Cimkék: Chulin  podcast

Egy fecske miatt is el lehet bukni a kóserságon?

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Talmud tovább finomítja a madarak kósersági rendszerét. Az előző lapon az derült ki, hogy egy ismeretlen madárnál akár egyetlen kóser jel is elég lehet — de csak akkor, ha biztosan nem tartozik a Tóra által felsorolt huszonnégy tiltott madár közé. Most a kérdés az, mit jelent ez a gyakorlatban: elég felismerni a szakállas keselyűt és a barátkeselyűt? Elég felismerni a hollót? Vagy a holló „fajtái” közé sorolt seregélyt és fecskét is ismerni kell? A tanulás ezután átlép a madárnevek, galambfajták, sáskák, mocsári madarak és kétes zúzógyomrok világába — vagyis abba a zónába, ahol a halacha már nem pusztán jeleket, hanem hagyományos fajismeretet is követel.

Egy jel csak akkor elég, ha ismered a kivételeket

Köves Slomó rabbi az előző lap következtetését idézte fel: a Tórában felsorolt huszonnégy nem kóser madár közül a nesher (נשר), vagyis a sas az egyetlen, amelynek egyetlen kóser ismertetőjele sincs. A peres (פרס) és az ozniyah (עזניה) viszont olyan tiltott madarak, amelyeknek egy-egy kóser jelük van.

Ezért ha valaki talál egy madarat, amelynek csak egy kóser jele van, akkor csak akkor nyilváníthatja kósernek, ha jártas ezekben a madarakban: ismeri a pereszt és az ozniyát, a fajtájukat és a nevüket. Ha nem ismeri őket, akkor egyetlen kóser jel nem elég, mert lehet, hogy éppen az egyik ilyen kivételes, tiltott madárról van szó.

Ha viszont két kóser jel van a madáron, akkor a peresztől és az ozniyától már nem kell tartani, mert azoknak csak egy-egy jelük van. Ilyenkor a kérdés a orev (עורב), vagyis a holló, mert a holló az a tiltott madár, amelynek két kóser jele van. Ezért két kóser jel esetén csak akkor lehet megengedni a madarat, ha biztosan felismerjük, hogy nem holló.

A holló „maga neme szerint”: seregély és fecske

A Talmud azonban rögtön pontosít: nem elég pusztán a hollót felismerni. A Tóra úgy fogalmaz: et ha-orev le-mino (את הערב למינו), „a hollót a maga neme szerint”. Ez azt jelenti, hogy a hollóhoz hasonló fajok is tiltottak lehetnek.

Rabbi Eliezer szerint ide tartozik a zarzir (זרזיר), amelyet Köves Slomó rabbi a leirat alapján seregélyként azonosított. A vita abból fakad, hogy Fát Márta lakói ették ezt a madarat, mert volt zefek (זפק), vagyis begye — ez pedig kóser jel. Rabbi Eliezer azonban azt mondta: a jövőben el lesznek ítélve ezért, mert a zarzir a holló fajtájához tartozik.

Egy másik vélemény szerint a „holló fajtája” magában foglalja a senunit levanah (סנונית לבנה), vagyis a fehér fecske egyik fajtáját is. Felső-Galilea lakói ezt is ették, mert a kurkevan (קורקבן), a zúzógyomor hártyája lekaparható volt. Rabbi Eliezer szerint azonban ez sem elég: ha a madár a hollófélék tiltott körébe tartozik, a kóser jel nem menti meg.

Egy jel, ha nem ragadozó

A következő szabály szerint ha valaki egy egyjelű madarat talál, az kóser lehet, feltéve, hogy nem dores (דורס), vagyis nem ragadja meg karmával a zsákmányát. A ragadozó táplálkozás ugyanis önálló tréfli jel.

Rav Ashi megkérdezte Ameimartól: mi lesz Rav Nachman szabályával, amely szerint egyjelű madárnál ismerni kell a pereszt és az ozniyát? Ameimar azt válaszolta: ő ezt a szabályt nem fogadja el, mert a peresz és az ozniyah nem lakott területen élnek. Ezért egy települési környezetben talált madárnál nem kell attól tartani, hogy éppen ezek egyikét találtuk meg.

A Talmud itt gyakorlati fajismeretet is beépít a döntésbe: nemcsak a test jelei számítanak, hanem az is, hol fordul elő az adott madár.

A fecske és a leprás megtisztítása

A tanulás egy másik irányba fordul: a metzora (מצורע), vagyis a leprás megtisztításához két madarat kellett használni. Rabbi Yehudah szerint az úgynevezett kaparó madár alkalmas erre a szertartásra. A Talmud ezt azonosítja azzal a fecskefélével, amelyről Rabbi Eliezer és a bölcsek vitatkoznak.

Az egyik változat szerint a fehér hasú fecskében mindenki egyetért, hogy kóser; a vita a zöldes vagy sárgás hasú madárról szól. Rabbi Eliezer ezt a holló fajtájához sorolja és tiltja, a bölcsek pedig megengedik. A halacha ebben a változatban Rabbi Eliezert követi.

Mar Zutra másként tanította: a sárga vagy zöld hasú fecskében mindenki egyetért, hogy tilos; a vita a fehér hasú madárról szól. Rabbi Eliezer tiltja, a bölcsek megengedik, és a halacha a bölcsek szerint van. Köves Slomó rabbi rámutatott: a gyakorlati végeredmény így ugyanaz — a fehér hasú megengedett, a sárgás-zöldes hasú tilos.

Miért hívják fehér fecskének, ha nem fehér?

A Talmud nyelvi kérdést is felvet. Ha a vita a sárgás vagy zöldes hasú fecskéről szól, miért nevezik mégis senunit levanah (סנונית לבנה), „fehér fecskének”?

A válasz: azért, mert van egy másik, fekete fecske, amely a házak között él, és a megnevezés nem feltétlenül a has pontos színét írja le, hanem az adott madarat különbözteti meg a fekete fajtától. A Talmud itt ismét azt mutatja: a madárnevek nem mindig modern biológiai pontosságúak, hanem helyi, hagyományos megnevezések.

Tasil, gerlice és galamb

A Szentélyben kétféle madarat lehetett áldozatként hozni: torim (תורים), vagyis gerléket, és benei yonah (בני יונה), vagyis galambfiókákat. A galambból csak fiatal példány volt alkalmas, a gerlicéből viszont felnőtt.

A tasil (תסיל) nevű madárról Rav Yehudah azt mondta Shmuel nevében: gerliceként érvénytelen, de galambként érvényes. Ez azt jelenti, hogy csak fiatalon hozható áldozatként, mint a galambfióka. Ezzel szemben a Rechavah városából való galamb gerliceként érvényes, vagyis felnőttként alkalmas, de galambfiókaként nem.

A Talmud ebből megállapítja, hogy a tasil egyfajta galamb. Felmerül azonban egy kérdés: ha galambfajta, miért nem említi külön az a Misna, amely a vörös tehén tisztítóvizét tárgyalja?

A tisztítóvíz és a visszaköpő madarak

A vörös tehén hamujával készült tisztítóvíz, mei chatat (מי חטאת), különösen érzékeny státuszú. Ha egy madár iszik belőle, a víz érvénytelenné válhat, mert a madár visszaköpheti a vizet, és ezzel idegen folyadék keveredik bele.

A Misna szerint minden madár ilyen szempontból problémás, kivéve a galambot, mert az nem köpi vissza a vizet. Ha a tasil galambféle, miért nem mondja a Misna: kivéve a galambot és a tasilt?

A válasz: a tasil ugyan galambfajta, de ebben a viselkedésben nem olyan, mint az egyszerű galamb. Ő visszaköpi a vizet, ezért nem kivétel a tisztítóvíz szabálya alól.

Jelzős név: kizár vagy nem zár ki?

Rabbi Zeira azt tanította, hogy a turturim (תורתרין), vagyis egy bizonyos galambfajta alkalmas áldozatként az oltárra. Köves Slomó rabbi ezt ahhoz a kérdéshez kapcsolta, hogy ha egy faj neve jelzővel bővül, akkor az még az alapkategóriába tartozik-e.

Az ezov (אזוב), vagyis izsóp esetében a Misna azt tanítja: csak az egyszerű izsóp használható, de a görög izsóp, kék izsóp, római izsóp vagy sivatagi izsóp nem. Minden jelzős változat kizárt.

A Talmud azonban különbséget tesz. Ha a jelzős név már a Tóraadás előtt is külön névként létezett, akkor az nem számít bele az alapkategóriába. Ha viszont a jelzős név csak később, a Tóraadás után alakult ki, akkor továbbra is az alaptípus részének tekinthető. Másik válasz szerint a turturim helyi neve egyszerűen galamb volt, ezért áldozatra alkalmas.

Sáskák: cserjék között vagy káposztában

A Talmud a sáskák kóserságára tér át. Rabbi Chiya szerint a cserjék között található sáskák kóserek, a káposztafélék között találhatók viszont tilosak. Ravina hangsúlyozza: az utóbbiak nem pusztán kétségesek, hanem teljesen tilosak, és aki eszik belőlük, malkot (מלקות), vagyis korbácsütés büntetését kaphatja a csúszómászó lények fogyasztásának tilalma miatt.

A sáskák esetében tehát nemcsak a korábban tárgyalt jelek — négy láb, négy szárny, ugrólábak, testet fedő szárnyak — számítanak, hanem a hagyományos fajazonosítás és élőhely is.

Megengedett és tiltott madárnevek

A Talmud ezután több madárfajtát sorol fel, amelyeknél a nevükhöz emlékeztető mondás kapcsolódik. Rabbi Yehudah szerint a tzarda (צרדא) nevű madár megengedett, a barda (ברדא) tilos. Az emlékeztető: a bar (בר) arámul „kívül”-t jelent, tehát a barda „kívül van” a megengedett körön.

A marda (מרדא) státusza kérdéses marad. Rav Assi szerint nyolc olyan madár van, amely kétséges. Ezeknél a probléma a zúzógyomor hártyája: nem hámozható le könnyen ujjal, de késsel mégis eltávolítható.

Mikor számít hámozhatónak a zúzógyomor?

A kóser madár egyik ismertetőjele, hogy a kurkevan (קורקבן), vagyis zúzógyomor hártyája könnyen lehámozható. Köves Slomó rabbi felidézte Shmuel házának esetét: volt egy kacsa, amelynek zúzógyomráról elsőre nem lehetett lehúzni a hártyát. Kitették a napra, és utána kézzel lehúzhatóvá vált. Shmuel ezt elfogadta kóser jelnek.

A nyolc kétes madárnál azonban más a helyzet. Ott még napra tétel után sem lehet kézzel lehúzni a hártyát, csak késsel lehet levakarni. Ez már nem biztosan számít kóser jelnek, ezért marad a kétség.

Mocsári kakas és mocsári tyúk

Abaye szerint a mocsári kakas, tarnegolta de-agma (תרנגולתא דאגמא), a nyolc kétes madár egyike, és ezt nevezik maraduna (מרדונא) néven. Rav Papa viszont különbséget tett: a mocsári kakas tilos, a mocsári tyúk megengedett.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: itt nem egy hím és nőstény változatról van szó, hanem két külön fajról. Az emlékeztető az ammoniták törvénye: az ammonita férfi nem léphet be Izrael közösségébe, de az ammonita nő megengedett. Így a „férfi”, vagyis a mocsári kakas tilos, a „nő”, vagyis a mocsári tyúk megengedett.

Később azonban Mareimar azt mondta, hogy a mocsári tyúk is tilos, mert a bölcsek látták, hogy karmával ragadja meg zsákmányát, vagyis dores (דורס). Ez azonos azzal a giruta (גירותא) nevű tiltott madárral, amelyet később is említenek.

További madárpárok és emlékeztetők

Rav Ashi szerint a shurinka (שורינקא) nevű madár megengedett, a piruz andarta (פירוז אנדרטא) viszont tilos. Az emlékeztető a gonosz, peritz (פריץ) szó: ami „peritz”-re emlékeztet, az tilos.

Rav Huna szerint a bunei (בוניי) nevű madár megengedett, a parva (פרוה) tilos. Az emlékeztető Parva, a varázsló neve, aki negatív alak, ezért a parva tiltott.

Rav Papa szerint a hátradőlve evő mardu (מרדו) madár megengedett, a hasra borulva evő mardu tilos. Az emlékeztető: „ne hajolj meg más isten előtt”. Aki „meghajolva” eszik, az tiltott.

Shmuel szerint a bor shoteh (בור שותה), vagyis „bort ivó” nevű madár tilos; az emlékeztető az, hogy aki bort ivott, érvénytelenül szolgál a Szentélyben. Rav Ashi szerint a bar nafcha (בר נפחא), vagyis „bortöltögető” madár is tilos, de a kis bortöltögető, bar nafcha zuta (בר נפחא זוטא), megengedett. Az emlékeztető: a fiú ereje nagyobb, mint az apáé.

A mai lap tanulsága: a jel nem elég hagyomány nélkül

A mai tanulás egyik legfontosabb üzenete, hogy a madarak kósersága nem dönthető el pusztán mechanikus jelek alapján. A négy jel — begy, többletujj, hámozható zúzógyomor, nem ragadozó viselkedés — alapvető, de nem helyettesíti a fajismeretet és a hagyományt.

Köves Slomó rabbi előadása alapján a Talmud újra és újra ugyanazt mutatja: a peresz, az ozniyah, a holló, a zarzir, a fecske, a tasil, a turturim, a mocsári kakas és a kétes zúzógyomrú madarak mind azt bizonyítják, hogy a halacha nemcsak anatómiai jeleket, hanem névhasználatot, élőhelyet, viselkedést és közösségi hagyományt is figyelembe vesz.

Elhangzott példák röviden

• Egy kóser jelű madár csak akkor engedhető meg, ha felismeri a peres (פרס) és ozniyah (עזניה) madarakat.
• Két kóser jelű madár csak akkor engedhető meg, ha felismeri a orev (עורב), vagyis holló fajtáit.
• Et ha-orev le-mino (את הערב למינו): a holló és minden fajtája.
• Zarzir (זרזיר), seregélyként azonosított madár, amelyet Rabbi Eliezer a hollófélékhez sorol.
• Fát Márta lakói ették a zarzirt, mert volt zefek (זפק), begye.
• Senunit levanah (סנונית לבנה), fehér fecske vagy fecskeféle.
• Felső-Galilea lakói ették, mert hámozható volt a kurkevan (קורקבן).
• Egyjelű madár megengedése, ha nem dores (דורס).
• Ameimar álláspontja: a peresz és ozniyah nem élnek lakott területen.
• Metzora (מצורע) megtisztítása két madárral.
• Fehér hasú és sárgás-zöldes hasú fecske vitája.
• A halacha szerint a fehér hasú megengedett, a sárgás-zöldes hasú tilos.
• Torim (תורים) és benei yonah (בני יונה) mint áldozati madarak.
• Tasil (תסיל): galambként érvényes, gerliceként érvénytelen.
• Rechavah városából való galamb: gerliceként érvényes, galambfiókaként nem.
• Mei chatat (מי חטאת), vörös tehén tisztítóvize és a vizet visszaköpő madarak.
• Galamb nem köpi vissza a vizet; tasil visszaköpi.
• Turturim (תורתרין), galambfajta áldozati alkalmassága.
• Ezov (אזוב), izsóp: jelzős fajták kizárása.
• Görög, kék, római és sivatagi izsóp példája.
• Jelzős név a Tóraadás előtt vagy után.
• Cserjék között élő sáskák kóserek, káposztafélék között élők tilosak.
• Káposztasáska fogyasztása malkot (מלקות) büntetést vonhat maga után.
• Tzarda (צרדא) megengedett, barda (ברדא) tilos.
• Marda (מרדא) státusza kétséges.
• Nyolc kétes madár a nehezen hámozható zúzógyomor miatt.
• Shmuel házának kacsája: napra tétel után lehúzható zúzógyomor-hártya.
• Késsel, de nem kézzel hámozható zúzógyomor mint kétséges jel.
• Tarnegolta de-agma (תרנגולתא דאגמא), mocsári kakas.
• Mocsári tyúk kezdetben megengedett, később tiltott, mert dores (דורס).
• Giruta (גירותא) mint tiltott madár.
• Shurinka (שורינקא) megengedett, piruz andarta (פירוז אנדרטא) tilos.
• Bunei (בוניי) megengedett, parva (פרוה) tilos.
• Hátradőlve evő mardu (מרדו) megengedett, hasra boruló mardu tilos.
• Bor shoteh (בור שותה) tilos.
• Bar nafcha (בר נפחא) tilos, bar nafcha zuta (בר נפחא זוטא) megengedett.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud