Cimkék: Chulin  podcast

Mikor lesz a vízből bor, az örökségből társulás, a kislányból jogképes fél?

A Chullin (חולין) 26. lapján Köves Slomó rabbi a Talmud ellenpárokra épülő gondolkodását folytatta: ugyanaz a dolog az egyik állapotában még víz, a másikban már bor; az örökölt vagyon egyszer még az apa vagyonának folytatása, máskor már testvérek közötti társulás; a kislány életkorától függően egyszer eladható, máskor már pénzbírság jár az ellene elkövetett erőszakért. A lap nagy kérdése: hol van az a határ, ahol a halacha már nem ugyanannak a dolognak tekinti a valóságot, hanem új kategóriát állít fel?

Temed: víz, bor vagy valami a kettő között?

A misna első példája a temed (תמד), vagyis az a borszerű ital, amelyet úgy készítenek, hogy vizet öntenek a bor seprőjére, és az átveszi a bor színét és ízét. A kérdés: meddig számít víznek, és mikortól bornak?

Ennek több halachikus következménye van. Ha bor, akkor lehet ma’aser sheni (מעשר שני), második tized pénzén vásárolni, mert azt Jeruzsálemben elfogyasztandó ételre vagy italra lehet váltani. Vizet viszont nem lehet belőle venni.

A másik következmény a mikveh (מקוה). Ha egy mikvében még nincs meg a negyven se’ah (סאה) természetes víz, és nem természetes víz kerül bele, az érvénytelenítheti. Ha a temed még víznek számít, akkor problémát okozhat; ha már bor, akkor nem ebbe a kategóriába tartozik.

A misna szerint a határ az ecetesedés vagy megkeseredés: amíg nem savanyodott meg, a temed víznek számít; amikor megkeseredett, bornak.

A szín, az íz vagy a mennyiség dönt?

A Talmud megkérdezi: kinek a véleményét követi ez a misna? Rabbi Yehudah (רבי יהודה) és a bölcsek más alapon vitatkoznak a temed státuszáról. Ha valaki vizet önt a seprőre, majd ugyanannyi folyadékot szűr le, mint amennyit ráöntött, a bölcsek szerint ez azt mutatja, hogy a seprő semmit sem adott hozzá; tehát továbbra is víz. Rabbi Yehudah szerint viszont a szín és az íz dönt: ha boros kinézetet és jelleget kapott, bornak számít.

Köves Slomó rabbi magyarázata szerint a misna Rabbi Yehudah álláspontjához illeszkedik, de pontosítással: a vita arról az esetről szól, amikor a temed már megkeseredett. Ha nem savanyodott meg, akkor még nem bor.

Rav Nachman szerint ha valaki még savanyodás előtt vásárolta meg ma’aser sheni pénzén, majd később a temed megkeseredett, akkor utólag kiderül, hogy érvényes volt a vásárlás, mert volt benne valódi borjelleg. Más vélemény szerint a misna szigorúbb: csak akkor lehet így megvenni, ha már a vásárláskor bornak látszik és ízlik.

Mikvébe mártott tisztátalan víz

A temed státusza a tisztaság-tisztátalanság kérdésében is előkerül. A tisztátalanná vált víz megtisztulhat, ha mikvébe mártják. Más italnál ez nem működik. Ha tehát a temed még víz, akkor a mikve megtisztíthatja; ha már bor, nem.

A Talmud itt is különbséget tesz: ha a víz eredetileg tiszta volt, majd a seprővel való keverés után lett tisztátalan, lehet róla beszélni, hogy mikvében megtisztuljon. Ha eleve tisztátalan vízzel készítették, akkor más lehet a helyzet. A vita mögött az a gyakorlati kérdés áll: valóban összekeveredik-e a víz a seprővel, vagy a seprő feljön a tetejére, és a víz nem érintkezik rendesen a mikve vizével?

Öröklő testvérek: közös vagyon vagy társulás?

A következő ellenpár az örökölt vagyon státuszáról szól. Ha testvérek örökölnek az apjuktól, és még nem osztották fel az örökséget, akkor a közös vagyon bizonyos értelemben még az apa vagyonának folytatása. Ha viszont már felosztották, majd később újra összetársulnak, az már shutafut (שותפות), társulás.

Ez két szabálynál számít. Az egyik a kalbon (קלבון), a fél sékel mellé adott kis kiegészítő pénz. Ha két ember együtt ad egy egész sékelt a két fél sékel helyett, akkor általában kalbont kell adniuk. Ha azonban az örökös testvérek még fel nem osztott apai vagyonból adják, az olyan, mintha az apa adna helyettük, ezért nincs kalbon.

A másik az ma’aser behemah (מעשר בהמה), állattized. Társulásban lévő nyájból nem kell állattizedet adni. Ha a testvérek már felosztották az állatokat, majd újra közös nyájként kezelik, akkor társak, ezért mentesülnek. Ha viszont az örökség még osztatlan, akkor van állattized.

Így jön létre az ellenpár: ahol van kalbon, ott nincs állattized; ahol van állattized, ott nincs kalbon.

Kiskorú lány, eladás és pénzbírság

A következő misna az apa és kiskorú lánya jogi viszonyáról beszél. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: a Tóra korabeli rendszerében az apa eladhatta kiskorú lányát feleségnek, bár ezt a bölcsek később megszüntették. A három életkori kategória: kiskorú, ketanah (קטנה); ifjúkorú, na’arah (נערה); és nagykorú, bogeret (בוגרת).

Rabbi Meir (רבי מאיר) szerint ahol az apának joga van eladni a lányát, ott nincs pénzbírság csábítás vagy erőszak esetén; ahol pedig már jár pénzbírság, ott nincs eladási jog. Vagyis kiskorban eladható, de nincs knas (קנס), pénzbírság; ifjúkorban van pénzbírság, de már nem adható el.

A bölcsek vitatkoznak: szerintük a pénzbírság már hároméves kortól fennállhat, tehát lehet olyan időszak, amikor eladás és pénzbírság egyszerre is létezhet. Ezért a misna ellenpárja Rabbi Meir véleményét követi.

Mi’un és chalitzah: visszautasítás vagy sógorházassági feloldás?

Újabb ellenpár: ahol van mi’un (מיאון), vagyis a kiskorú lány rabbinikus házasságának visszautasítása, ott nincs chalitzah (חליצה), a sógorházasság feloldásának ceremóniája. Ahol pedig van chalitzah, ott nincs mi’un.

A háttér: ha egy árva kislányt az anyja vagy testvérei rabbinikus alapon férjhez adtak, ő kiskorában visszautasíthatta a házasságot, és válás nélkül kiléphetett belőle. De chalitzah csak jogképes, nagyobb lánynál vagy nőnél működik.

Rabbi Meir szerint a mi’un csak kiskorban létezik, ezért az ellenpár tiszta. Rabbi Yehudah (רבי יהודה) szerint azonban a visszautasítás lehetősége tovább tart, egészen addig, amíg a fanszőrzet be nem borítja a nemi szervet. Ebben az átmeneti időszakban már lehet chalitzah is, így az ellenpár nem teljes.

Sófár és havdalah: amikor szentből szentbe lépünk

A lap végén Köves Slomó rabbi a szombat és ünnep határhelyzeteiről beszélt. Régen a szombat bejövetelekor shofar (שופר) fújással figyelmeztették az embereket. Ha péntekre esett az ünnep, és az ünnepből szombatba léptek, volt sófárfújás, mert magasabb szentségbe léptek, de nem volt havdalah (הבדלה).

Ha viszont szombatból ünnepbe léptek, nem volt sófárfújás, de volt havdalah, mert a szombat szentségéből az ünnep enyhébb szentségébe mentek át. Ilyenkor nem azt mondják, hogy „aki elválasztja a szentet a hétköznapitól”, hanem: „aki elválasztja a szentet a szenttől” – ha-mavdil bein kodesh le-kodesh (המבדיל בין קודש לקודש).

Az is előkerült, hogyan kellett fújni, amikor ünnepből szombatba léptek: a hosszú hangot és a harsonaszerű hangot úgy kellett összekapcsolni, hogy érezhető legyen, nem hétköznapból szombatba, hanem enyhébb szentségből erősebb szentségbe lépnek.

Az elhangzott példák röviden

• Temed (תמד), víz a borseprőn, amely borízű és borszínű itallá válhat.
• Ma’aser sheni (מעשר שני) pénzén vásárolható bor, de nem víz.
• Negyven se’ah (סאה) alatti mikveh (מקוה), amelyet nem természetes víz érvényteleníthet.
• Megsavanyodott vagy ecetesedett temed mint bor.
• Ugyanannyi folyadék leszűrése, mint amennyi vizet ráöntöttek a seprőre.
• Borral színezett, három log (לוג) alatti víz.
• Tejjel kiegészített víz, amely még víznek látszik.
• Tisztátalan víz megtisztítása mikvében.
• Seprő és víz összekeveredése vagy szétválása.
• Apjuktól örökölt, még fel nem osztott vagyon.
• Felosztott, majd újra közösített termőföld vagy nyáj.
• Kalbon (קלבון), a fél sékel mellé adott váltópénz.
• Apa, aki gyermekei helyett ad fél sékelt.
• Szegény ember helyett adott fél sékel.
• Ma’aser behemah (מעשר בהמה), állattized.
• Társulásban tartott nyáj, amely mentes az állattized alól.
• Kiskorú lány eladása feleségnek a tórai rendszerben.
• Knas (קנס), pénzbírság csábítás vagy erőszak esetén.
• Hároméves kortól fennálló pénzbírság a bölcsek szerint.
• Mi’un (מיאון), kiskorú lány házasság-visszautasítása.
• Chalitzah (חליצה), sógorházasság feloldása.
• Árva kislány rabbinikus házassága anyja vagy testvérei által.
• Ünnepből szombatba lépéskor fújt shofar (שופר).
• Szombatból ünnepbe lépéskor mondott havdalah (הבדלה).
• Ha-mavdil bein kodesh le-kodesh (המבדיל בין קודש לקודש), szent és szent közötti elválasztás.
• Hosszú sófárhang és harsonaszerű hang összekapcsolása.
• Ünnep végén hétköznapba lépő havdalah, amely felsorolja a Tórában szereplő elválasztásokat.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud