Cimkék: Chulin  podcast

Kecskét tépnek, juhot nyírnak: miért csak a gyapjúból lesz papi ajándék?

Köves Slomó rabbi a Chulin (חולין) 137. lapján tovább bontotta az első nyírás, reishit hagez (ראשית הגז), micváját: mikor kell a nyáj gyapjából ajándékot adni a kohénnak, és mikor nem. A lap első dilemmája már önmagában izgalmas: ha a Tóra „nyírásról”, gez (גז), beszél, akkor ez csak juhra vonatkozik, vagy a marha és a kecske szőrére is? Innen a tanulás eljut Jób könyvéhez, a papi szolgálathoz méltó ruhához, a vízben lehulló gyapjúhoz, a szegényeknek hagyott földszélhez, majd a nagy kérdéshez: hány juh kell ahhoz, hogy egyáltalán „nyájnak” nevezzük, és mennyi gyapjúból lesz már valódi ajándék?

Miért csak juhra vonatkozik az első nyírás?

A misna szerint a reishit hagez csak juhokra vonatkozik. Köves Slomó rabbi elmagyarázta: a Talmud először a gez (גז), vagyis „nyírás” szóból próbálja ezt levezetni. Ugyanez a szó szerepel Jób könyvében is, ahol Jób arról beszél, hogy juhainak nyírásából melegedtek az emberek. Ebből úgy tűnik, hogy a „nyírás” kifejezés elsődlegesen a juh gyapjára illik.

A Talmud azonban rögtön nehézséget vet fel: az elsőszülött állat, bechor (בכור), kapcsán is szerepel a nyírás tilalma, és ott a szöveg kapcsolja a marhát és a nyájat. Vagyis a „nyírás” szó önmagában nem bizonyítja elég erősen, hogy csak juhokról lehet szó.

„Add neki” — ajándék, amiből ruha készülhet

A következő érv a Tóra szava: titen lo (תתן לו), „add neki”. A Talmud ezt úgy érti: olyasmit kell adni, ami valódi ajándék. A marhaszőrből legfeljebb durva zsákruha készülhetne, nem méltó ajándék. Ezért a marha kiesik.

De miért nem kell kecskeszőrből adni? A válasz: a kecskét nem nyírják ugyanúgy, hanem tépik. Ha a Tóra „nyírásról” beszél, akkor ez nem illik a kecskére. Így marad a juh: azt nyírják is, és gyapjából valóban készülhet meleg, használható, méltó ruha.

A kohén szolgálatához méltó ajándék

A Talmud végül Lévi tanítását is idézi. A Tóra nem sokkal a reishit hagez után azt mondja, hogy Isten a kohénokat választotta ki, hogy előtte szolgáljanak. Ebből a Talmud azt tanulja: az ajándéknak olyannak kell lennie, ami méltó a kohén szentélybeli szolgálatához.

A gyapjú ilyen. A kecskeszőr vagy a durva marhaszőr nem. Köves Slomó rabbi összefoglalása szerint ezért a micva nem egyszerűen „állati szőrre” vonatkozik, hanem kifejezetten arra a gyapjúra, amelyből értékes, meleg, emberhez méltó ruha készíthető.

Nem minden juhgyapjú egyforma

A Jób könyvéből vett párhuzam még egy dolgot tanít: csak olyan gyapjú számít, amely tényleg melegít. Ha a juh gyapja kemény, durva, nem alkalmas valódi meleg ruhára, abból nem kell reishit hagezt adni.

Itt tehát nem pusztán az állatfaj dönt, hanem a gyapjú minősége is. A micva nem technikai „szőradó”, hanem értelmes ajándék: a kohén kapjon olyan anyagot, amelyből valóban haszna lehet.

Rabbi Yosei: mi számít nyírásnak?

A következő vita Rabbi Yosei (רבי יוסי) álláspontjához kapcsolódik. Ő hajlamos a Tóra munkafolyamatokra használt szavait szó szerint venni. Ha a Tóra nyírásról beszél, akkor az ollóval vagy késsel végzett nyírást jelent. Ha valamiről vízben, fürdetés közben jön le a gyapjú, az nem „nyírás”.

Ezért az egyik baraita (ברייתא) szerint ha valaki kecskét nyír, mentes, mert a kecske eleve nem tartozik a micvába. Ha juhot fürdet, és a gyapjú magától lejön, szintén mentes, mert nem nyírta. Egy másik baraita viszont a juh fürdetését is kötelezőnek tekinti. A Talmud ezt a bölcsek és Rabbi Yosei vitájaként oldja fel.

Aratás, leket és a normális munkamód

A Talmud párhuzamot hoz az aratásból. A leket (לקט), vagyis az aratás közben lehulló kalász a szegényeké. De ha valaki nem sarlóval arat, hanem kézzel tépi ki a termést, vajon ugyanaz a szabály?

Rabbi Yosei szerint az „aratás” alapértelmezésben a szokásos aratási módot jelenti. Gabonánál ez sarló. De ha egy növénynél a normális betakarítási mód a kézzel való kitépés — például lencsénél vagy babnál —, akkor az is aratásnak számít.

Köves Slomó rabbi így mutatta meg a finom különbséget: Rabbi Yosei nem pusztán merev szó szerinti értelmező. Azt kérdezi, mi az adott dolog normális munkamódja. Ami gabonánál rendellenes, az hagymánál vagy lencsénél lehet teljesen normális.

Pe’ah: egy sor hagyma külön földnek számít?

A pe’ah (פאה), a föld szélének szegényeknek hagyása kapcsán is felmerül, hogyan számítjuk a termőterületet. Ha egy sor zöldség, egy sor hagyma, majd újra zöldség és hagyma váltakozik, a kérdés az, hogy a hagymasorok mind külön-külön földnek számítanak-e, vagy az egész tábla egy egység.

Rabbi Asi szerint minden hagymasor külön egység, a bölcsek szerint az egész együtt kezelhető. A lényeg itt az, hogy a hagyma kézzel való kihúzása is betakarításnak számít, mert ez a normális módja. Ez megerősíti Rabbi Yosei elvét: a szó jelentését mindig az adott termény természetes munkamódja alapján kell olvasni.

Kettő, négy vagy öt juh: mikortól van nyáj?

A következő kérdés: hány juh kell ahhoz, hogy a reishit hagez kötelezettsége beálljon? Beit Shammai (בית שמאי) szerint kettő is elég. Ők Jesája versére támaszkodnak, ahol két juh már „nyájként” jelenik meg.

Beit Hillel (בית הלל) szerint öt juh kell. Ők Sámuel könyvének verséhez kapcsolják ezt, ahol „öt juh” szerepel. A Talmud azonban megkérdezi: ha Beit Shammai talált egy verset, ahol kettő is nyájnak számít, miért nem elég az? Ezért Beit Hillel szerint az ötös szám inkább hagyomány, és a vers csak emlékeztető.

A lap egy harmadik véleményt is hoz: Rabbi Yosei szerint négy juh kell. Ezt egy tórai versből vezeti le, amely a lopott kisállat négyszeres visszafizetéséről beszél. Úgy tűnik, a Talmud végül komolyan számol ezzel a négyes mércével.

A középső vélemény nem mindig kompromisszum

Első pillantásra Rabbi Yosei véleménye arany középútnak tűnik: kettő és öt között ott van a négy. De a Talmud figyelmeztet: a középső szám nem feltétlenül kompromisszum.

A valódi kompromisszum az lenne, ha a harmadik vélemény mindkét oldalból átvenne valamit. Itt azonban Rabbi Yosei nem részben Beit Shammait, részben Beit Hillelt fogadja el, hanem teljesen más forrásból hoz más számot. Ezért a négyes véleményt nem azért vesszük komolyan, mert középen áll, hanem mert önálló hagyomány és erős tórai támasz áll mögötte.

Mennyi gyapjú kell összesen?

A misna szerint nemcsak az állatok száma számít, hanem a gyapjú mennyisége is. Rabbi Dosa ben Harkinas (רבי דוסא בן הרכינס) szerint öt juhnak fejenként másfél maneh (מנה) gyapjút kell adnia ahhoz, hogy kötelezett legyen. A bölcsek viszont azt mondják: öt juh esetén bármennyi gyapjú elég.

A Talmud értelmezi, mit jelent a „bármennyi”, kol shehen (כל שהן). Négy vélemény hangzik el:

• Rav szerint a minimum összesen maneh uperas (מנה ופרס), vagyis másfél maneh.
• Shmuel (שמואל) szerint hatvan sela (סלע).
• Rabbi Jochanan (רבי יוחנן) szerint hat sela: ötöt ad a kohénnak, egyet megtart magának.
• Rabbi Elazar (רבי אלעזר) szerint valóban bármennyi.

Köves Slomó rabbi külön jelezte, hogy a számok és súlyok itt nehezen követhetők, mert különböző korok és helyek pénz- és súlyegységeiről van szó.

Mennyi jár a kohénnak?

A misna azt mondja: öt júdeai sela, amely tíz galileai selanak felel meg, megtisztítva, nem koszosan, annyi gyapjú, amelyből kis ruhadarab készülhet. Ez megint a titen lo (תתן לו), „add neki” logikáját erősíti: ne jelképes morzsát adjon, hanem használható ajándékot.

Ez jól illeszthető Rabbi Jochanan véleményéhez, aki szerint hat sela gyapjúból ötöt ad a kohénnak, egyet megtart. Rabbi Elazar véleményét úgy lehet megmagyarázni, hogy az öt sela csak akkor minimum, ha sok kohén között osztja el az ajándékot: egy kohénnak ne adjon ennél kevesebbet, ha bőven van mit osztania.

Egyhatvanad: gyapjú, terumah és pe’ah

Shmuel véleménye szerint a reishit hagez mértéke egyhatvanad. A Talmud ezt más micvákkal veti össze. A terumah (תרומה) esetében tórai szinten akár egyetlen búzaszem is elég lenne egy egész termésre, de a bölcsek mértéket adtak. Bizonyos rabbinikus terményeknél az egyhatvanad lett a minimum.

A pe’ah esetében is azt mondja a misna, hogy nincs tórai mértéke, de a bölcsek mégis egyhatvanadot állapítottak meg. Köves Slomó rabbi tisztázta: Izraelen kívül itt nem Magyarországra kell gondolni, hanem azokra a környező, Izraelhez kötődő területekre, ahol a bölcsek rabbinikus mezőgazdasági kötelezettségeket vezettek be.

Rechelot vagy rechelim: a bölcsek nyelve

A lap végén egy nyelvi történet következik. Rabbi Chiya Babilóniából Izraelbe érkezve látta, hogy Rabbi Bana’ah a fiának a misnát tanítja, és a juhokat hímnemű többes számmal, rechelim (רחלים), említi. Rabbi Chiya kijavította: a bibliai nyelvben ez valóban szerepel, de a misna nyelve más, ott a bölcsek nyelvjárását kell követni, vagyis rechelot (רחלות).

Ezután megkérdezte, ki most Babilóniában a jesiva feje. Amikor Ravot csak becenéven, „magas Papaként” emlegették, Rabbi Chiya felháborodott. Felidézte, hogy ő maga tizenhét sorral ült Rav mögött Rabbi Yehuda HaNasi (רבי יהודה הנשיא) jesivájában, és amikor Rav és Rabbi vitáztak, mintha villámok cikáztak volna közöttük. Ő pedig semmit nem értett belőle.

A történet egyszerre szól nyelvről, tiszteletről és tudásról. Aki közelről látta Rav nagyságát, nem tudta elviselni, hogy későbbi nemzedékek becézgetve beszéljenek róla.

A „bármennyi” sem mindig bármennyi

A végső kiszólás visszakapcsol a számokhoz. Amikor Rabbi Chiya szerint a misna azt mondja: „bármennyi”, az nem feltétlen szó szerinti nulla közeli mennyiséget jelent. A „bármennyi” is jelenthet meghatározott minimális mennyiséget, például hatvan selat.

Ez a lap egyik fontos módszertani tanulsága: a Talmudban még az olyan kifejezések, mint „akármennyi”, „nyírás”, „nyáj” vagy „ajándék”, nem maguktól értetődőek. Minden szó mögött definíció, munkamód, mennyiség, minőség és hagyomány áll.

A lap fő tanulsága

A Chulin 137 azt mutatja meg, hogy a reishit hagez nem egyszerűen „adj valamennyi gyapjút” micva. Csak olyan állatra vonatkozik, amelyet nyírnak; csak olyan gyapjúra, amelyből valódi ruha készülhet; csak akkor, ha elegendő számú állat és megfelelő mennyiségű gyapjú van; és még az sem mindegy, hogy a szöveg bibliai vagy misnai nyelven nevezi meg a juhokat.

Köves Slomó rabbi magyarázatában a lap egyik legszebb gondolata az ajándék méltósága: a kohénnak adott rész nem lehet értéktelen maradék. A Tóra nem pusztán jogi kötelezettséget ír elő, hanem olyan adást, amelyből a másiknak valódi haszna, melege és tisztelete lesz.

Az elhangzott példák röviden

• Reishit hagez (ראשית הגז), az első nyírás felajánlása.
• Gez (גז), nyírás/vágás szó Jób könyvében.
• Jób juhainak gyapjúja, amely melegít.
• Elsőszülött állat, bechor (בכור), amelyet tilos nyírni vagy dolgoztatni.
• Marha szőre, amelyből csak durva zsákruha készülhet.
• Kecske szőre, amelyet tépnek, nem nyírnak.
• Juh gyapja, amelyből méltó ruha készülhet.
• Kohén szolgálatához méltó ajándék.
• Durva, nem melegítő gyapjú kizárása.
• Rabbi Yosei és a szó szerinti nyírás.
• Kecske nyírása mint mentes eset.
• Juh fürdetése, amikor a gyapjú magától lejön.
• Bölcsek és Rabbi Yosei vitája.
• Leket (לקט), az aratáskor lehullott termés.
• Sarlóval való aratás.
• Kézzel való kitépés.
• Lencse, amelyet gyökerestül húznak ki.
• Bab, amelyet kézzel szednek.
• Pe’ah (פאה), a föld széle.
• Hagyma- és zöldségsorok váltakozása.
• Beit Shammai szerint két juh.
• Beit Hillel szerint öt juh.
• Rabbi Yosei szerint négy juh.
• Jesája verse két juhval.
• Sámuel könyvének verse öt juhval.
• Tórai vers a lopott kisállat négyszeres fizetéséről.
• Középső vélemény, amely mégsem kompromisszum.
• Rabbi Dosa ben Harkinas másfél maneh mértéke.
• Bölcsek: öt juh bármennyi gyapjúval.
• Rav: maneh uperas.
• Shmuel: hatvan sela.
• Rabbi Jochanan: hat sela, öt a kohénnak, egy a tulajdonosnak.
• Rabbi Elazar: valóban bármennyi.
• Júdeai és galileai sela különbsége.
• Öt sela mint kohénnak járó minimális ajándék.
• Egy kis ruhadarab készítésére alkalmas gyapjú.
• Egyhatvanad a reishit hagez, terumah és pe’ah kapcsán.
• Egyetlen búzaszem mint tórai terumahminimum.
• Rabbinikus egyhatvanad.
• Izraelen kívüli, de Izraelhez kapcsolódó területek.
• Rechelim (רחלים) és rechelot (רחלות) nyelvi különbsége.
• Rabbi Chiya és Rabbi Bana’ah nyelvi vitája.
• Rav beceneve: „magas Papa”.
• Rabbi Chiya tizenhét sorral Rav mögött Rabbi jesivájában.
• Rav és Rabbi villámszerű vitája.
• A „bármennyi” kifejezés mögötti minimális mérték.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud