Cimkék: Chulin  podcast

Lehet-e az 50 százalék több mint a fele?

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) 29. lapján a kóser vágás egyik legpontosabb határkérdését vizsgálta: elég-e a siman (סימן), vagyis a légcső vagy nyelőcső felét átvágni, vagy valóban több kell a felénél? A vita elsőre matematikai képtelenségnek tűnik: lehet-e az 50 százalék úgy kezelve, mint az 51? A Talmud végül megmutatja, hogy nem a számolás hibája a kérdés, hanem az, mit nevezünk halachikusan közösségnek, többségnek és befejezett cselekvésnek.

A misna szabálya: madárnál egy, állatnál kettő

A misna szerint a shechitah (שחיטה), a kóser vágás során szárnyasnál elég az egyik siman nagyobbik részét elvágni: vagy a veshet (ושט), nyelőcsövet, vagy a kaneh (קנה), légcsövet. Állatnál viszont mindkét siman nagyobbik részét át kell vágni.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: nem összesítve nézzük a két csövet. Ha az állatnál az egyiket teljesen elvágták, a másiknak pedig csak a felét, az nem elég. Minden szükséges siman esetében külön-külön kell meglennie a nagyobbik résznek.

Rav és Rav Kahana: a fél olyan-e, mint a többség?

A sugya elején úgy tűnik, Rav azt mondja: a fele olyan, mint a többség. Rav Kahana ezzel vitatkozik, és a józanabbnak tűnő álláspontot képviseli: a fél nem több mint fél.

A Talmud először úgy érti Rav véleményét, mintha a vágásra vonatkozna. Rav érvelése nem az, hogy matematikailag az 50 százalék 51 százalék lenne, hanem hogy a Tóra mintha azt mondaná: ügyeljetek, hogy ne maradjon a siman nagyobbik része átvágatlanul. Ha már a fele át van vágva, akkor nem mondható, hogy a nagyobbik rész érintetlen maradt.

A másik álláspont szerint viszont a Tóra pozitív követelményt mond: a nagyobbik részt kell átvágni. Ezért a pontos fele nem elegendő.

A misna mégis cáfolni látszik Ravot

A misna egyértelműen kimondja: ha madárnál csak az egyik siman felét vágta el, vagy állatnál az egyik siman teljes egészét és a másik felét, a vágás nem kóser. Ez ellentmondani látszik annak, hogy a fél is elég lehetne.

A Talmud először úgy próbálja menteni Rav álláspontját, hogy a misna csak rabbinikus szigorítást mond: tórai szinten talán elég volna a fele, de a bölcsek azt mondják, ne próbálkozzunk pontosan a féllel, mert könnyen lehet, hogy valójában kevesebb lett.

Köves Slomó rabbi itt a mérés problémáját is kibontotta: absztrakt matematikában van pontos fél, de fizikai valóságban a mérés határai miatt mindig felmerülhet, hogy kicsit több vagy kicsit kevesebb.

A törött kemence és a két fél problémája

A Talmud egy tisztátalan kemence példáját hozza. Ha egy kemence tisztátalanná vált, csak úgy lehet megszüntetni a státuszát, ha széttörik. Ha marad belőle egy nagyobb rész, az még a régi kemence folytatásának tekinthető. Ha kisebb darabokra tört, azok már tiszták lehetnek.

Mi történik, ha pontosan két egyenlő félre tört? A tanítás szerint mindkét féllel szigorúan kell bánni, mintha mindkettő a nagyobb rész lenne. Nem azért, mert tényleg mindkettő több mint fél — ez lehetetlen lenne, hiszen akkor együtt több mint száz százalékot adnának ki —, hanem mert nem tudjuk pontosan megmérni, melyik a nagyobb.

Ez a példa végül nem bizonyítja, hogy a fél valóban többség. Legfeljebb azt mutatja, hogy kétség esetén mindkét oldalt szigorúan kezelhetjük.

A cigiszünet a vágás közben

A következő példa a shehiyah (שהייה), a vágás közbeni megszakítás tilalma. Ha valaki elkezdi vágni a légcsövet, eljut a feléig, megáll, majd később folytatja, hogyan értékeljük a vágást?

Ha a fél már többség volna, akkor a vágás első része befejezett cselekvésnek számítana, és a későbbi folytatás problémás lenne. A Talmud azonban úgy magyarázza: itt szárnyasról lehet szó. Ha csak pontosan fél történt, akkor még nem fejezte be a shechitah műveletét; ha viszont több mint fél, akkor már befejezte.

A rabbi érzékeltette a helyzet abszurditását is: az állat vagy madár szenvedése szempontjából ez nem „elegáns” helyzet, de a Talmud itt a vágás halachikus érvényességét vizsgálja.

Fél sérülés és tréfliszabály

Újabb kérdés: mi van, ha a légcső fele nem vágás által, hanem sérülés miatt szakadt át, például egy tüske által, majd a sakter egy kicsit tovább vágja?

Ha Rav szerint a fél már többség, akkor a sérülés pillanatában az állatnak már treifah (טרפה) státuszt kellett volna kapnia. A Talmud először különbséget próbál tenni: vágásnál a fél talán többségnek számít, sérülésnél viszont nem. Sérülésnél csak akkor lesz treifah, ha láthatóan több mint a fele sérült.

Ezt az érvelést végül elvetik. A következtetés: a shechitah esetében mindenki egyetért, hogy a pontos fél nem elég. A Rav és Rav Kahana közötti vita nem a vágásról szólt.

A valódi vita: pészachi áldozat tisztátalanságban

A Talmud végül áthelyezi a vitát a korban Pesach (קרבן פסח), a pészachi áldozat területére. Ha egy egyén tisztátalan, nem hozza meg az első pészachi áldozatot, hanem egy hónappal később, Pesach sheni (פסח שני) idején pótolja. Ha viszont a közösség nagy része tisztátalan, akkor a pészachi áldozatot tisztátalanságban is meghozzák.

Mi történik, ha pontosan fele-fele az arány? Rav szerint ha Izrael fele tisztátalan, az már közösségi státusz: nem egyének gyűjteményéről beszélünk, hanem tzibbur (ציבור), közösség jelenlétéről. Rav Kahana szerint a fele még nem többség, tehát nem kezeljük úgy, mintha a többség tisztátalan volna.

Köves Slomó rabbi a kérdést mai analógiákkal érzékeltette: választás, népszavazás, közösségi jelenlét. A lényeg nem az, hogy 50 százalék matematikailag több volna, hanem az, hogy egy közösség fele már reprezentálhatja-e magát a közösséget.

Miért ismétli a misna a nagyobbik rész szabályát?

A misna kétszer is kimondja, hogy a nagyobbik rész elég: először általánosan, majd újra a madárnál és az állatnál. A Talmud szerint azért, mert az egyik a hétköznapi, profán vágásra, chullin (חולין), a másik a szentélyi áldozatokra, kodashim (קדשים), vonatkozik.

Mindkettőre szükség van. Ha csak a hétköznapi vágásnál tanulnánk, azt hihetnénk, hogy ott elég a nagyobbik rész, mert nem a vér oltárra hintése a cél, hanem az állat kóser elpusztítása. A szentélyben viszont talán teljesebb vágás kellene, hogy a vért megfelelően fel lehessen fogni.

Ha viszont csak a szentélyi áldozatoknál tanulnánk, azt gondolhatnánk, hogy ott kell legalább a nagyobbik rész, mert ott a vér fontos, de hétköznapi vágásnál talán a fele is elég volna. Ezért kell mindkét területre külön kimondani.

Melyik rész szól chullinról és melyik kodashimról?

A Talmud több magyarázatot hoz arra, miért a misna eleje vonatkozik a hétköznapi vágásra, és miért a vége a szentélyi szolgálatra.

Rav Kahana szerint a misna elején a szárnyas „vágásáról” van szó. A Szentélyben azonban a madáráldozatot nem szabályos vágással ölik meg, hanem melikah (מליקה), körömmel való lecsípés által. Ezért az eleje csak hétköznapi madárvágásról szólhat.

Rav Shimi ugyanezt más oldalról támasztja alá: a szentélyi madáráldozatok között van chatat ha-of (חטאת העוף), ahol egy siman elég, és olat ha-of (עולת העוף), ahol kettő kell. Ha a misna eleje egyszerűen azt mondja, madárnál egy elég, az nem fedheti le az összes szentélyi madáráldozatot.

Rav Papa szerint Rabbi Yehudah vitája is ezt mutatja. Rabbi Yehudah szerint a madárnál az ütőereket is el kell vágni. Hétköznapi vágásnál érthető, hogy a bölcsek vitatkoznak vele. De a Szentélyben, ahol a vérnek különleges szerepe van, nehezebb volna vitatkozni azzal, hogy az ütőereket is meg kell nyitni.

A főpap jomkipuri vágása

Reish Lakish a Yoma (יומא) traktátusból hoz bizonyítékot. Jom Kippurkor a kohen gadol (כהן גדול), a főpap végzi a szolgálatot. Levágja az állat nagyobbik részét, majd átadhatja a kést másnak, hogy befejezze, miközben ő már a vér felfogására figyel.

Ebből látszik: a nagyobbik rész elvágása már teljes halachikus vágásnak számít a szentélyi szolgálatban is. Ha a befejezés lényegi része volna a vágásnak, nem adhatná át másnak, hiszen a szolgálatot a főpapnak kell elvégeznie.

A misna ismétlése azért szükséges, hogy ne gondoljuk: bár tórai szinten elég a nagyobbik rész, rabbinikusan mégis el kellene vágni az egészet. A misna szerint nincs ilyen további követelmény.

Az elhangzott példák röviden

• Szárnyasnál egy siman (סימן) nagyobbik részének elvágása.
• Állatnál két simanim (סימנים) nagyobbik részének elvágása.
• Egy teljes siman és egy fél siman állatnál nem elég.
• Rav állítása: a fél olyan, mint a többség.
• Rav Kahana állítása: a fél nem többség.
• A fél mint „nem maradt nagyobbik rész átvágatlanul”.
• 1 méteres szakasz és 50 centiméter példája.
• Olimpiai úszásnál elhanyagolt mérési különbség.
• Matematikai pont és fizikai valóság különbsége.
• Tisztátalan kemence széttörése.
• Két pontosan egyenlő kemencefél.
• Pészachi széderkor kettétört középső macesz és az afikoman nagyobbik része.
• Vágás közbeni megszakítás, shehiyah (שהייה).
• „Elment cigizni”, majd folytatta a vágást.
• Fél légcső sérülése tüskével.
• Treifah (טרפה) státusz és a sérülés mértéke.
• Korban Pesach (קרבן פסח), ha a közösség fele tisztátalan.
• Pesach sheni (פסח שני), az egyéni pótlás.
• Közösség, tzibbur (ציבור), amelynél a fele már közösségi státuszt adhat.
• Óbudai hitközség 300 tagból és 150 jelenlévőből álló példája.
• Népszavazás mint analógia az 50 százalékos küszöbre.
• A misna kétszeri ismétlése: chullin (חולין) és kodashim (קדשים).
• Hétköznapi vágás, ahol az állat halachikus elpusztítása a cél.
• Szentélyi vágás, ahol a vér felfogása és hintése is központi.
• Melikah (מליקה), amely miatt a szentélyi madáráldozat nem egyszerű vágás.
• Chatat ha-of (חטאת העוף), ahol egy siman elég.
• Olat ha-of (עולת העוף), ahol két siman kell.
• Rabbi Yehudah véleménye az ütőerek átvágásáról.
• Jom Kippur-i főpapi szolgálat.
• Kohen gadol (כהן גדול), aki a nagyobbik rész elvágása után átadhatja a kést.
• A vér felfogása a szentélyi szolgálatban.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud