Cimkék: Chulin  podcast

Egy kiló gyapjú, egy papi öv és egy véresen komoly madárfészek

Köves Slomó rabbi a Chulin (חולין) 138. lapján először lezárja az első nyírás, reishit hagez (ראשית הגז), kérdését: mennyi gyapjú kell ahhoz, hogy a kohénnak járó ajándék valódi ajándék legyen, és mi történik, ha valaki csak ideiglenesen veszi át a nyájat vagy a gyapjút. A tanulás második fele már új fejezetet nyit: shiluach haken (שילוח הקן), az anyamadár elküldésének micvája kerül elő. A két téma között mégis van kapcsolat: mindkettő azt kérdezi, mikor válik egy természetes helyzet — nyírás, gyapjú, fészek, tojás, vadmadár — micvakötelezettséggé.

Hatvan sela vagy hat sela?

A lap elején Köves Slomó rabbi visszatért az előző napi vitára: mennyi gyapjú számít már olyan mennyiségnek, amelyből reishit hagezt kell adni. Amikor Rabbi Dimi (רבי דימי) Izrael földjéről Babilóniába érkezett, azt idézte, hogy Rav szerint hatvan sela (סלע), Rabbi Jochanan (רבי יוחנן) szerint hat sela a minimum.

A hatvan sela nagyjából kicsit több mint egy kilogramm gyapjúnak felel meg, ha egy selat körülbelül 17 grammnak veszünk. A hat sela ezzel szemben alig több mint száz gramm. A rabbi humorosan javította is a számolást: 60 × 17 nem 102 gramm, hanem 1020 gramm.

A kérdés az volt, hogy Rav véleménye hogyan fér össze azzal, hogy korábban másfél maneh (מנה ופרס) szerepelt. A válasz: van olyan maneh, amely 25 sela, és van olyan is, amely 40 sela. Ha a negyvenes manehvel számolunk, a másfél maneh pontosan hatvan sela.

A tömlő, a gránátalma és a fonó gombolyagja

A Talmud bizonyítékot hoz arra, hogy létezik negyven selas maneh. Köves Slomó rabbi ezt egy tárgy tisztátalansági státuszán keresztül magyarázta. Ha egy tömlő kilyukad, kérdés, meddig számít még edénynek. Ha a lyuk kisebb, mint egy gránátalma, még lehet benne gránátalmát szállítani.

Egy másik mérték azonban a fonás világából jön: a vetőn vagy fonószéken használt gombolyag mérete. Ennek súlya vagy térfogata a negyven selas maneh negyede, vagyis tíz sela. Innen látjuk, hogy a negyvenes maneh nem elméleti szám, hanem használt mértékegység.

Mit kell adni a kohénnak?

A misna szerint Júdeában öt sela gyapjút kell adni, ami Galileában tíz selanak felel meg, mert ott kisebb volt a sela. A rabbi kiemelte: nem a sáros, piszkos, nyers gyapjú teljes súlyáról van szó. A gyapjút nem kell előre kimosni, de az ajándéknak tiszta gyapjúként kell elérnie a megadott súlyt.

Ez nem véletlen. A gyapjúból már készíthetőnek kell lennie egy kis ruhadarabnak. A Talmud összekapcsolja ezt azzal, hogy a kohénok Isten szolgálatára lettek kiválasztva: az ajándéknak olyan mennyiségnek kell lennie, amelyből legalább egy papi szolgálati ruhadarab elkészíthető.

Miért éppen az öv?

Felmerül, melyik papi ruhadarabról van szó. A Talmud az avnetet (אבנט), vagyis a papi övet említi. Köves Slomó rabbi rámutatott: ha más ruhadarabot választanánk, például kabátot, sokkal több gyapjú kellene. Itt érvényes a mondás: aki sokat markol, keveset fog. A Talmud ezért a kisebb, mégis valódi szolgálati ruhára gondol.

Felmerülhetne a főpap fején lévő kis fejdísz vagy „kipa” jellegű elem is. A rabbi megjegyezte, hogy ez érdekes párhuzam a zsidó fejfedő hagyományához, de a Talmud elveti ezt: olyan ruhadarabról kell beszélni, amely „ő és fiai” számára is releváns, vagyis nemcsak a főpapnak, hanem az egyszerű kohénoknak is van megfelelője.

Shatnez és a papi öv

Az öv kapcsán előkerül a shatnez (שעטנז), vagyis a gyapjú és len keverékének tilalma is. A főpap egész évi, nyolcrészes ruházatában az öv gyapjúból és lenből készült, amit a szentélyi szolgálat különleges engedménye tett lehetővé. Jom Kippurkor viszont a főpap négyrészes fehér lenruhát viselt.

A kérdés az, hogy az egyszerű kohén öve melyikhez hasonlított: a főpap egész évi, vegyes anyagú övéhez, vagy a jom kippuri lenövhez. A Talmud végül azt mondja: még ha az anyag kérdéses is, az „öv” mint ruhatípus közös mindkettőben. Ezért a reishit hagez minimális mennyiségét az öv elkészíthetőségéhez lehet kötni.

Ha nem zsidóé a nyáj, nincs kötelezettség

A misna szerint ha valaki nem zsidó nyáját veszi át csak azért, hogy lenyírja a gyapját, mentes a reishit hagez alól. A micva ugyanis úgy fogalmaz: „a te nyájad”. Ha az állatok soha nem voltak az övéi, csak a gyapjúmunkát végzi, nincs kötelezettség.

Más azonban, ha valaki ténylegesen megveszi a nyájat, akár ideiglenesen is, például harminc napra, és ezalatt az ő tulajdonában van. Ilyenkor már van „nyája”, amelyből kötelezettség keletkezhet.

Lenyírta, eladta, lenyírta, eladta

Felmerül a következő eset: valakinek soha nincs egyszerre öt juha, de egymás után lenyír egyet, eladja, majd vesz másikat, azt is lenyírja, és így összejön öt juh gyapja. Rabbi Ilai szerint ez mentes, mert soha nem volt valódi nyája. A másik vélemény szerint a nyírások összeadódnak, mert végül mégis ő nyírta az öt juhot.

Ez a vita arról szól, hogy a micva a nyírási aktushoz vagy az egyszerre meglévő nyájhoz kötődik-e.

Ha eladja a gyapjút, ki ad a kohénnak?

Ha a tulajdonos eladja az összes gyapjút valakinek, akkor a vevő köteles adni belőle a kohénnak. Ha azonban az eladó valamennyit megtart magának, akkor ő marad a kötelezett. Azért, mert amit meghagyott, abban benne maradhat a kohénnak járó rész is.

A Talmud ezt először a pe’ah (פאה), a föld szélén hagyott rész szabályával próbálja összevetni. Ha valaki eladja a fáit, de egyet megtart, Rabbi Yehuda szerint ő köteles az egészre vonatkozó pe’aht rendezni. De a párhuzam nem tökéletes: a mezőnél a kötelezettség az aratás kezdetekor áll be, míg a gyapjúnál a nyírás végén.

Belsőségek, gyomor és ami nem illik eladni

A Talmud jobb párhuzamot talál a kohénnak járó állatrészeknél: lapocka, állkapocs és gyomor. Ha valaki megveszi az állat teljes belsőségét, és benne van a kohénnak járó gyomor is, neki kell odaadnia azt a kohénnak. De ha csak meghatározott mennyiségű belsőséget vett, és véletlenül belekerült a gyomor, akkor visszamehet az eladóhoz, és levonhatja az árát.

A logika: nem illik eladni azt, ami eleve a kohénnak jár. Ugyanez igaz a gyapjúra is. Ha az eladó megtart valamennyit, akkor feltételezhető, hogy a kohénnak járó részt neki kell rendeznie.

Hadran: lezárul a reishit hagez fejezete

Ezzel lezárul az első nyírásról szóló fejezet. Köves Slomó rabbi külön jelezte a hadran (הדרן) pillanatát: véget ér a reishit hagez témája, és elkezdődik a traktátus új nagy egysége, a shiluach haken.

Az anyamadár elküldésének micvája

Az új fejezet a Tóra verséből indul: ha valaki útközben madárfészket talál, akár fán, akár a földön, és az anyamadár a fiókákon vagy tojásokon ül, ne vegye el az anyát a fiókákkal együtt. Előbb küldje el az anyát, és csak utána veheti el a fiókákat vagy tojásokat. Ez a shiluach haken (שילוח הקן), a fészek elhesegetésének micvája.

A micva különleges ígérete: „hogy jó legyen neked, és hosszú életű legyél.” A rabbi magyarázatában itt nem tenyészetből, nem házi galambdúcból indulunk, hanem talált, vadon lévő fészekből.

Hol és mire vonatkozik a shiluach haken?

A misna szerint ez a micva Izrael földjén és Izraelen kívül is érvényes, a Szentély idején és azon kívül is. Profán, nem áldozati madarakra vonatkozik, de áldozati madarakra nem. Áldozati madár például a galamb.

A vér befedésének micvájához, kisui hadamhoz (כיסוי הדם), képest a shiluach haken szűkebb. A vér befedése vadra és madárra is vonatkozik, saját állatra és vadon talált állatra is. A fészek elküldése viszont csak madárra vonatkozik, és csak olyan madárra, amely nincs az ember birtokában.

Vadliba vagy vadtyúk, amely mezőn fészkel, ide tartozhat. Háziasított galamb vagy otthoni madár azonban nem, mert az már az ember rendelkezése alatt áll.

Kóser tojás, tréfli madár, hím kotlás

A misna különös eseteket is hoz. Ha egy nem kóser vagy treifah (טרפה) madár kotlik kóser madár tojásain, vagy fordítva, kóser madár kotlik nem kóser tojásokon, akkor nincs shiluach haken kötelezettség. A micvához megfelelő anya és megfelelő fióka/tojás kapcsolat kell.

Ha hím madár ül a tojásokon, Rabbi Eliezer (רבי אליעזר) szerint el kell hesegetni, a bölcsek szerint nem. A vita arról szól, hogy a Tóra „anyáról” beszél-e szigorúan, vagy a kotlás ténye is elég.

Miért ismétli a misna: Izraelben és Izraelen kívül?

Köves Slomó rabbi a lap végén módszertani kérdést bontott ki. Több korábbi fejezetben is visszatérő formula, hogy a micva érvényes Izrael földjén és azon kívül, a Szentély idején és azon kívül, profán és szent állatoknál. Miért kell ezt mindig elmondani?

Az egyik válasz: mert van olyan micva, például Rabbi Ilai szerint a reishit hagez, amely csak Izrael földjén érvényes. Ezért a misnának hangsúlyoznia kell, hogy a többi vélemény szerint nem így van.

Ugyanígy az „anya és fia egy napon való levágásának” tilalma, oto ve’et beno (אותו ואת בנו), azért kap külön kiemelést, mert a Tóra áldozati fejezetben említi, és gondolhatnánk, hogy csak a Szentély idején érvényes. A misna ezért mondja ki: akkor is érvényes, amikor nem áll a Szentély.

Miért mondja ott is, ahol fölösleges?

A végső válasz: ha a felsorolás egyik eleménél szükséges a megjegyzés, a misna az egész sorban megismétli a szerkezetet. Ez stiláris és tanítási logika: a minta egységes marad, még ha egyes eseteknél önmagában fölöslegesnek tűnik is.

A lap fő tanulsága

A Chulin 138 két fejezet határán áll. Az első rész lezárja a reishit hagez technikai, de nagyon is emberi kérdését: mennyi gyapjú kell ahhoz, hogy az ajándék ne jelképes legyen, hanem valódi, használható, méltó adomány. A második rész megnyitja a shiluach haken világát, ahol a Tóra nem tulajdonról, hanem találkozásról beszél: ember talál egy fészket, és a micva azt mondja, ne az anyával együtt vedd el a fiókákat.

Köves Slomó rabbi magyarázatában a lap egyik fő üzenete az, hogy a micva nem önmagában a tárgyhoz kötődik, hanem a helyzethez. Nem minden gyapjúból lesz kohanita ajándék, és nem minden madárfészeknél kell elküldeni az anyamadarat. A halacha a tulajdont, a mértéket, az ajándék méltóságát és a természetes kapcsolatokat egyszerre mérlegeli.

Az elhangzott példák röviden

• Rav szerint hatvan sela gyapjú.
• Rabbi Jochanan szerint hat sela gyapjú.
• Egy sela körülbelül 17 grammként számolva.
• Hatvan sela mint nagyjából 1020 gramm.
• Másfél maneh és a negyven selas maneh.
• Lyukas tömlő, amely még gránátalmára használható.
• Gránátalma méretű lyuk.
• Fonószéken használt vetőgombolyag.
• Tíz sela mint a negyven selas maneh negyede.
• Júdeai öt sela és galileai tíz sela.
• Piszkos, sáros gyapjú és tiszta fehér gyapjú.
• Gyapjúmosás és fésülés nehézsége.
• Kis ruhadarab készítésére alkalmas mennyiség.
• Papi öv, avnet (אבנט), mint minimális szolgálati ruha.
• „Aki sokat markol, keveset fog” példája.
• Főpapi fejdísz vagy „kipa” lehetősége.
• „Ő és fiai” mint közös papi ruhatípus.
• Shatnez (שעטנז), gyapjú és len keveréke.
• Főpap egész évi öve.
• Jom Kippuri fehér lenruha.
• Egyszerű kohén övének kérdése.
• Nem zsidó nyájának átvétele nyírás céljából.
• Harminc napra megvett nyáj.
• Egyenként lenyírt és eladott juhok esete.
• Öt juh összeadódása vagy nem összeadódása.
• Teljes gyapjú eladása.
• Gyapjú egy részének megtartása.
• Boáz földje, fái és pe’ah példája.
• Egyetlen fa megtartása.
• Aratás kezdetekor beálló pe’ah kötelezettség.
• Gyapjúnál a kötelezettség a nyírás végén áll be.
• Belsőségek megvásárlása.
• Kohénnak járó gyomor eladási kérdése.
• Lapocka, állkapocs és gyomor kohanita ajándéka.
• Hadran a reishit hagez fejezet végén.
• Shiluach haken (שילוח הקן), az anyamadár elküldése.
• Fészek az úton, fán vagy földön.
• Fiókák és tojások.
• Anyamadár elküldése a fiókák elvétele előtt.
• Izraelben és Izraelen kívül érvényes micva.
• Szentély idején és Szentély nélkül is érvényes micva.
• Profán madár és áldozati madár különbsége.
• Galamb mint áldozati madár.
• Kisui hadam (כיסוי הדם), a vér befedése.
• Vad és madár a vér befedésénél.
• Vadliba és vadtyúk a mezőn.
• Háziasított galamb.
• Nem kóser madár kóser tojásokon.
• Kóser madár nem kóser tojásokon.
• Hím madár kotlása.
• Rabbi Eliezer és a bölcsek vitája.
• Rabbi Ilai szerint Izrael földjéhez kötött reishit hagez.
• Oto ve’et beno (אותו ואת בנו), anya és fia egy napon való levágásának tilalma.
• Gid hanashe (גיד הנשה), szökőín tilalma.
• Misnai ismétlés: ahol egy eset miatt kell a formula, ott a teljes sorban szerepel.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud