Cimkék: Chulin  podcast

Ha a só „tejessé” válik, attól még az ecet megúszhatja?

A Chulin 112. lapján Köves Slomó rabbi tovább vizsgálja, hogyan terjed át egy tiltott anyag vagy annak íze egyik ételből a másikba. Számít, hogy a joghurt láthatóan belekerült-e a sóba, vagy teljesen elkeveredett az ecetben; hogy a hús nyers, sült vagy erősen fűszerezett; és az is, mennyire könnyen szívja magába egy étel a másikból távozó vért. A Talmud a sós joghurtba esett galambtól a húslével átitatott pitán át egészen a hal és hús közös sózásáig követi végig, mikor válik a keveredés valódi tilalommá.

Joghurt a só mellett: amikor a tiltott anyag látható

Felmerül, szabad-e egy joghurtos edényt közvetlenül egy sótartó mellé tenni.

A probléma az, hogy a joghurt átkerülhet a sóba. Ha ezt később hús sózására használják, hús és tej keveredhet össze anélkül, hogy az ember tudna róla. Ezért ezt a közelséget megtiltották.

Ecet mellett viszont megengedőbbek. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint a különbség az, hogy a sóban a joghurt anyaga láthatóan megmaradhat, míg az ecetben teljesen elkeveredik. Nem ugyanaz a helyzet, amikor maga az idegen anyag felismerhetően jelen van, és amikor már csak feloldódott a másik ételben.

Galamb a sós joghurtban

Egy levágott galamb beleesett a kutach (כותח) nevű sós, joghurtos ételbe, és fogyaszthatónak ítélték.

A kérdés azonnal adódik: korábban azt tanultuk, hogy a sós étel olyan, mintha forró lenne. Ha így van, a tejes közegnek bele kellene adnia az ízét a húsba.

A válasz az, hogy az engedélyező vélemény nem fogadta el általánosan azt, hogy minden sós közeg forrónak számít.

Az állat állapota is számít:

• ha nyers volt, elegendő lehetett lemosni;
• ha már meg volt sütve, a felszínéből le kellett hámozni egy réteget;
• ha annyira megsült, hogy a felszíne kérges és repedezett lett, már mélyebben magába szívhatta a joghurtot;
• erős fűszerezés szintén fokozza a beszívódást.

Vér vagy egyszerű húslé?

Ha valaki sült húst vág fel egy pitán, a húsból kifolyó folyadék átitathatja a kenyeret.

Shmuel bizonyos esetben ezt problémásnak tartotta, mert vérnek tekintette. Ehhez azonban több feltételt vizsgáltak: mennyire vörös a hús, mennyire ázott át a pita, és sűrű, vérszerű folyadék távozott-e belőle.

Rava ezzel szemben az ilyen levet chamra de-bisra (חמרא דבשרא), „húslének” tekintette, és megengedte.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta, hogy ezek a kérdések olyan húsra vonatkoztak, amelyből a vért még nem távolították el a ma megszokott kóserolási eljárással. Régebben a hús áztatása és sózása a háztartás mindennapos feladata volt.

Mikortól lehet felfogni a kisülő zsírt?

Nyárson sütéskor a húsból először vér és zsiradék is távozik. A zsírt értékesnek tartották, ezért tálat helyeztek a hús alá, de csak akkor, amikor már úgy ítélték meg, hogy jelentős mennyiségű vér nem csöpög belőle.

A Talmud különböző jeleket keres arra, mikor jut el a hús ebbe az állapotba. Felmerül a parázs füstölése, illetve az, hogy a hús már nem olyan vörös.

Egy másik megoldás szerint durva sót tettek a felfogóedénybe, hogy segítsen a vér és a zsír elkülönítésében.

Miért lehet még vér a már megsült húsban?

Felmerül az ellentmondás: ha sütés közben egy idő után már csak zsír távozik, hogyan mondhatta Shmuel, hogy a megsült hús felvágásakor kifolyó folyadék még vér lehet?

A válasz: attól, hogy magától már nem csöpög vér, nyomás hatására még távozhat belőle. Amikor a kést rányomják a húsra, olyan folyadék is kijöhet, amely sütés közben önmagától már nem ürült volna ki.

Miért veszélyesebb a halat hússal együtt sózni?

Ha nyers húst és halat együtt sóznak, a húsból távozó vért a hal magába szívhatja, és ettől a hal tiltottá válhat.

A Talmud tisztázza, hogy eleve lyukacsos, lefolyást biztosító felületen kell sózni, hogy a hús ne álljon saját vérében. Még ilyen körülmények között is különbség van hús és hal között.

Két húsdarab esetében a hús szerkezete kevésbé szívja vissza a távozó vért. A hal húsa viszont puhább, könnyebben magába szívja azt, ami a mellette sózott húsból kifolyik.

Nem tehát a hal saját vére a probléma, hanem az állati húsból belekerülő vér.

A sózás a kóser hús előkészítésének része

Köves Slomó rabbi az előadásban részletesen felidézte a hagyományos kóserolást is.

A húst régebben otthon áztatták és sózták, hogy a benne lévő vér távozzon. Ez minden kóser háztartásban alapvető gyakorlati tudásnak számított.

Ma ezt jellemzően már a kóser vágóhidakon végzik ipari körülmények között: a hús meghatározott ideig ázik, sóban áll, majd többszöri öblítésen megy keresztül.

Köves Slomó rabbi arra is utalt, hogy ezért lehet a kóser hús valamivel sósabb ízű: a sózás nem pusztán ízesítés, hanem a vér eltávolításának része.

Elhangzott példák röviden

• Joghurtos edény a só mellett, amelyből tej kerülhet a később húshoz használt sóba.
• Ecet, amelyben a belekerülő joghurt már nem látható külön.
• Levágott galamb a sós kutach (כותח) ételben.
• Nyers, sült, kérgesre sült és erősen fűszerezett hús eltérő beszívóképessége.
• Hús felvágása pitán, amelyet átitat a kifolyó folyadék.
• Shmuel vérnek, Rava chamra de-bisra (חמרא דבשרא), húslének tekintette a kifolyó levet.
• Régi háztartási húsáztatás és sózás, szemben a mai vágóhídi kóserolással.
• Nyárson sült hús alá tett zsírfelfogó edény.
• Durva só használata a vér és zsír elkülönítéséhez.
• Megsült húsból kés nyomására még távozó vér.
• Hal és nyers hús közös sózása.
• A hal puhább húsa könnyebben felszívja a húsból távozó vért.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud