Cimkék: Chulin  podcast

Ha nem kötelező a madárvágás, miért számít tetemnek a rosszul lecsípett galamb?

A Chullin (חולין) 28. lapján Köves Slomó rabbi azt a vitát folytatta, hogy a szárnyasoknál a shechitah (שחיטה), a kóser vágás tórai kötelesség-e, vagy csak rabbinikus előírás. A kérdés nem elméleti: ha a madárnál a Tóra szerint nem kellene szabályos vágás, akkor miért nem kell befedni a vérét, ha a vágást elrontották? Miért számít neveilah (נבלה), tetem státuszú madárnak az, amelynek a melikah (מליקה) helyett késsel vágták el a tarkóját? És ha a misna azt mondja, hogy madárnál egyetlen siman (סימן) elég, vajon az lehet a légcső is, vagy csak a nyelőcső?

Rav Yitzchak bar Pinchas álláspontja

Köves Slomó rabbi az előző lap végén idézett állítást elemezte tovább: Rav Yitzchak bar Pinchas (רב יצחק בר פנחס) szerint a szárnyasoknál, of (עוף), a Tóra nem ír elő kötelező shechitah (שחיטה) eljárást. Eszerint a madár kóser elpusztítása tórai szinten nem feltétlenül függ a szabályos vágástól; a vágás rabbinikus előírás lehet.

A Talmud ezt több forrásból próbálja cáfolni. Az első a kisuy hadam (כיסוי הדם), a vér befedésének micvája. Vadnál, chayah (חיה), és szárnyasnál a vért földdel vagy homokkal kell befedni. A misna szerint azonban ha a vágást elrontották — például nem elvágták, hanem kitépték a simanim (סימנים), a légzőcsövet és nyelőcsövet —, akkor nem kell befedni a vért.

Ez elsőre nehéz Rav Yitzchak bar Pinchas véleménye szerint: ha madárnál tórai szinten nem kell shechitah, akkor a rosszul végzett vágás után is fogyaszthatónak kellene lennie, és akkor a vér befedése is kötelező lenne. A Talmud válasza: lehet, hogy ez a forrás csak a vadra vonatkozik, ahol Rav Yitzchak bar Pinchas is elismeri, hogy kell szabályos vágás.

Ha a vérre van szükség, rontsa el a vágást?

A második bizonyítási kísérlet egy olyan esetről szól, amikor valaki nem enni akarja az állatot vagy madarat, hanem a vérére van szüksége. Ha kóserül vágja le, a vért be kell fednie. Ezért a tanítás azt mondja: ha a vérre van szüksége, vágja le nem kóser módon, például tépje ki a simanim (סימנים), és akkor nem kell kisuy hadam (כיסוי הדם).

Köves Slomó rabbi példaként említette: szárnyas vérére lehet szükség például ruhafestéshez. Ez megint nehéz Rav Yitzchak bar Pinchas álláspontjára, mert ha madárnál a nem szabályos elpusztítás is tórai szinten működne, akkor a vért be kellene fedni.

A Talmud itt is hárít: lehet, hogy a tanítás nem madárról, hanem vadról beszél. A vad vérére is lehet szükség, például bőrruha festéséhez. Vadnál pedig mindenképpen kell szabályos shechitah.

A késsel végzett melikah bizonyítéka

A következő forrás már erősebb. A melikah (מליקה) a Szentélyben végzett madáráldozati eljárás: a kohen (כהן) nem késsel vágja le a galambot, hanem a körmével csípi át a tarkó felől. Ha azonban valaki a melikah helyett késsel vágja el a madár tarkóját, az nem érvényes. Sőt, a madár neveilah (נבלה), tetem státuszt kap, és aki eszik belőle, tisztátalanná válik.

Ez erős kérdés Rav Yitzchak bar Pinchas ellen. Ha madárnál nem kellene tórai shechitah, akkor a tarkó felőli késsel való elpusztítás ugyan lehetne fogyasztásra tiltott, de miért lenne belőle neveilah? Miért nem csak egy nem fogyasztható, de tetem-tisztátalanságot nem okozó madár?

A válasz az, hogy Rav Yitzchak bar Pinchas nem magányos álláspontot mondott, hanem egy korábbi tanna (תנא), Rabbi Elazar HaKappar (רבי אלעזר הקפר) véleményét követi. Ő abból tanulta, hogy vadnál igenis kell shechitah, mert a Tóra a szarvast és a vadkost párhuzamba állítja az áldozatra eredetileg alkalmas, de hibássá vált állatokkal. A szárnyasokat azonban ez a párhuzam nem említi, ezért szerinte a madárnál nincs tórai vágási kötelezettség.

A vele vitatkozó álláspont Rebi (רבי) véleménye: a Tóra azt mondja, hogy vágd le állataidból „ahogy megparancsoltam neked”. Ez arra utal, hogy Mózes szóbeli hagyományban kapta meg a vágás szabályait: madárnál legalább egy siman, állatnál mindkét siman nagyobbik része szükséges.

Melyik siman kell madárnál?

A misna szerint szárnyasnál elég egy siman átvágása. A kérdés: melyik? Rav Nachman szerint bármelyik: vagy a kaneh (קנה), légzőcső, vagy a veshet (ושט), nyelőcső. Rav Adda bar Ahava (רב אדא בר אהבה) szerint azonban kifejezetten a nyelőcső kell.

A vita a „az egyiket” kifejezés értelmezésén áll. Rav Nachman szerint „az egyik” azt jelenti: bármelyik a kettő közül. Rav Adda bar Ahava szerint viszont „az egyetlen”, a különleges, vagyis a nyelőcső.

A Talmud több forrást próbál Rav Adda bar Ahava mellett felhozni. Az egyik szerint ha valaki előbb elvágta a nyelőcsövet, majd a légzőcső kimozdult a helyéről, a vágás kóser. Ha viszont előbb a légzőcső mozdult ki, és csak utána vágta el a nyelőcsövet, a vágás érvénytelen. Ez úgy tűnik, mintha a nyelőcső volna a döntő siman. A Talmud azonban azt mondja: ez nem bizonyíték, mert a gyakorlatban inkább a légzőcső szokott kimozdulni, nem a nyelőcső.

Fél légcső, sérült légcső és a bizonyítások elutasítása

Egy másik forrás azt mondja: ha valaki elvágta a légzőcső felét, várt annyi ideig, amennyi alatt egy vágást el lehet végezni, majd befejezte a vágást, a vágás kóser. Ez elsőre Rav Nachman mellett szólna: lám, a légzőcső is elegendő lehet.

A Talmud azonban elutasítja: lehet, hogy nem madárról, hanem állatról beszél. Az „befejezte a vágást” nem azt jelenti, hogy csak a légzőcsövet fejezte be, hanem hogy az egész állati shechitah folyamatot, vagyis a légzőcsövet és a nyelőcsövet is.

Hasonló a sérült légzőcső esete: ha a légzőcső félig sérült volt, és a vágó befejezte a vágást, kóser. Ez sem bizonyítja, hogy madárnál a légzőcső önmagában elég, mert itt is lehet állatról beszélni.

A melikah végül dönt

A döntő bizonyíték a melikah (מליקה). A madár-vétekáldozatnál, chatat ha-of (חטאת העוף), a kohén átszúrja a tarkócsontot anélkül, hogy a hátsó izomzatot elszakítaná, majd eléri vagy a nyelőcsövet, vagy a légzőcsövet, és valamelyiket átszúrja. Az olat ha-of (עולת העוף), a madár-égőáldozat esetében mindkét simant át kell szúrni.

Itt a szöveg kifejezetten azt mondja: vagy a nyelőcsőhöz, vagy a légzőcsőhöz ér. Ez egyértelműen cáfolja Rav Adda bar Ahava álláspontját. Ha a melikah esetében bármelyik siman elegendő, akkor a madár rendes vágásánál is Rav Nachman véleménye marad: akár a légzőcső, akár a nyelőcső lehet az az egy.

A Talmud még felveti, hogy melikah talán más, mert előtte már átszúrják a tarkócsontot. A gyakorlati történet azonban megerősíti Rav Nachman véleményét.

A sérült nyakú liba esete

Egyszer Rav Nachman házába vittek egy libát, amelynek a nyaka már a vágás előtt sérült és véres volt. Meg kellett volna vizsgálni, megsérült-e a veshet (ושט), a nyelőcső vagy a kaneh (קנה), a légzőcső.

Ha előbb levágják, majd vizsgálják, nem lehet tudni, hogy a sérülés már előtte is ott volt-e, vagy maga a vágás okozta. Ha előbb vizsgálják, az sem egyszerű, mert a nyelőcső sérülése csak belülről állapítható meg megbízhatóan. A javaslat az volt: vizsgálják meg kívülről a légzőcsövet, azt vágják el, majd utána belülről megvizsgálhatják a nyelőcsövet.

Ez csak akkor működik, ha madárnál a légzőcső önmagában is érvényes siman. Ebből Köves Slomó rabbi szerint véglegesen látszik: a halacha Rav Nachman szerint van, vagyis madárnál bármelyik siman elég.

Rabbi Yehudah és az ütőerek

A misna Rabbi Yehudah (רבי יהודה) véleményét is idézi: madárnál nem elég egy siman, az ütőereket is el kell vágni. Rav Chisda (רב חסדא) ezt úgy magyarázza, hogy Rabbi Yehudah kifejezetten szárnyasokról beszél.

Ennek gyakorlati oka van. A madarat sokszor egészben készítik el. Ha a vér nem tud megfelelően kifolyni, a későbbi sózás vagy tűzön való sütés nem feltétlenül vonja ki úgy a vért, mint egy darabokra vágott állatnál. Állatnál, amelyet darabokra bontanak, ez kevésbé probléma.

A Talmud tisztázza: Rabbi Yehudahnál az ütőerek megnyitásának célja nem feltétlenül a shechitah alapérvényessége, hanem a vér távozása. Ezért felmerül, hogy elég-e az ütőereket átszúrni. A válasz: igen, akár tüskével is át lehet szúrni őket; a lényeg, hogy a vér kijöjjön. De ezt a vágás idején kell megtenni, mert akkor a vér még meleg, és erősebben folyik.

Az elhangzott példák röviden

• Rav Yitzchak bar Pinchas állítása, hogy madárnál nincs tórai shechitah (שחיטה).
• Kisuy hadam (כיסוי הדם), a vad és szárnyas vérének befedése.
• Elrontott vágás: a simanim (סימנים) kitépése vágás helyett.
• Vad vérének használata bőrruha festésére.
• Szárnyas vérének használata ruhafestésre.
• Melikah (מליקה), a Szentélyben végzett madáráldozati lecsípés.
• Késsel végzett, érvénytelen melikah.
• Neveilah (נבלה), madártetem, amely evéssel tisztátalanná tesz.
• Rabbi Elazar HaKappar véleménye a szárnyas vágásáról.
• Hibássá vált áldozati állat fogyasztása, mint szarvas és vadkos.
• Rebi tanítása: „ahogy megparancsoltam neked”.
• Madárnál egy siman, állatnál két simanim nagyobbik része.
• Rav Nachman szerint madárnál bármelyik siman elég.
• Rav Adda bar Ahava szerint madárnál kifejezetten a veshet (ושט), nyelőcső kell.
• A kaneh (קנה), légzőcső kimozdulása.
• Fél légzőcső elvágása, majd a vágás befejezése.
• Sérült légzőcső, amelynek vágását befejezik.
• Chatat ha-of (חטאת העוף), ahol egy siman átszúrása elég.
• Olat ha-of (עולת העוף), ahol mindkét siman kell.
• Rav Nachman házába vitt sérült nyakú liba.
• Nyelőcső belső vizsgálata és légzőcső külső vizsgálata.
• Rabbi Yehudah szerint madárnál az ütőereket is meg kell nyitni.
• Egészben készített madár és a vér kifolyásának problémája.
• Darabokra vágott állat, amelyből sütéskor jobban távozik a vér.
• Ütőerek átszúrása akár tüskével is.
• A vér melegsége a vágás pillanatában, amely elősegíti a kifolyást.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud