Cimkék: Chulin  podcast

Ha az állat már félig halott, lehet-e még „eltréflizni”?

A Chullin (חולין) 33. lapján Köves Slomó rabbi két látszólag távoli kérdést kötött össze: mi történik egy állattal, amelynek már elvágták az egyik simanját (סימן), de még a másik előtt megsérül valamelyik belső szerve; és mikor válik egy levágott hús alkalmassá arra, hogy tisztátalanságot fogadjon be. A tüdő, a belek, a még vergődő állat, a Rambamról szóló történet, a kóser sóletbe kerülő kiske és a mosatlan kéz mind ugyanazt a talmudi gondolkodást mutatják: a halacha nemcsak azt nézi, mi történt, hanem azt is, hogy az adott pillanatban az állat vagy az étel milyen státuszban van.

A tüdő, amely már „dobozban van”

Köves Slomó rabbi először Reish Lakish (ריש לקיש) korábbi mondását idézte fel. Ha valaki elvágta az állat kanehját (קנה), vagyis légzőcsövét, majd mielőtt elvágná a veshetet (ושט), a nyelőcsövet, valaki kilyukasztja a tüdőt, akkor Reish Lakish szerint az állat ettől nem lesz treifah (טרפה).

Rav értelmezése szerint ez kifejezetten a tüdőre vonatkozik. A tüdő élete és működése közvetlenül a légzőcsőhöz kötődik. Ha a légzőcső már el van vágva, a tüdő olyan, mintha már ki lenne véve az állatból, és egy dobozba tették volna. Innen kezdve hiába lyukasztják, az nem ugyanaz, mintha még működő tüdőt sértettek volna meg.

A belekre ez nem igaz. Ha a légzőcső elvágása után, de a nyelőcső elvágása előtt a belek lyukadnak ki, Rav szerint az állat treifah lesz, mert a belek funkciója nem a légzőcsőhöz kötődik.

Rabbi Zeira: félig halott állatot már nem lehet tréflivé tenni?

Rabbi Zeira (רבי זירא) másként értette Reish Lakish mondását. Szerinte nem arról van szó, hogy a tüdő a légzőcsőhöz kötődik, hanem egy általánosabb elvről: ein treifah le-chatzi chayut — amikor az állat már csak „félig él”, vagyis a vágás folyamata megkezdődött, akkor már nem lehet új sérüléssel treifah státuszba hozni.

Ez sokkal szélesebb szabály lenne. Eszerint nemcsak a tüdő, hanem akár a belek kilyukasztása sem tenné treifahvá az állatot, ha ez az egyik siman elvágása után történt.

A Talmud azonban megvizsgálja, vajon Rabbi Zeira visszalépett-e ettől az állásponttól. Egy alkalommal ugyanis azt kérdezte: ha a légzőcső elvágása után, a nyelőcső elvágása előtt kilyukadtak a belek, vajon az állat kilép-e a neveilah (נבלה), tetem státuszából, amikor végül elvágják a másik simant is? Mivel nem azt kérdezte, hogy treifah-e, úgy tűnik, elismeri: az állat mindenképpen treifah lett. A Talmud mégis hagy lehetőséget arra, hogy Rabbi Zeira csak Rav álláspontján belül tette fel a kérdést, nem saját véleményeként.

A magzat az anya méhében

A kérdéshez kapcsolódik Ilfa esete is. Van egy szabály: ha levágnak egy anyaállatot, és benne magzat van, akkor a magzatot nem kell külön levágni. Ez a ben peku’ah (בן פקועה) esete: az anya shechitahja (שחיטה) a magzatra is kiterjed.

Ilfa azt kérdezte: mi történik, ha az anya egyik simanját már elvágták, ekkor a magzat kidugja a lábát vagy kezét, majd csak ezután vágják el a második simant? A kérdés nem az, hogy ehető-e, hanem hogy mentesül-e a neveilah státusza alól. Ez mutatja, mennyire fontos a vágási folyamat időrendje: mi volt még „belül”, és mi került ki már a vágás befejezése előtt.

Köves Slomó rabbi itt a Rambamról (רמב״ם) szóló történetet is felidézte: amikor egy kritikusa előtt olyan állat húsát szolgálta fel, amelyet nem kellett külön levágni, mert már az anyja méhében volt az anya kóser vágásakor. A történet éppen ezt a halachikus különlegességet érzékelteti.

Ever min ha-chai: ami zsidónak szabad, lehet-e tilos nem zsidónak?

A lap egyik legérdekesebb következménye az ever min ha-chai (אבר מן החי), az élő állatból levett testrész tilalma. Ez nemcsak zsidókra, hanem az egész emberiségre vonatkozó noachida törvény, bnei Noach (בני נח) parancsolata is.

A különbség az, hogy zsidóknál a shechitah határpontot hoz létre. Ha az állatot szabályosan levágták, akkor halachikusan már nem élő állatként kezeljük, még ha a teste még vergődik is. Nem zsidók esetében azonban nincs shechitah-követelmény; ott az állat akkor tekinthető halottnak, amikor ténylegesen kimúlt.

Ebből Rav logikája alapján furcsa következmény adódhatna. Ha a légzőcső elvágása után a tüdő és a hozzá kapcsolódó szervek mintegy „leválnak” az állatról, akkor a zsidó számára ezek már nem ever min ha-chai, mert a shechitah folyamatában vagyunk. De egy nem zsidó számára az állat még élhet a haláltusában, így ezek a részek mintha élő állatból leválasztott részek lennének.

A rabbi a kiske példájával tette kézzelfoghatóvá: ha a kóserül levágott állat belső részei zsidónak megengedettek, elképzelhető lenne-e, hogy nem zsidó vendégnek nem lehet belőlük adni? Ez szokatlan, mert általában a zsidóság kap extra tilalmakat, nem fordítva.

A nyakról levágott hús mint gyógyszer

A Talmud végül elutasítja, hogy ebben a tekintetben különbség legyen zsidó és nem zsidó között. Egy baraita szerint ha valakinek egészségügyi okból friss húsra van szüksége, akkor levághatják az állatot, és a vágás helyéről vehetnek egy darabot. A darabot alaposan meg kell sózni és mosni, mert nagyon véres, de abból zsidó és nem zsidó is ehet.

Ez azt mutatja: a kóser vágás után a levágott részek nem számítanak ever min ha-chainak még nem zsidók számára sem. Ugyanakkor rabbinikus okból meg kell várni, amíg az állat teljesen kimúlik, és csak utána szabad fogyasztani.

A tisztátalansági fokozatok rendszere

A lap második nagy témája a tumah (טומאה), tisztátalanság fokozatrendszere. Köves Slomó rabbi részletesen felrajzolta a lépcsőt: van a legfőbb forrás, avi avot ha-tumah (אבי אבות הטומאה), például a holttest; van az av ha-tumah (אב הטומאה), például az ember, aki halottat érintett; majd a rishon le-tumah (ראשון לטומאה), sheni le-tumah (שני לטומאה), shelishi (שלישי) és revi’i (רביעי).

A tisztátalanság terjedése attól függ, milyen szentségi szintű ételről van szó. A chullin (חולין), hétköznapi étel alacsonyabb fokon áll meg. A terumah (תרומה) tovább viszi a rendszert, a kodashim (קדשים), szentélyi áldozati hús pedig még a negyedik fokot is számításba veszi.

Ehhez társul az előkészítés kérdése. Egy étel csak akkor fogad be tisztátalanságot, ha előzőleg alkalmassá vált erre — például a hét folyadék valamelyike érte. Ezek közé tartozik a víz, harmat, bor, olaj, vér, méz és tej.

A vágás vér nélkül is kóser

A misna szerint ha valaki szabályosan elvágta a légzőcsövet és a nyelőcsövet, de nem vágta el az ütőereket, és egy csepp vér sem folyt ki, a vágás kóser. Rabbi Yehudah (רבי יהודה) ugyan korábban megkövetelte az ütőerek elvágását is, de a többségi vélemény szerint a két siman a döntő.

A következmény: ha nem folyt ki vér, a hús nem lett előkészítve a tisztátalanság befogadására, ezért akár mosatlan kézzel is lehetne enni. Rabbi Shimon (רבי שמעון) viszont vitatkozik: szerinte maga a shechitah is előkészít, nem csak a vér. A vágás aktusa kiemeli az állatot az élővilágból, és étellé teszi.

Miért gond a mosatlan kéz, ha hulinról van szó?

A Talmud megkérdezi: ha hétköznapi húsról beszélünk, miért lenne baj, ha mosatlan kézzel ér hozzá? A mosatlan kéz rabbinikus státusza általában sheni le-tumah, másodfokú tisztátalanság. A chullin esetében ez önmagában nem kellene, hogy problémát okozzon.

Először felmerül, hogy talán kodashimról, áldozati húsról van szó. Ez azonban nem lehet, mert a misna vadakról is beszél, amelyeket nem hoznak áldozatként; ráadásul áldozatnál vér nélkül nincs oltári szolgálat. Az áldozati vér pedig amúgy sem olyan, mint a „vízként kiöntött” vér, amely előkészítő folyadékként működik.

Felmerül a ma’aser sheni (מעשר שני), második tized lehetősége is: ha valaki második tized pénzén vesz állatot Jeruzsálemben, az bizonyos szentségi státuszt kap. Rabbi Meir (רבי מאיר) szerint a ma’aser sheni inkább hétköznapi, a bölcsek szerint inkább terumah-szerű. De a Talmud ezt a magyarázatot sem tartja elég pontosnak.

Elsőfokú kéz: amikor csak a kéz lép be a tisztátalan házba

A végső magyarázat szerint nem egyszerű mosatlan kézről van szó, hanem különleges esetről: yad rishon (יד ראשון), elsőfokú tisztátalan kéz. Ez akkor jön létre Rabbi Akiva (רבי עקיבא) szerint, ha valaki csak a kezét dugja be egy tisztátalan házba — például bayit menuga (בית מנוגע), leprás házba —, de maga nem lép be.

A Tóra szerint az ember csak akkor válna tisztátalanná, ha belépne. A bölcsek azonban védőkerítést állítottak: már a kéz benyújtása is kapjon tisztátalansági státuszt, nehogy az ember továbbmenjen és belépjen. Rabbi Akiva szerint ez a kéz rishon le-tumah, elsőfokú lesz; a bölcsek szerint csak a szokásos mosatlan kéz szintjére, sheni le-tumah fokra esik vissza.

A misna tehát Rabbi Akiva és Rabbi Shimon ben Elazar (רבי שמעון בן אלעזר) álláspontjához kapcsolható: van olyan elsőfokú kéz, amely még a chullint is problémássá teheti.

Rabbi Akiva és a hulin határainak kitágítása

A Talmud még tovább kérdez: ha Rabbi Akiva szerint létezik elsőfokú kéz, miért kell Rabbi Shimon ben Elazart is idézni? Azért, mert önmagában Rabbi Akiva talán csak terumah és kodashim kapcsán mondaná ezt, nem feltétlenül hétköznapi ételre.

Rabbi Shimon ben Elazar teszi hozzá azt a döntő pontot, hogy az elsőfokú kéz már chullin esetében is hat. A másodfokú, egyszerű mosatlan kéz viszont csak terumahra jelent problémát.

A Talmud még azt is felveti, hogy Rabbi Akiva általában is eggyel kiterjeszti a chullin tisztátalansági határát. De ezt sem lehet automatikusan alkalmazni a rabbinikus kéztisztátalanságra: lehet, hogy csak tórai eredetű tisztátalansági lánc esetén mondaná, nem a pusztán rabbinikus stam yadayim (סתם ידיים), mosatlan kezek esetében.

Az elhangzott példák röviden

• Reish Lakish esete: elvágott légzőcső után kilyukasztott tüdő.
• Rav magyarázata: a tüdő a légzőcsőhöz kötődik, ezért „levált” funkcióját veszíti.
• Belek kilyukasztása a légzőcső elvágása után.
• Rabbi Zeira elve: félig élő állatot már nem lehet treifah (טרפה) státuszba hozni.
• Rabbi Zeira kérdése: kilyukadt belek után kilép-e az állat a neveilah (נבלה) státuszból.
• Ilfa kérdése a magzatról, amely kidugja a végtagját az anya vágása közben.
• Ben peku’ah (בן פקועה), az anya méhében lévő magzat, amelyet az anya vágása mentesít.
• Rambamról szóló történet, amelyben külön levágás nélküli magzat húsát szolgálják fel.
• Ever min ha-chai (אבר מן החי), élő állatból levett testrész tilalma.
• Zsidó és nem zsidó közötti különbség a haláltusa alatti állat státuszában.
• Kóserül levágott állat tüdeje, szíve és belső szervei.
• Kiske a sóletben mint belső szervből készült étel.
• Friss hús egészségügyi célból a vágás helyéről.
• Sózás és mosás a vér eltávolítására.
• Avi avot ha-tumah (אבי אבות הטומאה), holttest mint legfőbb tisztátalansági forrás.
• Av ha-tumah (אב הטומאה), a tisztátalanság forrása.
• Rishon, sheni, shelishi, revi’i le-tumah (ראשון, שני, שלישי, רביעי לטומאה).
• Chullin, terumah és kodashim eltérő tisztátalansági szintjei.
• Hét előkészítő folyadék: víz, harmat, bor, olaj, vér, méz, tej.
• Vér nélküli kóser vágás.
• Rabbi Yehudah véleménye az ütőerek elvágásáról.
• Rabbi Shimon véleménye: maga a vágás is előkészít.
• Mosatlan kéz mint sheni le-tumah.
• Ma’aser sheni (מעשר שני) pénzen vett állat.
• Rabbi Meir és a bölcsek vitája a második tized státuszáról.
• Yad rishon (יד ראשון), elsőfokú tisztátalan kéz.
• Bayit menuga (בית מנוגע), leprás házba benyújtott kéz.
• Rabbi Akiva szerint a benyújtott kéz elsőfokú tisztátalan.
• A bölcsek szerint a kéz csak a szokásos mosatlan kéz szintjére esik vissza.
• Rabbi Shimon ben Elazar szerint az elsőfokú kéz már chullint is problémássá tesz.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud