Cimkék: Chulin  podcast

A kohén nő is kohén? – és mi történik, ha a papi ajándékot egyszerűen „kikerülik”?

Köves Slomó rabbi a Chulin 132. lapján több, egymásba kapcsolódó kérdést vizsgál: köteles-e a lévita átadni a kohénnak járó állati részeket, járhat-e ugyanez az ajándék egy kohén nőnek, és mi történik akkor, ha egy állatnak csak részben van háziállat-státusza. A vita közben előkerül egy kohén feleségén keresztül élvezett papi juttatás, egy hentesüzletbe névleg betársuló kohén, száz állat közé keveredett elsőszülött, valamint az is, milyen messz mehet valaki egy vallási kötelezettség megkerülésében.

A lévita a „nép” része vagy sem?

Az előző lapon Rav bizonytalan maradt abban, hogy a léviták beletartoznak-e abba a kategóriába, amelyet a Tóra „népnek” nevez, amikor előírja a kohénnak járó matnot kehunah (מתנות כהונה) átadását: a lapockát, az állkapcsot és a gyomrot.

Egy forrás első pillantásra eldönti a kérdést: ha valaki kohén vagy nem zsidó számára vág állatot, mentes a felajánlás alól; ha viszont lévitának vagy izraelitának, köteles. Ez azt sugallná, hogy a lévita ugyanúgy a „néphez” tartozik.

Rav azonban ezt úgy értelmezi, hogy már a tannák között is vita lehetett erről.

Jom Kipur szolgálata és a léviták helye

A bizonyítás a Jom Kipur-i engesztelésről szóló versből indul ki. A baraita (ברייתא) külön-külön magyarázza a Szentek Szentjét, a csarnokot, az oltárt, az udvart, majd a papokat és Izrael népét.

Az egyik értelmezés szerint a vers végén szereplő további „engesztelést szerezzen” kifejezés a lévitákra utal. Egy másik vélemény ezt a szolgákra vonatkoztatja.

Ebből Köves Slomó rabbi szerint az látszik, hogy valóban lehetett tannaita vita arról, a léviták beleértendők-e az „egész nép” kategóriájába. Rav ezért nem tudta egyértelműen eldönteni a kérdést: nem mondta ki, hogy a léviták biztosan mentesek, de nem is lehetett tőlük kikényszeríteni a felajánlást.

Kohén nő is kaphat a papi ajándékból?

A következő vita arról szól, hogy a matnot kehunah odaadható-e egy kohén nőnek.

Ula szerint igen. Ő úgy járt el, hogy kohén nőnek is adott a papi részekből, sőt ebből az következik, hogy az asszony nem kohén férje is részesülhetett belőlük a felesége révén.

Rav ezzel nem értett egyet. Bizonyítéka a lisztáldozat volt: ha férfi kohén hozza, az egész áldozatot elégetik, míg kohén nő esetében nem ez a szabály.

Ula azonban éppen ebből érvelt visszafelé: ott a Tóra külön hangsúlyozza „Áront és fiait”, vagyis kifejezetten a férfi kohénokat. A lapocka, állkapocs és gyomor esetében nincs ilyen szűkítés.

Két tannaita álláspont

A kérdés korábbi bölcsek között is vitás volt.

Rabbi Yishmael szerint a lisztáldozatnál megismert szabályt át lehet vinni ide is: kohén nő nem jogosult a papi ajándékra.

Rabbi Eliezer ben Yaakov viszont abból indul ki, hogy a Tóra kétszer hangsúlyozza a „kohén” kifejezést. A kettős szűkítés végül kiterjesztésként működik, és a kohén nőt is bevonja.

Köves Slomó rabbi több olyan amorát is említett, akik nem voltak kohénok, feleségük viszont kohén családból származott, és a feleségük jogán ettek ezekből az ajándékokból. Ez Ula álláspontját erősíti.

Négy gyakorlati döntés

A Talmud ezen a ponton több halachikus döntést kapcsol össze:

• a lévitáktól bizonytalanság miatt nem lehet kikényszeríteni a matnot kehunah átadását;
• ha valaki a kohénnak járó részt már elfogyasztotta vagy eltüntette, utólag nem lehet kártérítésre kötelezni;
• kohén nő jogosult lehet a papi ajándékra;
• lévita nő elsőszülött fiának kiváltásánál külön mentesség áll fenn.

Mi a helyzet a koy-jal?

Új téma nyílik a koy (כוי) kapcsán, amelyet az előadásban vad és háziállat közötti kevert státuszú állatként tárgyaltak.

A vadnál nincs matnot kehunah-kötelezettség, a háziállatnál van. Ezért a kérdés az, mi történik egy keverékkel.

Rabbi Eliezer szerint a koy mentes. A bölcsek szerint viszont kötelezett.

A vita egyik kulcsa, hogy számít-e az apai ág. Ha például az anya háziállat, az apa pedig vad, akkor kérdés, hogy az állat teljesen háziállatnak számít-e, vagy csak részben.

Fél kötelezettség vagy teljes?

Ha bizonytalan, hogy az apai ágat figyelembe vesszük-e, logikusnak tűnne csak fél adag papi ajándékot követelni.

A Talmud végül azonban olyan forrást idéz, amely szerint a bölcsek teljes kötelezettséget állapítanak meg. Ezt a tórai megfogalmazásból vezetik le: a „ha marhát” és „ha kisállatot” kifejezésekből a kevert állat bevonását is megtanulják.

Rabbi Eliezer másként értelmezi ugyanezeket a szavakat: számára ezek azt tanítják, hogy nem kell egyszerre marhát és kisállatot is levágni ahhoz, hogy a kötelezettség fennálljon.

Kin van a kötelezettség: a tulajdonoson vagy a hentesen?

A következő Mishnah (משנה) több gyakorlati esetet sorol fel.

Ha egy elsőszülött állat száz másik közé keveredik, és száz külön ember vágja le őket, mindegyik mondhatja: lehet, hogy éppen az enyém volt az elsőszülött, ezért én mentes vagyok.

Ha viszont egyetlen ember vágja le mind a százat, csak egy állat után mentesülhet.

A Mishnah azt is tanítja, hogy ha kohénnak vagy nem zsidónak vágják az állatot, a felajánlás alól mentesség lehet. Ugyanakkor a Talmud hangsúlyozza: a kötelesség gyakorlati terhe a vágást végző személyre is rákerülhet.

A kohén, aki „betársul” a henteshez

Köves Slomó rabbi elmesélte egy szegény kohén történetét, akinek azt tanácsolták, hogy névleg társuljon be egy hentesüzletbe. Így a hentes megpróbálhatta volna kihasználni a kohén tulajdonrészéből fakadó mentességet.

A konstrukciót azonban nem fogadták el korlátlanul. A Talmud különbséget tesz egy kezdő kohén hentes és egy stabil, állandó üzlettel rendelkező hentes között. A tartós kereskedelmi tevékenység nem válhat a papi ajándék állandó megkerülésének eszközévé.

A mulasztó hentesekkel szemben ezért komoly közösségi szankciókat is alkalmazhattak.

Nem mindegy, hogyan osztják szét

A lap végén a felajánlások felosztásáról is szó esik.

A lapockát és a gyomrot egy-egy kohénnak kell adni, az állkapocs viszont kétfelé osztható. Nagyobb állat, például ökör esetében azonban a részek nagysága miatt többfelé is lehet osztani, mert ott már egy kisebb darab is jelentős ajándéknak számít.

Elhangzott példák röviden

• Kohénnak, nem zsidónak, lévitának vagy izraelitának levágott állat eltérő státusza.
• Jom Kipur engesztelése és a léviták helye a „nép” kategóriájában.
• Kohén nő, aki a férfi kohénhoz hasonlóan részesülhet a papi ajándékból.
• Nem kohén férjek, akik kohén feleségük révén ettek a matnot kehunah-ból.
• Háziállat és vad keveréke, a koy.
• Háziállat anya és vad apa esetében az apai ág jelentősége.
• Elsőszülött állat, amely száz másik állat közé keveredik.
• Száz külön vágó és egyetlen vágó eltérő kötelezettsége.
• Szegény kohén névleges betársulása egy hentesüzletbe.
• Papi ajándékot rendszeresen elmulasztó hentesek kiközösítése.
• Lapocka, gyomor és állkapocs eltérő feloszthatósága.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud