Cimkék: Chulin  podcast

Kinek a gyapja, ha a bárány nem csak a tiéd? – az első nyírás meglepő szabályai

A Chulin 135. lapjával Köves Slomó rabbi új fejezetet kezd: a reishit ha-gez (ראשית הגז), vagyis az első nyírás kohénnak járó ajándékának törvényeit. Első látásra egyszerű a parancsolat: megnyírod a juhaidat, a gyapjú egy részét pedig odaadod a kohénnak. A Talmud azonban rögtön felteszi a kérdéseket: hány állat számít már nyájnak, mennyi gyapjú kell a kötelezettséghez, mit jelent a közös tulajdon, mi történik, ha a gyapjú valójában másé, és vajon miért mentesül az, aki nem zsidóval közösen birtokolja a nyájat? Az egész vita végül oda vezet, hogy egyetlen szó – „nyájad” – pontos jelentése dönti el, kikre vonatkozik a micva.

Az első nyírás micvája

A Tóra előírja, hogy a nyáj első nyírásából adjunk a kohénnak. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta, hogy ez tórai kötelezettség, és a Misna szerint:

• Izrael földjén és azon kívül is érvényes;
• a Szentély fennállásától független;
• csak profán állatokra vonatkozik, nem szentélyi állatokra;
• csak juhfélékre, nem marhára;
• nem egyetlen állatra, hanem több állatból álló nyájra.

Abban vita van, hány állat számít már „nyájnak”. Az egyik vélemény két juhnál húzza meg a határt, egy másik öt állatnál.

Mennyi gyapjú kell és mennyit kell adni?

A Talmud azt is vizsgálja, milyen mennyiségű nyírás hozza létre a kötelezettséget.

Az egyik álláspont szerint öt juh együttes gyapjúhozama esetén már egy meghatározott minimális összmennyiség szükséges. A bölcsek szerint azonban, ha megvan a szükséges számú állat, nincs további alsó határ a teljes nyírás mennyiségére.

A kohénnak adott rész viszont már legyen érdemi ajándék: annyi tiszta gyapjú, amelyből valamilyen kisebb ruhadarabot lehet készíteni. Köves Slomó rabbi kiemelte, hogy a sarat, koszt és más rátapadt súlyt nem lehet beleszámítani.

Festés, mosás és a gyapjú státusza

Ha valaki még az átadás előtt megfesti a gyapjút, azzal olyan mértékben megváltoztatja, hogy többé nem köteles abból az első nyírás ajándékát adni.

Ha viszont csak kimossa vagy kifehéríti, az még nem változtatja meg ilyen értelemben a gyapjú státuszát: továbbra is fennáll a kohénnak járó rész kötelezettsége.

Ki köteles adni, ha a juh másé, a gyapjú viszont a tiéd?

Ha valaki egy nem zsidó juhainak csupán a gyapját vásárolja meg, miközben maguk az állatok nem kerülnek a tulajdonába, mentesül a reishit ha-gez alól. A Tóra ugyanis „nyájad” nyírásáról beszél, nem egyszerűen a tulajdonodba kerülő gyapjúról.

Más a helyzet, ha egy zsidó tulajdonossal állapodik meg valaki a nyáj hasznosításáról.

Köves Slomó rabbi példájában:

• ha a tulajdonos a gyapjú egy részét magának tartja, ő is köteles a saját részéből adni;
• ha a teljes gyapjú a másik félhez kerül, a kötelezettség őt terheli;
• ha eleve konkrétan felosztják, például a fehér juhok gyapja az egyiké, a sötéteké a másiké, mindenki a saját részéből ad.

Jákob és Lábán pöttyös-csíkos állatainak megállapodása szolgált ehhez szemléletes párhuzamként.

Miért nem jár első nyírás a szentélyi állatból?

A Tóra úgy fogalmaz: „nyájad első nyírását add neki”. A „nyájad” kizár valamit, ami nem teljesen a te tulajdonod.

A Talmud először azt kérdezi: mi szükség erre? Egy valódi áldozati állatot amúgy is tilos megnyírni.

Ezért a vita különleges esetek felé fordul. Például amikor valaki az állat értékét ajánlja föl a Szentély kincstárának, vagy a gyapjút külön választja el az állat többi értékétől. Több konstrukciót is megvizsgálnak, míg végül világossá válik: a Tóra nem akar olyan helyzetet bevonni, amelyben a nyírás után előbb még ki kellene váltani a gyapjút a szent státuszból, és csak utána lehetne átadni a kohénnak.

Az ajándék normális rendje: megnyírod, és átadod.

Közös nyáj: „nyájad” vagy „nyájatok”?

A lap második nagy témája a közös tulajdon.

Rabbi Ilai szerint, ha két zsidó közösen birtokol egy nyájat, mentesülnek az első nyírás kötelezettségétől. A Tóra egyes számban mondja: „nyájad”.

A bölcsek ezzel nem értenek egyet. Szerintük a zsidó társ tulajdona nem zárja ki a micvát: a közösen birtokolt nyáj továbbra is olyan tulajdon, amelyre a parancsolat vonatkozik.

Abban azonban egyetértenek, hogy a nem zsidóval közösen birtokolt nyáj speciális eset, amely mentesíthet.

Truma, challah és a közös tulajdon

A Talmud sorra hozza az ellenpéldákat. Hiszen sok más micvánál is egyes számot használ a Tóra, mégis vonatkozik társakra.

A terumah (תרומה) esetén például a „gabonád”, „mustod”, „olajad” kifejezések egyes számban állnak, mégis a zsidó társak közös termése köteles terumára.

Ugyanez a helyzet a challah (חלה) esetében: a közös tészta sem mentesül.

A Talmud ezekből próbálja meghatározni, hogy mikor szó szerinti kizárás az egyes szám, és mikor tanít egészen más részletszabályt.

Zsidó és nem zsidó közös termőföldje

Köves Slomó rabbi egy almás példával magyarázta a problémát. Ha egy zsidónak és egy nem zsidónak közös földje van, és 100 alma terem rajta, elvileg 50 tartozik az egyikhez, 50 a másikhoz.

A kérdés az, hogy a szétosztás után mondhatjuk-e: „ez az 50 lett a zsidó része”, és ebből kell terumát adni. Egy vélemény elfogadja ezt az utólagos meghatározást, egy másik szerint a tulajdoni keveredés nem oldható fel ilyen egyszerűen.

Ez azért fontos, mert megmutatja: a terumából nem lehet automatikusan levezetni az első nyírás szabályát.

Peah, elsőszülött és mezuza: újabb ellenpéldák

A Talmud további micvákat hoz:

• peah (פאה) – a mező szélének meghagyása a szegényeknek;
• elsőszülött állat;
• mezuzah (מזוזה).

Mindegyiknél találunk egyes számú tórai megfogalmazást, mégsem következik belőle automatikusan, hogy a közös tulajdon mentesül.

A mezuzánál Köves Slomó rabbi külön kiemelte: a „házad” szó nem a társasház kizárására szolgál, hanem abból tanulják, hogy a mezuzát a belépés jobb oldalára kell helyezni.

Elhangzott példák röviden

• Szigetszentmártoni bárányok és az első nyírás kötelezettsége.
• Két vagy öt juh mint a „nyáj” minimális mérete.
• Koszos, sáros gyapjú és a tényleges ajándéksúly.
• Megfestett és csak kimosott gyapjú különbsége.
• Nem zsidó juhainak pusztán a gyapjúért történő megvásárlása.
• Nyáj „lízingelése”, ahol a gyapjú 80–20 százalékban oszlik meg.
• Jákob és Lábán pöttyös, csíkos és fehér állatai.
• Szentélynek felajánlott bárány és külön kezelt gyapjú.
• Közös zsidó nyáj és a „közös lónak túrós a háta” tréfás párhuzama.
• Közös almaföld zsidó és nem zsidó tulajdonossal.
• Közös tészta és a challah kötelezettsége.
• Közös ház és a mezuza jobb oldali elhelyezése.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud