Cimkék: Chulin  podcast

Elég egyetlen vágás, és a tehén már nem a tiéd?

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) 40. lapján visszatér a bálványimádás, avodah zarah (עבודה זרה), korábban már részletesen tárgyalt problémájához. A kérdés most az, mi történik, ha valaki nem klasszikus bálványnak, hanem egy hegynek, folyónak, tengernek vagy sivatagnak a „tiszteletére” vág le egy állatot. Bálványkellék lesz-e belőle, vagy csak rabbinikus tilalom alá esik? És ha valaki más tehenével tesz akár csak egy apró bálványimádó cselekményt, el tudja-e rontani a más tulajdonában álló állatot?

Bálványként tisztelt természet

A misna azzal kezdődik, hogy ha valaki egy hegy, domb, tenger, folyó vagy sivatag tiszteletére vág le állatot, az állat érvénytelen, vagyis nem fogyasztható. Köves Slomó rabbi példaként a Fudzsi-hegyet, a Nílust és a sivatagot említette: ha valaki ezek „kedvéért” vág le egy tehenet, a vágás halachikus problémát vet fel.

A Talmud első kérdése az, miért csak azt mondja a misna, hogy az állat pasul (פסול), érvénytelen. Egy bálványimádás céljára levágott állatnak ennél sokkal súlyosabb státusza lenne: zivchei metim (זבחי מתים), „halottak áldozata”. Ez nemcsak evési tilalmat jelentene, hanem haszonélvezeti tilalmat és súlyos tisztátalansági következményeket is.

A kérdést erősíti egy baraita (ברייתא), amely hasonló listát hoz — hegy, völgy, folyó, sivatag, nap, hold, csillagok, csillagképek, Mihály angyal, sőt akár egy féreg —, és ott kifejezetten azt mondja: aki ezek tiszteletére vág, az zivchei metim kategóriát hoz létre.

A hegy nem lesz bálvány — de a hegy istene igen

A válasz a megfogalmazás különbségében van. A misna arról beszél, hogy valaki magának a hegynek vagy folyónak a „nevéért”, leshem (לשם), vág. A baraita viszont arról, hogy valaki a hegy vagy folyó istenének tiszteletére, vagyis lishum / leshum (לשום) egy mögöttes istenség kedvéért vág.

A különbség döntő. Az Avodah Zarah traktátusból ismert elv szerint egy mozgatható tárgy — például alma, szekér, tehén — bálvánnyá tehető, ha valaki bálványként tiszteli. De a természet beépített, nem mozgatható elemei, például hegy, folyó, tenger, nap vagy hold, nem válnak tiltottá pusztán azért, mert valaki istenként kezeli őket. Ha ez nem így lenne, a világ használhatatlanná válna.

Ezért ha valaki magának a hegynek vág, az állat csak rabbinikus tilalom alá kerül: nem illik és nem engedhető meg megenni, de nem válik teljes értelemben bálványáldozattá. Ha viszont a hegy „istenének” vág, akkor már valódi tikrovet avodah zarah (תקרובת עבודה זרה), bálványimádási felajánlás jön létre, és az állat zivchei metim lesz.

Fordítási finomság: „nevéért” vagy „tiszteletére”

Köves Slomó rabbi külön megállt a fordítás problémájánál. A misnában szereplő kifejezést nem szerencsés úgy fordítani, hogy „a dombok nevében” vagy „a tengerek nevében”. Pontosabb: „a hegy nevéért”, vagy még természetesebben: „a hegy tiszteletére”.

Ugyanakkor a baraita esetében más árnyalat szükséges, mert ott nem egyszerűen a természeti tárgyról van szó, hanem egy mögötte feltételezett isteni erőről. Ott a „tiszteletére” fordítás mutatja jobban, hogy nem a hegy mint hegy, hanem a hegy istensége kerül a középpontba.

Más tehenét is el lehet rontani?

Rav Huna (רב הונא) ezután egy gyakorlatiabb esetet hoz. Képzeljük el, hogy egy bálvány előtt fekszik Grün tehene. Jön valaki, és a bálvány tiszteletére elvágja az állat egyik simanját (סימן), vagyis a vágás egyik szükséges csatornáját.

Rav Huna szerint már ezzel tiltottá tette az állatot. Két újdonság is van ebben. Az egyik: bálványimádó cselekménnyel akkor is tiltottá lehet tenni egy állatot, ha az nem az elkövető tulajdona. A másik: nem kell teljes shechitah (שחיטה), nem kell mindkét siman átvágása. Már egy részleges, de látható cselekmény is elég.

Ez Ulla (עולא) elvéhez kapcsolódik: ha valaki más tárgya előtt pusztán leborul, azzal nem teszi tiltottá a tárgyat. Ha azonban valamilyen ma’aseht (מעשה), cselekményt végez rajta — akár aprót is —, akkor a tárgy státusza megváltozhat. A cselekmény mintha birtokba venné a tárgyat a bálványimádás aktusán keresztül.

Mi számít „kis cselekménynek”?

A következő kérdés éppen ez: ha Ulla csak „kis cselekményről” beszélt, miért mondja Rav Huna, hogy ehhez egy teljes siman átvágása kell? Miért ne lenne elég egy apró karcolás vagy kis vágás?

A Talmud egy másik tanításból kérdez vissza. Mi van, ha valaki egyszerre három súlyos bűnt követ el: szombaton, Shabbat (שבת), a Szentélyen kívül áldoz fel egy chatat (חטאת), bűnáldozatot, ráadásul bálvány tiszteletére? Ha mindezt tévedésből teszi, három külön bűnáldozatot kell hoznia: egyet a szombatszegésért, egyet a Szentélyen kívüli áldozásért, és egyet a bálványimádásért.

A gond az, hogy ha Rav Huna szerint már az első siman átvágásakor bálványáldozattá válik az állat, akkor mire a teljes áldozati vágás létrejönne, az állat már nem is Istennek szánt chatat, hanem bálványkellék. Így nem jöhetne létre egyszerre a Szentélyen kívüli áldozás bűne és a bálványimádás bűne.

A galambáldozat különleges esete

Az első válasz szerint a baraita nem nagyállatról, hanem madár-, pontosabban galambáldozatról beszél. A madár chatat esetében nem kell két siman teljes átvágása: egy siman is elegendő.

De ez sem old meg mindent. Ha Ulla szerint már a legkisebb cselekmény is bálványimádó tiltást hoz létre, akkor már a siman vágásának kezdetén bálványkellék lenne a madár, mielőtt az egy siman teljes átvágásával áldozatként érvényesen létrejönne.

Ezért a Talmud egy speciális esetet keres: a galamb egyik simanja már eleve részben el volt vágva, de még nem annyira, hogy a többség hiányozzon. Amikor az illető most egy apró vágással kiegészíti a többséget, egyszerre történik meg két dolog: létrejön a madáráldozat halachikus vágása, és ugyanabban a pillanatban történik a bálványimádó cselekmény is.

Így lehetséges, hogy egyszerre álljon be a Szentélyen kívüli áldozás és a bálványimádás bűne.

Lehet-e hibás madarat áldozni?

A tanulók részéről felmerült a kérdés: ha a galamb simanja már eleve sérült volt, nem számít-e testi hibás áldozatnak?

Köves Slomó rabbi magyarázata szerint az áldozati állatoknál valóban fontos a testi épség és a nemiség, de a madarak esetében más a szabály. A madáráldozatoknál nincs olyan jelentősége a nemnek, és ebből következően a testi hiba sem ugyanúgy kizáró ok, mint a négylábú áldozati állatoknál. Ezért a részben sérült galamb esete elképzelhető halachikus konstrukció.

Miért kellett Rav Hunának két „hurkot” beépítenie?

Rav Papa (רב פפא) végül elemzi Rav Huna megfogalmazását. Rav Huna nem egyszerűen azt mondta, hogy aki bálvány tiszteletére levág egy állatot, tiltottá teszi. Két külön nehezítést is belerakott: az állat más tulajdona, és csak egy simant vágott át.

Mindkettő fontos. Ha Rav Huna csak a saját állatáról beszélt volna, azt gondolhatnánk, hogy más állatát nem tudja tiltottá tenni. Ha csak teljes vágásról beszélt volna, azt gondolhatnánk, hogy egyetlen siman nem elég. Ezért kellett kimondani: még más állatánál is, és már egy siman átvágásával is létrejöhet a tilalom.

Rav Papa megjegyzése azért fontos, mert azt mutatja: nem teljesen magától értetődő, hogy más tulajdonának tárgya ugyanolyan könnyen tiltottá tehető. A kis cselekmény csak bizonyos értelemben ad „birtoklási” erőt az elkövetőnek; ezért kellett Rav Hunának külön hangsúlyoznia a más állatával végzett részleges vágást.

A lap jogi magja

A lap fő kérdése nem pusztán az, hogy szabad-e enni az állatból. A mélyebb kérdés az, hogyan változik meg egy tárgy státusza egy rituális cselekmény által.

Ha valaki csak gondol vagy leborul, de nem változtat meg semmit, a más tulajdonában álló tárgy nem válik tiltottá. Ha viszont látható cselekményt végez rajta, még ha kicsit is, a halacha úgy tekinthet rá, mint aki a tárgyat bevonta a bálványimádás világába.

Ugyanakkor nem minden bálványos beszéd egyforma. Hegy, folyó, sivatag vagy tenger tisztelete nem azonos a mögötte feltételezett istenségnek bemutatott áldozattal. A természet nem válik automatikusan bálvánnyá; de az ember cselekménye mégis beszennyezheti azt, amit a bálványimádás aktusába bevon.

Az elhangzott példák röviden

• Tehén levágása a Fudzsi-hegy tiszteletére.
• Állat levágása völgy, tenger, folyó, Nílus vagy sivatag tiszteletére.
• Állat levágása a nap, hold, csillagok vagy csillagképek tiszteletére.
• Áldozat Mihály angyal tiszteletére.
• Áldozat akár egy féreg tiszteletére.
• A misna és a baraita különbsége: természeti tárgy „nevéért” vagy a mögötte álló istenség tiszteletére.
• Alma, amely előtt valaki leborul.
• Mozgatható tárgy, például alma, tehén vagy szekér bálvánnyá tétele.
• Hegy, folyó, nap vagy hold, amely nem válik tiltottá pusztán attól, hogy imádják.
• Grün tehene, amely bálvány előtt fekszik.
• Más tehenének egyik simanját bálvány tiszteletére elvágni.
• Más tulajdonának tiltottá tétele kis cselekménnyel.
• Bálvány tiszteletére végzett apró ma’aseh.
• Szombaton, Szentélyen kívül, bálvány tiszteletére bemutatott chatat.
• Három külön bűnáldozat: Shabbat, Szentélyen kívüli áldozás, bálványimádás.
• Madár-chatat, ahol egy siman is elegendő.
• Részben elvágott galamb-siman, amelyet egy kis vágás egészít ki többségre.
• A kérdés, hogy testi hibás-e az ilyen madáráldozat.
• A különbség négylábú állatáldozat és madáráldozat között.
• Rav Huna két hangsúlya: más állata és csak egy siman.
• Rav Papa magyarázata arról, miért volt szükség mindkét részletre.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud