Cimkék: Horájot  podcast

Boldog az a nemzedék, amelynek a királya is vétkezik – amikor a hatalom szolgálattá válik

A Horájot traktátus (הוריות) 10. lapján Rabbi Köves Slomó magyarázatában a király (nasi, נשיא) és a főpap (kohen gadol, כהן גדול) bűnáldozatának különleges törvényeit tanulmányozzuk tovább. Az előző fejezetben megtanultuk, hogy mind a király, mind a főpap, ha vétkezik, speciális áldozatot hoz: a főpap egy üszőt (par, פר), a király pedig egy hím kecskét (se’ir, שעיר). A mostani tanulás két fő kérdés köré szerveződik: mi történik, ha a király vagy a főpap elveszíti státuszát, illetve mi a helyzet akkor, ha még kinevezésük előtt vétkeztek? A tanulás végén pedig a Talmud aggádikus részei a vezetés felelősségéről, az emberi gyarlóságról és a jó szándékkal elkövetett bűn értékéről szólnak – Lót, Jáél és más bibliai alakok példáján keresztül.

A főpap és a király státuszváltozása

A Misna első esete: ha a főpap vétkezett, majd elvesztette tisztségét, vagy a király vétkezett, majd megszűnt királynak lenni, vajon melyik státusz szerint kell hozniuk áldozatot?

• Rabbi Jehuda szerint mindketten az eredeti státuszuknak megfelelő áldozatot hozzák. A főpap üszőt (par chatat), a király hím kecskét (se’ir).
• Ha viszont előbb veszítik el tisztségüket, és csak utána vétkeznek, a főpap továbbra is üszőt hoz, de a király már mint egyszerű ember, nőstény bárányt vagy kecskét.

A Talmud megkérdezi: ha a főpap a leváltása után is főpapi áldozatot hoz, minek volt szükség külön kimondani, hogy akkor is, ha még főpapként vétkezett, ugyanazt az áldozatot hozza? A válasz: a Misna mindkettőt együtt akarta mondani, mert a király esetében a két helyzet nem azonos, a főpapnál viszont igen – de a párhuzamos szerkesztés megőrzése érdekében mindkettőt szerepelteti.

Miért marad a főpap főpap a leváltása után is?

A Talmud egy brájtát idéz, amely a főpap áldozatának versét elemzi:
„És áldozza meg vétkéért” (vehikriv al chatató, והקריב על חטאתו) – a „vétkéért” szó feleslegesnek tűnik, mégis azért áll itt, hogy megtanítson: a főpap akkor is a főpapi áldozatot hozza, ha már nem főpap.

Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért, mert a király esetében ennek az ellenkezője igaz: ha már nem király, akkor már nem a királyi áldozatot hozza. Az ember hajlamos lenne logikailag fordítva következtetni (kal vachomer): ha a király, aki egyszerűbb státuszú, mégis elveszíti különleges áldozatát, akkor pláne a főpap is. Ezért mondja a Tóra külön, hogy a főpapnál nem így van.

A király áldozata státuszvesztés után

A királyról a Tóra úgy fogalmaz: „Asher nasi yechta” (אשר נשיא יחטא) – „ha a király vétkezik”. A nasi szónak a Talmud külön figyelmet szentel: ez a „vezető” szó, de nem bármelyik vezetőre, hanem arra, „aki fölött senki más nincs, csak az Örökkévaló” – tehát kizárólag a királyra. A vers jövő ideje (yechta) arra tanít, hogy csak akkor hoz királyi áldozatot, ha már királyként vétkezett. Ha még kinevezése előtt követte el a bűnt, akkor egyszerű emberként, ke-szug harédyot (כסוג הדיוט), közemberként hoz áldozatot.

A Talmud rávilágít: ez logikailag levezethető lenne a főpap esetéből is, hiszen nála is azt tanuljuk, hogy ha még nem főpapként vétkezett, akkor közönséges áldozatot hoz. A Tóra azonban mindkettőnél külön kimondja, nehogy téves következtetést vonjunk le, hiszen a két tisztség természetében különbözik: a főpap bűne csak téves döntésen keresztül válik chatat áldozattá, míg a királyé nem.

„Aser nasi yechta” – amikor a király biztosan vétkezik?

A Talmud különös dolgot jegyez meg: a Tóra nem azt mondja im nasi yechta („ha a király vétkezik”), hanem asher nasi yechta – ami szó szerint azt is jelentheti: „amikor a király vétkezik”, mintha biztos lenne, hogy vétkezni fog. Ebből úgy tűnhet, hogy a király vétke elrendelt dolog.

Ezt a gondolatot a Talmud más tórai helyekkel veti össze. Például amikor a Tóra a házlepráról (nega tzaraat, נגע צרעת) beszél, azt mondja: „amikor házatokba leprát adok” (venatati nega tzaraat be-beitchem, ונתתי נגע צרעת בביתכם) – mintha biztos lenne, hogy bekövetkezik. Rabbi Jehuda ezt jövőre vonatkozó isteni kijelentésnek tekinti, Rabbi Simon viszont feltételesnek: csak ha Isten küldi, nem pedig ha valamilyen más okból jön.

Hasonlóan, a „ha a király vétkezik” kifejezés sem végzet, hanem feltételes lehetőség – nincs égi rendelet arra, hogy a király biztosan bűnbe essen.

A király, aki leprás lett – és a hatalom mint szolgaság

A Talmud megemlíti Uzziá király történetét: amikor leprás lett, el kellett hagynia Jeruzsálemet, „a szabadházban lakott”, és fia, Jotám kormányzott helyette. Innen tanuljuk, hogy egy leprás király ideiglenesen elveszíti státuszát, és nem hozhat királyi áldozatot.

Ebből az epizódból a Talmud erkölcsi tanulságot is levon: a vezetés nem hatalom, hanem szolgálat. Egy történetben egy hajóskapitány és Rábán Gámliél beszélgetnek arról, hogy a vezetői tisztség nem kiváltság, hanem teher. Amikor tanítványait kinevezné vezetőkké, azok visszautasítják. Rábán Gámliél így válaszol: „Azt gondoljátok, hogy hatalmat adok nektek? Nem! Szolgaságot adok.” Ezt támasztja alá a Tóra is, amikor Salamon fiáról, Rechávámról azt mondja a nép: „Légy ma a mi szolgánk” – vagyis a király a nép szolgája.

„Boldog az a nemzedék, amelynek királya vétkezik”

A Talmud finom játékot játszik a „asher nasi yechta” kifejezéssel. Az asher szó jelentése nemcsak „ha” vagy „amikor”, hanem „boldog is”. Innen tanulja Rabbi Jochánán ben Zakkáj: „Boldog az a nemzedék, amelynek a királya vétkezik – és bűnáért áldozatot hoz.”
Miért? Mert ha a király kész beismerni vétkét és engesztelést keresni, akkor az egész nép is megtanulja, hogy nincs ember, aki tévedhetetlen, és aki bűnt követ el, köteles felelősséget vállalni érte.

A vezető felelőssége és a jó szándékú bűn

A fejezet végén a Talmud etikai példákat hoz: Lót és lányai történetét, akik a világ újrateremtésének szándékával vétkeztek; Jáél történetét, aki Sisera meggyilkolásával Izraelt mentette meg, mégis egy vétkes aktus árán; Tamar, aki Jehudával való kapcsolata által Dávid király ősanyja lett; és Zimri, aki szándéktalan bűnével tömegeket vitt pusztulásba.

A rabbinikus tanítás szerint egy jó szándékkal elkövetett bűn értékesebb lehet, mint egy rossz szándékkal végzett micva. Rabbi Jehuda ezért azt tanácsolja: „Az ember tanuljon Tórát akár nem teljesen tiszta szándékkal is, mert a nem megfelelő szándékból idővel megfelelő szándék lesz.”

Még Balák király példája is ezt erősíti: bár 42 áldozatot rossz szándékkal hozott, mégis jutalma született – leszármazottai között ott volt Ruth, Dávid király dédanyja.

Az előadásban elhangzott példák

• A főpap és a király státuszának elvesztése után hozott különböző áldozatok
• Uzziá király, aki leprássága miatt ideiglenesen elvesztette a királyságot
• A hajóskapitány és Rábán Gámliél története, miszerint a vezetés szolgaság
• Rabbi Jochánán ben Zakkáj tanítása: „Boldog az a nemzedék, amelynek a királya vétkezik”
• Lót és lányai, akik jó szándékkal követtek el bűnt
• Jáél, aki Sisera meggyilkolásával micvát teljesített vétken keresztül
• Tamar és Zimri példája: az egyikből királyok, a másikból pusztulás származott
• Balák 42 áldozata, amelyből végül Ruth és Dávid király származott

A tanulás üzenete: a hatalom és a bűn is próbatétel. A vezető nem attól nagy, hogy hibátlan, hanem attól, hogy felismeri vétkét, és megtalálja a módját a jóvátételnek – mert az igazi királyság a nép szolgálata és az önreflexió bátorsága.

—————————————————-

Horájot (Döntések) – חוריות
Részben a Szanhedrin traktátushoz kapcsolódik, mivel a rabbinikus bírósággal összefüggő kérdéseket tárgyalja: azokat az eseteket, amikor a Bét Din, a főpap vagy a király téves döntést hozott és az emiatt bemutatandó bűnáldozatokat. Ennek a traktátusnak a terjedelmea Babilóniai Talmudban 14 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud