Cimkék: Chulin  podcast

Ha a főzelékben csak fűszer a truma, tisztátalanná teszi-e az embert?

A Chullin (חולין) 35. lapján Köves Slomó rabbi a tisztaság és tisztátalanság fokozatrendszerének egyik legfinomabb vitáját magyarázta. Mi történik, ha valaki hétköznapi ételt nem hétköznapi módon kezel: úgy eszi a chullin (חולין), profán ételt, mintha terumah (תרומה) vagy akár kodesh (קודש), áldozati szentségű étel lenne? Átveszi-e ez az étel a magasabb szentségi kategória szigorait? És ha igen, meddig: a harmadik fokig, a negyedik fokig, vagy csak addig, amíg valódi szent ételről van szó? A sugya egyszerre jogi és szemléleti kérdés: lehet-e valami „majdnem truma” vagy „majdnem áldozat”, és ha igen, milyen erős a „majdnem”?

Ula tanítása: aki harmadfokú hulint eszik, maga is harmadfokú lesz

Ula (עולא) szerint ha valaki olyan hétköznapi ételt eszik, amelyet magára nézve úgy kezelt, mintha terumah lenne — chullin al taharat terumah (חולין על טהרת תרומה) —, és ez az étel harmadfokú tisztátalanságú, shelishi (שלישי), akkor az ember teste is harmadfokú tisztátalanná válik.

Ez nem azt jelenti, hogy mindent tisztátalanná tesz, amihez hozzáér. A következmény szűkebb: innentől nem ehet valódi terumaht, mert a terumah még befogadja a harmadfokú tisztátalanságot, és tisztátalan állapotban tilos belőle fogyasztani.

A Talmud megkérdezi: mi ebben az újítás? Hiszen Rabbi Yehoshua (רבי יהושע) korábbi tanításából már úgy tűnt, hogy aki harmadfokú tisztátalan hulint eszik, az áldozati hús, kodashim (קדשים), fogyasztása szempontjából másodfokúvá, sheni (שני), válik. Ha az áldozat szempontjából másodfokú, akkor a terumah szempontjából nyilván harmadfokú.

A válasz: nem lett volna nyilvánvaló. Lehetett volna úgy érteni, hogy ez az ember csak az áldozati hús szempontjából kap külön státuszt, de terumah szempontjából egyáltalán nem. Ezért kellett Ula tanítása: terumaht enni már nem szabad, de megérinteni még szabad.

Főzelék truma-fűszerrel: mennyiség nélkül nincs tilalomszegés

Ula tanítását egy gyakorlati kérdéssel próbálják cáfolni. Mi van, ha van egy hétköznapi főzelék, amelybe terumah fűszert kevertek, és maga az étel harmadfokú tisztátalan? Ha valaki megeszi, Ula szerint a teste harmadfokú tisztátalanná válik. De akkor hogyan ehet olyan ételt, amelyben terumah is van?

A válasz a mennyiségi küszöb. Ahhoz, hogy valaki megszegje a tisztátalan állapotban fogyasztott terumah tilalmát, egy minimális mennyiségnek kell összeállnia meghatározott időn belül. Itt azonban a terumah csak fűszerként van jelen. Nincs belőle annyi, hogy egy pras (פרס), vagyis egy étkezési időegység alatt összejöjjön egy kezayit (כזית), olívabogyónyi mennyiség. Ezért a főzelék elfogyasztható, még ha Ula elve továbbra is igaz.

Ula és Rebi: hulin vagy valódi truma?

Rebi (רבי) hasonló tanítást mond valódi terumahról: aki harmadfokú tisztátalan terumaht eszik, annak teste harmadfokú tisztátalanná válik, ezért többé nem ehet terumaht, de megérintheti.

Miért kell Ula és Rebi tanítását is ismerni? Mert mindkettő más irányból újít.

Ha csak Ula tanítását ismernénk, azt gondolhatnánk, hogy ez az enyhébb szabály csak a chullin al taharat terumah esetére igaz: mivel ez mégiscsak hétköznapi étel, csak fogyasztási tilalmat eredményez, de érintési tilalmat nem. Valódi terumahnál talán még megérinteni sem szabadna.

Ha viszont csak Rebi tanítását ismernénk, azt gondolhatnánk, hogy valódi terumah esetében igen, az ember teste harmadfokúvá válik, de hétköznapi étel, még ha terumah tisztasági szintjén kezelték is, nem volna elég ehhez. Ezért kellett mindkét tanítás.

Chullin al taharat ha-kodesh: a „majdnem áldozat” mégsem valódi áldozat

A Talmud ezután áttér egy magasabb szintre: mi van a hétköznapi étellel, amelyet úgy kezeltek, mintha áldozati hús lenne — chullin al taharat ha-kodesh (חולין על טהרת הקודש)?

Rabbi Yitzchak bar Shmuel bar Marta (רבי יצחק בר שמואל בר מרתא) szerint ha valaki harmadfokú tisztátalan ilyen ételt eszik, attól nem válik negyedfokúvá, revi’i (רביעי), még áldozati hús fogyasztása szempontjából sem. Miért? Mert negyedfokú tisztátalanságot csak valódi kodesh hoz létre. A hétköznapi étel, amelyet áldozati tisztasággal kezeltek, nem maga áldozat.

Ezzel szemben Rabbi Yehoshua korábbi tanítása mégis azt mutatta, hogy egy harmadfokú tisztátalan, terumah tisztasági szintjén kezelt chullin az ember testét áldozati hús szempontjából másodfokúvá teszi. A Talmud válasza: a terumah szintű tisztaság nem azonos az áldozati tisztasággal. Ami terumah szempontjából még tisztának minősül, az kodesh szempontjából lehet elégtelen.

Ruhák, amei haaretz és a tisztasági lépcső

Ezt a gondolatot egy ismert tisztasági lépcső támasztja alá. Egy am ha’aretz (עם הארץ), egyszerű, tisztasági szabályokban nem megbízható ember ruhája tisztátalannak számít egy parush (פרוש), vagyis olyan ember számára, aki hétköznapi ételét is tisztaságban fogyasztja. Egy parush ruhája viszont tisztátalan lehet terumah fogyasztása szempontjából. A terumaht fogyasztó ember ruhája pedig már nem elég tiszta a kodashim, áldozati hús fogyasztása szempontjából.

Ez azt mutatja, hogy a tisztaság nem abszolút címke. Lehet valami tiszta az egyik szentségi szinten, és elégtelen a magasabb szinten. A Talmud azonban rögtön megkérdezi: ez talán csak ruhákra, midras (מדרס), ráülésből eredő tisztátalanságra igaz, mert ott gyakori, hogy egy niddah (נדה) nő vagy folyásos beteg ráül a ruhára. De vajon gyümölcsöknél és ételeknél is ugyanez a logika?

Rabbi Yitzchak szerint igen: nemcsak ruháknál, hanem ételnél is létezik a szentségi szintek közötti eltérés.

Am ha’aretz bora: miért hiszünk neki a szentély miatt?

A Talmud egy érdekes ellenpéldát hoz. Általában egy am ha’aretz esetében nem bízunk abban, hogy terumaht tisztán tartott. De ha egy hordó borából bizonyos mennyiséget a Szentélynek akar felajánlani, akkor a bor áldozati célú részét tisztának fogadjuk el.

Miért? A rabbik nem akarták az egyszerű embereket elidegeníteni a Szentélytől. Ha azt mondanák nekik, hogy minden felajánlásuk eleve gyanúsan tisztátalan, saját oltárokat, magánszentélyeket hozhatnának létre. Ez súlyosabb baj lenne.

A kérdés: ha a hordóban együtt van a terumah és az áldozati célú rész, miért nem mondjuk, hogy a terumah tisztátalansága beszennyezi az áldozati részt? A válasz: itt a kettő egy hordóban, egy összenőtt egységben van. Ha a szentélyi rész miatt megbízunk benne, akkor ezzel együtt a terumah részt is tisztának tekintjük.

Tannaita vita: meddig jut a chullin al taharat ha-kodesh?

A Talmud végül azt mondja: valóban van korábbi vita arról, hogy a chullin al taharat ha-kodesh képes-e harmadik fokról negyedik fokra tisztátalanságot továbbadni.

Az egyik vélemény szerint az ilyen étel teljesen hétköznapi chullin, és még a magasabb fokozatokat sem veszi fel. Rabbi Elazar bar Tzadok (רבי אלעזר בר צדוק) szerint inkább olyan, mint a terumah: a második fok tisztátalanná tesz, a harmadik fok már csak érvénytelenít, posel (פוסל), de nem viszi tovább a tisztátalanságot negyedik fokra. Ez Rabbi Yitzchak álláspontját támasztja: a negyedik fok csak valódi kodesh esetében áll fenn.

Rabbi Shimon: a vágás készít elő, vagy a vér?

A lap végén a Talmud visszatér Rabbi Shimon (רבי שמעון) véleményéhez. Rabbi Shimon szerint az állat levágása önmagában előkészíti a húst arra, hogy tisztátalanságot fogadjon be. Ez a hechsher (הכשר), előkészítés kérdése.

A vita az, hogy a shechitah (שחיטה), vagyis a vágás készít-e elő, vagy a vér, dam (דם). Általában étel csak akkor válik alkalmassá tisztátalanság befogadására, ha valamelyik előkészítő folyadék érte. A vér ilyen folyadék lehet. Rabbi Shimon azonban azt mondja: a vágás aktusa maga is előkészít.

A Talmud megvizsgálja, kizárólag a vágásról beszél-e Rabbi Shimon, vagy azt mondja: nemcsak a vér, hanem a vágás is előkészít. A következtetés: nem biztos, hogy Rabbi Shimon kizárja a vér szerepét. Lehet, hogy csak azt tanítja, hogy még vér nélkül is van előkészítés a vágás által.

Halott állat vére, sebzett állat vére, levágott állat vére

Rabbi Shimon más tanításai tovább árnyalják a kérdést. Ha egy állat magától pusztult el, annak vére nem készíti elő az ételt tisztátalanságra. Ebből elsőre úgy tűnhetne, hogy a levágott állat vére igen.

A Talmud azonban óvatos: lehet, hogy Rabbi Shimon csak azt akarja mondani, hogy az önmagától elhullott állat vére nem számít, de a megölt, nem shechitah által elpusztított állat vére igen. Ebből még nem következik, hogy a szabályos vágás vére is előkészít.

Hasonló a sebzés esete. Rabbi Shimon szerint ha valaki csak sebet ejt egy állaton, az ott kifolyó vér nem készít elő tisztátalanságra. Ebből sem bizonyítható automatikusan, hogy a szabályos vágás vére igen. A Talmud szerint azért kellett külön a sebzést említeni, mert azt hihettük volna: ha a teljes leölés vére számít, akkor a részleges sebzés vére is számít. Rabbi Shimon ezért tanítja: a puszta seb vére nem elég.

Az elhangzott példák röviden

• Harmadfokú tisztátalan chullin al taharat terumah (חולין על טהרת תרומה) fogyasztása.
• Ula tanítása: az evő teste harmadfokú tisztátalanná válik terumah szempontjából.
• Rabbi Yehoshua tanítása: harmadfokú étel fogyasztása áldozati hús szempontjából másodfokúvá teheti az embert.
• Másodfokú hulin, amely terumaht harmadfokúvá tesz.
• Harmadfokú hulin, amely önmagában már fogyasztható lenne.
• Hétköznapi főzelék terumah fűszerrel.
• Kezayit (כזית), olívabogyónyi mennyiség.
• Pras (פרס), étkezési időegység.
• Rebi tanítása harmadfokú tisztátalan terumah fogyasztásáról.
• Terumah érintése megengedett, fogyasztása tilos a harmadfokú testállapot után.
• Chullin al taharat ha-kodesh (חולין על טהרת הקודש), hétköznapi étel áldozati tisztaságban.
• Rabbi Yitzchak bar Shmuel bar Marta tanítása: a „majdnem kodesh” nem hoz létre negyedik fokot.
• Shelishi (שלישי) és revi’i (רביעי), harmad- és negyedfokú tisztátalanság.
• Am ha’aretz (עם הארץ) ruhája.
• Parush (פרוש), aki hétköznapi ételét is tisztaságban eszi.
• Midras (מדרס), ráülésből eredő tisztátalanság.
• Niddah (נדה) nő vagy folyásos beteg ruhán ülésének lehetősége.
• Terumah-evő ruhája áldozati hús szempontjából tisztátalan.
• Am ha’aretz hordó bora, amelyből szentélyi felajánlást akar adni.
• A rabbik félelme, hogy az egyszerű emberek saját oltárokat hoznának létre.
• Egy hordóban lévő terumah és áldozati célú bor.
• Rabbi Elazar bar Tzadok véleménye: a chullin al taharat ha-kodesh legfeljebb terumah-szintű.
• Rabbi Shimon véleménye: a vágás maga előkészít tisztátalanságra.
• Hechsher (הכשר), tisztátalanság befogadására való előkészítés.
• Vér, dam (דם), mint előkészítő folyadék.
• Magától elhullott állat vére.
• Nem shechitah által megölt állat vére.
• Sebzett, de nem leölt állat vére.
• Szabályos vágás vére és a vágás aktusának önálló szerepe.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud