Cimkék: Ávodá Zárá  messiás  podcast

A világ vége, mint szóbeli vizsga – amikor a népek a Tórát kérik, de már késő

Mi történik akkor, amikor a történelem végén a nem zsidó népek mégis igényt tartanának a Tóra jutalmára – annak ellenére, hogy korábban elutasították? Köves Slomó rabbi a Napi Talmud előadásában az Ávodá Zárá 3a–b lapjának elemzése kapcsán bepillantást enged a végítélet kozmikus perébe, ahol Róma, Perzsia és más nemzetek érvelnek, tagadnak, kibújnának, újrakezdenének – de mindhiába. A Tóra nem az utólagos szándék, hanem az elköteleződés és cselekvés terepe. És amikor Isten végül tesztként egy „könnyű” micvát – a szukkát – ad, a népek szó szerint kifordulnak a sátorból. A történet csúcspontján maga az Örökkévaló nevet – de csak egyszer az idők során: amikor minden kifogás végérvényesen érvényét veszti.

A Noé fiainak hét törvénye: visszavonva, de nem teljesen

A népek első védelmi vonala az, hogy ők nem kapták meg a Tórát, így nem is felelősek a benne foglaltakért. Isten azonban emlékezteti őket, hogy kapták a Sheva Micvot Bné Noach (שבע מצוות בני נח), azaz Noé hét parancsolatát – amelyeket viszont nem tartottak meg. A Talmud e ponton mélyebb filozófiai fejtegetésbe kezd: vajon ha a hét micva már nem kötelezi őket (mivel Isten visszavonta), akkor is jár-e érte jutalom, ha betartják? A válasz: igen, de kevesebb, mint ha kötelességből tennék, mivel – meglepő módon – „gadol hamcuvé veosze me’mi se’énomcuvé veosze” (גדול המצווה ועושה ממי שאינו מצווה ועושה) – azaz „nagyobb annak a jutalma, aki parancsra cselekszik, mint aki önként teszi”.

A világ teremtése feltételhez kötve

Amikor a népek azt kérdezik Istentől: honnan tudod, hogy Izrael megtartotta a Tórát, hiszen te magad – mint „szülő” – elfogult vagy, Isten tanúnak hívja az eget és a földet. Ám a népek azzal vágnak vissza, hogy ezek is érdekeltek az ügy kimenetelében: hiszen Isten a világot csak azzal a feltétellel teremtette meg, hogy Izrael elfogadja és megtartja a Tórát – ha nem, a világ visszazuhan a tohu vávohu (תהו ובהו), a káosz állapotába. Így tehát az univerzum maga is „elfogult”.

Történelmi tanúk a Tóra mellett

Isten végül olyan „pogány” tanúkat hív, akik saját szemükkel látták, hogy Izrael fiai hűségesek voltak a Tórához:

• Nimród, aki tanúja Ábrahám bálványimádást megtagadó tetteinek
• Lábán, aki elismeri Jákob tisztességét
• Potifárné, aki József erkölcsi ellenállását látta
• Nevuhadnecár, aki tanúja volt, hogy Hanánjá, Misáél és Azárjá nem borultak le a bálvány előtt
• Dárius, aki tudja, hogy Dániel nem hagyta abba az imádkozást
• A népek prófétái, akik elismerik Izrael Tóra-hűségét

Egy utolsó teszt – a szukka, avagy mit ér egy „könnyű” micva

A népek végül azt kérik Istentől: hadd tartsák meg most a Tórát! De Isten így felel: „aki pénteken főz, az eszik szombaton” – vagyis most már késő. Ennek ellenére Isten még ad nekik egy „micva kála” (מצוה קלה), egy „könnyű parancsolatot”: a szukká micváját. A szukká lényege, hogy az ember kilép otthonából, és az ég alatt, egyszerű sátorban él nyolc napon át – bizonytalanságban, mégis örömmel. A népek teljesítik is ezt – mígnem Isten hőséget bocsát a világra, és ők dühösen elhagyják, sőt fölrúgják sátraikat. A Talmud itt teszi fel a kérdést: ez nem tűnik méltányos próbának. A válasz: Izrael is gyakran ilyen nehéz körülmények között tartotta meg az ünnepet – a népek viszont nem csak kiléptek a sátorból, hanem „letépték magukról a micvákat” (nenateká etmosrotéjnu, ננתקה את מוסרותינו – Zsolt 2:3).

A nevetés, ami csak egyszer hangzik el

Ekkor van az a pillanat, amikor Isten nevet – joszev básámájim ischak (יושב בשמים ישחק). A Talmud tanítása szerint Isten nem nevet gyakran a teremtményein – csakis az utolsó ítélet napján, amikor a népek képtelenek teljesíteni még a legegyszerűbb micvát is. Itt a nevetés már nem öröm, hanem igazságtétel.

A Messiás után már nincs lehetőség a betérésre

Az előadásban szó esik arról is, hogy amikor eljön a Messiás, a népek tömegesen akarnak majd betérni. A Talmud szerint azonban ezt már nem lehet elfogadni – mivel nem lehet tudni, hogy nem pusztán érdekből (hatalom, védelem) teszik. Dávid és Salamon idejében sem fogadtak be betérőket a jólét miatt. A valódi betérés belső meggyőződésen alapul – nem válságreakción.

Isten napirendje: 12 órányi isteni tevékenység

A rabbi értelmezésében a Talmud misztikus része Isten napi tevékenységét is bemutatja:

• 3 óra: Tóratanulás
• 3 óra: Ítélkezés – de könyörületbe hajlik
• 3 óra: A világ működtetése – a legkisebb részletekig
• 3 óra: Szórakozás – például a Leviatán (לויתן) bálnával, akit Isten e célra tartott fenn

Ám a jeruzsálemi szentély pusztulása óta ez az utolsó periódus átalakult: Isten most kisgyermekeket tanít Tórára – mert a szentély helyett immár ez vált a világhoz fűződő örömének forrásává.

A Tóra az ember élete – a szó legszorosabb értelmében

A rabbi zárásként Habakuk könyvét idézve rámutat: az ember olyan, mint a hal – ha kiszakítják a vízből, meghal. A hal vízhez való viszonya olyan, mint az emberé a Tórához. A haszid gondolatvilág szerint az isteni fényt ma még csak áttételesen érzékeljük – de amikor az idők végén Isten „kiveszi a napot tokjából”, akkor ez a fény megerősíti az igazakat és felemészti a gonoszokat. Ez a fény nem más, mint az isteni teremtőerő nyilvánvalóvá válása – amit a cádik képes elviselni, a gonosz nem.

Elhangzott példák:

• Róma és Perzsia Isten előtti védekezése
• Noé hét törvényeinek jutalma/hiánya
• Ég és föld mint érdekeltek a Tóra igazolásában
• Nimród, Lábán, Potifárné, Nevuhadnecár, Dárius tanúvallomásai
• A népek szukkában való próbája és kudarca
• Isten nevetése a végítélet napján
• Hamis betérések a Messiás után
• Isten napi programja: Tóra, ítélet, gondoskodás, Leviatán
• A Tóra mint létezési feltétel: halak, fény, Malakiás, haszid interpretáció

Konklúzió

A világ létezése nem öncélú – csak akkor nyer értelmet, ha a Tóra, mint isteni cél, beteljesül általa. A népek érvelhetnek, ígérhetnek, még akár imitálhatják is a zsidó életet – de ha nincs mögötte valódi elköteleződés, az nem áll meg az isteni ítélőszék előtt. A Tóra nem életvezetési tanácsadó füzet – hanem az egész valóság struktúrája. És ha egyszer a nap „tok nélkül” ragyog, már késő lesz a szemüveget keresni.

—————————————————-

Ávodá Zárá (Bálványimádás) – עבודה זרה

A bálványimádás tilalmának törvényei: hogyan kell elkerülni a bálványszobrokat, a bálványok jeleit és jelképeit, illetve miképpen tartsuk magunkat távol ünnepeiktől. E traktátusban kerülnek megtárgyalásra a zsidók és pogányok közötti tiltott kapcsolatok törvényei, melyek részben a bálványimádás tilalmával (mint pl. a jéjn neszech, a bálványoknak felajánlott nem-zsidók által készített bor), részben más előírásokkal (mint pl. a kásrut és a nem-zsidókkal való érintkezést korlátozó óvatossági rendszabályokkal) állnak összefüggésben. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 76 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

Kulcsszavak: #messiás