Cimkék: Horájot  podcast

„Ha a rabbi téved, ki a felelős? – A bíróság téves döntése és az egyén bűne”

Mi történik akkor, ha valaki nem a saját tévedése miatt vétkezik, hanem azért, mert a Bét Din (בית דין) – a rabbinikus bíróság – rossz döntést hozott, és ő azt követte? A Horajot traktátus bevezető misnája és a Talmud első elemzései ezt a kényes kérdést járják körül. A rabbi példákon keresztül mutatta meg: van, amikor a felelősség teljesen áthárítható a bíróságra, és van, amikor az egyén nem mentesül, mert tudnia kellett volna, hogy a döntés téves. Például: ha valaki összekever két húsdarabot, és véletlenül a Bét Din által tévesen megengedett, de valójában tiltott húst eszi meg, vajon a saját hibájából vétkezett, vagy a bírákra hivatkozhat? Az előadás arra mutatott rá, hogy a határvonal nem mindig egyértelmű: csak akkor lehet a felelősséget áthárítani, ha a bíróság konkrét cselekvésre utasította a közösséget, és az egyén ténylegesen erre hivatkozva cselekedett.

A bűnáldozatok logikája

A Tóra előírásai szerint a bűnáldozatok túlnyomó többsége a sehgágá (שגגה – tévedésből elkövetett bűn) esetére vonatkozik. Például: valaki azt hiszi, hogy vasárnap van, pedig szombat, és megszegi a szombatot – ekkor korban chatat (קרבן חטאת – vétekáldozat) köteles. A Horajot azonban egy különleges helyzettel foglalkozik: amikor valaki nem a saját tévedése, hanem a Bét Din hibás döntése miatt szegi meg a micvát. Ilyenkor az egyén mentesül, és a bíróság tagjai hozzák a közösség nevében a par he’elem davar sel cibur (פר העלם דבר של ציבור – közösségi bűnáldozat) nevű üszőt.

A döntés mikortól számít valódi döntésnek?

A Talmud első kérdése: mikortól tekinthető a Bét Din döntése kötelezőnek?

• Egyesek szerint már akkor, ha a bírák azt mondják: „meg van engedve” (מותר).
• Mások szerint csak akkor, ha így fogalmaznak: „meg van engedve, hogy megcselekedjétek” (מותר לעשות).

Az utóbbi vélemény szerint a döntés csak akkor válik tényleges, felelősséget hordozó határozattá, ha cselekvésre ösztönöz. Ezt több párhuzamos forrás támasztja alá:

• A zaken mamre (זקן ממרה – renitens rabbi) esete: csak akkor büntethető, ha nem pusztán tanít, hanem cselekvésre utasít.
• Az águná (עגונה – „láncolt asszony”) törvénye: ha a Bét Din engedélyezte, hogy újra férjhez menjen, és ennek alapján házasodott meg, de később visszatért a férje, akkor mentesül. Ha azonban csak „szabad életet” élt, az már nem a Bét Din utasítása volt.

Mi történik, ha valaki tévedésből más okból vétkezik?

A Misna úgy fogalmaz: „aki tévedésből az ő utasításuk szerint cselekedett”. Miért kell hangsúlyozni a „tévedésből” kifejezést? A Talmud szerint ezzel azt akarja jelezni: még akkor is a Bét Dinre hárul a felelősség, ha az illető saját hibájából keverte össze a dolgokat, de közben tudta, hogy a Bét Din megengedte volna azt a cselekvést.
Például: két húsdarab van előtte, az egyik bizonyosan kóser, a másik a Bét Din döntése alapján kósernek nyilvánított, de valójában tréfli. Ő a biztos kósert akarta enni, de összekeverte a kettőt, és a tiltottat fogyasztotta. Van, aki szerint ekkor is mentesül, mert a Bét Din döntése befolyásolta; mások szerint köteles áldozatot hozni, mert nem a döntés miatt, hanem saját tévedésből vétkezett.

Egyéni tudás kontra közösségi felelősség

A Misna hangsúlyozza: ha a Bét Din egyik tagja vagy egy képzett tanítvány, aki maga is alkalmas lenne döntéshozónak, tudta, hogy a döntés hibás, mégis követte, akkor nem hivatkozhat a bírákra. Miért?
Mert ebben az esetben a bűn nem tekinthető tévedésnek, hanem szándékosnak. A Talmud pontosít: lehet, hogy mégsem teljesen szándékos, hiszen az illető tévesen azt hitte, hogy a micva „a többséget kell követni” (אחרי רבים להטות – aharei rabbim lehatot) akkor is kötelez, ha tudja, hogy a többség téved.

A közösség többsége és az egyén

A Bét Din csak akkor köteles a közösségi bűnáldozatot meghozni, ha a közösség többsége (legalább 51%) a téves döntésük alapján vétkezett. Felmerül a kérdés: ha valaki a többiekkel együtt követett el bűnt, de nem pontosan ugyanazon az alapon (például saját tévedésből, nem a Bét Dinre hivatkozva), akkor ő beleszámít-e a „többségbe”? A Talmud szerint nem: az ilyen egyén továbbra is személyes bűnáldozatot köteles hozni.

Vita Rabbi Yehuda és a Bölcsek között

A Misna szövegéből úgy tűnik, hogy az egyén mindig mentesül, ha a Bét Din döntésére hagyatkozva vétkezett – akkor is, ha a közösség még nem hozza meg a közösségi áldozatot. Ez Rabbi Yehuda álláspontja.
A Bölcsek szerint azonban az egyén csak akkor mentesül, ha valóban a közösség többsége vétkezett, és ezért a Bét Din köteles a közösségi áldozatot meghozni. Ha nem, akkor az egyénnek saját áldozatot kell hoznia.

Összegzés – mikor hárítható át a felelősség?

• Ha valaki saját tévedéséből vétkezik → személyes áldozat.
• Ha valaki a Bét Din téves döntésére hivatkozva vétkezik → mentesül, és a Bét Din hozza a közösségi áldozatot.
• Ha tudta, hogy a döntés téves, mégis követte → nem mentesül.
• Ha a közösség többsége vétkezett a döntés alapján → közösségi áldozat.
• Ha a közösség kisebb része → egyéni áldozat szükséges.

Az előadásban elhangzott példák

• Valaki azt hitte, vasárnap van, pedig szombat → személyes áldozat.
• A Bét Din megengedett egy szombati cselekvést, valaki követte → mentesül.
• Az águná esete: házasodás engedéllyel vs. szabados élet → mentesülés vagy kötelezettség.
• Két húsdarab összekeverése: egyik biztosan kóser, másik vitatott → vita, ki felelős.
• A zaken mamre példája: tanítás önmagában vs. cselekvésre ösztönzés.
• A közösség többségének vétke: csak ekkor hoz a Bét Din közösségi áldozatot.

Összegző táblázat

—————————————————-

Ávodá Zárá (Bálványimádás) – עבודה זרה

A bálványimádás tilalmának törvényei: hogyan kell elkerülni a bálványszobrokat, a bálványok jeleit és jelképeit, illetve miképpen tartsuk magunkat távol ünnepeiktől. E traktátusban kerülnek megtárgyalásra a zsidók és pogányok közötti tiltott kapcsolatok törvényei, melyek részben a bálványimádás tilalmával (mint pl. a jéjn neszech, a bálványoknak felajánlott nem-zsidók által készített bor), részben más előírásokkal (mint pl. a kásrut és a nem-zsidókkal való érintkezést korlátozó óvatossági rendszabályokkal) állnak összefüggésben. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 76 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud