Cimkék: Ávodá Zárá  podcast

Bor, bálvány és behatoló hadsereg – Mikor válik tréfává a bor?

Mi történik, ha egy városba katonák vonulnak be, és kinyitják a boroshordókat? Mennyire kell tartanunk attól, hogy a bor bálványimádás céljára lett felhasználva? A 71-es lapon a Talmud folytatja annak részletezését, mikor válik tréfává egy bor, különösen akkor, ha azt nem zsidó érinti meg, vagy ha kétséges, hogy milyen célból nyúltak hozzá. Az előadásban szóba kerül egy seregnyi esettanulmány, többek között egy munkás fizetése, bálványvétele „véletlenül”, és a kérdés, hogy a pogány mikor válik tulajdonossá. Rabbi döntvényei és érvei mentén feltárul, hol húzódik a határ a tilalom és a megengedés között.

Katonai razzia: különbség béke és háborús idő között

A Misna szerint, ha katonák érkeznek egy városba, és feltörik a zsidók boroshordóit, akkor:

• Békeidőben a lezárt hordók kósernek számítanak, de a feltörtek tréfává válnak, mivel tartani kell attól, hogy bálványimádásra használták őket.
• Háborús időben azonban minden bor megengedett, még a feltörtek is, mert nincs elég idejük a katonáknak, hogy bálványimádás céljára használják a bort.

A Talmud itt összeveti a Ketubot traktátus tanításával, miszerint háborús időben is feltételezzük, hogy a nőket megerőszakolták, tehát a katonáknak mégis lenne idejük paráznaságra. Erre a válasz az, hogy a yetzer hárá (יצר הרע), a rossz ösztön más erővel hat paráznaság esetén, mint bálványimádás esetén.

Egy tréfli bor fizetségként – mikor nem számít haszonszerzésnek?

A következő misna azt tárgyalja, hogy egy zsidó munkás fizetségként tréfli bort kapott volna egy pogány munkáltatótól. A szabály:

• Amíg nem került a bor a birtokába, kérheti annak ellenértékét pénzben, ez nem számít tiltott haszonszerzésnek.
• Ha már a birtokába került, nem kérheti vissza pénzben az értékét, mert az már haszonszerzésnek számít a tiltott borból.

Pogány által fizetett adó: lehet-e tréfli borral?

Rav Yehuda rabbi (רב יהודה) tanítása szerint egy zsidó mondhatja egy pogánynak: „fizesd ki helyettem a királyi adót a saját borodból, én majd megtérítem neked pénzben” – és ez nem számít haszonszerzésnek a tréfli borból.

De más forrás szerint az, ha a zsidó meg is bízza a pogányt: „fizesd ki a királynak tréfli borból helyettem”, az már tilos, mert olyan, mintha a zsidó maga tette volna meg, tehát schlichut (שליחות), megbízás jön létre.

Az eladás pillanata: mikor válik a bor tréfává?

Ha egy zsidó elad bort egy pogánynak:

• Ha előbb megegyeztek az árban, és utána mérte ki neki a bort, a tranzakció megengedett.
• Ha előbb mérte ki a bort, és csak utána egyeztek meg az árban, a bor addigra már a pogányé, és tréflivé válik, így a pénz, amit a zsidó elfogad, már tréfli borért jár, ami tilos.

Ez a vita egy mélyebb kérdéshez vezet: hogyan történik a tulajdonszerzés a pogányok esetében?

Vita a kinyánról: pénzzel vagy mozdulattal lesz az övé?

Rav Ási (רב אשי) szerint a pogány csak pénz által szerez tulajdont (קנין כסף), míg Áméjmár (אמימר) szerint az, hogy magához húzza az árut (משיכה – mesikhá), már tulajdont keletkeztet nála is.

Áméjmár véleményét egy példával is igazolja: a perzsák, ha ajándékot küldenek egymásnak, sosem kérik vissza, mert úgy tartják, hogy azonnal átment a tulajdonjog.

Rav Ási szerint ez csak etikett kérdése (kavod), nem jogi státusz.

Rav figyelmeztetése a borkereskedőknek

Rav figyelmeztette a borkereskedőket: ne töltsék ki a bort, amíg meg nem kapták a pénzt, mert ha addigra a pogány hozzáér, már eltréflizheti, miközben még nem az övé.

Sőt, még azt is javasolta: ha a pogánynál nincs pénz, adjanak neki kölcsön, hogy abból fizessen, és a fizetés megelőzze az átadást.

Ez az érvelés akár Rav Ási álláspontját is megerősíthetné, de a Talmud végül nem zárja le a vitát, mert más tényezők is szerepet játszanak:

• A pogány edényének száján maradhat tréfli bor, ami az új bort is elrontja, még mielőtt megszerezné.
• A folyás (nitel – ניתול) esetén van-e halachikus kapcsolat a kiöntött és az új bor között?
• A tulajdonszerzés megtörtént-e az öntés közben, vagy csak később?

Eset: bálvány „véletlenül” egy pogánytól vett áruban

Egy újabb példán keresztül vizsgálják a tulajdonszerzés kérdését: ha valaki vesz egy csomó lomot egy pogánytól, és később talál benne egy bálványt, akkor:

• Ha még nem fizetett, visszaadhatja az egészet.
• Ha már fizetett, a bálvány az övé, és be kell dobnia a sóstengerbe.

Ez is azt látszik erősíteni, hogy a pénz a döntő tényező, nem a fizikai mozdulat. Ugyanakkor a Talmud egy másik olvasatot is elfogad: félreértésen alapuló tranzakciónál visszaadható az áru – de ez csak akkor, ha nem tűnik úgy, hogy a zsidó már birtokba vette.

---

Elhangzott példák:

• Katonák megjelenése békeidőben és háborús időben, és a bor kóser státusza
• Zsidó munkás fizetése tréfli borban
• Pogány adófizetése más borából a zsidó helyett
• Pogány vásárló tréfli borral való kereskedelme: mikor válik a bor az övé?
• Rav figyelmeztetése borkereskedőknek az átadás és fizetés sorrendjéről
• Tulajdonszerzés kérdése (mesikhá vs. pénz)
• Lomvásárlás során bálvány véletlen megtalálása
• Kérdés a folyás (nitel) okozta kapcsolatról a bor edények között

—————————————————-

Ávodá Zárá (Bálványimádás) – עבודה זרה

A bálványimádás tilalmának törvényei: hogyan kell elkerülni a bálványszobrokat, a bálványok jeleit és jelképeit, illetve miképpen tartsuk magunkat távol ünnepeiktől. E traktátusban kerülnek megtárgyalásra a zsidók és pogányok közötti tiltott kapcsolatok törvényei, melyek részben a bálványimádás tilalmával (mint pl. a jéjn neszech, a bálványoknak felajánlott nem-zsidók által készített bor), részben más előírásokkal (mint pl. a kásrut és a nem-zsidókkal való érintkezést korlátozó óvatossági rendszabályokkal) állnak összefüggésben. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 76 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud