Cimkék: Chulin  podcast

Halott madáron lehet még szentélyi szertartást végezni?

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) 21. lapján egy anatómiai kérdésből indít: ha a melikah (מליקה), a madáráldozat szentélyi „lecsípése” a tarkócsont átszúrásával kezdődik, nem válik-e a galamb már az első mozdulat után halottá? Ha pedig halott, hogyan lehet rajta folytatni a szertartást? A lap a galambáldozatok belső logikáját bontja ki: mi különbözteti meg a vétekáldozatot az égőáldozattól, mikor számít a fej leválasztottnak, és elég-e a két siman (סימן), vagyis a nyelőcső és a légzőcső nagyobbik részét átvágni.

A törött tarkócsont kérdése

Az előző részben Köves Slomó rabbi Rabbi Jirmiyah (רבי ירמיה) tanítását idézte: ha egy állatnak eltörik a tarkó-gerinccsontja, és vele együtt elszakad a körülötte lévő hús és izomzat is, az állat már halottnak számít. Innentől neveilah (נבלה), tetem státuszú, és tisztátalanná teszi azt, aki megérinti.

Erre épül Rav kérdése: ha ez így van, akkor hogyan működhet egyáltalán a melikah (מליקה)? A galambáldozatnál a kohen (כהן) a hüvelykujja körmével a tarkó felől hatol be. Ha előbb átszúrja a tarkócsontot és elszakítja a mögötte lévő húst, akkor mire elér a két simanhoz (סימנים), a madár már halott lenne. Halott madáron pedig nem lehet érvényes melikah szertartást végezni.

Az olah-galamb és a második siman

A Talmud először más irányból kérdez vissza. A madáráldozatoknál különbség van a chatat ha-of (חטאת העוף), a madár-vétekáldozat és az olat ha-of (עולת העוף), a madár-égőáldozat között. A vétekáldozatnál elég egy simant átszúrni, az égőáldozatnál viszont kettőt kell.

De ha már egy siman átszúrása megöli a madarat, akkor az égőáldozatnál a második siman átszúrása már eleve halott madáron történik. Miért nem probléma ez?

A válasz: az égőáldozatnál a melikah lényegi része már az első siman után befejeződik. A második siman átszúrása nem azért kell, mert nélküle nem lenne melikah, hanem a havdalah (הבדלה), a fej leválasztásának kötelessége miatt. A madár-égőáldozatnál a fejet el kell választani a testtől, és ez óhatatlanul magában foglalja a második siman átszúrását is.

Miért nem kell a bőrt is teljesen leválasztani?

Abaye kérdése: ha a fej leválasztása a cél, akkor miért nem kell a bőrt is teljesen elvágni? A válasz finom különbséget tesz: ami a shechitah (שחיטה), a rendes kóser vágás fogalmi körében kötelező elemként jelenik meg, az a havdalah (הבדלה) része lehet. Ilyen a két siman. A bőr elvágása viszont nem a vágás halachikus lényege, ezért nem válik önálló kötelességgé a madár-égőáldozatnál sem.

Ezután a Talmud pontosít: nem arról van szó, hogy mindent ugyanúgy kell csinálni, mint az állatok vágásánál. A madár-égőáldozatnál a bölcsek szerint a két simant teljesen át kell szúrni, miközben normál shechitah esetén a nagyobbik rész átvágása is elegendő. A hasonlóság tehát nem technikai azonosság, hanem fogalmi kapcsolat.

A válasz Rav eredeti kérdésére

Végül visszatérnek Rav alapvető kérdéséhez: hogyan nem válik a madár halottá már a tarkócsont átszúrásakor?

A válasz: a melikah nem úgy történik, hogy a kohen egyszerűen átszakítja a tarkó mögötti húst és izmot is. Hanem oldalról úgy szúrja át a tarkócsontot, hogy a mögötte lévő hús és izomzat ne szakadjon el. Így mire elér a nyelőcsőhöz és légzőcsőhöz, a madár még nem számít tetemnek.

A baraita (ברייתא) ezt kifejezetten így tanítja: a vétekáldozatnál átszúrja a tarkócsontot, de a hús elszakítása nélkül, amíg el nem ér a kaneh (קנה), légzőcső és a veshet (ושט), nyelőcső egyikéhez. Az égőáldozatnál mindkét simant, vagy legalább azok nagyobbik részét átszúrja.

Teljes átszúrás vagy többségi átszúrás?

A baraita megfogalmazása új kérdést nyit: az olat ha-of (עולת העוף), a madár-égőáldozat esetében teljesen át kell-e szúrni a két simant, vagy elég a nagyobbik rész?

Ez a vita a bölcsek és Rabbi Elazar bar Rabbi Shimon (רבי אלעזר ברבי שמעון) között. A bölcsek szerint a madár-égőáldozatnál a két simant teljesen át kell szúrni, mert a fejnek el kell válnia a testtől. Rabbi Elazar bar Rabbi Shimon szerint elég mindkét siman nagyobbik részét átszúrni, mert ez már halachikusan leválasztásnak számít.

Embernél is halálos határ

A Talmud ezután Rabbi Jirmiyah tanítását emberre is kiterjeszti. Ha az ember tarkó-gerinccsontja eltörik, és a környező izomzat is elszakad, az ember halottnak számít, és tum’at ohel (טומאת אוהל), vagyis fedél alatti tisztátalanságot okoz.

Köves Slomó rabbi Éli főpap példáját idézte Sámuel könyvéből. Éli, amikor meghallotta, hogy a frigyládát elvitték, hátraesett, eltört a nyaka és meghalt. A szöveg nem mondja külön, hogy a hús és izomzat is elszakadt; ezt a Talmud azzal magyarázza, hogy Éli öreg és nehéz testű ember volt, ezért nála ez a sérülés önmagában is halálos következménnyel járt.

Amikor a test már életjel mellett is halottnak számít

A lap több példát hoz olyan sérülésekre, amelyek után a test még mozoghat, de halachikusan már halottnak számít. Ha valakit úgy vágnak föl hátulról, mint egy halat, az már halott. Ha egy állatot keresztben kettévágnak, olyan, mint a törött cserépedény. Ha az állat hátsó lábát kitépik, és látszik a comb helyének hiánya, szintén tetemnek számít.

Ugyanez a logika jelenik meg a nyolc tisztátalanságot okozó csúszómászó, sheratzim (שרצים) esetében is. Ha levágják a fejüket, már halottnak számítanak, akkor is, ha még mozognak. Köves Slomó rabbi ezt a levágott gyíkfarok példájával magyarázta: az idegrendszer maradék mozgása nem élet.

A fej leválasztása: mennyi számít teljesnek?

Reish Lakish (ריש לקיש) szerint a sheretz (שרץ) akkor számít fejlevágottnak, ha ténylegesen levágták a fejét. Rabbi Mani (רבי מני) szerint viszont már az is elég lehet, ha úgy választották le, mint a madár-égőáldozatnál.

A kérdés: ez a bölcsek véleménye szerinti teljes leválasztást jelenti, vagy Rabbi Elazar bar Rabbi Shimon álláspontját, amely szerint elég a két siman nagyobbik részének átszúrása? Az egyik hagyomány szerint Rabbi Mani éppen Rabbi Elazar bar Rabbi Shimon véleményét alkalmazza: a fej akkor is leválasztottnak számíthat, ha még nem vált el teljesen a testtől.

A korban oleh ve-yored és a két galamb

A lap végén Köves Slomó rabbi a korban oleh ve-yored (קרבן עולה ויורד), a változó értékű vétekáldozat rendszerét magyarázta. Aki nem tud állatot hozni, az két galambot hoz: az egyiket chatat ha-of (חטאת העוף), madár-vétekáldozatként, a másikat olat ha-of (עולת העוף), madár-égőáldozatként.

A Tóra azt mondja az égőáldozati galambról: készítse el „a törvénye szerint”, ka-mishpat (כמשפט). A bölcsek szerint ez az állat-vétekáldozathoz hasonlít bizonyos szabályokban: saját vagyonból kell hozni, jobb kézzel, nappal. De a fej leválasztásánál a szöveg külön utal arra, hogy a madár-égőáldozatnál a fejnek el kell válnia, ezért mindkét simant teljesen át kell szúrni.

Rabbi Elazar bar Rabbi Shimon ezzel szemben a galamb-vétekáldozathoz hasonlítja: ahogy ott a fej és a test együtt marad a vérhintéskor, úgy az égőáldozatnál sem kell teljesen leválasztani a fejet. A különbség mégis megmarad: vétekáldozatnál elég egy siman, égőáldozatnál kettő kell — de szerinte elég azok nagyobbik része.

Az elhangzott példák röviden

• Rabbi Jirmiyah tanítása a törött tarkó-gerinccsontról és elszakadt izomzatról.
• A melikah kérdése: nem halott madáron történik-e?
• Chatat ha-of (חטאת העוף), ahol egy siman elég.
• Olat ha-of (עולת העוף), ahol két siman kell.
• Havdalah (הבדלה), a fej leválasztása.
• A bőr leválasztásának kérdése.
• Oldalról átszúrt tarkócsont, a hús és izomzat elszakítása nélkül.
• Éli főpap halála a frigyláda elvesztésének hírére.
• Hátulról, „mint egy halat” felvágott ember.
• Keresztben kettévágott állat, mint törött cserép.
• Kitépett hátsó láb és látható combhiány.
• Fejüktől megfosztott, még mozgó sheratzim (שרצים).
• Levágott gyíkfarok mozgása.
• Reish Lakish és Rabbi Mani vitája a fejleválasztás mértékéről.
• Korban oleh ve-yored (קרבן עולה ויורד), változó értékű vétekáldozat.
• Két galamb: egyik vétekáldozat, másik égőáldozat.
• A bölcsek szerint teljesen át kell szúrni a két simant.
• Rabbi Elazar bar Rabbi Shimon szerint elég a két siman nagyobbik része.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud