Cimkék: Svuot  podcast

„Megeskettelek! De kinek? A tanú tagad, az eskü él – de mikor lesz belőle bűn?”

A Svuot traktátus 35-ös lapja a tanúvallomás-tagadó eskü (shvuat eidut, שְׁבוּעַת עֵדוּת) finom jogi és logikai határait vizsgálja tovább. Vajon mikor válik ez az eskü tényleges, áldozattal jóváteendő bűnné? Mikor számít valódi eskünek az, amit a tanú mond? És mikor nem – például, ha csak közvetve kérik tőle, vagy a megszólítás túl általános? Ezekre a kérdésekre keresett választ a mai tanulás, miközben Rabbi Simon önreflexív érvelésének kiforgatásán keresztül a Talmud a hermeneutikai pontosság határait is próbára tette.

A bevezető Misna öt konkrét példát hoz, amikor az eskü nem von áldozati kötelezettséget maga után – mindez egy olyan rendszerben, ahol a tanú hallgatása bűn lehet, ha az eskü formailag és tartalmilag is megfelel. A Misna után a Gemara különböző isteni nevek jelentését és szentségét is elemezni kezdi, majd áttér a bibliai idézetekben szereplő Isten-megszólítások elemzésére.

A nevetés tárgya: Rabbi Simon önvitatkozása

A 34-es lap végén Rabbi Simon egy kal vachomer (קל וחומר – könnyebb esetből a súlyosabbra következtetés) logikai érvelés után elvetette saját következtetését, mert rájött: két szempontban (az eskü tevő személye és a szándékosság-véletlenség megkülönböztetése) a shvuat eidut súlyosabb, mint a shvuat pikadon. Ezért áttért egy gzérá savá-ra (גזירה שוה – hasonló kifejezések alapján történő analógia). A Talmud bölcsei ezen nevettek – de vajon min is pontosan?

Rav Pappa szerint a nevetés oka az volt, hogy ha már Rabbi Simon elfogadta a gzérá savá-t, akkor abból visszafelé is le lehetett volna vezetni a shvuat pikadon esetére azokat a szabályokat, amelyeket ő éppen különbségként említett. Ha így lett volna, akkor a kal vachomer nem bukott volna meg – és nem lett volna szükség a váltásra. Ez az önellentmondás a bölcsek szerint elég volt a mosolyhoz.

Mikor NEM érvényes a tanú esküje?

A Misna ötféle esetet sorol fel, amikor a tanúk nem válnak áldozathozatalra kötelessé, ha tagadják a vallomást:

• Ha ajándék tanúsításáról van szó (pl. „XY megígérte, hogy ad nekem 200 zuz”) – ez nem jogilag érvényes követelés.
• Ha a tanúság jövőbeli eseményre vonatkozik, még a tudomásszerzés előtt.
• Ha az eskü általános közösségi megszólítás, nem konkrét tanúkhoz szól.
• Ha a tanú alkalmatlan tanúságra (pl. rokon, nem közvetlen tanú, hallomás alapján tudja).
• Ha nem a felperes kéri közvetlenül az esküt, hanem egy harmadik személy vagy az alperes.

Ezekben az esetekben hiányzik az az alapfeltétel, amely alapján a Tóra előírja az áldozatot: „és ha nem mondja el, viselje bűnét” – ez csak akkor érvényes, ha a tanú szava valódi, releváns és megfelelő módon kikényszerített tanúságot jelentene.

Az eskü formája: mitől lesz valóban eskü?

A Misna külön elemzi azt is, milyen kifejezések számítanak tényleges eskünek. Nem csak az „Istenre esküszöm” típusú formulák, hanem:

• „Megeskedlek titeket!” (תשבעו לי)
• „Megparancsolom, hogy tegyetek tanúvallomást!”
• „Átkozott legyen az, aki nem tesz tanúságot!” – ezek is elfogadható esküformák, még ha nem is használják Isten nevét direktben.

De ha valaki például csak azt mondja: „Az ég és föld tanú rá”, az nem számít eskünek, mert ez nem kapcsolható közvetlenül Isten nevéhez. A különböző isteni nevek és attribútumok használata (pl. „a könyörületes”, „a türelmes”) Istenre utal, de csak akkor számít eskünek, ha az illető Istenre egyértelműen utal (pl. „az, aki könyörületes”).

Isten nevei – mit szabad kitörölni?

A tanulás során részletesen tárgyaltuk, mely isteni nevek számítanak valóban szentnek, és így melyeket tilos kitörölni. Például:

• A négybetűs Tetragrammaton
• „Elokim” (אֱלֹהִים), „Adnai” (אדני), „Cakot” (צבאות)

Az olyan jelzők, mint „a nagy”, „a hatalmas”, „a félelmetes” – önmagukban nem számítanak szent névnek, kivéve ha így szerepelnek: „az, aki hatalmas” – akkor már Istenre utalnak.

Érdekes vita alakult ki arról is, hogy ragozott formák, pl. „Istenünk” (אלוקינו) vagy „az ő Istene” (אלוקיו) vajon szent névnek számítanak-e. Egyesek szerint nem, mások szerint igen, mert az alapszó (Isten neve) megszenteli a toldalékot is.

Mit jelent az „Uram” a Tórában?

A lap végén a Talmud áttér arra a kérdésre, hogy a Tórában szereplő Adon (אֲדֹנָי) szó mikor utal valóban Istenre, és mikor egyszerű megszólítás.

• Ábrahámnál: amikor vendégei érkeznek, azt mondja „Uram, ne hagyd el szolgádat!” – ez Istenre vonatkozik. Innen tanuljuk, hogy vendéglátás előrébb való, mint az isteni jelenlét fogadása.
• Lótnál: az „Uram, ne menj el!” inkább az angyalokra, mint emberekre vonatkozik.
• A Dániel könyvében említett „Uram, az álom váljon ellenségeidre” – a vélemények megoszlanak, vajon Dániel ezt Istennek vagy Nebukadneccár királynak mondta.

Példák az előadásból röviden

• Rabbi Simon saját kal vachomer-ét cáfolja meg, majd végül gzérá savá-val bizonyít.
• A tanú ajándékra tett ígéret esetét tagadja, de az nem jár áldozattal.
• Ha a tanú nem közvetlen felszólításra tagad, nem számít bűnnek.
• Ha a tanú alkalmatlan tanúságra, nem köteles.
• Esküformák: „Isten verjen meg”, „megeskedlek titeket”, „parancsolom” – mind elfogadhatóak.
• Nevek mint: „Hanun” (könyörületes), „Rachum” (irgalmas), „Sádáj” – mind isteni jelzők, amik eskü esetén számítanak.
• Az „ég és föld” nem számít isteni névnek, mert nem utal egyértelműen Istenre.
• A név ragozása (pl. „Istenetek”) vitás, hogy szent-e.

A következő lapokon a Talmud tovább fogja részletezni, mitől számít egy megszólítás vagy formula tényleges eskünek – és hogyan különböztethető meg a súlyos bűn a puszta formai hibától.

—————————————————-

Svuot (Eskük) – שבועות

Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle eskük: a bíróság előtt tett eskük, a személyes eskük, illetve a rabbik által bevezetett eskük. Két fejezet tárgyalja azokat a törvényeket, amelyek megtiltják, hogy rituálisan tisztátalan személy belépjen a Szentélybe és részt vegyen az áldozatok bemutatásában. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 49 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud