Cimkék: Chulin  podcast

Amikor az ízt nem lehet megkóstolni: honnan tudjuk, hogy az étel még kóser?

A Chulin 97. lapján Köves Slomó rabbi a gid ha-nasheh (גיד הנשה) főzésének kérdéséből indul ki: ha a tiltott ín együtt fő a hússal, az íze átterjedhet, és az egész ételt tilossá teheti. De hogyan mérhető egy olyan ín hatása, amelynek szinte nincs is íze? A Talmud innen jut el a kóser és nem kóser ételek keveredésének általános szabályaihoz: mikor lehet kóstolásra hagyatkozni, mikor kell nem zsidó szakácsot megkérdezni, és mikor dönt az egy a hatvanhoz arány. A lap végén a tőgy különleges esete mutatja meg, hogyan válhat egy eredetileg kóser húsdarab maga is tiltottá attól, hogy saját tejével együtt főzik meg.

Főzés és sütés nem ugyanaz

Az előző Misna szerint ha a combot a benne maradt gid ha-nasheh (גיד הנשה)-hel együtt főzik meg, akkor azt kell vizsgálni, hogy az ín olyan mennyiségben van-e jelen, amely ízt adhatna a húsnak.

Shmuel azonban különbséget tesz főzés és sütés között. Ha vízben együtt főzik őket, az íz szétterjedhet. Ha viszont nyárson sütik, a tűz inkább kiszárítja az ínt, ezért nem feltételezzük, hogy az íze átjárja az egész húst. Ilyenkor a hús fogyasztható egészen addig, amíg az ember el nem ér magához a tiltott ínhoz.

Miért más a tiltott faggyú?

A Talmud ellenpéldát hoz: Rav Huna szerint ha egy kecskét a rajta maradt tiltott chelev (חלב), faggyúval együtt sütnek, az egész állat tiltottá válhat, még a távoli részei is.

A válasz: a faggyú sütés közben megolvad és forr, ezért a zsiradék könnyen szétterjed a húsban. A gid viszont száraz, nem ereszt ilyen levet, így kevésbé adja át hatását.

Egy másik történet szerint Rabbi Yochanan még faggyúval együtt sütött kecskét is megengedett, kivéve magát a tiltott részt. Erre több magyarázat születik: lehetett különösen sovány állat, vagy csak a vesét és az azt borító faggyút sütötték együtt, amelyek között hártya húzódik.

Tréfli hal és a nem zsidó kóstoló

Egy további változat szerint a történet valójában nem kecskéről, hanem tréfli halról szólt, amelyet kóser hallal együtt sütöttek.

Rabbi Yochanan azt mondta: kóstoltassák meg egy nem zsidóval. Ha érzi benne a tiltott hal ízét, az étel nem fogyasztható; ha nem érzi, megengedett.

Innen vezet át a Talmud a noten ta’am (נותן טעם), az ízátadás általános szabályához.

Ki kóstolhatja meg a keveréket?

Egy brájta két példát hoz.

Ha húsos edényben tejet főztek, a tej tiltott lehet, ha átvette az edényben maradt hús ízét.

Ha viszont terumah (תרומה) főtt korábban egy edényben, majd ugyanott chullin (חולין), profán ételt készítettek, meg lehet kérni egy kohént, hogy kóstolja meg: érződik-e még a terumah íze.

Az első esetben zsidó nem kóstolhatja meg a hús-tej keveréket. A halas történetből azonban kiderül, hogy ilyen esetben megbízhatunk egy nem zsidó szakács ízlelésében.

Háromféle mérce

A Talmud három módszert különböztet meg annak eldöntésére, hogy egy tiltott összetevő átadta-e az ízét.

• Ha megengedett olyan ember számára, aki meg tudja kóstolni – például kohénnak a terumah –, akkor tényleges kóstolás dönt.
• Ha zsidó nem kóstolhatja meg, de különböző ízű dolgokról van szó, nem zsidó szakács ízlelése használható.
• Ha az ízből nem lehet dönteni, például azonos típusú kóser és nem kóser hús keveredik, vagy nincs megfelelő kóstoló, akkor a mennyiségi arány dönt.

Ekkor jön az általános shishim (ששים), egy a hatvanhoz szabály.

Mihez hasonlítjuk a tiltott ízt?

A bölcsek azt mondják: a tiltott összetevő ízét úgy kell elképzelni, mintha ugyanekkora mennyiségű póréhagyma vagy hagyma kerülne az ételbe. Ha annak az íze már érezhető lenne, a tiltott összetevőt is jelentősnek tekintjük.

Felmerül: miért nem borshoz hasonlítjuk, hiszen abból sokkal kisebb mennyiség is erősen érződik?

Abaye válasza szerint a bölcsek nem egy szélsőségesen erős fűszert választottak mércének, hanem olyan ízt, amelyet a tiltott ételek legerősebb reális ízhatásának tekintettek.

Gid ha-nasheh: egy a hatvanhoz

Ha a gid ha-nasheh együtt fő a hússal, akkor hatvanszoros mennyiségű megengedett étel szükséges hozzá.

Maga a tiltott ín nem számít bele a hatvanba. Vagyis ha egy egységnyi gid van az ételben, mellette hatvan egységnyi megengedett rész szükséges.

Ez az egyszerű eset azonban bonyolultabbá válik a tőgynél.

Tőgy saját tejével együtt

A tehén tőgye, kechal (כחל), önmagában kóser hús, de tej maradhat benne. Ha a tőgyet saját tejével együtt főzik egy húsos ételben, a tej miatt felmerül a hús és tej tilalma.

Itt is egy a hatvanhoz az arány, de különbséggel: maga a tőgy beleszámít a megengedett hatvanba.

Miért? Mert a tiltott összetevő nem maga a tőgy, hanem a benne lévő tej. A tőgy húsa ezért része a megengedett mennyiségnek.

Mennyi tej van egy tőgyben?

Felmerülhetne, hogy ne magának a tőgynek a méretét, hanem a benne lévő tej mennyiségét becsüljük meg. Ez azonban használhatatlan mérce, mert nem tudjuk pontosan, mennyi tej volt benne.

Ezért a gyakorlatban a tőgy egészét vesszük alapul a számításnál.

A tőgy maga is tiltottá válik

Rav Nachman hozzáteszi: ha a tőgyet egyszer saját tejével együtt megfőzték, maga a tőgy is tiltottá válik.

Ez fontos következménnyel jár. Ha ezt a tőgyöt később kivesszük az első ételből, és egy másik fazékba tesszük, ott már nem egyszerűen egy kóser húsdarabról beszélünk, amelyben valaha tej volt. Az egész tőgy tiltott darabbá vált, és a második ételben is újra megfelelő hatvanszoros arány szükséges ellene.

Vagyis az első főzés megváltoztatta a hús halachikus státuszát.

Sózás: olyan, mint a forró?

A lap egyik történetében a diaszpóra vezetőjének házában egy combot úgy sóztak meg, hogy benne maradt a gid ha-nasheh.

Ravina megtiltotta, más rabbi megengedte.

A kérdés az volt: a sózás olyan-e, mint a főzés? Ismert szabály, hogy:

maliach ke-roteach (מליח כרותח) – a sózott olyan, mint a forró,

míg az erősen pácolt olyan, mintha megfőtt volna.

A Talmud azonban rámutat: ha a sózás valóban teljesen olyan volna, mint a főzés, nem különböztetnék meg a pácolástól. Ráadásul sütésnél Shmuel szerint a gid íze nem terjed át. Ezért Ravina tiltása további magyarázatot igényel.

Mit számítunk bele a hatvanba?

A Talmud azt is vizsgálja, mi tartozik bele a megengedett mennyiségbe. Számíthat:

• a szósz;
• a főzelék vagy étel többi darabja;
• a megengedett húsrészek;
• bizonyos értelmezés szerint még az edény által felvett vagy kiszorított mennyiség is.

A cél az, hogy a tiltott rész tényleges ízhatását a teljes keverékhez viszonyítsuk.

A mai lap tanulsága

A Chulin 97 központi kérdése az, hogyan mérhető valami, amit közvetlenül nem mindig tudunk megízlelni. A Talmud háromféle eszközt használ: tényleges kóstolást, szakértő ízlelést és mennyiségi arányt. A hatvanszoros szabály így nem önkényes matematikai formula, hanem az ízátadás becslésének eszköze.

Köves Slomó rabbi előadásából az is kiderül, hogy a főzés maga halachikus változást hozhat létre. A tőgy eredetileg kóser hús, a benne lévő tej a problémás összetevő. Ha azonban együtt főnek, az egész tőgy tiltottá válhat, és innentől egy következő ételben már maga is tiltott darabként jelenik meg.

Elhangzott példák röviden

• Comb együtt főzve a gid ha-nashehhel (גיד הנשה).
• Hús és zöldség ízátadásának összehasonlítása.
• Nyárson sütött gid nem feltétlenül ad át ízt.
• Kecske együtt sütve tiltott chelevvel (חלב).
• Faggyú sütés közbeni szétterjedése.
• Sovány kecske példája.
• Vese és faggyú közötti hártya.
• Tréfli hal együtt sütve kóser hallal.
• Nem zsidó szakács kóstolása.
• Húsos edényben főzött tej.
• Terumah (תרומה) edénye és utána főzött chullin (חולין).
• Kohén megkóstolja a terumah ízét.
• Noten ta’am (נותן טעם).
• Nem zsidó kóstoló tiltott keveréknél.
• Azonos típusú húsoknál mennyiségi mérés.
• Shishim (ששים), egy a hatvanhoz.
• Hagyma vagy póréhagyma mint ízmérce.
• Bors mint túl erős összehasonlítás.
• A gid nem számít bele saját hatvanszoros arányába.
• Kechal (כחל), tőgy saját tejével.
• A tőgy beleszámít a megengedett mennyiségbe.
• A tőgyben lévő tej mennyisége nem mérhető pontosan.
• Megfőtt tőgy maga is tiltottá válik.
• Tiltott tőgy áthelyezése másik ételbe.
• Megsózott comb benne hagyott giddel.
• Maliach ke-roteach (מליח כרותח).
• Pácolt hús mint megfőtt étel.
• Szósz és ételdarabok beleszámítása a hatvanba.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud