Cimkék: Chulin  podcast

A madár elszökik — de Isten udvarából hova menekülhet?

Köves Slomó rabbi a Chulin (חולין) 139. lapján a shiluach haken (שילוח הקן), az anyamadár elküldésének micváját bontotta tovább. A kiindulópont egyszerűnek tűnik: ha valaki útközben fészket talál, ne vegye el az anyamadarat a fiókákkal együtt, hanem előbb küldje el az anyát. A Talmud azonban rögtön olyan eseteket hoz, amelyekben minden bizonytalanná válik: mi van, ha a madár áldozati célra lett megszentelve, ha egy madár embert ölt, ha a fiókák már egyszer az ember tulajdonába kerültek, ha a fészek a tengeren, egy ember fején vagy Heródes galambtenyészetében van? A lap egyik fő dilemmája az, hogy a „talált fészek” mikor marad a természet része, és mikor kerül át az ember vagy a Szentély tulajdonába.

Szent madárnál nincs shiluach haken

A misna szerint a shiluach haken micvája profán, nem megszentelt madarakra vonatkozik, de mukdashinra (מוקדשין), vagyis Szentélynek felajánlott madarakra nem. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: nem általában galambokról van szó, hanem olyan galambról, amelyet már konkrétan áldozati célra ajánlottak fel.

A Talmud ezt a versből tanulja: shaleach teshallach (שלח תשלח), „küldve küldd el” az anyamadarat. Ez olyan madárra vonatkozik, amelynél a feladat valóban az elküldés. Ha azonban van egy másik micva, például hogy a madarat áldozatként a Szentélybe kell vinni, akkor nem az elküldés a rá vonatkozó parancs.

A gyilkos madarat nem elküldeni kell

Ugyanez a logika más esetet is tanít. Ha egy kóser madár embert öl — Köves Slomó rabbi példája szerint akár egy kakas, amely fejbe ver egy kisbabát —, akkor az állatot bíróság elé kell vinni, és ki kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor egy ökör felöklel egy embert.

A Talmud megkérdezi: milyen állapotról beszélünk? Ha már elítélték, akkor nyilván nem a fészekben ül, hanem a beit din (בית דין) őrizetében várja az ítélet végrehajtását. Ezért olyan esetről van szó, amikor még nem ítélték el. Mégis van egy másik kötelesség: u-vi’arta hara mikirbecha (ובערת הרע מקרבך), „irtasd ki a rosszat magad közül”. Vagyis nem elküldeni kell, hanem bíróság elé állítani.

Hogyan lehet szent egy vadon talált madár?

A Talmud visszatér a megszentelt madár kérdéséhez: milyen esetben lehet egyáltalán olyan madárról beszélni, amely egyszerre vadon talált fészekben ül és mégis hekdesh (הקדש), szentélyi tulajdon?

Nem lehet egyszerűen arról szó, hogy valakinek otthon kalitkában van madara, és azt megszenteli. Az ilyen madár már eleve rendelkezésére áll, ezért akkor sem tartozna a shiluach haken micvájába, ha nem lenne megszentelve. A Tóra olyan fészekről beszél, amely nincs az ember birtokában.

Az sem működik, hogy valaki kimegy a budai hegyekbe, talál egy fészket, felemeli a fiókákat, magáévá teszi, majd megszenteli. Mihelyt felemelte őket, hagbahah (הגבהה) által megszerezte őket. Ha pedig már az övéi, akkor megint nem „talált”, rendelkezésén kívüli fészekről beszélünk.

Fiókák, amelyeket megszenteltek, majd visszatettek

A Talmud egy lehetséges esetet próbál: valaki felemeli a fiókákat, megszenteli őket, majd visszateszi a fészekbe. Az anyamadár később visszajön. Ekkor a fiókák már szentek, az anyamadár viszont nem.

De ez sem elég jó magyarázat, mert ha a fiókákat valaki egyszer már megszerezte, akkor megszentelés nélkül is rendelkezésére álló fiókákról lenne szó. Az anyamadár elküldésének micvája ezért már nem ugyanabban a formában merülne fel.

Egy másik lehetőség: valaki az anyamadarat emeli fel, megszenteli, majd visszateszi. Csakhogy az anyamadár elküldésének micvája már azelőtt beállt, hogy megszentelte volna. Egy korábban beállt micva nem szűnik meg attól, hogy utóbb hekdesh lett belőle.

Rava: a jövőben születő fiókák

Rava (רבא) szerint az eset úgy képzelhető el, hogy valakinek galambdúcában vagy fészkében még meg sem született fiókák vannak, és előre azt mondja: a jövőben születő fiókák legyenek áldozati madarak. Amikor a fiókák megszületnek, megszentelődnek, majd később „fellázadnak”, vagyis elrepülnek, és már nem állnak rendelkezésére. Így egyszerre lesznek szentek és szabadon mozgók.

Rava szerint, ha valamit áldozati célra szenteltek meg, annak szentsége akkor sem szűnik meg, ha az állat elmenekül. A madár már nem az ember kezében van, de a kedushah (קדושה), a szentség, rajta marad.

Shmuel: a Szentély kincstárának madara

Shmuel (שמואל) másképp magyarázza: nem áldozati galambról van szó, hanem olyan madárról, például kakasról, amelyet a Szentély kincstárának ajánlottak fel. Ez nem maga kerül az oltárra, hanem értékében tartozik a Szentélyhez.

A kérdés itt még élesebb: ha a madár elmenekül, vajon továbbra is a Szentély tulajdona marad? Emberi tulajdonnál mondhatnánk, hogy ha ellopják, majd elrepül, a tényleges madár elveszett, legfeljebb az ellopón van anyagi felelősség. De a Szentély tulajdona más: Isten birtokából nem lehet „kirepülni”, mert az egész világ az Övé. A vers nyelve szerint: Lashem ha’aretz umelo’ah (לה׳ הארץ ומלואה), „az Örökkévalóé a föld és annak teljessége”.

Harei zu és harei alai: ez legyen szent vagy rajtam legyen?

A Talmud innen átlép a felajánlás nyelvéhez. Kétféle formula van. Az egyik: harei zu (הרי זו), „íme ez legyen szent” — vagyis ezt a konkrét tárgyat ajánlom fel. A másik: harei alai (הרי עלי), „íme rajtam van” — vagyis személyes kötelezettséget vállalok, hogy valamit adok.

Ha valaki azt mondja: „ez az ökör legyen égőáldozat”, majd az ökör elpusztul, nem kell másikat hoznia, mert konkrétan ezt az ökröt ajánlotta fel. Ha viszont azt mondta: „rajtam van egy ökör áldozati kötelezettsége”, akkor ha az ökör elveszik, másikat kell hoznia.

Köves Slomó rabbi ezt a pénzadomány példáján is magyarázta: ha valaki azt mondja, „ez a 100 000 forint legyen a Szentélyé”, és a pénz eltűnik, más a felelősség, mint ha azt mondta volna, „rajtam van 100 000 forint felajánlásának kötelessége”.

Reish Lakish és Rabbi Jochanan vitája

A Talmud megmutatja, hogy Rabbi Jochanan (רבי יוחנן) és Reish Lakish (ריש לקיש) álláspontja elsőre ellentmondásosnak tűnik. Egy helyen mintha Rabbi Jochanan mondaná, hogy a kincstárnak felajánlott dolog elveszítheti konkrét szentségét, és anyagi kötelezettség marad utána. Reish Lakish viszont mintha azt mondaná, hogy ami Istené, az sehol sem kerül ki Isten birtokából.

A magyarázat szerint Reish Lakish később mestere hatására meggondolta magát, és erősebben elfogadta azt az elvet, hogy a Szentély tulajdona nem veszhet ki Isten birtokából. De a Talmud végül finomít: különbség van élő, elszökő állat és elpusztult vagy összeomlott tárgy között. Egy elrepült madár továbbra is létezik valahol Isten világában; egy elpusztult ökör vagy összedőlt ház már nem ugyanaz a tárgy.

Erech: emberi érték mint felajánlás

A következő csavar az erchin (ערכין), az ember „tórai értékének” felajánlása. Ha valaki azt mondja: „Pisti értéke legyen rajtam”, akkor nem Pisti piaci értékéről van szó, hanem a Tóra által meghatározott normatív összegéről, életkor és nem szerint.

Itt nem lehet egyszerűen azt mondani: „Pisti értéke”, mert a mondat nyelvileg hiányos. A „rajtam legyen” formula szinte elkerülhetetlen. Felmerül tehát, hogy az ilyen alai kifejezés vajon valódi személyes kötelezettséget hoz-e létre.

A Talmud végül arra jut: emberi érték felajánlásánál addig a felajánló felelős, amíg az érték ténylegesen a Szentély kezébe nem kerül. A vers azt mondja, hogy „add az értékét az Örökkévalónak”, ezért a puszta elkülönítés még nem elég.

Vérbefedés és fészekelküldés

A lap ezután visszatér a misnához, amely összehasonlítja a vér befedésének micváját, kisui hadam (כיסוי הדם), és a shiluach hakent.

A kisui hadam szélesebb körű micva: vonatkozik vadra és madárra is, és mindegy, hogy az állat a vadonban volt-e vagy az ember birtokában. A shiluach haken ezzel szemben csak madárra vonatkozik, és csak olyan fészekre, amely nincs az ember rendelkezésére.

„Ha eléd kerül”: nem kell fészket keresni

A Tóra így fogalmaz: ki yikarei kan tzippor lefanecha baderech (כי יקרא קן צפור לפניך בדרך), „ha madárfészek kerül eléd az úton”. A Talmud ebből tanulja, hogy nem kell hegyen-völgyön fészket keresni azért, hogy valaki teljesítse a micvát. Csak akkor kötelező, ha a fészek „eléd kerül”.

Ugyanakkor ha eléd kerül, akkor mindegy, hogy egy tojás vagy több tojás, egy fióka vagy több fióka van benne. A micva nem a fészek nagyságától függ.

Milyen helyen talált fészek számít?

A vers külön szavai mind tanítanak valamit. A lefanecha (לפניך), „előtted”, azt jelenti: magánterületen is lehet kötelezettség. A baderech (בדרך), „az úton”, azt jelzi: közterületen is. A „fán” és „földön” kifejezésekből tanuljuk, hogy nemcsak klasszikus faágon lévő fészekre vonatkozik, hanem barlangra, földre, más természetes helyre is.

De ha minden hely benne van, akkor miért kell az „úton” szó? Azért, hogy csak olyan fészekre vonatkozzon, amely nem áll rendelkezésedre. Egy háziasított, otthoni galambdúc más: ott az emberé, az ő birtokában van.

Fellázadt madarak és tengeri fészek

A Talmud tovább bővíti a „nem áll rendelkezésedre” fogalmát. Ha a madarak eredetileg az emberéi voltak, de fellázadtak, elszöktek, és újra vadként viselkednek, akkor ismét felmerülhet a shiluach haken.

Az „út” a tengert is magában foglalhatja, hiszen Jesája könyvében szerepel, hogy Isten utat csinál a tengeren. Ha egy úszó fán vagy tutajon van fészek, az is az úthoz hasonlítható. Az égben repülő sas „útja” azonban más: a vers ott a sas saját útjáról beszél, nem általános emberi útról.

Fészek az ember fején

A Talmud különös kérdést vet fel: mi van, ha egy madár ember fején rak fészket? A kommentárok szerint ez úgy képzelhető el, hogy valaki hosszú ideig mozdulatlanul ül, például aszkétaként, és közben a fején fészek épül.

Rava szerint ilyen esetben is van shiluach haken, mert a Sámuel könyvében szerepel: „föld volt a fején”. Az ember feje tehát ebben a sajátos nyelvi játékban földszerű helynek számíthat. Köves Slomó rabbi humorosan jegyezte meg: ilyenkor talán először magát az embert kell „elhesegetni”.

Hol utal a Tóra Mózesre, Hámánra, Eszterre és Mordechájra?

A lap közepén aggadikus kitérő jön. A Talmud kérdezi: hol van Mózesre utalás már a Tórában? A válasz: beshagam hu basar (בשגם הוא בשר), „mivel ő is hús”, ahol a beshagam számértéke Mózesre, Moshera (משה), utal.

Hámánra a hamin ha’etz (המן העץ) kifejezés utal: „vajon a fáról ettél?” — hangzásában benne van Hámán neve. Eszterre a haster astir (הסתר אסתיר), „elrejtve elrejtem arcomat” kifejezés utal, amely Eszter rejtettségéhez kapcsolódik. Mordechájra pedig a füstölőszer egyik fűszere, mor deror (מר דרור) utal, amelyet az arámi fordítás mira dachyaként hoz, hangzásában Mordechájra emlékeztetve.

Heródes galambjai

A misna szerint vannak olyan háziasított galambok, például a Heródes-féle galambok, amelyeknél nincs shiluach haken, mert rendelkezésre állnak. A Talmud vitatja a szó eredetét: lehet, hogy Heródeshez, Hordoshoz (הורדוס), kötődnek, vagy egy helynévből ered a megnevezés.

Köves Slomó rabbi hosszú történettel idézte fel Heródes alakját: a király, aki hatalmas építkezéseket végzett, a Szentélyt is fényesen kibővítette, mégis problémás személyiség volt, mert kánaánita szolga származásúként jutott hatalomra, és megölte urait.

A beszélő galambok története

A Talmud története szerint valaki tizenhat sor galambfészket látott, hatalmas hosszúságban. A galambok Heródest betanítva köszöntötték: „uram, uram”. Az egyik azonban nem volt hajlandó így szólítani. Egy másik galamb rászólt, hogy mondja: „uram”. Mire ő azt felelte: nem „uram”, hanem „uram, szolgám” — mert Heródes eredetét szolgaként tartotta számon.

A történet vége szerint Heródes szolgái ezért levágták a szemtelen galambot. Rav Ashi először azt mondta: ez üres beszéd. A Talmud azonban finomít: nem üres beszéd, hanem szavak által történt valami — vagy varázslat révén beszéltek a galambok, vagy Rav Kahana értette meg a madarak nyelvét valamilyen különleges tudás által.

A lap fő tanulsága

A Chulin 139 legnagyobb kérdése az, hogy a micva mikor találkozik a tulajdonnal. Egy fészek akkor micvahelyzet, ha eléd kerül, de nincs a birtokodban. Egy madár akkor küldhető el, ha nincs más micva, amely előbb igényt tart rá. Egy szent madár akkor is Istené marad, ha elrepül, mert az isteni birtok határa nem olyan, mint az emberi tulajdoné.

Köves Slomó rabbi magyarázatában a lap különösen izgalmas, mert egyszerre jogi és költői: a Talmud mérlegeli a megszentelt galamb, a gyilkos kakas, a tengeri fészek, az emberi fejre rakott madárfészek és a Heródesnek beszélő galamb történetét. A közös kérdés mindegyikben ugyanaz: kihez tartozik az élőlény, és milyen parancs vonatkozik rá abban a pillanatban, amikor az ember találkozik vele?

Az elhangzott példák röviden

• Shiluach haken (שילוח הקן), az anyamadár elküldésének micvája.
• Profán madár és mukdashin (מוקדשין), megszentelt madarak különbsége.
• Galamb, amelyet áldozatként ajánlottak fel.
• Shaleach teshallach (שלח תשלח), „küldve küldd el”.
• Madár, amely embert öl.
• Kakas, amely kisbabát öl meg.
• Gyilkos madár bíróság elé vitele.
• Beit din (בית דין), bíróság.
• U-vi’arta hara mikirbecha (ובערת הרע מקרבך), a rossz kiirtásának kötelessége.
• Otthoni kalitkában lévő madár.
• Vadon talált galambfészek.
• Hefker (הפקר), gazdátlan dolog.
• Fiókák felemelése, hagbahah (הגבהה), és megszerzése.
• Fiókák megszentelése és visszarakása.
• Anyamadár megszentelése.
• Vérbefedés példája megszentelés után.
• Jövőben születő fiókák előzetes megszentelése.
• Fellázadt, elrepült áldozati galambok.
• Kakas felajánlása a Szentély kincstárának.
• Isten birtokából nem lehet kirepülni.
• Lashem ha’aretz umelo’ah (לה׳ הארץ ומלואה), Istené a föld és teljessége.
• Harei zu (הרי זו), „íme ez”.
• Harei alai (הרי עלי), „rajtam van”.
• 100 000 forintos felajánlás példája.
• Elveszett vagy ellopott pénz.
• Égőáldozatnak felajánlott ökör.
• Szentélynek felajánlott ház.
• Elpusztult ökör és összedőlt ház.
• Erchin (ערכין), emberi normatív érték.
• Pisti értékének felajánlása.
• Piaci érték és tórai normatív érték különbsége.
• Föld megváltása a Szentélytől.
• Megváltási pénz ellopása.
• Kisui hadam (כיסוי הדם), a vér befedése.
• Vad és madár vére.
• Saját állat és vadon talált állat különbsége.
• Ki yikarei kan tzippor (כי יקרא קן צפור), „ha madárfészek kerül eléd”.
• Nem kell fészek után kutatni a micva teljesítéséhez.
• Egy tojás vagy több tojás a fészekben.
• Egy fióka vagy több fióka.
• Magánterület és közterület.
• Fa, föld, barlang.
• Tengeren úszó fészek.
• Sas útja az égben.
• Fészek ember fején.
• Indiában mozdulatlanul ülő aszkéta példája.
• „Föld volt a fején” mint bizonyíték.
• Mózesre utaló beshagam (בשגם).
• Hámánra utaló hamin ha’etz (המן העץ).
• Eszterre utaló haster astir (הסתר אסתיר).
• Mordechájra utaló mor deror (מר דרור).
• Arámi fordítás és Mordecháj neve.
• Lábán arámi nyelve és yegar sahaduta (יגר שהדותא).
• Heródes-féle galambok.
• Háziasított galambok, amelyeknél nincs shiluach haken.
• Heródes mint Szentélyépítő és problémás uralkodó.
• Galambok, amelyek „uram, uram” köszöntik Heródest.
• Galamb, amely „uram, szolgám” megszólítást mond.
• Heródes szolgái által levágott galamb.
• Rav Ashi és az „üres beszéd” kérdése.
• Varázslat vagy madárnyelv megértése.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud