Cimkék: Mönáchot  podcast

Miért nem minden sós, ami szent? – amikor a vér, a fa és a füstölőszer kiesik az áldozatból

Köves Slomó rabbi a Menáchot 21. lapján visszatér a tegnapi, látszólag technikai kérdéshez: mit kell megsózni az áldozatokból, és mit nem. A tanulás során azonban világossá válik, hogy a sózás nem pusztán rituális részletkérdés, hanem mélyen összefügg azzal, mi számít valódi áldozati anyagnak, mi alkalmas az oltárra, és mi veszti el ezt a státuszt akár fizikai változás miatt. A vér példája különösen élesen mutatja meg ezt a feszültséget.

A problémás brájta és az új álláspont

A lap elején idézett brájta azt állítja, hogy a bor, a vér, a fa és a füstölőszer nem igényel sózást. Ez elsőre egyik ismert véleménybe sem illeszkedik. Ha Rebi álláspontját követnénk, akkor a fa igenis igényelne sózást. Ha a Bölcsekét, akkor a füstölőszer igen. A Talmud ezért kimondja: ez a brájta egy harmadik megközelítést képvisel.

Ez az új megközelítés nem konkrét anyagokból indul ki, hanem abból, milyen státuszuk van. A lisztáldozat (minchá) szolgál mintának, és az alapján határozzák meg, mi tartozik a sózási kötelezettség alá.

A döntő kritériumok

A harmadik vélemény szerint csak az igényel sózást, ami egyszerre teljesíti az alábbi feltételeket:

• képes tisztátalanságot fogadni (mekabel tumá),
• ténylegesen az oltár tüzére kerül,
• és kizárólag a külső oltárhoz kapcsolódik.

A lisztáldozat pontosan ilyen. A fa nem fogad tumát, a bor nem kerül tűzre, a füstölőszer a belső oltárhoz tartozik, a vér pedig teljesen sajátos státuszú. Így ez az elvrendszer egyszerre zárja ki mind a négyet a sózás kötelezettségéből.

Miért kellett külön mondani, hogy a vért nem sózzuk?

A rabbi itt egy erős kérdést vet fel: miért kellett ehhez külön tórai kizárás, ha egyszer tudjuk, hogy a megsózott vér már nem számít vérnek?

Az előadásban elhangzik három alapelv:

• a megfőzött vér már nem vér,
• a megsózott vér már nem vér,
• ami nem vér, az nem alkalmas az oltárra, ezért fogyasztása tilos ugyan, de nem jár érte kárét.

A válasz mégis az, hogy azt gondolhattuk volna: egy minimális, szimbolikus sózás még szükséges. A Tóra ezért mondja ki egyértelműen: a vért még egy kicsit sem.

Ellentmondás a források között: sült vér

Egy másik brájta azonban azt tanítja, hogy aki megsütött, megkeményedett vért eszik, büntetést kap. Ez látszólag ellentmond annak, hogy a megváltozott állagú vér már nem számít vérnek.

A feloldás nem az állagban van, hanem abban, alkalmas-e még az oltárra. Itt jelenik meg egy kulcsfontosságú különbségtétel.

Külső és belső oltár

Köves Slomó rabbi elmagyarázza, hogy a vér oltári alkalmassága attól függ, melyik oltárra szánták.

• A külső oltárnál a Tóra „hozásról” és „kezelésről” beszél – itt a megkeményedett vér is használható.
• A belső oltárnál a szöveg „ujjal mártásról és hintésről” beszél – itt a megkeményedett vér már alkalmatlan.

Ez azonban csak az oltári státuszt érinti. A fogyasztási tilalom minden vérre érvényes, függetlenül attól, hogy alkalmas-e az oltárra.

Vér és chacica a mikvénél

A vér más kontextusban is előkerül: a mikvében. Itt az előadás szerint:

• a száraz vér elválasztásnak (chacica) számít,
• a friss, folyékony vér nem.

Ez ismét azt mutatja, hogy a vér státusza állapotfüggő, nem abszolút.

Hogyan kell sózni?

A Tóra kifejezése: melach temalach – „sózva sózz”. Ez kizár két szélsőséget: nem lehet „építményt” csinálni sóból, de nem lehet pusztán megfűszerezni sem.

A helyes gyakorlat az előadás szerint az, hogy az áldozati részt ténylegesen sóba teszik, megforgatják, és közepes mennyiségű sóval kezelik.

Milyen sót kell használni?

A „ne hagyd el az örökkévaló sószövetségét” kifejezésből a rabbi azt tanítja, hogy olyan só kell, amely mindig elérhető. Ideálisan ez a szodomi só, de ha nincs, bányasó is használható. A sót akkor is biztosítani kell, ha szombat van, vagy ha közösségi áldozatot tisztátalanságban hoznak.

A só szentségi státusza

Fontos határvonal hangzik el az előadásban: amíg a só nem került rá az áldozatra, profán célra nem tilos. Amint azonban az áldozati részre kerül, szentté válik, és profán használata szentségsikkasztás (meilá).

Ezért volt a Szentélyben:

• külön sóraktár,
• só a rámpán,
• és só magán az oltáron.

Használhatják-e a kohaniták a közösségi sót?

Smuel tanítása szerint a kohaniták a közösségi sót áldozati célra használhatják, profán evésre nem. Ez nem az oltári sózás korlátozása – az magától értetődő –, hanem arra vonatkozik, hogy az áldozattal együtt bevitt profán ételt nem sózhatják a közösség sójával.

A bőrök sózása viszont megengedett, mert az az áldozati „fizetség” része, és erre külön infrastruktúra volt.

Előkészítés a következő vitához

Az előadás végén Köves Slomó rabbi megnyitja a következő nagy kérdést: kell-e a kohanitáknak félsékelt adniuk, és ha nem, milyen jogon használják a közösségi készleteket. Ez már Ben Buchri javnei álláspontjához vezet, amely a következő tanulás témája lesz.

Az előadásban elhangzott példák rövid felsorolása

• a harmadik vélemény a sózásról (bor, vér, fa, füstölőszer),
• a tumá-képesség mint döntő kritérium,
• főzött és sózott vér státusza,
• külső és belső oltár különbsége,
• chacica a mikvénél,
• a helyes sózási technika,
• szodomi só és bányasó,
• a közösségi só használatának határai,
• a kohaniták és a félsékel kérdésének előkészítése.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud