Cimkék: Svuot  podcast

Király, próféta, kenyér és cintányér: Mi kell Jeruzsálem felszenteléséhez?

Kell-e próféta a szentséghez? Vagy elég egy jó kenyér? A Svuot traktátus 16-os lapján a Talmud tovább boncolgatja azt az alapvető kérdést, hogy Jeruzsálem – és különösen a Szentély – mikor és hogyan válik szentté. Vajon minden történelmi bővítéshez szükség volt a teljes szertartásra – királlyal, főpappal és két kenyérrel, vagy a szentség egyszer s mindenkorra beköltözött a városba? Mi a helyzet, ha valaki tisztátalanul megy be a Szentélybe – vagy már bent válik tisztátalanná? És mikor válik ez bűnné? Akkor is, ha csak egy pillanatra borulunk le? Ezekre a kérdésekre keresett választ a mai tanulás, ahol kiderül, hogyan gondolkodtak a bölcsek az öröklött szentségről, és miért ment élet-halál kérdése volt, hogy a jeruzsálemi városfal hol húzódik.

Mikor érvényes egy avatás?

A Misna szerint Jeruzsálem bővítéséhez vagy a Szentély új szárnyának felszenteléséhez szükség van az összes elemre: király, próféta, Sanhedrin, urim vetumim, áldozat, ének és körmenet. Rav Nachman szerint viszont már egy elem is elég, míg Rav Huna szerint minden elengedhetetlen.

Ez a vita nemcsak formai kérdés: mélyebb filozófiai alapja van. Vajon az eredeti – Józsué vagy Mózes által hozott – szentség örökre szól-e (kiddusá risóna kicsá lisátá vekicsá leátid lávó), vagy időben korlátozott volt? Rav Huna szerint örök, ezért Ezra második Szentély idején tartott avatása csak jelképes volt. Rav Nachman szerint azonban mivel nem állt rendelkezésre minden kellék (például nem volt próféta vagy urim vetumim), Ezra a lehetőségekhez mérten mégis egy érvényes, ha nem is teljes, felszentelést végzett.

A felső és alsó medencék példája

A Talmud egy történelmi példával él: az Olajfák hegyén két mikvét (rituális medencét) építettek, egy alsót és egy felsőt. Az alsót teljes felszentelési szertartással avatták fel, így Jeruzsálem részeként teljesen szentté vált. A felsőt viszont csak Ezra idején, az összes kellék hiányában vették birtokba – ezért az avatása csak névleges volt.

Miért csinálták mégis? Mert hadászatilag fontos pont volt: a város védelme szempontjából elengedhetetlen volt, hogy a nép úgy tekintsen rá, mint Jeruzsálem szerves részére, akkor is, ha halachikusan nem az volt.

Az örök szentség dilemmája

A vita tehát abban gyökerezik, hogy vajon a Józsué általi első szentség „örök érvényű” volt-e. Ha igen, akkor Ezra avatása csak megerősítés volt, ha nem, akkor valóban szükség volt új felszentelésre – és a kérdés, hogy ez a hiányos szertartás elegendő-e.

Ezt a dilemmát a Talmud egy másik történetből is kiolvassa: amikor a második Szentélyt 20 év alatt építették, az áldozatokat már akkor is bemutatták, amikor még csak paravánok jelezték a falak helyét. Ez is mutatja, hogy a hely szentsége nem az építményből, hanem a történeti és halachikus szándékból fakad.

Fallal körülvett város vagy örök szentség?

A városok jogállásáról a Tóra azt mondja, hogy az ingatlanvásárlás szabályai mások a „fallal körülvett városokban”. De mely városok számítanak ilyennek? A Talmud szerint azok, amelyek Józsué idején fallal voltak körbevéve – akkor is, ha ma már nincs faluk! Miért? Mert a szövegben a “lej” (neki) szó – amit “van fala”-ként értelmezhetnénk – aleffel van írva, nem vavval. Tehát: „nincs fala” – de akkor volt. Ez a kreatív szövegértelmezés ad halachikus alapot annak, hogy a szentség öröklődik, függetlenül az aktuális fizikai állapottól.

Tisztátalanság a Szentélyben – mikortól bűn?

A lap második felében új téma kezdődik: mikortól számít bűnnek, ha valaki tisztátalanul van a Szentélyben?

• Ha valaki bent vált tisztátalanná, és nem hagyja el rögtön, akkor is bűnt követ el.
• A borulás ideje határozza meg, hogy mikortól válik a benntartózkodás áldozathozatalra kötelezett bűnné.

Háromféle leborulást különböztet meg a Talmud:

1. Kirá – térdre ereszkedés.
2. Kida – arccal leborulás, megtámaszkodva az ujjakon (ilyen mozdulatot szimbolikusan végzünk jomkipurkor).
3. Pisut jadaim veraglaim – teljes testtel, kéz- és lábkinyújtással való leborulás, a leghosszabb ideig tartó.

Ha valaki a Szentélyben elegendő ideig volt bent ahhoz, hogy ezt a teljes leborulást végrehajthassa, már bűnt követett el – akkor is, ha valójában nem borult le. De ha valóban leborult, akkor már a rövidebb idő is elég, feltéve, hogy a belső oltár felé történt a borulás. Ha kifelé, akkor csak a hosszabb idő számít. A pontos idő? A bölcsek két véleménye szerint: vagy 10, vagy 18 másodperc.

Három szint – három következmény

A leborulással kapcsolatban a Talmud három fokozatot állít fel a bűn súlyosságára:

• Ha rövid ideig volt bent, és nem borult le → nincs áldozat.
• Ha leborult, de nem volt bent sokáig → van áldozat, ha belső oltár felé nézett.
• Ha elég ideig volt bent, még leborulás nélkül is → van áldozat.

Záró kérdés: Korbács vagy áldozat?

A végső dilemma: mi van, ha valaki szándékosan megy be tisztátalanul, de nem marad bent elég ideig? Ez a korbácsra érdemes bűn vajon ugyanúgy az időhöz kötött, mint az áldozatot kívánó véletlen vétek? A válasz: Tisztázatlan. Hajávinu Eliyahu – majd eljön Eliyahu próféta, és elmondja.

Tanulság

A mai tanulás világosan megmutatja: a szentség nem egy esemény vagy egy fal, hanem egy folyamat és történeti szándék. A legszentebb helyek is csak akkor érvényesek, ha a közösség és a vezetés együtt hoz döntést és cselekszik. Jeruzsálem és a Szentély nemcsak történelmi térképek pontjai, hanem halachikus, spirituális és közösségi rendszerek, ahol a szándék, a tudás és az idő együtt dönt arról, mi számít valóban szentnek.

—————————————————-

Svuot (Eskük) – שבועות

Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle eskük: a bíróság előtt tett eskük, a személyes eskük, illetve a rabbik által bevezetett eskük. Két fejezet tárgyalja azokat a törvényeket, amelyek megtiltják, hogy rituálisan tisztátalan személy belépjen a Szentélybe és részt vegyen az áldozatok bemutatásában. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 49 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud