Cimkék: Zváchim  podcast

Kóser, de kinek? – Engesztel-e az áldozat, ha már nem az hozza, aki felajánlotta?

A Zváchim traktátus 6. lapján a Talmud több rétegen át vizsgálja, hogy mikor tekinthető egy áldozat kósernek és mikor szerez valódi engesztelést. A kiindulási pont a korábban már tárgyalt vita Res Lakis és Rabbi Elázár között: ha egy áldozat kóser, miért ne teljesítene engesztelést? Ha pedig nem teljesít engesztelést, miért lenne kóser? A Talmud különböző esetek, mint a halott tulajdonos helyett meghozott áldozat, vagy a szülőnő halála után bemutatott olá kapcsán vizsgálja a jogi és halachikus finomságokat.

Res Lakis dilemmája: kóser, de nem engesztel?

Res Lakis kérdez: hogyan lehet, hogy a Misna szerint egy helytelen intencióval hozott áldozat ugyan kóser, de nem szerez engesztelést az áldozathozónak? A logika szerint vagy teljesít minden feltételt, vagy egyiknek sem felel meg.

Rabbi Elázár erre azzal válaszol, hogy léteznek olyan esetek, amikor az áldozat kóser ugyan, de az eredeti hozójának nem szerez engesztelést. Ilyen példa, amikor valaki felajánl egy áldozatot, de meghal mielőtt meghoznák. Az örökösök viszik az áldozatot az oltárhoz, de az elhunyt már nyilvánvalóan nem szerez engesztelést általa.

Az örökösök szerepe: tulajdonosokká válnak vagy sem?

A fő kérdés az, hogy az örökösök vajon a meghozott áldozat tulajdonosaivá válnak-e? Mert ha nem, akkor nem szerezhetnek általa engesztelést, hiszen csak a saját tulajdonban lévő áldozat tud engesztelni.

Rabbi Jochánán tanítása szerint:

„Ha valaki lisztáldozatot (minchát – מִנְחָה) ajánl fel, és meghal, még mielőtt meghozza, és két fia marad utána, akkor a fiúk hozzák meg az áldozatot, de nem kell attól tartanunk, hogy társaknak (shutafim – שֻׁתָּפִים) számítanak.”

A Tóra ugyanis azt mondja:

„Ha egy lélek áldozatot hoz”
(נֶפֶשׁ – nefes)
Mózes III. könyve (Vájikrá) 2:1

Ebből tanuljuk, hogy minchát csak egyéni személy hozhat, társas formában nem.

Ha viszont a fiúk nem számítanak tulajdonosnak, akkor hogyan hozhatják meg mégis az áldozatot? Ez azt sugallja, hogy az örökösök nem szereznek tulajdont az áldozatban, csak egy feladatot örökölnek.

A Temurá szabálya és a tulajdonjog

A temurá (תְּמוּרָה) szabálya szerint, ha valaki egy szent állatot ki akar váltani másikkal, akkor mindkét állat szent marad.

De ez a szabály csak akkor érvényes, ha egy valaki a tulajdonos, mert a Tóra azt mondja:

„Ha valaki kicseréli”
(אִם הָמֵר יָמִיר – im hamer jamir)
Mózes III. könyve (Vájikrá) 27:10

Ebből tanuljuk, hogy csak egyszemélyes tulajdonlásnál érvényes a temurá. Ha két örökös van, akkor egyikőjük sem tudja átváltani az áldozatot, mert nincs kizárólagos rendelkezésük.

Kiváltási pótdíj: a tized esete

A tized (maászer – מַעֲשֵׂר) kiváltásakor a Tóra szerint a tulajdonosnak egy ötödöt (20%) hozzá kell tennie:

„Ha pedig ki akarja váltani, akkor hozzá kell adnia egy ötödöt.”
(וְיָסַף חֲמִשִּׁיתוֹ עָלָיו – vejászáf chamisitó áláv)
Mózes III. könyve (Vájikrá) 27:31

Ez akkor is érvényes, ha az örökös váltja ki a tizedet, mégis fizetnie kell. Tehát a szabály itt nem függ a tulajdonosi statusztól. A tized kiváltása és a temurá szabálya tehát különböző logikát követ.

Engesztel-e az áldozat a felajánlás utáni bűnökre?

A Talmud vizsgálja, hogy az áldozat vajon csak az elkülönítés előtti bűnökre szerez engesztelést, vagy azokra is, amelyek az elkülönítés és levágás között történtek.

A chátát (חַטָּאת) bűnáldozat esetében egyértelmű: csak az elkülönítés előtti bűnöket engeszteli. De mi a helyzet az olá (עֹלָה) égőáldozattal?

A Tóra ezt mondja:

„És támaszkodjon kezével az olá fejére, és engeszteljen érte.”
(וְסָמַךְ יָדוֹ עַל רֹאשׁ הָעֹלָה וְנִרְצָה לוֹ – veszamach jádó ál rós háolá venircá ló)
Mózes III. könyve (Vájikrá) 1:4

Ez az intenciós gesztus (szmichá – סְמִיכָה) mintha engesztelést szerezne. De tudjuk, hogy a vér hintése az, ami valójában engesztel:

„Mert a vér által szerez engesztelést a lélek.”
(כִּי הַדָּם הוּא בַּנֶּפֶשׁ יְכַפֵּר – ki haddám hu bannéfes jekáper)
Mózes III. könyve (Vájikrá) 17:11

Ezért a smicha elmulasztása csökkentheti az engesztelés minőségét, de nem érvényteleníti teljesen.

A két kecske példája sávótkor

Sávót ünnepén hoznak két kecskét, amelyek a szentély tisztátalansága (tumát mikdás – טוּמְאַת מִקְדָּשׁ) miatti bűnökre szereznek engesztelést. A brájta szerint:

Ha az első kecske vérét már meghintették, minek meghozni a másodikat?

Ebből az látszik, hogy a második kecske azokra a bűnökre vonatkozik, amelyek az első meghozatala után történtek.

Ez alátámasztaná, hogy egy áldozat csak a meghozatala előtti bűnökre szerez engesztelést. Csakhogy ezek közösségi áldozatok, ahol a kijelölés (hafrásá – הַפְרָשָׁה) és a levágás egy időpontban történik, és nem merül fel köztes idő, amikor bűnt lehetne elkövetni.

Záró gondolatok

A lap végén továbbra is nyitva marad a kérdés:

• Egy áldozat szerez-e engesztelést az elkülönítés után, de a levágás előtt elkövetett bűnökre?
• A példák és analógiák inkább ellentmondó irányba mutatnak, mint választ adnak.

Elhangzott példák az előadásban

• Szülőnő halála után meghozott olá
• Rabbi Jochánán tanítása a mincháról és az örökösökről
• Temurá szabálya és egyéni tulajdon
• Tized kivá

—————————————————-

Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud