Cimkék: Mönáchot  podcast

Mikor kell kenyeret vinni a hálaáldozathoz – és mikor nem?

A mai tanulás egyik legélesebb dilemmája az volt, hogy meddig tart egy todá (תודה), vagyis a hálaáldozat „eredeti” státusza, és mikortól beszélünk már csak annak mellékágairól, pótlásairól vagy szaporulatáról. Köves Slomó rabbi végig azt bontotta ki, hogy ugyan két állat nagyon hasonlíthat egymásra – például az eredeti és a helyette kijelölt, vagy az anyaállat és a kölyke –, mégsem ugyanaz a halachikus szerepük. Ettől függ az is, hogy kell-e hozzájuk a negyven kenyér, vagy sem. A lap végére pedig eljutottunk oda, hogy ugyanaz a logika működik a todá (תודה) és a chatat (חטאת) világában is, csak az egyiknél kenyérrel, a másiknál halálra ítéléssel vagy legeltetéssel fejeződik ki.

A todá (תודה) kölyke és csereállata

A Misna szerint a vlad todá (ולד תודה), vagyis a hálaáldozatra kijelölt állat kölyke, valamint a tmurá (תמורה), azaz a szabálytalanul elcserélt állat, továbbá az az állat is, amelyet az elveszett eredeti helyett különítettek el, mind meghozható áldozatként, de nem kell hozzájuk kenyeret vinni. A Tóra megfogalmazása alapján Köves Slomó rabbi úgy magyarázta: a kenyér mindig a „fő” todá (תודה) mellé jár, nem a pótlékhoz, a szaporulathoz vagy a csereállathoz.

A baraita (ברייתא) finomította ezt: ha valaki elvesztette az eredeti állatot, kijelölt helyette egy másikat, majd az első is megkerült, akkor a kettő közül bármelyiket kiválaszthatja, és amelyiket meghozza, ahhoz hozza a kenyeret. A másik állatot is fel kell áldozni, de kenyér nélkül. Vagyis a kenyér csak egyetlen todá (תודה) „fővonalához” kapcsolódik.

Mi volt Rav Amram üzenetének a lényege?

Rav Amram Rav nevében azt üzente, hogy ez a szabály csak akkor igaz, ha már meghozta az egyik áldozatot; ha még nem hozta meg, akkor mindegyikhez kell kenyér. Köves Slomó rabbi hosszasan elemezte ezt, mert elsőre ez nem stimmelt sem a Mislával, sem a korábbi baraitá-val.

Végül arra jutott, hogy Rav Amram újítása nem általánosan az összes csereállatra vonatkozott, hanem a todát chová (תודת חובה), vagyis a kötelező hálaáldozat kölykére. Ha az eredeti állat még nem lett meghozva, és időközben ellett, akkor a kölykét is lehet az anyaállat helyett felhasználni, és ebben az esetben a kölyökhöz is kell kenyér. Ha viszont már az anyaállatot hozta meg, akkor a kölyök már csak utólagos többlet, és nem kell hozzá kenyér. Köves Slomó rabbi szerint Rav Amram igazi újítása az volt, hogy a hekdesh (הקדש), vagyis a szentélynek felajánlott vagyon „gyarapodásából” is lehet engesztelést szerezni.

Kötelező és önkéntes hálaáldozat

A Talmud különbséget tett a todát chová (תודת חובה) és a todát nedává (תודת נדבה) között. Az elsőnél az ember személyesen kötelezett: ha az állat elvész, pótolnia kell. A másodiknál csak egy konkrét állatot szentelt oda: ha az elveszik, nem köteles másikat hozni.

Ez a különbség döntő lett. Köves Slomó rabbi szerint az önkéntes todá (תודה) helyett hozott új állat már nem „helyettesítő” a szó erős értelmében, hanem új felajánlás. Ezért az önkéntes todá (תודה) pótlása teljes értékű hálaáldozatnak számít, tehát kenyeret is igényel. Ezzel szemben az önkéntes todá (תודה) kölyke nem új vállalás, hanem csak az eredeti áldozat többlete, ezért ahhoz semmiképp sem kell kenyér.

Párhuzam a chatat (חטאת) szabályaival

Smuel egy általános elvet mondott: minden olyan esetben, amikor a chatat (חטאת) párja vagy pótléka halálra van ítélve, a todá (תודה) megfelelője nem kap kenyeret; minden olyan esetben pedig, amikor a chatat (חטאת) megfelelője legeltetésre van ítélve, ott a todá (תודה) megfelelőjéhez kenyér járna. Ezt azonban a Talmud több oldalról támadta, mert nem illett rá minden korábbi forrásra.

A vita végén az derült ki, hogy Smuel fő célja az volt: vitatkozni azokkal, akik szerint a vlad todá (ולד תודה), a hálaáldozat kölyke teljes értékű todá (תודה) lehet. Smuel szerint a kölyök nem válik ilyen erős státuszúvá; legfeljebb maga az állat hozható meg, de kenyér nélkül.

Ha három állat áll előtted

Rava különösen érdekes esetet elemzett. Valaki kijelölt egy állatot todá (תודה)-nak, az elveszett; kijelölt egy másikat, az is elveszett; kijelölt egy harmadikat, majd végül az első kettő is megkerült. Most három állata van. Rava szerint nem mindegy, melyiket választja „főáldozatnak”.

Ha az elsőt hozza meg, akkor a második még szorosan hozzá kapcsolódik, ezért az kenyér nélküli pótlék lesz, a harmadik viszont már újabb körnek számít, és ahhoz ismét kell kenyér. Ugyanez fordítva is igaz, ha a harmadikat választja. Ha viszont a középsőt hozza meg, akkor az első és a harmadik is ahhoz viszonyítva pótléknak számít, ezért egyikhez sem kell kenyér. Abaje ezzel nem értett egyet: szerinte bármelyiket hozza meg, a másik kettő mind csereállatnak számít, ezért egyikhez sem kell kenyér.

Ugyanezt a logikát a Talmud átvezette a chatat (חטאת) világába is. Ott a különbség nem kenyérben, hanem abban jelenik meg, hogy a másik állatot meg kell-e ölni, vagy el kell-e küldeni legelni, amíg hibás nem lesz.

A kenyér és az áldozat közül melyik az elsődleges?

A lap végén újabb elv hangzott el. Ha valaki azt mondja egy állatra: ez legyen a todá (תודה), és egy kenyérre: ez pedig a hozzá tartozó kenyér, akkor ha a kenyér vész el, lehet másikat hozni helyette. Ha viszont az állat vész el, a kenyér nem „kötelezi ki” az embert arra, hogy új állatot hozzon hozzá. Köves Slomó rabbi ezt így foglalta össze: a kenyér a todá (תודה) miatt van, és nem a todá (תודה) a kenyér miatt.

Ugyanez jelent meg a pénz kérdésében is. Ha valaki pénzt különített el todá (תודה)-ra, és maradt belőle, a maradékból vehet kenyeret. Ha viszont a kenyérre tett félre pénzt, és maradt belőle, abból nem vehet állatot. Mert a kenyér a főáldozatot szolgálja, és nem fordítva.

Az előadásban elhangzott példák röviden

• az eredeti todá (תודה) és az elveszett helyett kijelölt másik állat esete
• a tmurá (תמורה), vagyis a szabálytalanul elcserélt hálaáldozati állat
• a todá (תודה) kölyke, amely nem mindig számít teljes értékű hálaáldozatnak
• a kötelező és az önkéntes todá (תודה) közti különbség
• az a helyzet, amikor valakinek egyszerre három lehetséges hálaáldozati állata van
• a chatat (חטאת) párhuzamos esetei: halálra ítélés vagy legeltetés
• az állat és a kenyér „összedrótozása” egy kijelentésben
• a todá (תודה)-ra és a kenyérre félretett pénz maradékának eltérő sorsa

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud