúja. Tiszta víznél ugyanis azt gondolhatnák, hogy az ember a vízben látható saját képmásának vág.

Hajón, piacon, udvarban

Ha valaki hajón van, és nincs elég hely a vágáshoz, nem vághat egyszerűen úgy, hogy a vér közvetlenül a tengerbe menjen. De megoldhatja úgy, hogy a hajó oldalára folyjon a vér, és onnan csorogjon le a vízbe. Így nem úgy néz ki, mintha a tengernek áldozna.

A misna tiltja a kör alakú gödörbe való vágást is, mert ez pogány szokásra hasonlíthat. Elsőre úgy tűnhet, hogy otthon mégis szabad ilyen gödröt készíteni, de a Talmud pontosít: nem magába a gödörbe kell vágni. Ha az ember nem akarja, hogy az udvara véres legyen, készíthet egy vájút vagy csatornát, amely a vért a gödörbe vezeti. A vágás ne a gödör fölött történjen, hanem a csatorna fölött.

A piactéren azonban még ezt sem szabad megtenni, nehogy úgy tűnjön, hogy a pogányok útjait követi. A vers is ezt mondja: uvechukoteihem lo telechu (ובחקתיהם לא תלכו), „az ő szokásaikat ne kövessétek”. Ha valaki mégis ilyen módon jár el, vizsgálni kell, nem eretnek vagy bálványimádó-e.

Áldozati nyelv profán vágásnál

Az utolsó misna új témát nyit: mi történik, ha valaki hétköznapi vágást végez, de közben áldozati kifejezéseket használ?

Ha azt mondja, hogy az állatot olah (עולה), égőáldozat, shelamim (שלמים), békeáldozat, asham talui (אשם תלוי), feltételes vétekáldozat, korban Pesach (קרבן פסח), pészachi áldozat, vagy todah (תודה), hálaáldozat tiszteletére vágja, akkor a vágás érvénytelen lehet. Ezek ugyanis olyan áldozatok, amelyek valamilyen módon önkéntesen felajánlhatók vagy elkülöníthetők, így a mondat úgy hangozhat, mintha valóban áldozati aktust végezne.

Rabbi Meir (רבי מאיר) szerint ez nem gond, ő kósernek tartja a vágást. A fő vélemény azonban tart a látszattól: mintha a Szentélyen kívül áldozna.

Ha viszont olyan áldozatot említ, amelyet nem lehet önkéntesen hozni — például chatat, elsőszülött áldozat, bechor (בכור), állattized, ma’aser behemah (מעשר בהמה), vagy felcserélt áldozat, temurah (תמורה) —, akkor a vágás kóser, mert senki nem gondolja, hogy valódi áldozati felajánlás történt.

Mikor lesz mégis probléma a kötelező áldozat említése?

A Talmud finomít. Ha valakinek ténylegesen van chatat-kötelezettsége, és azt mondja: „a saját chatatom tiszteletére vágom”, akkor már problémás lehet. Ugyanígy, ha van otthon valódi áldozata, és azt mondja, hogy ezt temurahként, felcserélt áldozatként vágja, akkor a kijelentés komolynak tűnhet.

Az asham talui azért szerepel a problémás listában, mert Rabbi Eliezer (רבי אליעזר) szerint az ember akár mindennap hozhat ilyen áldozatot, ha bizonytalan abban, vétkezett-e. Emiatt ez a kategória hasonlít az önkéntes felajánláshoz.

A korban Pesach esetében pedig az a magyarázat, hogy bár csak Pesachkor hozzák ténylegesen, egész évben el lehet különíteni rá állatot. Ezért ha valaki ilyen nyelvet használ, az is áldozati látszatot kelthet.

Testi hibás állat és rejtett hiba

Ulla szerint a probléma csak hibátlan állatnál merül fel. Ha az állaton testi hiba van, mindenki érti, hogy nem valódi áldozatról van szó.

Rabbi Jochanan (רבי יוחנן) viszont szigorúbb: testi hibás állatnál is lehet probléma, mert előfordulhat, hogy a hiba nem látható. A nézők nem biztos, hogy észreveszik, és azt hihetik, valódi áldozati aktus történik.

Nazir és szülőnő áldozata

A misna végén szereplő általános szabály további eseteket is befog. Például ha valaki egy nazir (נזיר) olah áldozatára hivatkozva vág, az is problémás lehet. Bár nem tudjuk, hogy az illető nazír-e, lehet, hogy titokban tett nazír fogadalmat.

A nem önkéntes kategóriák példájaként a szülőnő áldozata, korban yoledet (קרבן יולדת), kerül elő. Ha valakinek nincs felesége, nyilván nem gondoljuk komolynak, hogy szülőnő áldozatának nevében vág. Ha viszont van felesége, már lehet gyanú: talán a felesége szült, vagy elvetélt. A vetélésnek pedig nem feltétlenül megy híre, ezért a kijelentés még akkor is komolynak tűnhet, ha a közösség nem hallott szülésről.

A fejezet itt zárul: a lap központi tanulsága, hogy a halacha nemcsak a tényleges bálványimádást és áldozati aktust vizsgálja, hanem a látszatot, a beszédmódot, a tulajdont, a szándékot és azt is, hogyan értelmezheti a közösség a látott cselekedetet.

Az elhangzott példák röviden

• Más állatának bálványimádó célú megvágása.
• Egy chatat szombaton, Szentélyen kívül, bálvány tiszteletére való feláldozása.
• Madár-chatat, amelynek egyik simanja részben el volt vágva.
• Az állítás, hogy az ember nem tudja tiltottá tenni azt, ami nem az övé.
• A chatat mint személyes engesztelő áldozat, amely bizonyos értelemben mégis az emberhez kötődik.
• Ketten fognak egy kést, egyikük bálványra gondol.
• Felebarát gyümölcseinek tisztátalanná tétele.
• Terumah és chullin összekeverése.
• Felebarát borának bálványimádási célra ajánlása.
• Pogány belenyúl a zsidó borába bálványimádó szándékkal.
• A bálvány jelenléte vagy hiánya.
• Zsidó, aki csak cukkolásból mond bálványimádó szándékot.
• Eretnek zsidó, min, akinek bálványimádó szándéka komolyan vehető.
• Figyelmeztetett ember, aki mégis vállalja a bálványimádás halálbüntetését.
• Vágás tengerbe vagy folyóba folyó vérrel.
• Vágás edénybe folyó vérrel.
• Vágás piszkos vizes lavorba.
• A tiszta vízben látható tükörkép gyanúja.
• Hajón végzett vágás, ahol a vér a hajó oldalára folyik.
• Kör alakú gödörbe való vágás tilalma.
• Otthoni vájú, amely a vért a gödörbe vezeti.
• Piactéri vágás kerülése a pogány szokások látszata miatt.
• Uvechukoteihem lo telechu (ובחקתיהם לא תלכו), a pogány szokások követésének tilalma.
• Profán vágás áldozati kifejezésekkel.
• Olah, shelamim, asham talui, korban Pesach, todah emlegetése.
• Rabbi Meir enyhébb véleménye.
• Chatat, bechor, ma’aser behemah, temurah emlegetése.
• Valódi chatat-kötelezettséggel rendelkező ember.
• Otthon lévő áldozat és temurah gyanúja.
• Rabbi Eliezer véleménye az akár mindennap hozható asham taluiról.
• Pesach-áldozat egész éves elkülöníthetősége.
• Testi hibás állat és rejtett hiba.
• Nazir titkos fogadalma.
• Szülőnő áldozata, feleség szülése vagy vetélése.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud