Cimkék: Ávodá Zárá  podcast

Miért nem pusztítja el Isten a bűnt, ha úgyis gyűlöli? – Az isteni türelem filozófiája

Hogyan lehetséges, hogy a világban, ahol Isten uralma teljes, mégis jelen van a bálványimádás, a csalás, a házasságtörés vagy a lopás? A római filozófusok őszinte, provokatív kérdéseket intéztek a zsidó bölcsekhez: ha Isten valóban gyűlöli a bűnt, miért nem veszejti el annak forrását? Köves rabbi előadása erre a kérdésre több oldalról világított rá – szó esett a gonosz banalitásáról, az isteni szabad akarat tiszteletéről, és arról, hogyan működhetnek még a pogány rituálék is csodásan, ha Isten úgy akarja. Kiemelkedő példa volt Már Ukvá tragikus és mégis felemelő története: hogyan képes egy ember egyetlen kísértésnek való ellenállással elnyerni a túlvilágát.

A bálványimádás dilemmája: miért nem pusztítja el Isten a bálványokat?

A római filozófusok kérdésére – „ha a ti Istenetek gyűlöli a bálványokat, miért nem pusztítja el őket?” – a bölcsek egyértelmű válasszal szolgálnak: mert a bálványimádás tárgyai sokszor létfontosságúak a világ működéséhez, mint a nap, a hold vagy a csillagok. „Vesszen el a világ a bolondok miatt?” – hangzik a válasz, amely szerint Isten nem korlátozza az ember szabad akaratát, hanem megvárja az ítélet napját. Az emberek – sojtim (שוטים), azaz „idióták” – nem gonoszságból, hanem értelmetlenségből vétkeznek.

A bűn mint isteni pecsét elferdítése

Reis Lakis mondása szerint a bűnösök nemcsak vétkeznek, hanem visszaélnek azzal az isteni ajándékkal, hogy az ember Isten képmására lett teremtve (כְּצֶלֶם אֱלֹקִים – celem Elokim). Az emberi létezés pecsétje, amely új életet hoz a világra, szent pecsét. De aki ezzel a pecséttel – például házasságtörés által – bűnöz, az nemcsak saját méltóságát, hanem Isten képmását is meggyalázza.

Már Ukvá története – egy erkölcsi kísértés megváltó ereje

A Talmud említést tesz Már Ukvá történetéről, aki beleszeretett egy férjezett nőbe, de nem tudta magáévá tenni. Súlyos depresszióba esett, és még orvosai is úgy vélték, egyedüli gyógyír az lenne, ha a nővel együtt lenne. A nő azonban visszautasította. Évek múlva, amikor a nő férje börtönbe került, a nő Már Ukvához fordult segítségért. Az asszony erkölcsi határozottsága, majd szavai – hogy „ha most ellenállsz a kísértésnek, ezzel a túlvilágodat elnyered” – erőt adtak Már Ukvának, hogy helyesen cselekedjen. Az emberek pletykái ellenére az igazság kiderült, és Már Ukvát végül elismerték bölcsnek és tisztességes embernek. Ez a történet mélyen tükrözi a „jidiszkeit” erkölcsi elvét: a legnagyobb kísértések közepette is megőrizni a belső morális iránytűt.

Miért Isten a bűnösre haragszik, és nem a bűnre?

Egy filozófus azt kérdezte: ha Isten valóban irigy (kánai – קַנָּא), miért nem a bűnre haragszik, hanem a bűnösre? A válasz egy metafora: egy fiú a kutyáját „Slómónak” nevezi, majd erre a kutyára esküszik. Kit büntet meg az apa? A fiát, nem a kutyát. Ugyanígy Isten a bűnöst veszi felelősségre, nem a bűn eszközét. További hasonlatként elhangzik: egy város fölkel a király ellen. A király vajon a temető ellen indít hadjáratot, vagy az élők ellen?

Miért lehet hatásos egy bálványimádó templom imája?

Zunin, egy zsidó filozófus is feltette a kérdést: ha nincs valóság a bálványok mögött, miért látható néha, hogy azok „működnek”? Köves rabbi válaszában egy másik metafora szerepel: egy feddhetetlen bankár még azután is megtartja becsületét, hogy valaki méltatlanul bánt vele. Ugyanígy Isten sem „szegi meg” a saját rendszereit, csak mert az emberek félreértik őt. Az égi „szenvedés küldöttei” hűségesek: ha szenvedést kell hozniuk, az előre elrendelt időben teszik – még akkor is, ha a beteg épp egy pogány templomban gyógyul meg.

„Ne kövesd az isteneiket” – még ha működnek is

A Tóra úgy fogalmaz: „ne kövesd az isteneiket” (לֹא תַעֲשׂוּן כָּהֶם). Rabbi Yehuda értelmezése szerint ez nemcsak a bálványimádás tilalmára, hanem annak látszólagos vonzerejére is utal. Isten „kicsiszolta” (זִיֵּן) a pogány vallásokat, azaz adott nekik spirituális „fényezést”, hogy a választás szabadsága megmaradjon. Még ha úgy tűnik is, hogy egy áldozat után eső érkezik, vagy csoda történik, ez nem a bálványok igazságát mutatja, hanem azt, hogy Isten úgy rendezte, hogy a rossznak is legyen „marketingje”.

A bor és a tisztaság – mikortól számít bálványimádó italnak?

A lap második felében gyakorlati halachikus kérdésekre tér át a Talmud: mikortól válik jájneszách-ká (יַיִן נֶסֶךְ) egy bor, amit egy pogány készített? A misna szerint ez attól a pillanattól, amikor a kipréselt must belefolyik a gyűjtőgödörbe – más vélemény szerint már akkor, amikor elkezd kifolyni a csatornán keresztül. Ez a különbség meghatározza, hogy a zsidó mikor segíthet a pogánynak: a szőlőt még taposhatja vele együtt, de ha a bor már „él”, már tilos.

Tisztátalanság és együttműködés: mit tilos és mit szabad?

A tisztátalanság (tumá – טֻמְאָה) szintén befolyásolja az együttműködés mértékét:

• Pogány bor: ha a pogány már megérintette a gyümölcsöt, az tisztátalanná vált – a zsidó ezzel együttműködhet.
• Zsidó, aki nem ügyel a tisztaságra: vele sem a szőlőgyűjtés, sem a taposás nem megengedett.
• Későbbi szállítás vagy feldolgozás: már nem tilos, ha a termék amúgy is tisztátalan.

A cél nem az, hogy megakadályozzuk a már megtörtént tisztátalanságot, hanem hogy ne legyünk aktív okozói annak.

Összegzés

Isten nem a bűn forrását pusztítja el, hanem a szabad választás lehetőségét hagyja meg – még akkor is, ha a rossz ideiglenesen hatékonynak tűnik. A bűnös nem démon, csak „sojta”, aki nem érti, mit tesz. De az ítélet napján mindez nem lesz mentség.

Az előadásban említett példák:

• A filozófusok kérdése: miért nem pusztítja el Isten a napot, holdat, ha azt bálványként tisztelik?
• Már Ukvá története a házasságtörés kísértéséről.
• A fiú, aki a kutyáját „Slómónak” nevezi és arra esküszik – Isten a fiára haragszik, nem a kutyára.
• Egy pogány templom épségben marad a tűzvész után – miért?
• Egy közösség feláldozza egy tagját esőért – és működik.
• Zunin kérdése: hogyan működhet a bálványimádás, ha nincs mögötte valóság?
• A „hűséges betegség” – ami pontosan akkor múlik el, amikor Isten előírta.
• Halachikus rész: mikortól számít a pogány által készített bor jájneszách-nak?

—————————————————-

Ávodá Zárá (Bálványimádás) – עבודה זרה

A bálványimádás tilalmának törvényei: hogyan kell elkerülni a bálványszobrokat, a bálványok jeleit és jelképeit, illetve miképpen tartsuk magunkat távol ünnepeiktől. E traktátusban kerülnek megtárgyalásra a zsidók és pogányok közötti tiltott kapcsolatok törvényei, melyek részben a bálványimádás tilalmával (mint pl. a jéjn neszech, a bálványoknak felajánlott nem-zsidók által készített bor), részben más előírásokkal (mint pl. a kásrut és a nem-zsidókkal való érintkezést korlátozó óvatossági rendszabályokkal) állnak összefüggésben. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 76 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud