Loading Events

« All Events

  • This event has passed.

Mönáchot 64 – Napi Talmud 2262: Az Ómer dilemmái

  

Cimkék:   

Kevesebb szombatszegés vagy tökéletesebb micva? – Az Ómer körül a Talmud kíméletlen dilemmákat nyit meg

A Mönáchot 64. lapján Köves Slomó rabbi azt mutatja meg, hogy a Talmud nem elégszik meg azzal, hogy egy micva „valahogy” teljesüljön. Az Ómer (עומר) áldozata kapcsán a kérdés nem egyszerűen az, hogy el lehet-e végezni a szükséges munkát szombaton, hanem az, hogy ha már muszáj megszegni valamilyen tilalmat, akkor mennyire kell visszafogni magunkat. Elég a minimum? Vagy inkább a szebb, teljesebb micvát kell keresni, még ha több munkával jár is? Köves Slomó rabbi végig olyan példákon vezet végig, amelyek egyszerre technikaiak és nagyon emberiek: mit nézünk, a szándékot vagy az eredményt, a kisebb tilalomszegést vagy a jobb minőséget, a szükséges minimumot vagy a nyilvánosság erejét? A lapból egy feszült, gondolkodásra kényszerítő vallási logika bontakozik ki.

Az Ómer és a szombati minimum kérdése

A kiindulópont az Ómer (עומר) áldozata: Pészach másnapján három kéve árpából indulnak ki, és abból készül az egy iszaron (עשרון) liszt. A vita arról szól, hogy ha ez a nap szombatra esik, változik-e valami az eljárásban. A bölcsek szerint nem, de Köves Slomó rabbi idézi Rabbi Ismáelt, aki szerint hétköznap öt szeá (סאה) gabonából készítik a megfelelő minőségű lisztet, szombaton viszont csak háromból, mert így kevesebb aratás, cséplés és egyéb tiltott munka történik; még ha emiatt több szitálásra is van szükség, a szombatszegés összességében kisebb lesz. Az alapelv tehát így hangzik: ha egy micva miatt amúgy is át kell lépni egy tilalmat, akkor abból a lehető legkevesebbet lépjük át. Köves Slomó rabbi azonban rögtön megmutatja, hogy ez az elv nem alkalmazható automatikusan minden esetre.

Meddig szabad elmenni a szükséges munkában?

Ezt az elvet az előadás összeveti egy másik Rabbi Ismáel által tárgyalt esettel: amikor Pészach-áldozatot hoznak szombaton, és a nyúzást csak addig végzik el, ameddig a belső részek kivételéhez szükséges. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza: első látásra ugyanaz az elv látszik, mint az Ómernél – csak addig menjünk el a tilalomszegésben, ameddig muszáj. A Talmud mégis megakasztja ezt az egyszerű párhuzamot. Lehet, hogy a félig megnyúzott állat méltatlan látvány, és ezért ott mégis többet kell tenni; másfelől az Ómernél épp az a kérdés, hogy a három szeá (סאה)-ból előállított liszt valóban olyan jó-e, mint az öt szeából készült. Vagyis ugyanaz az elv más-más helyzetben más eredményre vezethet. Köves Slomó rabbi itt azt emeli ki, hogy a Talmud nem sablonokkal dolgozik, hanem mindig azt nézi: az adott micva valóban teljesül-e maradéktalanul.

Számít a nyilvánosság is

A másik összevetés Rabbi Chaniná szavaival történik, aki szerint hétköznap három ember vágja az Ómerhez a kévéket, szombaton viszont egy. Köves Slomó rabbi szerint ez sem biztosan ugyanaz az elv, mert itt már belép a pirszumei milta gondolata: a nyilvánosság. Ha három ember végzi a munkát, annak híre megy, több ember tudatosítja, hogy mostantól megengedett az új termés fogyasztása. A nyilvános végrehajtás tehát önmagában vallási értékké válik. Emiatt az sem magától értetődő, hogy a kisebb munkamennyiség automatikusan jobb. A lap ezen a ponton azt a feszültséget tárja fel, hogy a micva nem puszta technikai végrehajtás, hanem közösségi üzenet is lehet.

A szándék számít, vagy az eredmény?

A következő nagy blokkban Köves Slomó rabbi olyan eseteket idéz, ahol a Talmud azt vizsgálja, hogy a cselekvő tudata vagy a végső kimenetel a döntő. Mi van, ha valaki két közösségi chatat (חטאת)-áldozatot vág le, amikor valójában csak egyre lett volna szükség, de utólag kiderül, hogy az első vére kiömlött, vagy az állat nem volt alkalmas? A Talmud itt azt kérdezi: azt nézzük-e, mit tudott az illető a cselekvés pillanatában, vagy azt, hogy utólag végül mégis szükség lett a második állatra? Ugyanez a kérdés jelenik meg a híres példában, amikor valaki halászni indul szombaton, de közben egy gyermeket is kiment a vízből: a szándéka alapján ítéljük meg, vagy a megmentett élet alapján? Köves Slomó rabbi ezzel azt érzékelteti, hogy a Talmud számára a vallási felelősség nem pusztán tett, hanem tudat és eredmény közötti nehéz egyensúly.

Többet leszakítani kevesebb munkával?

A füge példája ezt a dilemmát szinte hétköznapi nyelvre fordítja. Ha egy beteg embert két füge ment meg szombaton, és két lehetőség van: két külön fügét leszakítani két mozdulattal, vagy egyetlen mozdulattal leszakítani egy ágat, amin három füge van, akkor melyik a jobb? Köves Slomó rabbi válasza világos: az egy mozdulat számít kevesebb tilalomszegésnek, még ha ezzel többet is szakítunk le a szükségesnél. A lap ezzel finoman megkülönbözteti a „mennyiségi többletet” és a „munka többletét”: nem mindig az a kisebb szabálysértés, ahol kevesebb a végeredmény, hanem néha az, ahol kevesebb a tiltott cselekvés.

Honnan hozzák az Ómert – és miért lett ebből történelmi dráma?

A misna szerint az Ómert Jeruzsálemhez a lehető legközelebbi helyről kell hozni, ha ott megfelelő az árpa. Köves Slomó rabbi két magyarázatot ismertet: vagy azért, hogy a termés friss, puha, karmel (כרמל) maradjon, vagy azért, mert ha a közelebbiből is lehetne, akkor nem illik „átlépni” a kéznél levő lehetőséget. Innen jut el az előadás a híres történethez, amikor ostrom idején végül távolabbról, Gagot Tzerifin és Ein Socher vidékéről kellett hozni az Ómert és a két kenyeret. Köves Slomó rabbi ezt összekapcsolja a hasmóneus testvérháborúval, a malac felküldésének megrázó jelenetével és azzal az ítélettel, hogy átkozott, aki disznót tenyészt, illetve aki görög bölcsességet tanít a fiának. A történet nem mellékszál: azt mutatja meg, hogy amikor a szentély rendje megbomlik, még az Ómerhez vezető út is politikai és vallási törésvonalakat tár fel.

Mordecháj mint „balshan”

Az előadás végén Köves Slomó rabbi a talmudi hagyomány egyik különösen szép alakját emeli ki: Mordechájt, aki a jelekből, nyelvi félmondatokból és zavaros megfogalmazásokból is megértette, mire gondolnak az emberek. Így fejtette meg a süketnéma ember jelzéseit Gagot Tzerifin és Ein Socher ügyében, és ezért tudta eldönteni három nő galambáldozatának valódi célját is. Innen jut el Köves Slomó rabbi a balshan (בלשן) szóhoz: nemcsak „nyelvész”, hanem afféle „nyomozó” is, aki megfejti az elrejtett jelentést. Ez a lezárás szépen visszaköt az egész lap központi kérdéséhez: nem elég látni, mi történt – érteni kell, mit akartak, mire gondoltak, és hogyan kell a jelek mögött rejlő igazságot felismerni.

Az előadásban elhangzott példák

  • az Ómer (עומר) három vagy öt szeá (סאה) gabonából való előkészítése szombaton
  • a Pészach-áldozat nyúzása csak félig, hogy a szükséges minimumig menjen el a szombatszegés
  • az újhold tanúinak szombati Jeruzsálembe indulása tiszta ég esetén
  • két közösségi chatat (חטאת) levágása, amikor végül csak az egyikre lenne szükség, vagy utólag mégis a második válik szükségessé
  • a halászni induló ember esete, aki közben gyermeket ment ki a vízből
  • a betegnek szükséges két füge esete: két mozdulat vagy egy mozdulattal három füge
  • az Ómer távoli helyről való hozatala Gagot Tzerifin és Ein Socher vidékéről
  • a malac felküldése az ostrom idején
  • Mordecháj jelértelmezése a süketnéma ember mozdulatai alapján
  • a három nő galambáldozatának félreértett, majd Mordecháj által helyesen megfejtett ügye

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

Betöltés, kis türelmet...

 

  Óbudai Zsinagóga Goldberger Leó utca
Budapest, 1036