Cimkék: Ávodá Zárá  Onkelosz  podcast

„Mezüzével térített császári gárdisták – amikor a pogány világ magától omlik össze”

Lehet-e Isten melletti döntést hozni egyenesen a császári udvarból? A Talmud Ávodá Zárá traktátusának 11-es lapja és Köves Slomó rabbi tanítása ezt a kérdést járja körbe Onkelosz történetén keresztül. A lap továbbá feltérképezi a bálványimádás finom és brutális formáit: királyi halotti szertartások, romboló ünnepek, személyes tárgyak égetése – vajon mikor válik ezek követése halachikusan tilalmassá? És mi van, ha egy pogány nép egyszerűen túltolja saját kultuszait? Az előadás látványosan mutatja meg, hogyan jelenik meg az örök Izrael–Edom párharc a római világképben, és miként reagál minderre a rabbinikus világ.

Onkelosz betérése és a császár katonáinak sorsa

A lap legismertebb és a rabbi szerint egyik legérdekesebb története Onkelosz betérésének legendája. A császár unokaöccse, Onkelosz (אונקלוס) megtér, és a császár három egységnyi katonát küld érte:

• Az első egységet Onkelosz a Tórából tanított gondolatokkal téríti meg.
• A második egység tagjai számára azt a kérdést teszi fel: „Ha egy földi királynak előtte viszik a fáklyát, ki visz előtte fáklyát?” – A válasz: maga az Örökkévaló, tűzoszloppal ment Izrael előtt. Ez a szimbolikus kép meggyőzi őket.
• A harmadik egységnek már megtiltják, hogy szóba álljanak vele. Onkelosz ekkor megérinti a mezüzét, és megmagyarázza: „A király bent ül, és a szolgák őrzik őt – de Izrael Istene a kívül lévő mezüzével őrzi a bent élő szolgáját.” Ez a mondat is olyan erős hatással van a katonákra, hogy ők is betérnek.

A rabbi kiemeli, hogy Onkelosz nem egyszerűen filozófiai érveléssel, hanem vizuális, tapasztalati példákkal fordítja meg a katonák gondolkodását. Ez a történet az egyik legélesebb illusztrációja annak, hogyan győzi le a szellem a fegyveres erőt.

Jákob és Ézsau harca Róma és Izrael narratívájában

A rabbi kitér arra a Talmud által idézett versre, melyben Rebeka méhében két nép harcol: „שני גוים בבטנך” – „Két nemzet van méhedben.” A rabbinikus olvasat szerint ez a két nemzet Izrael és Edom, illetve későbbi értelmezés szerint Izrael és Róma.

Egy különösen pozitív midrási olvasat szerint a „goyim” (nemzetek) szó itt „ge’im” (nemesek) olvasatát is elbírja – így utalva Rebi és Antonius barátságára. Ez is azt mutatja, hogy még az ellentétek között is lehet kivételes szövetség.

A rabbi humoros példával él: mikor a Talmud azt mondja, hogy az az ember gazdag, akinek egész évben van az asztalán saláta, uborka és retek – ez nemcsak a jólétet jelképezi, hanem az egészséget is, mivel ezek az emésztésre hatnak pozitívan.

A „jom misá” – a király halálának napja és a halachikus tilalmak

A rabbi ezután a bálványimádó király halála körüli ünnepi szokásokat elemzi: vajon a „jom misá” (יום מיתה), az uralkodó halálának napja önmagában is pogány ünnep-e?

A Talmud szerint csak akkor válik problémássá, ha a naphoz konkrét rítus is kapcsolódik – például ágy, ruhák, értéktárgyak, ló elégetése. Az ilyen szertartások célja gyakran az volt, hogy az elhunyt „használhassa” azokat a túlvilágon, vagy ne használhassa más.

A rabbi hangsúlyozza: ezek a szokások már a zsidó kultúrában is jelen voltak. Például a királyok, vagy a Szanhedrin tagjai halálakor az ágyat, lovat, eszközöket elégették. Ez nem bálványimádás, hanem tiszteletadás volt. A különbség az intencióban rejlik – és a rabbinikus döntéseknek ez mindig döntő szempontja.

A 70 évente megrendezett pogány gúnyünnep

A Talmud egy különösen bántó, pogány szertartást is említ, amelyet minden hetvenedik évben tartottak meg. Egy sántát és egy egészséges embert felöltöztettek, egyikük Jákob ruháját, másik Rabi Ismáel bőrének másolatát viselte. Egy ritka drágakövet is a nyakába tettek, és így vitték körbe Róma utcáin.

A felkiáltás: „Testvérünk mestere a hazug – aki most látja, örüljön, aki nem látja, bánhatja” – a rabbi szerint ez a szimbolikus mondat Jákob karakterének megalázását célozta. Az irónia, hogy Jákobot „testvérünknek” nevezik, önkéntelenül is elismeri az ő szellemi rokonságukat.

A cél: Jákob és az áldások elutasítása, Ézsau bosszúvágya és Róma öntelt kultúrája egyesül ebben az eseményben.

A királyi tárgyak megcsonkítása: bálványimádás vagy tisztelet?

Az előadás külön kitér arra a gyakorlati kérdésre, hogy amikor egy ló lábát elvágják vagy más tárgyakat tesznek használhatatlanná, az halachikusan problémás-e. A válasz: ha nem rituális céllal történik, hanem az a célja, hogy senki más ne használja – akkor nem számít bálványimádó szokásnak. A tiszteletadás szándéka itt felülírja a pogány asszociációkat.

A babilóniai és perzsa pogány ünnepek

A Talmud több pogány ünnepet is felsorol: például az aratás napját, amikor a perzsák hálát adtak isteneiknek, vagy a társ választásának napját. A rabbi rámutat: a diaszpórában ezek a napok gyakran elvesztették eredeti vallási jelentőségüket, így a tilalom, hogy ne kereskedjünk ezek előtt három nappal, sokszor nem alkalmazható olyan szigorúan.

Ez a gyakorlat vezetett később ahhoz a modern halachikus hozzáálláshoz, amely differenciál pogány eredetű és pogány szándékú cselekvés között.

A bálványtemplomok és a nyilvános áldozati helyek

A rabbi felsorolja azokat a helyeket, amelyek a Talmud szerint valódi bálványtemplomnak számítanak: például a Nebo temploma vagy a Kába-kő körüli struktúrák. Ezekkel az a probléma, hogy állandó, rendszeres áldozás zajlik bennük, ami halachikusan tisztátalanná teszi őket.

A hajvágás, mint bálványimádó szertartás

Végül szó esik a körkörös hajvágásról (hakáfat rosh – הקפת ראש), amelyet bizonyos pogány rituálék részeként végeztek. A Tóra ezt tiltotta meg – innen ered a zsidó hagyományban a pájesz (פֵּאוֹת) megőrzésének parancsa.

Elhangzott példák:

• Onkelosz három katonai egységet térít meg különböző példákkal (Tóra, tűzoszlop, mezüze)
• A „saláta, uborka és retek” mint a jólét és emésztés szimbóluma
• A királyi halál körüli égések (ágy, ló, pénz) különbsége pogány és zsidó szokás között
• 70 évente ismétlődő római szertartás Jákob megalázására
• A ló megcsonkítása mint halachikus kérdés
• Perzsa és babiloni ünnepek tilalma, illetve annak korlátai
• A körkörös hajvágás tilalma és a pájesz megtartása

—————————————————-

Ávodá Zárá (Bálványimádás) – עבודה זרה

A bálványimádás tilalmának törvényei: hogyan kell elkerülni a bálványszobrokat, a bálványok jeleit és jelképeit, illetve miképpen tartsuk magunkat távol ünnepeiktől. E traktátusban kerülnek megtárgyalásra a zsidók és pogányok közötti tiltott kapcsolatok törvényei, melyek részben a bálványimádás tilalmával (mint pl. a jéjn neszech, a bálványoknak felajánlott nem-zsidók által készített bor), részben más előírásokkal (mint pl. a kásrut és a nem-zsidókkal való érintkezést korlátozó óvatossági rendszabályokkal) állnak összefüggésben. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 76 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

Kulcsszavak: #Onkelosz