Cimkék: Ávodá Zárá  podcast

Tréflivé válik egy bor, ha csak „rámutattál”? – A tulajdon határai és a borsugár misztériuma

Mitől lesz tréfli egy bor? Ha egy pogány fizetett már, de még nem fogta meg? Ha megérintette a kifolyó sugarát? Ha csak azt mondta: „egyszer majd megveszem”? A 72-es lapon a Talmud a pogány tulajdonszerzésének mikéntjét boncolgatja: pénzzel vagy fizikai mozdulattal történik-e az adásvétel? Emellett különösen izgalmas kérdéseket vet fel az ún. nitsok (ניצוק), vagyis az öntött borsugár státusza – vajon összeköti-e a felső edény bortartalmát az alsó, pogány által már beszennyezett edénnyel? Számos konkrét példán keresztül vezetnek el minket bölcseink az elvi szabályokhoz, miközben bepillantást nyerünk a tulajdon, vételi szándék, vételár és fizikai kontaktus halachikus jelentőségébe.

Tulajdon a pogánynál: pénz vagy mozdulat?

A traktátus elején Rav Ási (רב אשי) álláspontját vizsgálja a Talmud, miszerint a pogány csak pénz (קנין כסף) által szerez tulajdont, szemben a zsidóval, akinél a mozdulat (משיכה – mesikhá) is elegendő. Azonban Már bar Ráv Ászi (מר בר רב אשי) és más bölcsek vitatják ezt a nézetet, és a misnák, illetve gyakorlati példák alapján azt próbálják bizonyítani, hogy a pogány is megszerezheti az árut mesikhával, például ha a zsidó kiönti neki a bort, és ő fizikailag magához húzza az edényét.

A misna szerint, ha a vételár meghatározása megelőzi az öntést, akkor a bor nem válik tréfává, mert a pogány már a sajátjaként kapja. Ha azonban előbb történt az öntés, és csak utána állapodtak meg az árban, akkor mire tulajdonosává válna, már megérinthette – vagyis a bor addigra már tréfli lehet.

Mi számít vételnek? Visszaléphet-e az eladó?

Egy különleges esetben, ha egy zsidó azt mondja: „Ha valaha eladnám ezt a földet, neked adom el 100 zuzért”, de végül másnak adja el 120 zuzért, vitatott, hogy az első személynek van-e jogalapja követelni. Rá Papa (רב פפא) szerint az alku csak a 100 zuz értékhatárig köti az eladót. Ha ennél többért adta el, akkor már nem él a „vételi opció”, hiszen a megállapodás nem terjedt ki a magasabb árra.

Ármeghatározás és üzlet érvényessége

A Talmud több példán keresztül megmutatja, hogy az ár meghatározása kulcstényező a tulajdonszerzés szempontjából. Ha egy eladó meghatározza az árat, és csak ezután történik meg a fizikai átadás (mesikhá), akkor véglegesnek tekinthető az ügylet. Ha viszont előbb történik meg az átadás, és csak utána a vételárban való megegyezés, akkor visszaléphetnek, mert az ügylet még nem tekinthető lezártnak.

Külön eset: ha megegyeznek abban, hogy három ember értékbecslése alapján történik majd az eladás, az szintén érvényes, de:

• Ha azt mondják, hogy „amit majd hárman mondanak”, akkor többségi vélemény is elég.
• Ha azt mondják, hogy „amit mindhárom mond”, akkor konszenzus kell.
• Ha négy fő értékelésében állapodnak meg, akkor mind a négy véleménye kell, mert a három fő a halachikus alap.

A borsugár kérdése – összeköt vagy sem?

Egy bonyolult, de nagyon érdekes kérdés a nitsok (ניצוק) – vagyis az öntés közbeni folyadéksugár státusza:

• Ha egy pogány edényébe önt a zsidó bort, és a folyadéksugár összefüggő, vajon ez a sugár összeköti-e a két edényt?
• Ha igen, akkor a tréfli alsó edény által a felső edény bora is tréfává válhat!

A Talmud elemzi ezt a kérdést a rituális tisztaság-tisztátalanság (tumá-v’tahará – טומאה וטהרה) szabályaiból vett párhuzamokkal:

• Egy mishna szerint a lefolyás, a nedvesítés vagy a sugár nem számít kapcsolatnak a tisztaság szempontjából.
• De a jájin nészech (יין נסך – bálványáldozati bor) esetében más a szabály – ott még az öntés is „összeköti” a felső bort az alsó edénnyel.

A borral teli kancsó esete

Egy újabb misna szerint, ha a zsidó először a pogány edényébe önt, majd utána a sajátjába, akkor a kancsó száján maradt bor is tréfává válik, ha az első öntés során érintkezés volt. A kérdés: mi tette tréfává ezt a maradékot? Két lehetőség:

• Az öntött bor folytonossága révén az alsó edényből visszajutott „tréfliség” a kancsóba.
• Vagy egész egyszerűen a kancsó szája belelógott a tréfli edénybe.

Csövek, szívószálak és dupla csapok

Rává mesél egy történetet, ahol egy férfi cső segítségével szívta át a bort egyik edényből a másikba, és egy pogány megérintette a kifolyó csővéget. Ennek hatására mindkét edény borát tiltottá nyilvánította, mert úgy vélte, hogy a csövön belüli kapcsolat elég ahhoz, hogy a pogány érintése az egész folyadékot beszennyezze.

Ugyanakkor egy másik történetben, ahol kettős csövű ivórendszert használtak, és egy zsidó és egy pogány egyszerre ivott belőle, megengedték az ivást, ha a zsidó hamarabb fejezte be, mint a pogány – hogy elkerülje a visszafolyás miatti tréfásodást.

Ez az eset is mutatja, hogy a nitsok összekötő ereje nem mindig egyértelmű, és a fizikai kialakítás – például egybefüggő cső, nyílás, vagy csak öntés – jelentős halachikus különbséget okoz.

Elhangzott példák:

• Bor eladása pogánynak: előbb ár, utána öntés → kóser; fordítva → tréflivé válik
• Vételi opció: ha 100 zuzért ígérte, 120-ért eladva már nem kötelező
• Ár meghatározásának jelentősége az adásvétel véglegességében
• Három fős értékbecslő bizottság véleménye: többségi vagy konszenzusos döntés
• Nitsok kérdése: öntés folytonossága összeköti-e a borokat?
• Pogány által megérintett cső → az egész rendszer tréfává válhat
• Kettős csövű ivóberendezés: mikor szabad együtt inni pogánnyal?
• Rituális tisztaság és jájin nészech szabályainak összevetése
• Történet a „csőre tett kézről” és az abból fakadó halachikus következtetések

—————————————————-

Ávodá Zárá (Bálványimádás) – עבודה זרה

A bálványimádás tilalmának törvényei: hogyan kell elkerülni a bálványszobrokat, a bálványok jeleit és jelképeit, illetve miképpen tartsuk magunkat távol ünnepeiktől. E traktátusban kerülnek megtárgyalásra a zsidók és pogányok közötti tiltott kapcsolatok törvényei, melyek részben a bálványimádás tilalmával (mint pl. a jéjn neszech, a bálványoknak felajánlott nem-zsidók által készített bor), részben más előírásokkal (mint pl. a kásrut és a nem-zsidókkal való érintkezést korlátozó óvatossági rendszabályokkal) állnak összefüggésben. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 76 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud