Cimkék: Horájot  podcast

A király, aki nem lehet szegény – amikor a bűn is ranghoz kötött

A mai tanulás a Horájot traktátus (הוריות) kilencedik lapjához érkezett, és a király (nasi, נשיא) és a főpap (kohen gadol, כהן גדול) különleges helyzetét vizsgálja a bűnáldozatok rendszerében. A Tóra részletesen meghatározza, hogy az egyszerű ember milyen áldozatot köteles hozni vétke esetén – de mi a helyzet azokkal, akik maguk is a közösség fejei? Lehet-e a király szegény? Lehet-e a főpap „átlagos bűnös”? A vita a korban olé ve-jored (קרבן עולה ויורד), a „változó státuszú áldozat” és a különleges bűnáldozatok kapcsolatán keresztül az emberi rang, a felelősség és az isteni igazságosság határát feszegeti.

A király különleges vétekáldozata

A Misna arról beszél, hogy a királynak is van saját bűnáldozata, ha vétkezik. De mely esetekre vonatkozik ez? A vita Rabbi Eliezer és Rabbi Akiva között erről szól.

• Rabbi Eliezer szerint a király semmilyen korban olé ve-jored-ot nem hoz. Ez az áldozatfajta azokhoz kötődik, akik anyagi helyzetük szerint különböző áldozatot hozhatnak: a gazdag bárányt, a középréteg galambot, a szegény pedig lisztáldozatot.
• Rabbi Akiva szerint a királyra vonatkozik ez az áldozati forma, kivéve egy esetet: a tanúvallomás visszatartását (edut, עדות). A király ugyanis nem lehet tanú egy bírósági eljárásban, ezért ez a helyzet eleve nem állhat elő.

A vita alapja a Tóra mondata: „És lészen, ha vétkezik az egyik ezek közül” (ve’haja ki-jechta me’echad me’eleh, והיה כי־יחטא מאחד מאלה). Rabbi Eliezer szerint, ha a király az egyikben sem tud vétkezni, akkor egyik esetben sem kell áldozatot hoznia. Rabbi Akiva viszont úgy olvassa: „ha vétkezik akár csak az egyikben”, akkor már kötelezett az áldozatra.

A gazdag király és a gazdaggá tett főpap

Rabbi Jirmija (Rabbi Yirmiya, רבי ירמיה) értelmezése új szempontot hoz: a korban olé ve-jored csak olyan emberre vonatkozik, aki lehet szegény vagy gazdag, tehát anyagi helyzete változhat. A király és a főpap esetében ez fogalmilag kizárt.

• A királyról a Tóra azt mondja: „És ha vétkezik a király, amikor megcselekszi valamelyik parancsolatot, amelyet az Örökkévaló tiltott” (im ha-melech jechta, אם המלך יחטא). A szöveg hangsúlyozza, hogy olyan királyról beszél, „aki fölött senki más nincs, csak az Örökkévaló, az ő Istene” – tehát a király nem válhat szegénnyé.
• A főpapról pedig: „A pap, aki nagyobb testvéreinél” (ha-kohen ha-gadol me’echav, הכהן הגדול מאחיו) – vagyis nagyobbnak kell lennie szépségben, bölcsességben, erőben és gazdagságban. Ha nem elég gazdag, a többi pap köteles gazdaggá tenni, ahogy írva van: „akit nagyobbá tettünk testvérei közül”.

Innen ered a halachikus elv: ha a főpap nem elég gazdag, „testvérei vagyonából” kell gazdaggá tenni – mert a Tóra szavai szerint „nagyobb testvéreinél” azt is jelentheti: „akit mi teszünk nagyobbá”.

Mi történik, ha a királyt leváltják?

A Talmud egy érdekes kérdést vet fel: ha a királyt leprássága miatt leváltják, továbbra is megilleti-e a mentesség?

• Egyik vélemény szerint amint megszűnik királynak lenni, a kiváltsága is megszűnik, és ismét kötelezett lesz a korban olé ve-jored-ra.
• Más vélemény szerint a státusz egyszeri: aki egyszer király volt, az mindig király marad, így a mentesség is megmarad.

A döntés attól függ, miből fakad a király gazdagsága. Ha a személyes vagyonából, akkor elveszítheti a mentességet, ha azonban a királyi kincstárból – amelyet leváltása után is megtart –, akkor soha nem válhat szegénnyé.

A főpap és a változó státuszú áldozat

Rabbi Akiva szerint a főpap minden korban olé ve-jored alól mentes, mert van saját lisztáldozata, a minchat kohen gadol (מנחת כהן גדול). Ezt naponta kétszer, reggel és este ajánlja fel, és soha nem változik – ez az ő „állandó” áldozata.
Rabbi Eliezer azonban azzal érvel, hogy ha a főpap a legszegényebbek lisztáldozatát nem hozza meg, azzal együtt mentesül a többi változat, a galamb és a bárány alól is. A szöveg ugyanis úgy fogalmaz: „És engesztelést szerezzen neki a pap az egyikből ezek közül” (me’echad me’eleh, מאחד מאלה) – ha bármelyikből nem vonatkozik rá, akkor egyikből sem.

A tisztátalan belépés a Szentélybe

A Tumas mikdas ve-kodashav (טומאת מקדש וקדשיו) – a tisztátalanul a Szentélybe lépés – bűne esetében a főpap mentes. Rabbi Simon szerint ez azért van, mert a Tóra úgy fogalmaz: „vágassék ki az a lélek a közösségből” (ve-nichreta ha-nefesh hahi mikerev ha-am, ונכרתה הנפש ההיא מקרב העם). A „közösségből” szó arra utal, hogy az a bűn vonatkozik arra, akinek áldozata azonos a közösség áldozatával. A főpapé azonban nem azonos, hiszen Jom Kippurkor a főpap egy üszőt hoz, míg a nép egy hím kecskét – tehát külön kategóriát képvisel.

Az ellentmondásos brájták és Rabbi Simon álláspontja

Egy brájtában Rabbi Simon általános szabályt mond:

• Amire az egyén asham talui-t (feltételes áldozatot) hoz, arra a király is köteles, de a főpap és a bíróság mentes.
• Amire az egyén asham vadáj-t (bizonyos bűnáldozatot) hoz, arra a király és a főpap is köteles, de a bíróság mentes.
• A korban olé ve-jored három esete – a tanúvallomás visszatartása, a fölösleges eskü (shevuat bitui, שבועת ביטוי) és a tisztátalanul való belépés – közül a bíróság mentes, de a király és a főpap köteles, azzal a kivétellel, hogy a király nem hoz az edut miatt, a főpap pedig nem hoz a tumas mikdas miatt.

Rabbi Simon véleményében látszólag ellentmondás van, de a Talmud megmagyarázza: a főpap csak a lisztváltozat alól mentes, de a galamb- és bárányváltozatot hoznia kell. Így a főpap részben mentes, részben kötelezett, és ezzel áll középen Rabbi Akiva teljes mentessége és Rabbi Eliezer teljes kötelezettsége között.

Rabbi Eliezer újítása: fix áldozat a királynak

Rabbi Eliezer szerint a király a tumas mikdas ve-kodashav bűnéért nem változó státuszú áldozatot, hanem fixen egy hím kecskét (se’ir zachar, שעיר זכר) hoz. Ez az egyetlen olyan bűn a három közül, amely szándékos elkövetés esetén karet-tel (spirituális kiirtással) büntetendő, ezért ehhez illik a fix forma. Rabbi Papa megerősíti, hogy ez a szabály kizárólag a tumas mikdas ve-kodashav esetre vonatkozik, és nem a másik kettőre.

Az asham talui kérdése

Az asham talui (feltételes áldozat) olyan esetben hozandó, amikor valaki nem biztos benne, hogy vétkezett-e. A korban olé ve-jored kategóriájára azonban általában nem vonatkozik. Rabbi Eliezer mégis úgy tanítja, hogy a király, aki fix kecskét hoz a tisztátalanság esetén, nem köteles asham talui-ra, hiába hasonlít az esete a fix bűnáldozatokhoz. Más brájták szerint viszont mégis köteles – ez mutatja, mennyire összetett a bűnáldozatok rendszere, amikor a társadalmi státusz és a szentség szintje is befolyásolja az engesztelés formáját.

Az előadásban elhangzott példák

• A király, aki nem lehet tanú, ezért nem hoz áldozatot a tanúvallomás visszatartásáért
• A főpap, akit testvérei gazdaggá tesznek, hogy megfeleljen a „nagyobb testvéreinél” parancsának
• A leváltott király példája, akinek gazdagsága a kincstárból marad fenn
• A főpap tumas mikdas alóli mentessége, mivel Jom Kippurkor külön áldozata van
• Rabbi Simon köztes véleménye: a főpap csak részben mentes a változó státuszú áldozatok alól
• Rabbi Eliezer újítása: a király fixen hím kecskét hoz, nem változó státuszút

A tanulás végső tanulsága: az áldozat nem csupán a bűn jóvátétele, hanem a társadalmi és spirituális pozíció kifejeződése is. Aki magasabbra van emelve, annak bűne és áldozata is súlyosabb és más természetű.

—————————————————-

Horájot (Döntések) – חוריות
Részben a Szanhedrin traktátushoz kapcsolódik, mivel a rabbinikus bírósággal összefüggő kérdéseket tárgyalja: azokat az eseteket, amikor a Bét Din, a főpap vagy a király téves döntést hozott és az emiatt bemutatandó bűnáldozatokat. Ennek a traktátusnak a terjedelmea Babilóniai Talmudban 14 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud