Cimkék: Chulin  podcast

Ki hajthatja be a kohén jussát, ha senki sem mondhatja: „ez nekem jár”?

Köves Slomó rabbi a Chulin 131. lapján tovább bontja azt a különös vagyoni helyzetet, amikor a Tóra előírja, hogy valamit oda kell adni egy kohénnak, még sincs egy konkrét kohén, aki személy szerint követelhetné. A lapocka, az állkapocs és a gyomor esetében ezért újra és újra felmerül: valódi tartozásról beszélünk-e, amelyet bíróságon is be lehet hajtani? A kérdést a truma, a tized, a szegényeknek járó termésrészek, sőt még az adószedő által elvitt gabona példáján keresztül vizsgálja a Talmud, majd a vita átfordul abba, hogy egy lévita egyáltalán köteles-e ezeket a papi ajándékokat átadni.

Ha nincs konkrét jogosult, van-e egyáltalán tartozás?

Az előző lap végén Rav Chisda azt mondta, hogy a kohénnak járó matnot kehunah (מתנות כהונה) – például a zeroa, lechayayim ve-keivah (זרוע, לחיים וקיבה), vagyis a lapocka, az alsó állkapocs és a gyomor – nem olyan pénzügyi követelés, amelynek konkrét jogosultja lenne.

Ezért ha valaki ezeket már megette, eladta vagy más módon eltüntette, utólag nem feltétlenül lehet pénzbeli kártérítésre kötelezni. A kötelesség fennállt, de egyetlen kohén sem mondhatja: éppen nekem tartoztál.

Miért más a truma?

A Talmud egy baraita (ברייתא) segítségével próbálja cáfolni Rav Chisdát.

Ha valaki a termését terumah (תרומה) és tizedek leválasztása nélkül fogyasztja el, illetve ha egy lévita a neki adott tizedből nem választja le a terumat ma’aser (תרומת מעשר) részt, bizonyos esetekben mentesül a pénzbeli megtérítés alól.

A vers alapján azonban ez csak addig igaz, amíg a truma nincs ténylegesen elkülönítve. Mihelyt elkülönítették, úgy tűnik, már vagyoni kötelezettség is keletkezik.

A válasz szerint itt olyan esetről van szó, amikor maga a termés már a kohén birtokába került. Ilyenkor már van konkrét tulajdonosi kapcsolat, ezért az onnan elvett truma számon kérhető. Ez nem cáfolja Rav Chisda alapelvét.

Az adószedő elviszi a termés felét

Köves Slomó rabbi egy tonna terméssel szemléltette a következő esetet.

Ha az adószedő jogos követelés fejében elvesz 500 kilogrammot, akkor a tulajdonosnak úgy kell számolnia a tizedet, mintha az egész tonna az övé maradt volna: 100 kilogramm után áll fenn a tizedkötelezettség.

Ha viszont jogtalanul vették el tőle a fél tonnát, csak a megmaradt 500 kilogramm után kell tizedelnie.

Ez mégsem bizonyít kikényszeríthető pénzügyi követelést. A Talmud szerint arról van szó, hogy ha az állam jogos követelése fejében fizetett a termésből, nem járhat jól azzal, hogy részben abból teljesítette saját adósságát, ami másként a lévitáknak jutott volna.

A vásárló kezében ott van a gyomor

Újabb kérdés: valaki egy hentestől megveszi az állat belsőségeit, közöttük a kohénnak járó gyomrot.

Ha egyben vette meg az egészet, a gyomrot oda kell adnia a kohénnak, és az árát nem feltétlenül vonhatja le. Ha azonban súlyra vásárolt, levonhatja annak az értékét, amit végül a kohénnak ad át.

Miért köteles egyáltalán átadni?

Azért, mert itt maga a tárgy még előttünk van. Rav Chisda csak arról beszélt, amikor a papi ajándék már megszűnt: megették, eladták vagy eltűnt. Ha azonban fizikailag megvan, az eredeti micva továbbra is érvényes.

Kilencféle papi vagyon

A Talmud ezután kilenc olyan kategóriát sorol fel, amely a kohénhoz kerülhet. Köves Slomó rabbi az előadásban többek között ezeket említette:

• terumah (תרומה);
• terumat ma’aser (תרומת מעשר);
• challah (חלה), a tésztaadomány;
• reishit ha-gez (ראשית הגז), az első gyapjú;
• a lapocka, állkapocs és gyomor;
• demai (דמאי) termésből leválasztott papi rész;
• bikkurim (ביכורים), a zsengék;
• a gyermektelen betérő megkárosítása után visszafizetendő összeg.

A baraita ezeket a „kohén vagyonának” nevezi.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kohén már az átadás előtt bíróságon követelheti. A kifejezés arra utal, hogy miután megkapta, valódi tulajdona lesz: eladhatja másik kohénnak, tartozást rendezhet vele, vagy a belőle szerzett pénzt más vagyontárgyra fordíthatja.

A lévita „a néphez” tartozik-e?

Innen indul a következő nagy dilemma.

Egy lévita egyszer erőszakkal elvette valakitől a kohénnak járó lapockát, állkapcsot és gyomrot. Rav erre úgy reagált: nem elég neki, hogy tőle magától nem vesszük el ezeket, még másét is elveszi?

Ez arra utal, hogy egy lévitától nem feltétlenül követelik a három papi ajándékot.

A kérdés a tórai megfogalmazásból ered: az ajándékokat a kohén „a néptől” kapja. Vajon a léviták ebben az összefüggésben a néphez tartoznak-e?

Rav ebben bizonytalan maradt.

Szőlő, gabona és gyümölcsös: ami a szegénynek marad

A Talmud egy hosszú baraitával próbálja tisztázni a kérdést.

A szőlőben négyféle szegényajándék szerepel:

• peret (פרט) – lehullott szőlőszemek;
• olelot (עוללות) – nem teljes értékű fürtök;
• shikhechah (שכחה) – elfelejtett termés;
• pe’ah (פאה) – a terület meghagyott széle.

A gabonánál három: leket (לקט), shikhechah és pe’ah. A gyümölcsösben shikhechah és pe’ah.

Ezeknél a tulajdonos nem választhatja ki, melyik szegény kapja őket. A Tóra azt mondja: „hagyd ott” – vagyis a jogosultak maguk veszik el.

Amikor viszont a tulajdonos ad

A szegényeknek járó tizednél más a helyzet. Ott a tulajdonos maga adja át az adományt, ezért kiválaszthatja, kinek adja.

Még egy szegény ember is köteles saját terméséből a rá vonatkozó szegényajándékokat vagy tizedet más szegénynek átadni.

A baraita ezek után azt mondja: kohéntől nem követeljük egy másik kohén számára a papi ajándékot, és lévitától sem követeljük egy másik lévita részére azt, ami a lévitáknak jár.

Bizonyítja ez, hogy a lévita is köteles a kohénnak?

Első pillantásra igen: ha külön csak a kohént menti fel a papi ajándékok alól, akkor egy lévitától talán igenis követelhető lenne.

A Talmud azonban többféleképpen próbálja átértelmezni a baraitát. Felmerül az első tized, ma’aser rishon (מעשר ראשון) kérdése, valamint az a történeti rendelkezés is, hogy Ezra megbüntette azokat a lévitákat, akik nem mentek fel vele Babilóniából Izraelbe, és ezért a tized elosztásának rendje megváltozott.

Végül egyértelmű bizonyíték ebből a hosszú forrásból sem születik arra, hogy Rav dilemmája eldönthető lenne.

Szent ajándék és egyszerű vagyoni ajándék

Egy másik baraita végül különbséget tesz.

Az olyan papi adományoknál, amelyeknek szentségi státuszuk van – például terumah, terumat ma’aser vagy challah –, a léviták is kötelezettek.

Az olyan juttatásoknál viszont, amelyek nem szentek, és nem kohén is fogyaszthatja őket – mint a lapocka, állkapocs és gyomor –, a lévitáktól nem feltétlenül követelik őket.

A Talmud azonban ezt a forrást is úgy értelmezi át, hogy Rav eredeti dilemmája továbbra se kapjon egyértelmű választ.

Elhangzott példák röviden

• Truma és tized leválasztása nélkül elfogyasztott termés.
• A kohénhoz került termésből visszavett truma.
• Egy tonna termésből az adószedő által elvitt 500 kilogramm.
• Jogos és jogtalan adóbehajtás közötti különbség.
• Hentestől vásárolt belsőségek között lévő, kohénnak járó gyomor.
• Súlyra és egyben megvásárolt hús közötti különbség.
• Kilencféle kohénnak járó vagyon.
• Kohén, aki a már megszerzett adományát eladhatja vagy tartozásra fordíthatja.
• Lévita, aki erőszakkal elveszi a kohénnak járó ajándékot.
• Szőlőben hagyott peret, olelot, shikhechah és pe’ah.
• Gabonánál leket, shikhechah és pe’ah.
• Ezra rendelkezése a léviták és a tized kapcsán.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud