Cimkék: Chulin  podcast

Ha jár a kohénnak, miért ne kapja meg bármi áron? – amikor a mohóság már megalázza a micvát

A Chulin 133. lapján Köves Slomó rabbi azt vizsgálja, hogyan kell viszonyulnia a kohénnak azokhoz az ajándékokhoz, amelyek valóban járnak neki. A lapocka, az állkapocs és a gyomor nem egyszerű ingyenétel: királyi módon kell elfogyasztani, de a kohén nem kapkodhat utánuk, nem követelheti agresszíven, sőt a szerénység akár azt is jelentheti, hogy visszalép az osztozkodástól. A Talmud közben egy kiskaput is megvizsgál: megteheti-e valaki, hogy egy kohén szolgával formálisan megszerezteti az ajándékot, majd azonnal visszaadatja magának, csak azért, hogy mustáros marhanyelvet ehessen?

A papi ajándékot királyhoz méltóan kell elfogyasztani

Az állatból a kohénnak járó zeroa, lechayayim ve-keivah (זרוע, לחיים וקיבה) – a lapocka, az alsó állkapocs és a gyomor – különleges ajándék.

A Tóra ezeket a papi juttatásokat „felkenésként”, vagyis a nagyság kifejezéseként írja le. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint ezért ezeket királyokhoz méltó módon kell elfogyasztani.

Az állkapocs bizonyos inai különösen véresek. Felmerül, hogy olyan kohén, aki nem tudja ezeket megfelelően eltávolítani, ne kapjon az ajándékból. A Talmud azonban ezt elutasítja: megsütheti tűzön, jolloin a vér kifolyik, vagy főzés előtt megfelelően megsózhatja.

Vagyis nem a technikai tudatlanság zárja ki a kohént, hanem az, ha elvi alapon nem fogadja el a papi szolgálat jelentőségét.

Huszonnégy papi ajándék – de kinek jár?

Az előadás felidézi a kohanitáknak járó huszonnégyféle ajándék rendszerét. A döntő különbség az, hogy valaki nem ismeri-e a részletszabályokat, vagy magát a szolgálatot utasítja el.

A baraita (ברייתא) tizenöt különféle papi szolgálatot sorol fel, többek között:

• a lisztáldozat különböző műveleteit;
• az áldozatok sózását és lengetését;
• az oltárra kerülő részek égetését;
• a galambáldozat nyakának lecsípését;
• a vér felfogását;
• a sotah (סוטה) megitatását;
• az eglah arufah (עגלה ערופה) szertartását;
• a leprás megtisztítását;
• a papi áldást.

Aki ezek jelentőségét elvi alapon megtagadja, annak nincs része a papi privilégiumokban. Aki viszont elfogadja őket, csak nem tud minden technikai részletet, továbbra is jogosult.

El lehet-e kapkodni a kohénnak járó részt?

A Talmud egyik kérdése különösen emberi: ha a kohén azonnal odarohan és magához ragadja a neki járó ajándékot, ezzel a micva iránti szeretetét mutatja, vagy éppen megalázza azt?

A válasz a tórai megfogalmazásból jön: „adja a kohénnak”. Vagyis adják neki – ne ő ragadja el.

Az előadásban idézett amora saját viselkedésének több szakaszát mondja el:

• először elkapkodta az ajándékot, mert ezt a micva szeretetének gondolta;
• később már csak kérte;
• majd, amikor Sámuel fiainak követelőzését bírálva látta, már nem is kérte;
• végül a szerény kohaniták példáját követve akkor sem fogadta el rendszeresen, ha felajánlották neki.

Egyetlen alkalommal tett kivételt: Jom Kipur előtti napon elfogadta, hogy nyilvánvaló maradjon kohén származása.

Miért nem volt elég a papi áldás?

Jogosan merül fel: ha csak azt akarta bizonyítani, hogy kohén, miért nem vett részt a birkat kohanim (ברכת כהנים), a papi áldás mondásában?

Köves Slomó rabbi elmondta, hogy ennek valamilyen testi akadálya volt. Az egyik magyarázat szerint gyomorpanaszai miatt attól tartott, hogy az áldás közben nem tudná megfelelően uralni magát.

Ezért időnként a papi ajándék elfogadása szolgált annak nyilvános jelzésére, hogy kohén.

A kohén továbbirányíthatja az ajándékot

Ha egy kohén közelében szegény Tóra-tudós él, nagy micva lehet, hogy a kohén a neki járó ajándékot neki engedi át.

Bizonyos esetben még az sem szükséges, hogy előbb fizikailag a kohén kezébe kerüljön: közvetlenül a szegény tudóshoz irányíthatja.

Ehhez azonban Köves Slomó rabbi szerint olyan, közismert kohénról kell beszélni, akinek az emberek rendszeresen adják ezeket az ajándékokat. Különben elmosódna annak tudata, hogy az ajándék valójában kinek jár.

A kohén szolga és a mustáros marhanyelv

Az előadás egyik legemlékezetesebb történetében egy jó minőségű borjút vágtak le vendégek tiszteletére.

Az egyik rabbi azt mondta a házigazda kohén szolgájának: szerezze meg kohénként a papi ajándékot, majd adja vissza nekik, hogy ehessenek a nyelvből – Köves Slomó rabbi példájában mustáros marhanyelvet.

Az egyik bölcs evett belőle, a másik viszont nem fogadta el ezt a konstrukciót.

Később álomban egy példabeszédekbeli mondat jelent meg előtte: ahogy hideg napon ruhát levenni vagy ecetet önteni lúgra, úgy hat a rossz helyre kerülő tanítás.

A magyarázat végül az lett, hogy a kifogás jogos volt: más, ha a kohén saját elhatározásából engedi át az ajándékát egy rászoruló Tóra-tudósnak, és más, ha valaki ráveszi vagy eszközként használja erre.

Nem mindegy, kit tanít az ember

Az álombeli mondat kapcsán a Talmud kitér arra, milyen veszélyes érdemtelen tanítványnak Tórát tanítani.

Köves Slomó rabbi két erős hasonlatot idézett:

• aki méltatlan tanítványt tanít, súlyos következményt vonhat magára;
• olyan ez, mintha valaki követ dobna egy bálványhalomra, vagyis maga is hozzájárulna valami helytelen megerősítéséhez.

A probléma nem a tanuló tudatlansága, hanem az, ha a kapott tudást helytelen módon használja fel.

Kohén vagy nem zsidó társtulajdonos

A lap végén visszatérünk a Misnához. Ha egy állatban kohénnak vagy nem zsidónak tulajdonrésze van, az befolyásolhatja a papi ajándék kötelezettségét.

Ugyanakkor valamilyen jelet kell tenni, hogy kívülállók is értsék: nem azért maradt el a felajánlás, mert megszegik a micvát.

Nem zsidó társtulajdonosnál bizonyos helyzetben nincs szükség külön jelzésre, például ha mindenki számára látható, hogy ő tényleges üzlettárs és ő kezeli a pénztárat.

A Talmud azt is tisztázza, hogy ha a kohén vagy a nem zsidó csak az állat egyik, éppen ajándékozásra kötelezett részében tulajdonos, a mentesség csak arra a konkrét részre vonatkozik, nem automatikusan mindhárom ajándékra.

Elhangzott példák röviden

• A papi ajándék királyhoz méltó, tűzön sült elfogyasztása.
• Az állkapocs véres inainak eltávolítása, sütése vagy sózása.
• A kohén, aki először elkapkodta, később csak kérte, végül már el sem fogadta az ajándékot.
• Jom Kipur előtti elfogadás annak jelzésére, hogy kohén.
• Papi áldás elmaradása testi probléma miatt.
• Szegény Tóra-tudósnak továbbengedett papi ajándék.
• Kohén szolga közbeiktatása a marhanyelv megszerzéséhez.
• Az álomban megjelenő példabeszéd a helytelenül átadott tanításról.
• Érdemtelen tanítvány és a bálványra dobott kő hasonlata.
• Kohén vagy nem zsidó társtulajdonos a hentesüzletben.
• Az állat fejében, lábában vagy gyomrában fennálló részleges tulajdon és a hozzá tartozó részleges mentesség.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud