Cimkék: Mönáchot  podcast

A két tefillin közötti beszéd – mikor kell új áldás?

A 36-os lap a kézre és a fejre való tefillin viszonyával kezdődik. Rav Chizda tanítja: ha valaki a kézre való tefillin felhelyezése és a fejre való felhelyezése között beszél, akkor a fejre való tefillinre újra kell áldást mondania.

Ha nem beszélt közben, akkor nem mond új áldást.

Innen alakul ki a ma is ismert két gyakorlat:

• Az egyik szokás szerint (például a chábád hagyományban) egyetlen áldást mondanak a kézre való tefillinre, és nem mondanak külön áldást a fejre valóra.
• A másik szokás szerint a fejre való tefillinre is mondanak külön áldást, és utána halk „Baruch Shem”-et mondanak, arra az esetre, ha az áldás esetleg fölösleges lett volna.

A Gemara még azt is mondja: ha valaki beszél a két tefillin között, az olyan súlyos mulasztás, hogy a háborúba induló katonák közül vissza kellene fordulnia miatta. Ez mutatja, mennyire egységet alkot a két tefillin.

A felhelyezés és levétel sorrendje

A Tóra sorrendje egyértelmű: „Kösd jelként a karodra, és legyen homlokdíszként szemeid között.” Ezért először a kézre való tefillint tesszük fel, majd a fejre valót.

De honnan tudjuk, hogy levételkor fordított a sorrend?

Rava magyarázata szerint a vers úgy fogalmaz: „és legyen jelként szemeid között” – amíg a fej-tefillin rajtad van, addig mindkettő rajtad kell legyen. Ezért először a fejre valót vesszük le.

Mikor mondjuk az áldást?

Általános szabály: a micva előtt mondjuk az áldást. A tefillinnél a gyakorlat az, hogy a felhelyezés és a megkötés között mondjuk el. Így már elkezdtük a micvát, de még nem fejeztük be.

Felmerül a kérdés: mi van, ha valaki még napkelte előtt teszi fel? Régen egész nap hordták a tefillint. Ilyenkor nem mond áldást sötétben, hanem napkeltekor megérinti és akkor mondja el az áldást.

Meddig hordható a tefillin?

Három vélemény jelenik meg:

• Egy vélemény szerint napnyugtáig.
• Rabbi Ákiva szerint még valamivel sötétedés utánig, amíg az utolsó ember elhagyja a piacot.
• A Bölcsek szerint egészen lefekvésig.

Ugyanakkor abban egyetértenek: ha este levetted, már nem teszed vissza.

Este és szombaton – a „jel” kérdése

A vita gyökere egy vers: „És őrizd ezt a rendeletet idejében napról napra.”

A „napról napra” értelmezhető úgy, hogy csak nappal, nem éjszaka. Másrészt értelmezhető úgy is, hogy nem minden nap – vagyis nem szombaton és ünnepen.

De Rabbi Ákiva nem innen vezeti le a szombati tilalmat, hanem egy másik elvből: a tefillin „jel” (אות). A szombat maga is jel. Nem kell két jel. Ezért szombaton nem teszünk tefillint.

Innen fontos elv rajzolódik ki: a tefillin nem csupán egyéni spirituális gyakorlat, hanem identitásjel. A „jel” kifejezés a zsidó nép különállását fejezi ki. Szombatkor maga a nap hordozza ezt a jelent.

A kérdés, hogy szombaton tilos-e tefillint viselni, vagy csak nem szükséges, vitatott. Gyakorlatban nem tesszük fel.

Ha valaki este tesz tefillint

Egy vélemény szerint, ha valaki este teszi fel, egy pozitív parancsolatot mulaszt el. Egy másik szerint tilalmat szeg.

Rabbi Elázár szerint, ha valaki azért viseli este, hogy őrizze (például vigyáz rájuk), az megengedett.

Rav Ási a gyakorlatban este is viselte, de ezt nem tanította nyilvánosan. Ez tipikus esete annak, amikor a halacha egy bizonyos irányba mutat, de a közösségi gyakorlat óvatosabb.

A tefillin érintése – ne feledkezz meg róla

Aki tefillint visel, időről időre meg kell érintse.

Ennek forrása a főpap homlokdísze (ציץ – cic). Bár ott csak egyszer szerepel Isten neve, mégis azt mondja a Tóra: „tamid” – mindig legyen a homlokán, vagyis ne feledkezzen meg róla.

A tefillinben Isten neve többször szerepel, ezért különösen fontos, hogy az ember tudatában legyen: rajta van a „jel”. Ezért érintjük meg imában is.

Összegzés a rabbi gondolatmenete szerint

A 36-os lap központi témája az egység és a jel.

• A kéz és a fej tefillin egységet alkot; a közéjük ékelt beszéd megszakítja ezt az egységet.
• A „jel” fogalma meghatározza, mikor kell viselni és mikor nem.
• A szombat és az ünnep önmagukban jelek.
• A tefillin viselése tudatosságot kíván – nem lehet „automatikus”.

A tefillin nem pusztán egy tárgy, hanem identitásjel, amely összekapcsolja az egyént Istennel és a zsidó néppel. Aki viseli, annak tudnia kell, hogy rajta van – és mit jelent.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud