Cimkék: Ávodá Zárá  podcast

Kóser bor a pogány pincéjében? Egyáltalán lehetséges ez?!

Ha egy zsidó egy pogány birtokán készíti el a borát, majd azt ott is hagyja, vajon attól a pillanattól fogva, hogy a pogány egyedül van a borral, már tréfli lesz az ital? Milyen körülmények, félelmek vagy ellenőrzési mechanizmusok akadályozzák meg, hogy a pogány hozzáférjen, megérintse, vagy akár bálványimádó célra használja a bort? A Talmud több halachikus kategóriát vet fel – városi elrendezés, nyitottság a közterületre, felügyelők jelenléte, kulcs és pecsét –, amelyek mind azt célozzák, hogy a bor kóser mivolta megmaradjon. Ráadásul egy vitás mondat Rabbi Simon ben Elázártól („eretz gojim echád” – ארץ גויים אחת היא) kétféleképp is értelmezhető: szigorításként vagy enyhítésként.

A bor tárolása pogány birtokon – mikor megengedett?

A misna tárgyalja, mikor nem kell attól tartanunk, hogy a pogány jájin nészech-é (יין נסך) teszi a zsidó borát:

• Ha a bor olyan udvaron van, amely nyitva van a közterületre (resut harabim – רשות הרבים), akkor félhet a pogány, hogy egy zsidó hirtelen belép, és rajtakapja valamin.
• Ha a város vegyes lakosságú – zsidók és pogányok egyaránt élnek ott –, akkor valósabb a „meglepetésszerű ellenőrzés” lehetősége.
• Ezért ilyen esetben nincs szükség külön felügyelőre, a bor megengedett.

Mikor kell felügyelet?

Ha a bor pogány többségű városban van, ahol nincs ok a pogánynak attól tartania, hogy egy zsidó váratlanul betoppan:

• Akkor a bor csak akkor marad kóser, ha van ott egy felügyelő (mivaker – מבקר), aki bármikor megjelenhet, anélkül hogy a pogány tudná mikor.
• Nem szükséges a folyamatos jelenléte, elég, ha kiszámíthatatlanul jön-megy.

A kulcs és a nyugta kérdése

Az is lényeges, hogy a zsidó már kifizette-e a bort, és így nyugtát (shtar – שטר) is kapott róla:

• Ha a pogány tudja, hogy a bor már nem az övé, nagyobb eséllyel fogja tiszteletben tartani a kóserságát.
• Ha viszont a bor még a fizetésre vár, a pogány úgy tekinti, hogy az még az ő tulajdona, és kevésbé tart az esetleges „lebukástól”.

Közterületi vizibilitás – „látják, tehát tart tőle”

A misna szerint még ha az udvar nem is nyílik közterületre, de:

• Rálát a zsidó ablakára
• Szemben van egy zsidó tulajdonú pálmafa
• Vagy akár egy szemétlerakó van közel, ahol emberek járkálnak
  akkor is van ok feltételezni, hogy a pogány visszafogja magát, és nem motyol a borral.

Vita a levágott pálmafáról

Mi van, ha a pálmafának levágták a tetejét, és így már nem használják?

• Az egyik vélemény szerint ilyenkor a zsidónak nincs oka odamenni, így nem tart a pogány sem – tilos a bor.
• A másik szerint a fa töve még hasznos lehet (pl. állatkereséshez, kilátónak), tehát a zsidó odamehet – megengedett.

Eltérő brájták és vélemények

Két brájtát hasonlít össze a Talmud:

• Első brájta: Ha zsidó bérli a házat a pogány udvarán, nem kell, hogy nála legyen a kulcs és pecsét, ha másik zsidó is lakik ott.
• Második brájta: Ha nincs másik zsidó az udvaron, csak akkor kóser a bor, ha a kulcs és pecsét a zsidónál van.

Rabbi Meir szerint azonban ez nem elég – még ilyenkor is tilos, hacsak nincs állandó felügyelet.

A bölcsek viszont úgy tűnik, engedékenyebbek, de a Talmud nem teljesen egyértelmű abban, hogy melyik esetre vonatkozik az álláspontjuk – ezzel a szugja zárójelenleg is vitatott.

Mi értendő azon, hogy „a pogányok földje egynek számít”?

Rabbi Simon ben Elázár mondta:

„Erec gojim echád hi” (ארץ גויים אחת היא) – A pogányok földje egynek számít.

Két értelmezés van:

• Enyhítésként: Akkor sem tilos a bor, ha másik pogány területére vitték, mert nem feltételezzük, hogy összejátszanak.
• Szigorításként: Akkor is tilos, ha másik pogány területén van a bor, mert attól tartunk, hogy összejátszanak és segítenek egymásnak tréfli bor előállításában.

Az utóbbi értelmezés tűnik erősebbnek, és Ráv Nachman is ezt fogadja el halachikus normaként.

Végső példa: mikor gyanús egy pogány?

Ha a zsidó boroshordók közt találnak egy pogányt járkálni:

• Ha úgy tűnik, tolvajként van jelen, akkor feltételezhetjük, hogy nem a bort akarja eltréflizni – a bor megengedett.
• Ha viszont nem tűnik tolvajnak, akkor tartani kell attól, hogy hozzáért a borhoz, így az tilossá válik.

Összegzett példák az előadásból:

• Borkészítés pogány területén, közterületre nyitott udvarral – megengedett.
• Pogány város, zárt kapuval – tilos, hacsak nincs felügyelő.
• Zsidó pálmafája szemben van – befolyásolhatja a döntést.
• Különböző brájták: mikor számít a kulcs és a pecsét?
• Rabbi Simon ben Elázár mondása kétféleképp értelmezve.
• Pogány király és szolgája – fokozott veszély az összejátszásra.
• Pogány a hordók között – a szándék és a látszat is számít.

—————————————————-

Ávodá Zárá (Bálványimádás) – עבודה זרה

A bálványimádás tilalmának törvényei: hogyan kell elkerülni a bálványszobrokat, a bálványok jeleit és jelképeit, illetve miképpen tartsuk magunkat távol ünnepeiktől. E traktátusban kerülnek megtárgyalásra a zsidók és pogányok közötti tiltott kapcsolatok törvényei, melyek részben a bálványimádás tilalmával (mint pl. a jéjn neszech, a bálványoknak felajánlott nem-zsidók által készített bor), részben más előírásokkal (mint pl. a kásrut és a nem-zsidókkal való érintkezést korlátozó óvatossági rendszabályokkal) állnak összefüggésben. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 76 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud