Cimkék: Chulin  podcast

Kié a gyomor, ha már eladták? – és meddig lehet kijátszani a papi ajándék szabályát?

A Chulin 134. lapján Köves Slomó rabbi lezárja a kohanitáknak járó három húsajándék, a zeroa, lechayayim ve-keivah (זרוע, לחיים וקיבה) – a lapocka, az alsó állkapocs és a gyomor – témáját. A Talmud azt vizsgálja, mi történik, ha az állatot feltételekkel adják el, ha a kohénnak járó részt a vevő már megvette, ha kétséges, hogy egyáltalán fennáll-e az adási kötelezettség, vagy éppen nincs kohén a környéken. A végére az is kiderül, pontosan mely testrészekről beszél a Tóra, és miért éppen ezeket kapják a kohaniták.

Kivétel vagy feltétel: nem ugyanaz az eladás

Ha egy kohén elad egy állatot egy izraelitának, de azt mondja: „eladom, kivéve a nekem járó papi ajándékokat”, akkor azok valóban nála maradnak, és a vevő nem köteles más kohénnak adni őket.

Más a helyzet, ha úgy fogalmaz: „eladom neked azzal a feltétellel, hogy ezek az enyémek maradnak”. Köves Slomó rabbi autós példával magyarázta a különbséget: nem ugyanaz azt mondani, hogy „eladom az autót, kivéve a váltót”, és azt, hogy „eladom az autót azzal a feltétellel, hogy a váltó az enyém marad”.

A brájták vitája éppen arról szól, hogy az ilyen megfogalmazás valódi kivételnek számít-e, vagy csak érvénytelen feltételnek.

Ki fizeti meg a kohénnak járó gyomrot?

Ha valaki a hentestől egyben megveszi az állat belsőségeit, és közöttük van a kohénnak járó gyomor, akkor neki kell azt átadnia a kohénnak, de az árát nem vonhatja le a hentesnek fizetendő összegből.

Ha viszont súlyra vásárolt belsőséget, akkor a gyomor súlyának értékét levonhatja az árból.

Vita van arról, hogy ilyenkor a kohén kitől követelheti a neki járó részt: csak a vevőtől, vagy bizonyos esetben a hentestől is. Köves Slomó rabbi ezt egy ellopott aranyóra példájával világította meg: ha a tulajdonos még nem mondott le arról, hogy visszakapja, bizonyos esetben akár a tolvajtól, akár a vevőtől követelhet.

A papi ajándéknál azonban még bonyolultabb a helyzet, mert az még nem egy konkrét kohén tulajdona, ugyanakkor az eredeti tulajdonos sem tarthatja meg.

Kétséges betérés: kié marad az ajándék?

A következő Misna egy betérő zsidó esetét tárgyalja. Van egy tehene, amelyet levágtak, de nem tudjuk, hogy a vágás a betérés előtt vagy után történt.

• Ha előtte, nincs papi ajándék-kötelezettség.
• Ha utána, van.
• Ha kétséges, mentesül.

Az ok vagyoni természetű: ha-motzi me-chaveiro alav ha-reayah (המוציא מחבירו עליו הראיה) – aki el akar venni valamit a másiktól, annak kell bizonyítania, hogy valóban jár neki.

Ez azonban látszólag ütközik a szegényeknek járó leket (לקט) szabályával, ahol kétség esetén Rabbi Meir a szegény javára dönt.

Nem „pozitív diszkrimináció”, hanem status quo

A Talmud először felveti, hogy talán bizonytalan esetben mindig a szegény javára kell dönteni. Köves Slomó rabbi azonban hangsúlyozta: nem arról van szó, hogy a bíróság a szegényt automatikusan előnyben részesíti.

A döntő szempont a fennálló állapot.

A betérő tehenénél az alaphelyzet az, hogy az állat még nem zsidó tulajdon volt; aki ezt meg akarja változtatni, bizonyítson.

A mezőn lehullott gabonaszemeknél viszont az alaphelyzet lehet az, hogy az aratáskor hullottak le, és ezért a szegényekéi. Ha a gazda azt állítja, hogy korábban hullottak le, neki kell ezt bizonyítania.

Mikor szigorú a kétség?

A tésztaadománynál, challah (חלה) esetén már más a szabály. Ha nem tudjuk, hogy a tészta a betérés előtt vagy után vált kötelezetté, szigorúan kell eljárni és adni kell belőle.

Miért? Mert itt nem pusztán pénzügyi kötelezettségről van szó. Ha valóban fennállt a challah kötelezettsége, és nem választották le, maga a tészta fogyasztása is tilos.

Köves Slomó rabbi ennek alapján két csoportot különített el:

• ahol vallásjogi tilalom is fennállhat, kétség esetén szigorúak;
• ahol csak vagyoni igényről van szó, ott a birtokban lévő fél előnye érvényesülhet.

Ha nincs kohén vagy szegény a közelben

Mi történik, ha nincs, akinek oda lehetne adni?

A szegényeknek járó leket esetében, ha nincs szegény a környéken, nem kell a termést a hollóknak és denevéreknek otthagyni. A Tóra itt azt mondja: „hagyd ott” – vagyis a tulajdonos feladata csak az, hogy hozzáférhetővé tegye.

A kohénnak járó ajándéknál azonban a Tóra aktív igét használ: „add neki”. Ez erősebb kötelezettség. Ha nincs kohén a közelben, bizonyos esetben meg kell őrizni vagy pénzben ki kell váltani az értéket, hogy a kohén ne veszítsen.

Köves Slomó rabbi ennek kapcsán azt is elmondta: a kettős tórai „hagyd” megfogalmazás megakadályozza azt a kiskaput, hogy valaki este gazdátlanná nyilvánítsa földjét, majd másnap elsőként újra birtokba vegye, és ezzel próbálja megúszni a szegényeknek járó részt.

Pontosan mi a lapocka, az állkapocs és a gyomor?

A lap végén a Talmud anatómiailag is meghatározza az ajándékokat.

A zeroa (זרוע) nem az egész mellső láb: a térd környékétől fölfelé a felső kar/lapockatáj része tartozik ide. Köves Slomó rabbi felidézi az előző napi bizonytalanságot is, hogy „láb” vagy „lapocka” a helyes fordítás; itt válik világossá, hogy a felső, értékesebb húsrészről van szó.

A lechayayim (לחיים) az alsó állkapocs területe, beleértve a nyelvet is. Az állkapcson lévő szőr vagy gyapjú szintén a kohéné.

A keivah (קיבה) a gyomor megfelelő része, és a körülötte lévő zsír is hozzá tartozik. Sőt a borjú gyomrában lévő megalvadt tej is a kohén ajándékának része lehet.

Miért éppen ezt a három részt kapja a kohén?

Köves Slomó rabbi a Pinchász-történethez kapcsolja a három ajándékot.

Amikor Zimri és Kozbi nyilvánosan vétkeztek, Pinchász lándzsával átszúrta őket és ezzel megállította a veszedelmet. A bölcsek magyarázata szerint:

• a zeroa (זרוע) Pinchász erős karjára emlékeztet;
• a lechayayim (לחיים) az imájára, amelyet cselekedete előtt mondott;
• a keivah (קיבה) arra a testrészre utal, ahol a vétkezőket átszúrta.

A jobb oldal kérdése is felmerül: ahogyan bizonyos áldozati ajándékoknál a jobb comb jár a kohénnak, itt is a jobb oldali megfelelő részről beszélünk.

Elhangzott példák röviden

• Autó eladása „a váltó kivételével” vagy „azzal a feltétellel, hogy a váltó az enyém marad”.
• Belsőségek egyben vagy súlyra történő megvásárlása.
• Ellopott aranyóra és a tulajdonos követelési lehetősége.
• Betérő zsidó tehene, amelyet nem tudni, a betérés előtt vagy után vágtak le.
• Hangyabolyba hullott gabonaszemek és a bizonytalan leket.
• Betérés közben készülő tészta és a kétséges challah.
• Betérés körüli kétes elsőszülött- és gyapjúkötelezettségek.
• Olyan föld, ahol nincs szegény, aki összegyűjtse a lehullott termést.
• Kohén nélküli környék, ahol a papi ajándék értékét meg kell őrizni.
• A föld esti gazdátlanná tétele és másnapi visszafoglalása mint kiskapu.
• Aranypénzzel teli zsák, amelyet a jesivába küldtek.
• Pinchász karja, imája és lándzsaszúrása mint a három papi ajándék magyarázata.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud