Cimkék: Chulin  podcast

A vér nem mindig vér: mitől lesz egy hús tisztátalanságra fogékony?

A Chullin (חולין) 36. lapján Köves Slomó rabbi a tisztátalanságra való előkészítés, hechsher (הכשר), egyik legfinomabb kérdését magyarázta: vajon a vágáskor kifolyó vér ugyanolyan „folyadék-e”, mint a víz, amely alkalmassá teszi az ételt arra, hogy tisztátalanná váljon? Rabbi Shimon szerint a kóser vágás, shechitah (שחיטה), önmagában előkészíti a húst, de nem a vágási vér miatt. Innen a Talmud továbbviszi a kérdést: ha nem folyadék, hanem a szentség szeretete, chibat ha-kodesh (חיבת הקודש), tesz valamit fogékonnyá a tisztátalanságra, vajon ez teljes értékű előkészítés-e, vagy csak korlátozott hatás?

A hét folyadék és a vágás kivételes szerepe

Köves Slomó rabbi először összefoglalta az előzményt: egy étel vagy termény csak akkor válhat tisztátalanná, ha előzőleg elő lett készítve erre. A klasszikus előkészítés az, hogy a tulajdonos akaratából folyadék éri. A hét folyadék között szerepel a víz, tej, vér, méz, olaj, bor és harmat.

Ha valaki leszed egy almát a fáról, majd megmossa, az alma már alkalmas arra, hogy ha tisztátalan dolog érinti, tisztátalanná váljon. A kérdés az volt: ha levágnak egy állatot, és kifolyik a vére, ez a vér előkészíti-e az állat húsát ugyanígy?

Rabbi Shimon (רבי שמעון) szerint az állat húsa a vágás által válik előkészítetté, nem a vér által. Vagyis a shechitah aktusa maga emeli ki az állatot az élő állapotból, és teszi étellé, amely fogékony lehet a tumah (טומאה), tisztátalanság befogadására.

Háromféle vér: leölt, levágott és sebzett állat vére

A Talmud Rabbi Shimon álláspontját pontosítja. Nem minden vér számít ugyanúgy. Három kategória kerül elő:

• dam chalalim (דם חללים): nem kóser vágással, hanem más módon leölt állat vére;
• dam shechitah (דם שחיטה): a kóser vágáskor kifolyó vér;
• dam makkah (דם מכה): sebzésből eredő vér, amikor az állat nem hal bele.

Rabbi Shimon szerint a dam shechitah és a dam makkah nem számítanak olyan folyadéknak, amely előkészíti az ételt a tisztátalanságra. A kivétel a dam chalalim, a leölt, de nem kóser módon levágott állat vére.

Ennek forrásaként a Talmud Bilám áldásának képét hozza: Izrael olyan, mint a feltámadó oroszlán, amely „a leöltek vérét issza”. Ebből látszik, hogy a leölt állat vére iható folyadékként jelenik meg, tehát folyadéki státusza van.

„Öntsd ki, mint a vizet” – de nem minden vér vízszerű

Felmerül az ellenvetés: a Tóra másutt a vágott állat vérére is azt mondja, hogy öntsék ki, mint a vizet. Akkor miért ne számítana a kóser vágás vére is előkészítő folyadéknak?

A válasz: az „öntsd ki, mint a vizet” ott nem a tisztátalansági előkészítésről szól. A vers olyan állatról beszél, amely eredetileg áldozatnak volt kijelölve, de hibássá vált, ezért kiváltották és hétköznapi fogyasztásra engedélyezték. A Tóra azt tanítja, hogy a véréből nem tilos hasznot húzni; nem kell eltemetni, lehet például festésre használni. Ez azonban nem bizonyítja, hogy a vér hechsher szempontjából vízszerű folyadék lenne.

A spriccelő vér és a négy vérszakasz

Köves Slomó rabbi elmagyarázta, hogy a vágás során többféle vér jelenhet meg. Az elején néhány csepp jön, majd a dam kiluach (דם קילוח), a spriccelő vér, aztán a sötétebb dam hanefesh (דם הנפש), amely az állat halálához kapcsolódik, végül még utócseppek folynak.

Rabbi Shimon szerint a vágás elején megjelenő és spriccelő vér nem olyan folyadék, amely tisztátalanságra előkészít. Ezek még nem a „leölt állat” ivásra vagy folyadéki státuszra alkalmas vérei. Így a vágáskor kifolyó vér nem azonos automatikusan azzal a vérrel, amely a hét folyadék egyikeként működik.

A vérrel leföcskölt tök vitája

A Talmud ezután egy különös esetet hoz: levágnak egy állatot, a vére ráspriccel egy tökre, majd a tököt később tisztátalan dolog érinti. Vajon a vér előkészítette-e a tököt a tisztátalanságra?

Rebi (רבי) szerint igen: a tök elő lett készítve. Rabbi Chiya (רבי חייא) viszont azt mondja: tegyük félre, mert bizonytalan a státusza.

Első magyarázat szerint a vita attól függ, mikor számít a vágás vágásnak. Ha a vér a vágás elején spriccel rá a tökre, majd még a vágás befejezése előtt letörlik, Rebi szerint már az első pillanattól dam shechitah, vágási vér volt, ezért előkészít. Rabbi Chiya szerint viszont a vágás csak a végén válik teljes shechitahvá; ha a vért előtte letörölték, akkor az csak dam makkah, sebvér volt, amely nem készít elő.

Félretett tök: nem elégetni, nem megenni

Rav Ashi (רב אשי) másként magyarázza Rabbi Chiya bizonytalanságát. Szerinte nem arról van szó, hogy megvárjuk, a vér ott marad-e a vágás végéig. Rabbi Chiya valóban bizonytalan: a vágás az elejétől számít-e, vagy csak a végén.

Ezért a tök státusza függőben marad. Ha terumah-tökről van szó, akkor nem lehet megenni, mert talán tisztátalan; de elégetni sem lehet, mert talán mégsem tisztátalan. Így a tök „félretett” állapotba kerül, amíg el nem jön az a döntés, amely végleg tisztázza a halachát.

Rabbi Shimon és Rabbi Chiya nem ugyanabból az okból enyhítenek. Rabbi Shimon szerint a vágási vér eleve nem vér ebben az értelemben. Rabbi Chiya csak bizonytalan. De abban egy irányba mutatnak, hogy nem kell elégetni a tököt Rebi álláspontjával szemben.

Chibat ha-kodesh: a szentség szeretete előkészít-e?

A lap új témája a chibat ha-kodesh (חיבת הקודש), a szentség szeretete. Ez azt jelenti, hogy az áldozati vagy szentélyi státusz önmagában olyan fontosságot ad egy dolognak, amely tisztátalanságra fogékonnyá teszi, még akkor is, ha nem érte folyadék.

Köves Slomó rabbi a lisztáldozat példáját hozta. A minchah (מנחה), lisztáldozat olajjal készül. Ha az olaj nem keveredett el teljesen, és maradt benne száraz lisztrész, amelyet nem ért folyadék, az mégis tisztátalanná válhat, ha tisztátalan dolog érinti. Miért? Mert áldozati státusza miatt kedves, fontos, szent célra áll.

Reish Lakish (ריש לקיש) kérdése: ez a chibat ha-kodesh csak arra elég, hogy maga az adott étel tisztátalanná váljon, vagy arra is, hogy továbbadja a tisztátalanságot első és másodfokon?

Víz által vagy szentség által: ugyanaz a hechsher?

A Tóra azt mondja: az étel, amelyet víz ér, tisztátalanná válhat. A kérdés az, hogy ebből kizárólagosság következik-e. Csak a víz és a hasonló folyadékok adnak teljes előkészítést, vagy a chibat ha-kodesh is ugyanolyan erejű?

Rabbi Elazar (רבי אלעזר) egy extra tórai kifejezésből azt próbálja levezetni, hogy nem csak a víz által jöhet létre teljes előkészítés. A Tóra kétszer is említi a vízzel való érintkezést az étel tisztátalanságánál, és ebből felmerülhet, hogy a második említés valamilyen további előkészítési módot is be akar vonni.

A Talmud azonban ezt elutasítja. A kettős említés nem feltétlenül a chibat ha-kodeshre utal, hanem két külön tisztátalansági pályára: a sheretz (שרץ), csúszómászó által okozott tisztátalanságra, és a halott által okozott tisztátalanságra.

Két pálya: sheretz és halott

A sheretz (שרץ), vagyis a Tóra által meghatározott nyolc tisztátalan csúszómászó teteme már nagyon kis mennyiségben is tisztátalanná tesz, de csak estig tartó tisztátalanságot okoz, amely mikvével megszüntethető.

A halotti tisztátalanság ezzel szemben más pálya: legalább kezayit (כזית), olívabogyónyi emberi holttest-rész érintése szükséges, de a tisztulási folyamat hét napig tart, a vörös tehén, parah adumah (פרה אדומה), hamvával való meghintéssel.

Mivel mindkét rendszerben van szigorúbb és enyhébb elem, a Tórának külön kellett jeleznie, hogy a vízzel előkészített étel mindkét típusú tisztátalanságot befogadhatja. Ezért szerepelhet kétszer a víz, nem azért, hogy a chibat ha-kodesh teljes erejét tanítsa.

Rabbi Shimon vágása és a rabbinikus kiterjesztés

A Talmud visszatér Rabbi Shimonhoz. Ő a vágásról azt mondta: huchsharu (הוכשרו), vagyis az állat húsa elő lett készítve. Ez a teljes értékű előkészítés nyelvének tűnik. Akkor talán a vágás folyadék nélkül is teljes hechsher, amely továbbadást is lehetővé tesz?

A válasz: lehet, hogy tórai szinten nem lenne teljes előkészítés, csak a rabbik kezelték úgy, mintha az lenne. Ugyanez merül fel a szőlőpréselésnél is. Ha valaki szőlőt gyűjt a puttonyba, és kifolyik belőle valamennyi lé, Shammai (שמאי) szerint ez előkészít, Hillel (הלל) eleinte vitatkozott, majd elfogadta Shammai véleményét. Pedig a kifolyt lé nem a tulajdonos akarata szerint jött ki, tehát tórai értelemben nem volna teljes előkészítő folyadék. Ez is lehet rabbinikus szigorítás.

Reish Lakish kérdése tórai szintű marad

A Talmud ezért tisztázza: Reish Lakish nem azt kérdezte, hogy rabbinikus szempontból félre kell-e tenni valamit. Ő a tórai státuszt kérdezte. Ha chibat ha-kodesh tórai erővel tesz valamit fogékonnyá a tisztátalanságra, akkor vajon ez csak annyit jelent, hogy maga a szent tárgy tisztátalanná válik, vagy azt is, hogy továbbadja a tisztátalanságot?

Ehhez kell forrás. A Tóra folyadékról beszél, ezért ha a szentség szeretete is tórai előkészítő erő, azt külön le kell vezetni.

A hús, a tömjén és a fa

A Talmud végül egy áldozati versből keresi a forrást. A Tóra azt mondja: az a hús, amelyet tisztátalan dolog érint, ne fogyasztassék, hanem tűzben égessék el. A versben többször szerepel a „hús” szó, látszólag fölöslegesen.

Ebből azt tanulják, hogy nemcsak maga a hús, hanem az áldozathoz kapcsolódó más dolgok is tisztátalanná válhatnak. Ilyen a tömjén, levonah (לבונה), és a fa, etzim (עצים), amelyeket a Szentélyben hoznak, noha önmagukban nem ételek. A szentélyi státusz és az áldozati szerep mégis olyan fontosságot ad nekik, mintha ételként fogékonyak lennének a tisztátalanságra.

Innen látszik: chibat ha-kodesh valóban előkészít tisztátalanságra. A kérdés azonban nyitva marad: vajon ez az előkészítés teljes erejű-e, mint a víz által létrejött hechsher, vagy csak korlátozott, és nem ad tovább első és másodfokon? A Talmud ezt a kérdést teiku (תיקו), eldöntetlen formában hagyja.

Az elhangzott példák röviden

• Alma, amelyet leszednek a fáról és megmosnak.
• Hét előkészítő folyadék: víz, tej, vér, méz, olaj, bor és harmat.
• Levágott állat húsa, amely vér nélkül is előkészített lehet Rabbi Shimon szerint.
• Dam chalalim (דם חללים), nem kóser módon leölt állat vére.
• Dam shechitah (דם שחיטה), kóser vágás vére.
• Dam makkah (דם מכה), sebzésből eredő vér.
• Bilám áldásának képe: oroszlán, amely leöltek vérét issza.
• „Öntsd ki, mint a vizet” mint haszonélvezeti engedély, nem tisztátalansági bizonyíték.
• Vérrel való ruhafestés mint lehetséges haszonélvezet.
• A vágáskor megjelenő négy vérszakasz: első cseppek, spriccelő vér, dam hanefesh (דם הנפש), utócseppek.
• Vér, amely ráspriccel egy tökre.
• Tök, amelyről a vért letörlik a vágás befejezése előtt.
• Terumah-tök, amelyet se megenni, se elégetni nem lehet.
• Rebi véleménye: a vér előkészít.
• Rabbi Chiya bizonytalansága: félre kell tenni.
• Rabbi Shimon véleménye: a vágási vér nem számít előkészítő vérnek.
• A vita, hogy a shechitah az első pillanattól vagy csak a végén számít-e vágásnak.
• Lisztáldozat, minchah (מנחה), amelyben az olaj nem ér el minden lisztrészt.
• Száraz liszt az áldozatban, amelyet mégis előkészít a chibat ha-kodesh.
• Sheretz (שרץ), a nyolc tisztátalan csúszómászó teteme.
• Halotti tisztátalanság és a hét napos tisztulási folyamat.
• Parah adumah (פרה אדומה), vörös tehén hamva.
• Szőlő puttonyban, amelyből a tulajdonos akarata nélkül lé folyik ki.
• Shammai és Hillel vitája a kifolyt szőlőlé előkészítő erejéről.
• Áldozati hús, amelyet tisztátalan dolog érint.
• Tömjén, levonah (לבונה), és fa, etzim (עצים), amelyek nem ételek, mégis áldozati státuszuk miatt fogékonyak lehetnek a tisztátalanságra.
• Reish Lakish kérdése: továbbad-e a chibat ha-kodesh első és másodfokra.
• Teiku (תיקו), a megoldatlanul maradó talmudi kérdés.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud