Cimkék: Ávodá Zárá  noéhéttörvénye  Perzsia  podcast  Róma

„Ti bolondok!” – Ítéletnap Róma és Perzsia felett: miért nem elég a civilizáció, ha nincs mögötte Tóra?

Miért fontos, hogy egy birodalom mit tekint saját érdemének? A Talmud Ávodá Zárá traktátusának nyitólapja egy izgalmas, gondolatébresztő jelenettel indít: Isten a világvégi ítélet során sorra hallgatja meg a nemzeteket, köztük Rómát és Perzsiát, akik azzal érvelnek, hogy kulturális és gazdasági teljesítményük a zsidó népet szolgálta. De Isten nem fogadja el az érdemeiket. A történetből kiderül, hogy nem az számít, mit tesz valaki, hanem hogy milyen szándékkal teszi – és ezzel egy egész erkölcsi világképet rajzol elénk a Talmud.

Tilos üzletelni a pogányok ünnepe előtt

A Misna megtiltja a kereskedelmet a pogányok ünnepe előtti három napban. Ez nemcsak az üzletelésre, de a kölcsönadásra, kölcsönvételre, sőt a tartozások behajtására is vonatkozik. Rási szerint ezek a tettek akár tudtunkon kívül is örömet okozhatnak a bálványimádóknak, akik ezért hálából isteneikhez fordulnak. Így a zsidó fél akaratlanul is részesévé válhat a bálványimádásnak.

Rabbi Jehuda kivételt tenne: szerinte a követelés behajtása nem öröm, hanem fájdalom a másik fél számára. A bölcsek azonban úgy látják, hogy hosszú távon ez mégis megkönnyebbülést okoz, és végső soron örömforrás – ezért ez is tilos.

Halachikus rugalmasság a történelem sodrában

Köves Slomó rabbi kitér Jacob Katz magyar származású történész könyvére (Ben Jehudim leGoim), amely a zsidók és nem-zsidók közötti viszony halachikus értelmezésének változását vizsgálja. A középkorban ugyanis nagy kérdés volt, hogy vajon a keresztények a Talmud „pogány” kategóriájába esnek-e. Mivel a keresztények ünnepei vasárnapra estek, ha ezekre is kiterjesztették volna a tilalmat, akkor gyakorlatilag lehetetlenné vált volna a zsidók gazdasági élete. Ezért a rabbinikus gondolkodás fokozatosan különbséget tett a klasszikus bálványimádók és a keresztények között.

A halacha alkalmazkodóképessége jól megfigyelhető: míg a Talmud idején Perzsiában a zsidók teljes autonómiában éltek, és el tudtak zárkózni a környezetüktől, Európában ez nem volt lehetséges, ezért a szabályozást is lazítani kellett.

„Katasztrófa” vagy „tanúságtétel”? – értelmezési vita a Misna szövegében

A Misna az ünnepet a pogányok „katasztrófájának” (eidam – אידם) napjaként nevezi meg. Más szövegváltozatok szerint azonban „tanúságtételük” (edam – עדם) napjáról van szó. A vita mögött mély teológiai tartalom húzódik:

• Az „eidam” jelentése szerint az ünnep az ítélet napját előlegezi meg, amely számukra katasztrófa lesz.
• Az „edam” értelmezés szerint az ünnepnapjukon tett tetteik lesznek tanúságtételeik a végítéletkor.

A Talmud mindkét kifejezésre talál bibliai alapot: Mózes ötödik könyve az „ítélet napját” (jom eidam) említi, míg Ézsaiás próféciája szerint a népek tanúságot tesznek majd cselekedeteikről. Ezek szerint a bálványok és az eszközeik – akár egy iPhone – is vallomást tesznek a használójuk ellen. De ez a tanúságtétel lehet pozitív is: a zsidók micvái is tanúk lesznek mellettük.

Róma és Perzsia az ítélőszék előtt

A Talmud midrási jelenetben meséli el, hogyan jelennek meg a népek Isten előtt az utolsó ítélet napján. Az Örökkévaló ölébe helyezi a Tóratekercset, és felszólítja azokat, akik vele foglalkoztak, hogy lépjenek elő. A nemzetek összevissza érkeznek, de Isten felszólítja őket, hogy sorban jöjjenek. Elsőként Róma áll elé, mivel Dániel próféciája szerint ők a legnagyobb birodalom, amely „felfalja az egész világot”.

Róma azzal érvel, hogy városokat építettek, pénzt termeltek, fürdőket létesítettek – mindezt azért, hogy a zsidók jól élhessenek és Tórát tanuljanak. Isten válasza: „Ti bolondok!” Minden tettetek mögött önérdek állt: a piactereket a prostitúcióért, a fürdőket a hedonizmusért építettétek. Nem hazudtok – csak nem értitek, hogy a motiváció számít. Ugyanaz a tett – más szándékkal – teljesen más égi megítélés alá esik. Erre példaként a rabbi egy hászid történetet idéz két kocsisról, akik ugyanazt a munkát végzik, de egyikük a kocsma, másikuk a tanulás miatt hajtja a lovat.

Perzsia: a félelem motiválta tóratanulás?

A rómaiak után a perzsák következnek. Őket Dániel egy medvéhez hasonlítja: falánk, nyughatatlan, bozontos nép. A perzsák saját érdemeiket sorolják: városokat építettek, hidakat húztak, háborúkat indítottak – mindezt azért, hogy a zsidók megijedjenek, megtérjenek, és Tórát tanuljanak.

Isten válasza itt már kevésbé kemény: nem nevezi őket bolondnak, de elutasítja az érvelést. A hidak az adószedőkért, a háborúk a birodalom érdekeiért történtek – nem a zsidók miatt. A háborúk kimenetele pedig nem rajtuk múlik, hanem az Örökkévalón.

Miért nem mondja itt Isten, hogy „bolondok”? A rabbi értelmezése szerint talán azért, mert míg Róma érve „jó módszer, rossz motivációval”, Perzsia már egy eleve helytelen logikával jön: félelemből való tóratanulás nem ideális út. Mégis: mindkettőt elutasítja.

Miért próbálkoznak újra és újra a népek?

A Talmud felteszi a kérdést: ha Perzsia látta Róma elutasítását, miért próbálkozott mégis? Mert ők úgy gondolták, van egy előnyük: ők engedték meg a második Szentély újjáépítését, míg Róma elpusztította azt. A rabbi megjegyzi: minden nép talál valamilyen epizódot a saját történelmében, amelyet érdemként hozhat fel – miközben elfelejtik a sötétebb részeket.

Isten ajánlatot tett a Tórára – és mindenki visszautasította

A népek következő érve: „Tőlünk miért kérsz számon Tórát, ha nem is adtad oda nekünk?” Isten válasza a híres midrás alapján: minden népet megkérdezett, de mind visszautasította. A zsidók elfogadták. Igaz, Isten „rájuk kényszerítette” a Szináj-hegynél, ahogy Rav Dimi Barchama tanította – szó szerint föléjük emelte a hegyet. De Eszter könyvében az elfogadásuk immár önkéntes volt.

Még ha a népek ezt is elfogadják, Isten azt mondja: legalább a Noé fiainak hét parancsolatát betarthattátok volna! Ezt azonban nem tették. Habakuk próféta tanítása szerint Isten látta, hogy nem tartják be, ezért „feloldotta” őket a kötelezettség alól – de ezzel a jutalomból is kizárták magukat. A Talmud tanítása szerint nagyobb érdem az, aki egy parancsra cselekszik, mint az, aki csak saját elhatározásból. Ezért még ha egy nem-zsidó tanulja is a Tórát, érdeme nem lehet olyan, mint azé, aki parancsolatként teszi.

Konklúzió:

Az Ávodá Zárá első lapjának midrási tanítása mély tanulságokat hordoz. Az égi megítélés nem a tettek, hanem a motiváció alapján történik. Róma és Perzsia példája azt mutatja, hogy a legnagyobb birodalmak is elbuknak, ha nincs mögöttük Isten szolgálata. A Tóra elfogadása nemcsak jog, hanem kötelezettség is – és ezt nem lehet később megkerülni. A világ népeinek diskurzusa Isten előtt nem politikai vagy civilizációs érdemekről szól, hanem arról, ki választotta az isteni utat – és miért.

Elhangzott példák felsorolása:

• A rómaiak érve: fürdők, piacok, pénz – a zsidók jólétéért
• Isten válasza: „Ti bolondok!” – ezek mind önző célt szolgáltak
• A két kocsis története – azonos tett, más motiváció
• A perzsák érve: félelem által térítettek meg zsidókat
• A taxisofőr és rabbi története – az eredmény számít
• Dániel négy birodalma: Babilon, Perzsia, Görögország, Róma
• A hegy kényszerítése – a Szináj föléjük emelése
• Noé hét törvényének megszegése és elengedése
• Tóra tanulása pogány által = főpapi érdem, de kisebb jutalom

—————————————————-

Ávodá Zárá (Bálványimádás) – עבודה זרה

A bálványimádás tilalmának törvényei: hogyan kell elkerülni a bálványszobrokat, a bálványok jeleit és jelképeit, illetve miképpen tartsuk magunkat távol ünnepeiktől. E traktátusban kerülnek megtárgyalásra a zsidók és pogányok közötti tiltott kapcsolatok törvényei, melyek részben a bálványimádás tilalmával (mint pl. a jéjn neszech, a bálványoknak felajánlott nem-zsidók által készített bor), részben más előírásokkal (mint pl. a kásrut és a nem-zsidókkal való érintkezést korlátozó óvatossági rendszabályokkal) állnak összefüggésben. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 76 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

Kulcsszavak: #Róma #Perzsia #noéhéttörvénye