Cimkék: Mönáchot  podcast

Félrerakni vagy elégetni? – amikor egy elveszett emlék eldönt egy talmudi vitát

Köves Slomó rabbi a Menáchot 18. lapján egy látszólag technikai kérdésen keresztül mutatja meg, hogyan működik a talmudi emlékezet, a hagyomány átadása és a fogalmi pontosság. A középpontban továbbra is a pigul áll, de most nem az „enni vagy égetni” felcserélésével, hanem azzal a gondolattal, amikor valaki a vért egyszerűen félre akarja tenni időn túl. A kérdés: ez vajon mindenki szerint érvényteleníti az áldozatot, vagy csak egyes mesterek szerint?

A tegnapi kiindulópont röviden

A korábbi tanulás szerint:

• Rabbi Eliezer és a Bölcsek vitatkoznak azon,
  ha az evésre szánt dolgot égetésre, az égetésre szántat evésre gondolja időn túl;
• viszont Rabbi Jehuda szerint,
  ha a gondolat nem evés vagy égetés, hanem pusztán félrerakás időn túl,
  akkor mindenki szerint érvénytelen az áldozat.

Indoklás:
ha valaki ténylegesen félretenné a vért naplementéig, az áldozat biztosan érvénytelen lenne –
akkor a gondolat is ugyanezt eredményezi.

A Talmud kérdése: tényleg „mindenki szerint”?

A Gemárá ezt az állítást kérdőjelezi meg egy történettel, amely a 18. lap elején szerepel.

Egy tanítvány elmeséli, hogy Rabbi Eliezer előtt ült tanulni, és ott volt mellette egy különösen kedvelt babilóniai tanítvány, Jószéf. Jószéf többször is megkérdezte:

Mi a הדין, ha valaki arra gondol, hogy a vért holnap fogja felhasználni?

Rabbi Eliezer egész nap ugyanazt válaszolta:
az áldozat érvényes.

Csak a nap végén tette hozzá:
– Rabbi Eliezer szerint érvényes,
de Rabbi Jehuda szerint érvénytelen.

Ekkor Jószéf arca felragyogott, és meghatódva mondta:
„Visszaadtad, amit elveszítettem.”

Majd elsírta magát, és a zsoltárt idézte:
„Mennyire szeretem Tórádat, egész nap az én beszédem.”

Mit bizonyít ez a történet?

Ha Rabbi Jehuda valóban azt tanította volna, hogy
mindenki szerint érvénytelen az ilyen áldozat,
akkor Jószéf öröme értelmezhetetlen lenne.

Hiszen Rabbi Eliezer ekkor is csak egy vélemény lenne a sok közül.

A történetből tehát az következik:

• Rabbi Jehuda nem úgy tanította, hogy „mindenki szerint” paszul;
• hanem úgy, hogy van vita,
  és Rabbi Eliezer az, aki érvénytelennek tekinti.

Ez magyarázza azt is, miért volt olyan fontos Jószéf számára,
hogy megtudja: valóban létezik egy tannaita vélemény, amely szerint érvénytelen.

Miért mondta mégis Rabbi Eliezer nevében Rabbi Jehuda?

Rabbi Eliezer megmagyarázza:

• Rabbi Jehuda Rabbi fia volt,
• Rabbi pedig Rabbi Eliezer tanítványa,
• ezért Rabbi Jehuda gyakran Rabbi Eliezer véleményét tanította,
  és nem feltétlenül a saját álláspontját.

Így Rabbi Jehuda:

• saját tanításában vitaként adta elő,
• de tanítványának Rabbi Eliezer szigorú véleményét hangsúlyozta.

Következtetés a pigul kérdésében

A „vért félrerakni időn túl” esete:

• nem konszenzusos érvénytelenség,
• hanem Rabbi Eliezer szigorú álláspontja,
• a Bölcsek szerint viszont az áldozat érvényes.

Így a korábbi „divré hakol” (mindenki szerint) megfogalmazás
nem pontos, és árnyalásra szorul.

Új Misna: elmulasztott lépések a lisztáldozatnál

A Misna felsorol több műveletet, amelyek elmulasztása ellenére az áldozat kóser:

• nem öntött rá olajat,
• nem keverte el,
• nem törte fel megfelelően,
• nem sózta,
• nem lengette stb.

A Talmud tisztázza:

• „nem öntötte rá az olajat” = nem kohén öntötte, hanem idegen;
• „nem keverte el” = egyáltalán nem keverte el – és mégis kóser.

Kulcselv:

• ami alkalmas lenne az előírt műveletre,
  de ténylegesen elmarad, az még nem érvénytelen;
• ami eleve alkalmatlan, az már igen.

A kohén szerepe és Rabbi Simon listája

Rabbi Simon tanítása szerint:
minden olyan művelet, amely „Áron fiaihoz” tartozik,
csak olyan kohéntól érvényes, aki elismeri az áldozati szolgálat szentségét.

Felsorol 15 kifejezetten kohanita műveletet
(öntés, keverés, markolás, égetés, vérhintés, kohanita áldás stb.).

Felmerül a kérdés:

• ha az olajöntés ilyen kohanita művelet,
• hogyan lehet kóser, ha idegen végzi?

Válasz:

• ez csak a kohaniták saját lisztáldozatánál igaz;
• az izraeliták lisztáldozatánál
  a kohanita szerep csak a kemicá-tól kezdődik.

Ráv viszont ezt vitatja, mondván:

• ha a kohanita lisztáldozat törvényeit
  az izraelita lisztáldozatból tanuljuk,
• akkor nem lehet az olajöntést ott szigorúbbnak tekinteni.

Összegzés

Köves Slomó rabbi tanítása szerint a Menáchot 18. lap fő üzenete:

• a pigul nemcsak jogi, hanem emlékezeti és hagyományátadási kérdés is;
• egyetlen tanítói mondat elvesztése vagy visszanyerése
  egész halachikus képet változtathat meg;
• és nem minden „érvénytelen” azonos súlyú.

A Talmud itt nem szabályt tanít,
hanem hogyan kell pontosan tanulni és továbbadni a Tórát.

Az előadásban elhangzott példák rövid felsorolása:

• vér félrerakására irányuló gondolat,
• Rabbi Eliezer és Rabbi Jehuda viszonya,
• Jószéf babilóniai tanítvány története,
• elmulasztott műveletek a lisztáldozatnál,
• keverés alkalmassága vs. tényleges keverés,
• túl nagy vagy túl sok darabra tört lepény,
• Rabbi Simon 15 kohanita művelete,
• kohén és idegen szerepének határai.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud