Cimkék: Chulin  podcast

Három „mankó” kell ahhoz, hogy bizonyítsuk: a hús-tejből még hasznot sem szabad húzni?

A Chulin 116. lapján Köves Slomó rabbi egy különösen összetett talmudi logikai levezetést bont ki. Az alapállítás már adott: a hús és tej keverékét tilos megenni. De honnan tudjuk, hogy hasznot sem szabad húzni belőle? A Talmud az orlah (ערלה), a pészachi chametz (חמץ) és a szőlőbe vetett gabona példájából próbál felépíteni egy olyan érvelést, amelynek minden gyenge pontját egy másik eset támasztja meg. Innen jutunk el ahhoz a kérdéshez is, mikor dönthet meg egy levezetést valódi tartalmi ellenvetés, és mikor csak egy mellékes különbség. A lap végén pedig újra előkerül a csirke tejjel, sőt a levágott állat bendőjében talált tej is.

Orlahból indul a haszonélvezet tilalma

A hús és tej keverékénél már tudjuk, hogy tilos enni. A kérdés az, honnan tudjuk a haszonélvezet tilalmát.

Az első példa az orlah (ערלה), a fa első három évének termése. Ezt tilos elfogyasztani és hasznot húzni belőle is.

Csakhogy az orlahnak van egy különleges tulajdonsága: soha nem volt megengedett. A hús és a tej ezzel szemben külön-külön megengedett, és csak az együttfőzéssel válik tiltottá.

Ezért az orlah önmagában nem elég.

A chametz kijavítja az orlah gyengeségét

Második példaként jön a pészachi chametz (חמץ).

A chametzből is tilos enni és hasznot húzni, viszont volt olyan időszak, amikor teljesen megengedett volt: Pészach előtt.

Ez tehát kijavítja az orlah problémáját.

Csakhogy a chametznak van egy másik „handicapje”: fogyasztásáért karet (כרת) jár. Lehetne tehát azt mondani, hogy csak ezért jár együtt az evési tilalommal a haszonélvezeti tilalom is.

A hús-tej keverékénél viszont nincs karet.

Miért kell egy harmadik példa?

Itt lép be a szőlőbe vetett gabona, kil’ei ha-kerem (כלאי הכרם).

Ott is:

• tilos enni;
• tilos hasznot húzni;
• nincs karet.

Így már három különböző eset támasztja egymást.

Köves Slomó rabbi táblás hasonlatában ez úgy működik, mint egy építmény: az orlah egyik irányból gyenge, a chametz a másikból, a kevert vetés pedig tovább stabilizálja az érvelést.

Miért nem elég az orlah és a chametz együtt?

Felmerül: ha az orlah és a chametz hiányosságai kölcsönösen kiegyenlítik egymást, miért kellett behozni a harmadik esetet?

A Talmud megvizsgálja, lehetne-e az állattetem, neveilah (נבילה) esetével megtámadni a rendszert. A neveilah-t tilos enni, de hasznot lehet húzni belőle.

Vagyis látszólag van példa arra, hogy az evési tilalom mellé nem társul haszonélvezeti tilalom.

A válasz azonban egy általános talmudi logikai szabályhoz vezet: amikor két különböző forrás közös tulajdonságából vezetünk le egy harmadik esetet, nem minden kívülről behozott különbség alkalmas a levezetés megdöntésére.

Érdemi és mellékes ellenvetés

Köves Slomó rabbi itt kétféle kérdést különböztetett meg.

Az egyik valóban az ügy lényegét érinti. Ilyen például:

• hogy valami soha nem volt megengedett;
• vagy hogy karet büntetés jár érte.

Ezek érdemben magyarázhatják, miért szigorúbb egy tilalom.

Más jellegű különbség például az, hogy az orlah, a chametz és a kevert vetés mind gidulei karka (גידולי קרקע), vagyis földből származó dolgok, míg a hús és tej nem.

Ez önmagában nem magyarázza, miért kellene az egyiknél haszonélvezeti tilalomnak lennie, a másiknál pedig nem.

Köves Slomó rabbi ezt a „mankó” és „járókeret” képével szemléltette: két támaszték mellett még egy gyengébb ellenvetés is kibillentheti a konstrukciót, három egymást erősítő példánál viszont már csak valódi, tartalmi kérdés képes megdönteni.

Mikor válik tiltottá a szőlőbe vetett gabona?

A következő kérdés az volt: tényleg nincs-e a kevert vetésnél is az a probléma, hogy „soha nem volt megengedett”?

Attól függ, mit tekintünk tiltott tárgynak.

Ha csak azt a növényt nézzük, amely már a szőlőben nőtt ki, akkor valóban eleve tiltottként született.

Ha viszont maga az elvetett mag válik tiltottá, akkor annak volt megengedett állapota, mielőtt a szőlőbe vetették.

Egy Misna példája szerint ha lyukas cserépben növő gabonát visznek a szőlőhöz, csak akkor áll be a tilalom, amikor a növény ott tovább növekszik egy meghatározott mértékben.

A Talmud végül két külön tórai esetet különít el: más a mag elvetése és más egy már növő növény szőlő mellé helyezése.

Rabbi Shimon: hasznot mégis lehet húzni belőle

A hosszú levezetés után Köves Slomó rabbi megjegyezte: mindez nem minden vélemény szerint szükséges.

Rabbi Shimon szerint a hús-tej keverékét ugyan tilos megenni, de hasznot húzni belőle szabad.

Ő a hús-tej tilalmát a tereifah (טרפה), a széttépett állat tilalmával állítja párhuzamba. Mindkettő mellett a „szent” megfogalmazás szerepel, és ahogy a tereifah-nál a fogyasztás tilos, de a haszonélvezet nem, úgy szerinte a hús-tejnél is.

Vad, baromfi és tréfli hús tejjel

A Misnában három álláspont szerepelt arról, mire terjed ki tórai szinten a hús-tej tilalma.

• A Tanakama kizárja a tréfli állatot, de beleérti a vadat és a baromfit.
• Rabbi Akiva a tréfli állatot, a vadat és a baromfit is kizárja.
• Rabbi Yose HaGelili a vadat beleérti, a baromfit viszont kizárja.

Rabbi Akiva a háromszor szereplő gdi (גדי) kifejezésből három kizárást tanul.

Rabbi Yose HaGelili viszont arra épít, hogy amit az állattetem tilalma érint, arra a hús-tej tilalom is vonatkozik. A baromfit azért zárja ki, mert nincs teje.

Csirkepaprikás tejföllel?

A Talmud még azt is felveti, hogy Rabbi Yose HaGelili szerint a baromfi és tej talán nemcsak tórai szinten, hanem rabbinikusan sem tiltott.

Köves Slomó rabbi ennek kapcsán idézte Lévi történetét: egy helyen libafejet szolgáltak fel tejben főzve, Lévi pedig nem tiltakozott. Utóbb azzal magyarázta, hogy azt hitte, azon a vidéken Rabbi Yose HaGelili álláspontját követik.

A bendőben talált tej: tej vagy az állat része?

A lap végén új kérdés kezdődik.

Ha egy szopós állat bendőjében tejet találunk, az önálló tejnek számít, vagy már az állat testének részévé vált?

Ennek komoly következménye van. Ha önálló tej, akkor például egy tréfli borjú bendőjében talált, egészséges anyától származó tej önmagában lehetne megengedett.

Fordítva: egy egészséges borjú bendőjében talált tej tiltott lehet, ha az egy tréfli állattól származott.

Köves Slomó rabbi a méz példáját is felhozta: attól, hogy valami egy állat testében található, még nem feltétlenül válik az állat részévé.

A Misna szövegének pontos értelmezéséről azonban további vita kezdődik, amely a következő lapra is átnyúlik.

Elhangzott példák röviden

• Orlah (ערלה): tilos enni és hasznot húzni belőle.
• Chametz (חמץ): korábban megengedett, Pészachkor mégis tilos a haszonélvezete is.
• Szőlőbe vetett gabona mint harmadik logikai támasz.
• Neveilah (נבילה) mint ellenpélda: enni tilos, hasznot húzni lehet.
• „Mankó” és „járókeret” a több forrásból felépített talmudi levezetés szemléltetésére.
• Lyukas cserépben növő gabona a szőlő mellett.
• Rabbi Shimon véleménye a hús-tej haszonélvezetéről.
• Rabbi Akiva és Rabbi Yose HaGelili vitája a vad- és baromfihúsról.
• Tejben főzött libafej története.
• Szopós állat bendőjében talált tej.
• Tréfli anya tejét ivó egészséges borjú és egészséges anya tejét ivó tréfli borjú.
• Méz mint példa arra, hogy ami az állatban van, nem feltétlenül válik az állat részévé.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud