Cimkék: Chulin  podcast

Ha a halat elég összegyűjteni, miért kell a madárnak mégis vágás?

A Chullin (חולין) 27. lapján Köves Slomó rabbi új fejezetet nyitott: a második fejezet központi kérdése, hogy mit kell átvágni a shechitah (שחיטה), a kóser vágás során. Az állatnál két siman (סימנים), a kaneh (קנה), vagyis légcső és a veshet (ושט), vagyis nyelőcső szükséges; a szárnyasnál elég egy. Innen indul a Talmud nagyobb vizsgálata: honnan tudjuk, hogy a vágás a nyaknál történik, miért nem a fülön, a farkon, az orron vagy a szívnél, és hogyan kerül a képbe a hal, amelyet egyáltalán nem kell levágni?

Egy siman a madárnál, kettő az állatnál

A misna szerint szárnyasnál, of (עוף), elég egyetlen siman átvágása: vagy a légcsőé, vagy a nyelőcsőé. Állatnál, behemah (בהמה), mindkettőt el kell vágni. A misna rögtön hozzáteszi: ha egy siman nagyobbik részét vágták át, az olyan, mintha az egészet átvágták volna. Ez a rubo ke-kulo (רובו ככולו), a nagyobb rész olyan, mint az egész elve.

Rabbi Yehudah (רבי יהודה) szigorít a madárnál: szerinte nem elég az egyik siman, hanem az ütőereket is el kell vágni. A Talmud azt is tisztázza, hogy félmegoldás nincs: ha madárnál csak fél simant vágott át, vagy állatnál csak másfél simant, a vágás nem kóser. Madárnál egy siman nagyobbik része, állatnál mindkét siman nagyobbik része már elegendő.

Bediavad vagy lechatchilah?

A misna nyelve úgy hangzik, mintha csak utólagos érvényességet mondana: aki egy simant vágott szárnyasnál és kettőt állatnál, annak a vágása kóser. De állatnál hogyan lehetne ez csak bediavad (בדיעבד), utólagos érvényesség, amikor nincs is több, mint két siman?

A Talmud két választ ad. Az egyik szerint a bediavad kifejezés csak a szárnyas egy simanjára vonatkozik: ideális esetben, lechatchilah (לכתחילה), talán ott is kettőt kellene vágni, de utólag egy is elég. A másik szerint a bediavad arra vonatkozik, hogy a siman nagyobbik részének átvágása is elég: eleve teljes átvágás volna az ideális, de utólag a többség is számít.

Honnan tudjuk, hogy a nyaknál kell vágni?

A Talmud ezután azt kérdezi: honnan tudjuk egyáltalán, hogy a shechitah (שחיטה) helye a nyak?

Az egyik magyarázat a veshachat (ושחט), „és vágja le” szót bontja fel úgy, hogy „azon a helyen tisztítsd meg, ahol lehajol”. Ez a nyakra utal: az állat feje alaphelyzetben egyenes, de le tudja hajtani. A farok azért nem jöhet szóba, mert az nem olyan rész, amely egyenesből hajlik le, hanem eleve lefelé áll. A fül sem megfelelő, mert annak átvágása nem okoz olyan vérzést, amely az állat életének elvesztéséhez vezetne.

A Talmud mégis arra jut, hogy önmagában ez a szófejtés nem elég. A kóser vágás számos részletszabályát — például hogy ne nyomja rá a kést, ne szúrjon, ne tépjen, ne csússzon ki a megfelelő helyről — nem lehet ebből a versből levezetni. Ezek halachah le-Moshe mi-Sinai (הלכה למשה מסיני), Mózesnek átadott szóbeli törvények. Ha pedig ezek így adottak át, akkor maga a nyaknál való vágás is ilyen hagyomány.

A tórai szófejtésre mégis szükség van: arra tanít, hogy ne vágja úgy az állatot, hogy teljesen kettéválasztja a fejet, a gerinccsonttal együtt.

Három nyelvi kísérlet: veshachat, vezavachta, hangadás

Köves Slomó rabbi három talmudi próbálkozást ismertetett. Az első a veshachat (ושחט) szóból indul ki. A második a vezavachta (וזבחת), „és vágd le” kifejezést bontja: a zav (זב) folyást jelent, vagyis ahol a vér folyik, ott kell „megtörni” vagy elvágni. De ebből még felmerülhetne az orr vagy a szív is, ezért ez sem önálló bizonyíték.

A harmadik szerint a vágás helye az a hely, ahonnan az állat hangot ad ki. Ez is a nyakra utalna, de a nyelv például szintén kapcsolatban van a beszéddel, ezért ez sem elegendő önmagában.

A végkövetkeztetés mindháromnál ugyanaz: a vers csak utalás, a tényleges szabályrendszer szóbeli hagyomány.

A fej és a háj: mit bizonyít az áldozati rend?

A Talmud ezután korábbi bölcsek, tannaim (תנאים) tanítására tér át. Az égőáldozatnál a Tóra azt mondja: miután megnyúzzák és feldarabolják az állatot, Áron fiai rendezzék a részeket a tűzre, külön említve a fejet, rosh (ראש), és a hájat, peder (פדר).

Miért kell külön említeni a fejet, ha az is az állat része? Azért, mert a fejet nem nyúzzák meg úgy, mint a testet; a vágáskor már lényegében leválik a nyaknál. Ebből tanulható, hogy a vágás a nyakon történik. A hájat azért említi a Tóra, mert a fejet a vágási felületnél be kellett fedni hájjal, hogy méltó módon kerüljön az oltárra, ne látszódjon a vágás helye.

Egy későbbi megfogalmazás — „a fejét és a háját” — azt tanítja, hogy a tűzre helyezés sorrendjében a fej és a háj kerül előre.

Állat, madár, hal: három teremtési és halachikus szint

Egy másik tanaita forrás abból indul ki, hogy a Tóra együtt említi az állat, a madár és a vízi élőlény törvényét. Miben azonos az állat és a madár? Nem a tisztátalanságukban, mert az állattetem érintése másként hat, mint a madártetem fogyasztása. A közös pont: mindkettőnél van vágás.

De a madár mégsem teljesen olyan, mint az állat. Az állatnál két siman kell, a halnál semmi, a madár pedig középen áll: egy siman elég. A Talmud ezt a teremtés képeivel is összekapcsolja: az állatok a földből, a halak a vízből, a madarak pedig a víz és föld keverékéből, mintegy mocsárból származnak. Köves Slomó rabbi a madár lábának pikkelyszerű bőrét is említette ennek képi alátámasztásaként.

A római eretnek kérdése: vízből vagy földből teremtődött a madár?

A Talmud egy római eretnek kérdését is idézi. Az egyik tórai vers szerint a vizek hozzák elő a vízi élőlényeket, és a madarak repüljenek a föld fölött — ebből úgy tűnik, hogy a madarak a vízből származnak. Egy másik vers viszont úgy fogalmaz, hogy Isten a földből alkotta a mező vadjait és az ég madarait.

Az egyik válasz szerint a madarak a kettő keverékéből, a mocsárból lettek teremtve. Egy másik értelmezés szerint a madarak valójában a vízből származnak, a másik vers pedig nem a teremtés anyagára, hanem arra fókuszál, hogy Isten az állatokat és madarakat Ádámhoz vitte névadásra. A Talmud végül érzékelteti: a mocsárból való teremtés magyarázata erősebb, mert a vers nyelvtana nehezen engedi ki a madarakat a „földből alkotta” kifejezés alól.

Rav Chisda: a madár vágása csak rabbinikus?

Rav Chisda (רב חסדא) szerint a Tóra alapján a madarat nem kötelező shechitah útján levágni; ez csak rabbinikus előírás. Forrása a vér befedésének, kisuy hadam (כיסוי הדם), verse: aki vadat vagy madarat fog, „öntse ki a vérét, és fedje be földdel”. A „öntse ki” mintha azt jelezné: nem kell szabályos vágás, elég bármilyen vérkieresztés.

A Talmud azonnal kérdez: ha így van, akkor vadnál, chayah (חיה), például szarvasnál is elég volna bármilyen vérkieresztés. Erre a válasz: a vadállatok más helyen párhuzamba kerülnek az áldozatra alkalmas háziállatokkal, ezért náluk van shechitah. A madárnál is van ugyan párhuzam az állattal, de Rav Chisda szerint a „öntse ki a vérét” kifejezés közelebb áll a madárhoz a versben, ezért inkább rá korlátozza a vágás alóli könnyítést.

Az elhangzott példák röviden

• Szárnyasnál egy siman (סימן) átvágása elegendő.
• Állatnál két simanim (סימנים), a kaneh (קנה) és a veshet (ושט) átvágása szükséges.
• Egy siman nagyobbik része úgy számít, mintha az egész át lenne vágva.
• Rabbi Yehudah szerint a madár ütőereit is el kell vágni.
• Fél siman madárnál, illetve másfél siman állatnál nem elegendő.
• Bediavad (בדיעבד) és lechatchilah (לכתחילה) különbsége.
• A veshachat (ושחט) szó magyarázata: ahol a fej lehajol.
• Farok, fül, orr, nyelv és szív mint elvetett vágási helyek.
• A kóser vágást érvénytelenítő fő hibák: nyomás, szúrás, tépés, helyről kiszaladás.
• Halachah le-Moshe mi-Sinai (הלכה למשה מסיני), szóbeli mózesi hagyomány.
• Vezavachta (וזבחת), ahol a vér folyik, ott kell megszakítani.
• Az égőáldozat feje, rosh (ראש), és hája, peder (פדר).
• A vágási felület hájjal való befedése az oltáron.
• Állat, madár és hal halachikus sorrendje.
• Halaknál nincs shechitah, elég összegyűjteni őket.
• Mózes kérdése: nyájat és marhát vágjanak-e, vagy halakat gyűjtsenek-e.
• A fürjek összegyűjtése, amelynél mégis kell vágás.
• A madarak mocsárból való teremtése.
• A madár lábán lévő pikkelyszerű bőr.
• A római eretnek kérdése: vízből vagy földből lettek-e a madarak.
• Ádám névadása az állatoknak és madaraknak.
• Rav Chisda véleménye: a madár shechitah kötelezettsége rabbinikus lehet.
• Kisuy hadam (כיסוי הדם), a vad és madár vérének befedése.
• Vadállat, például szarvas vagy antilop, amelynél mégis kell shechitah.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud