Cimkék: Chulin  podcast

Istennek lakomát rendezni? Előbb győzd le a szelet és az esőt

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Talmud a kóser állatok jeleitől hirtelen nagy ívű teológiai és teremtéstörténeti kérdésekhez fordul. A római császár lakomát akar rendezni Istennek, a császár lánya „ácsként” gúnyolja az Örökkévalót, Ádám első áldozati bikája egyszarvúként bukkan elő, a füvek maguktól következtetik ki a fajkeverés tilalmát, a Hold pedig igazságtalannak érzi, hogy neki kell kisebbé válnia. A lap végén látszólag mellékes tórai mondatok kapnak mély történeti értelmet: hogyan kerülhető el Ábrahám ígéretének megszegése, hogyan válik Moáb földje meghódíthatóvá, és miért telepítette át József Egyiptom lakóit.

A császár lakomája Istennek

Köves Slomó rabbi azzal folytatta a lapot, hogy a Talmud újabb történeteket hoz Rabbi Yehoshua ben Chananyah (רבי יהושע בן חנניה) és a római császár párbeszédeiből. A császár azt mondta: lakomát szeretne rendezni a zsidók Istenének. Rabbi Yehoshua erre azt válaszolta: erre nem lesz képes, mert Isten udvartartása, seregei túl nagyok.

A császár mégis ragaszkodott hozzá, ezért Rabbi Yehoshua azt javasolta, hogy menjen ki a tengerpartra, ahol nagy, nyílt tér van, és ott készítse elő a lakomát. A császár hat hónapon át, egész nyáron dolgozott az előkészületeken. Ekkor jött egy szél, és az egészet besöpörte a tengerbe. Télen újra nekikezdett; ekkor az eső mosta be a lakomát a tengerbe.

Amikor magyarázatot kért, Rabbi Yehoshua azt mondta: a szél és az eső csupán Isten szolgái, „sepregetői és felmosói”. Ha már ők elfogyasztották az egész előkészített lakomát, hogyan tudná a császár ellátni az Örökkévaló teljes udvartartását? A császár kénytelen volt belátni: valóban nem tud lakomát rendezni Istennek.

A császár lánya és az isteni „ácsmunka”

A következő történetben a császár lánya gúnyosan azt mondta Rabbi Yehoshua ben Chananyahnak: a ti Istenetek ács, hiszen a zsoltár azt mondja, hogy „a vizekben fekteti le felső csarnokainak gerendáit”. Ha így van, készítsen neki egy guzsajt, fonáshoz való eszközt.

Rabbi Yehoshua imádkozott, és a lányt lepra sújtotta. A római szokás szerint a leprások guzsajt kaptak, kiültek a piacra, és gyapjúcsomókat bontottak ki, hogy az emberek lássák őket, és könyörületért imádkozzanak értük. Így a császár lánya megkapta azt az eszközt, amit kért — de egészen más módon, mint várta.

Amikor Rabbi Yehoshua meglátta, megkérdezte: tetszik-e neki a guzsaj, amelyet Isten adott. A lány azt kérte, mondja meg Istennek, hogy vegye vissza. Rabbi Yehoshua válasza éles: a mi Istenünk, ha ad valamit, azt adja, de nem veszi vissza.

Bika, szamár és az adásvétel pontossága

A Talmud ezután visszatér az állatok leírásához. Rav Yehudah szerint a bika bendője nagy, patái nagyok, feje és farka is nagy. A szamárnál ennek az ellenkezője igaz: kisebb, vékonyabb, kevésbé robusztus jellemzői vannak.

Köves Slomó rabbi elmondta, hogy ennek gyakorlati jelentősége az adásvételben van. Ha valaki bikát ad el, az állatnak meg kell felelnie annak a testalkatnak, amelyet bikaként várnak el. Ha szamarat ad el, ott más jellemzők számítanak. A Talmud itt is azt mutatja, hogy a pontos kategorizálás nem elméleti luxus, hanem jogi és gazdasági kérdés.

Ádám egyszarvú bikája

A lap ezután homiletikus irányba fordul. Rav Yehudah Ráv nevében azt tanította, hogy az a bika, amelyet Ádám, az első ember áldozatként hozott az Örökkévalónak, egyszarvú volt: egyetlen szarv volt a homlokán.

Ezt a Zsoltárok verséből tanulják: „jobban tetszik majd az Örökkévalónak, mint a szarvas és hasított patájú bika”. A Talmud a makrin (מקרין) szót úgy olvassa, hogy az egyetlen szarvra utal. Felmerül ugyan, hogy a forma két szarvat is jelenthetne, de a szöveg írásmódja egy hiányzó jod betűvel arra mutat, hogy itt egyetlen szarvról van szó.

Rav Yehudah azt is mondta: ennek a bikának a szarvai megelőzték a patáit. Normális esetben egy állat patával születik, és csak később nő ki a szarva; Ádám bikája azonban teljes, kész formában jött elő a földből.

A teremtés teljes formában történt

Ez Levi tanítását támasztja alá: a hat teremtési napon minden teremtmény teljes formájában, teljes képességgel, teljes tudattal és kész alakban lett megteremtve. A Tóra azt mondja: „befejeztetett az ég és a föld és minden seregük”, tzeva’am (צבאם). A midrási olvasat szerint ezt úgy is lehet érteni: tzivyonam (צביונם), vagyis teljes formájukban, jellegükben, kész állapotukban.

Ádám áldozati bikája tehát nem csecsemőállat volt, amelyből később lett volna teljes bika, hanem kész, áldozatra alkalmas, megformált teremtmény.

A füvek saját következtetése

Köves Slomó rabbi ezután a teremtés harmadik napjához kapcsolódó tanítást idézte. Amikor az Örökkévaló azt mondta, hogy a föld hozzon füvet, maghozó növényt és gyümölcsfát „a maga neme szerint”, a „maga neme szerint” kifejezés kifejezetten a fáknál szerepelt. A füvek erre önálló következtetést, kal vachomer (קל וחומר) érvelést vontak le.

Azt mondták: ha a fák, amelyek természetüknél fogva kevésbé keverednek, mégis külön parancsot kaptak, hogy saját nemük szerint nőjenek, akkor a füvek, amelyek könnyebben keverednek, még inkább kötelesek erre. Ezért minden fű a maga neme szerint hajtott ki.

Ekkor a világ felügyeletével megbízott angyal megszólalt, és azt mondta: „Legyen az Örökkévaló dicsősége örökké, örvendezzen az Örökkévaló az ő cselekedeteiben.” A teremtett világ bölcsessége maga vált Isten dicséretévé.

Szabad-e füveket egymásba oltani?

Ravina ebből gyakorlati dilemmát vetett fel. Ha a füvek magukra vették a „maga neme szerint” elvét, de a Tóra ezt kifejezetten nem mondta rájuk, akkor tilos-e kétféle füvet egymásba oltani?

A kérdés az, hogy az önként kikövetkeztetett isteni rend halachikus tilalommá válik-e. Mivel a Tóra nem mondta ki a füveknél a le-minahu (למינהו), „a maga neme szerint” kifejezést, talán nincs büntethető tilalom. De mivel a füvek magukra vették, talán mégis kötelező erejű.

A Talmud válasza: teiku (תיקו), vagyis a kérdés nyitva marad. Köves Slomó rabbi ezt úgy fogalmazta: majd ha eljön a Messiás, megtudjuk.

A Hold panasza

Rabbi Shimon ben Pazi a Nap és Hold teremtésének ellentmondását magyarázta. Először azt mondja a Tóra, hogy Isten megalkotta „a két nagy világítótestet”. Rögtön utána viszont „a nagyobbik világítóról” és „a kisebbik világítóról” beszél.

A magyarázat szerint Isten eredetileg egyforma nagynak teremtette a Napot és a Holdat. A Hold azonban azt mondta: nem lehet két király egy koronával. Erre Isten azt mondta neki: akkor kicsinyítsd le magad.

A Hold tiltakozott: azért kell kisebbé válnia, mert igazat mondott? Isten különböző kárpótlásokat ajánlott. A Hold nappal is világíthat — de erre azt mondta: mi értelme egy gyertyának fényes nappal? A zsidó naptár majd hozzá igazodik — de az évekhez a Napot is figyelembe kell venni. Nagy embereket fognak „kicsinek” nevezni, mint a kisebbik Jákobot, a kis Shmuelt és a kis Dávidot — de ez sem vigasztalta meg.

Végül Isten azt mondta: hozzanak engesztelést érte, amiért lekicsinyítette a Holdat. Reish Lakish ebből magyarázza, miért mondja az újholdi muszaf áldozatról a Tóra: chatat la-Hashem (חטאת לה׳), „vétekáldozat az Örökkévalónak”. Mintha maga Isten mondaná: hozzatok engesztelést értem a Hold kisebbé tétele miatt.

Miért kellett Ádám imája az esőhöz?

Rabbi Asi egy másik teremtéstörténeti ellentmondást magyarázott. Egy vers szerint a föld már a harmadik napon füvet hajtott. Egy későbbi vers viszont azt mondja, hogy még nem volt mezőn növény, mert nem esett eső, és nem volt ember, aki megművelje a földet.

A megoldás: a füvek a harmadik napon már kibújtak, de a föld felszínénél megálltak. Nem nőttek ki teljesen addig, amíg Ádám nem imádkozott értük. Amikor Ádám felismerte, hogy esőre van szükség, imádkozott, az eső lehullott, és a növények kinőttek.

Köves Slomó rabbi szerint ez azt tanítja, hogy az Örökkévaló vágyik az igazak imáira. Isten megteremti a világ feltételeit, de bizonyos áldások mégis az ember imáján keresztül aktiválódnak.

A különleges állat: két hát és két gerinc

A Talmud visszatér az állatokhoz is. A Tóra a nem kóser állatok felsorolásánál a shesuah (שסועה) kifejezést használja. Rav Chanan bar Rava szerint ez egy különleges, egyedi teremtményre utal, amelynek két háta és két gerince van, mintha az állat teljesen ketté lenne hasítva.

A Talmud ebből hitvédelmi következtetést von le: vajon Mózes vadász vagy íjász volt, hogy ismerte volna az ilyen ritka teremtményeket? Ez cáfolat azokkal szemben, akik szerint a Tóra nem égi eredetű. Mózes csakis isteni tudásból ismerhette ezt a ritka lényt.

Ehhez kapcsolódva Rav Chisda azt mondta: az ilyen ritka szavakat, mint a vadász és íjász megnevezései, be kell írni az aggádikus könyvekbe, és meg kell magyarázni őket, mert sokan nem ismerik jelentésüket.

Öt filiszteus fejedelem — vagy hat?

Józsué könyve felsorolja a filiszteusok fejedelmeit, és azt mondja: öt fejedelem volt. A felsorolás azonban látszólag hat népet vagy csoportot említ: gázai, asdódi, askelóni, gáti, ekroni és az avim (עוים).

Az egyik magyarázat szerint valóban hat volt, de közülük csak öt volt igazán jelentős. Más hagyomány szerint az avim nem filiszteusok voltak, hanem Jemenből jöttek.

A Talmud több névmagyarázatot is hoz az avimra. Egy vélemény szerint azért hívták őket így, mert elhagyták és megrontották eredeti helyüket. Más szerint sok istenségre vágytak. Megint más szerint olyan félelmetesek voltak, hogy aki meglátta őket, görcsbe rándult; úgy néztek ki, mintha tizenhat sor foguk lett volna.

Miért nem feleslegesek a „mellékes” tórai mondatok?

A Talmud ezután kimond egy fontos elvet: vannak versek, amelyek első pillantásra fölöslegesnek vagy komolytalannak tűnnek, mintha akár „égetésre” is méltók lennének az eretnek könyvekkel együtt. Valójában azonban ezek a Tóra lényeges részei.

Ilyen vers az avimról szóló mondat: „az avim, akik falvakban laktak egészen Gázáig; a kaftoriak, akik Kaftorból jöttek, elpusztították őket, és helyükbe telepedtek.” Miért fontos ez?

Azért, mert Ábrahám megesküdött Avimelechnek, hogy nem fog hamisan bánni vele, fiával és unokájával. Így Izrael nem hódíthatta volna meg közvetlenül a filiszteusok földjét. Az Örökkévaló ezért úgy rendezte a történelmet, hogy a kaftoriak előbb elfoglalták az avim, vagyis filiszteusok földjét, Izrael pedig már a kaftoriaktól vehette el azt. Így az ígéret nem sérült.

Moáb földjének „megtisztítása” Szichon által

Ugyanez a logika jelenik meg Hesbon esetében. A Tóra elmondja, hogy Hesbon Szichon, az emori király városa volt, aki korábban harcolt Moáb királya ellen, és elvette földjét.

Ez elsőre történeti mellékmondatnak tűnik, de halachikus jelentősége van. Izraelnek tilos volt Moáb földjét meghódítania, mert Isten megtiltotta az ellenségeskedést Moábbal. Az Örökkévaló ezért úgy rendezte, hogy Szichon előbb elvegye Moábtól a területet, Izrael pedig már Szichontól hódítsa meg.

Ez az, amit Rav Papa úgy fogalmazott: Ammon és Moáb földjeit Szichon „megtisztította”, vagyis alkalmassá tette Izrael számára a meghódításra.

Hermon nevei és Izrael földjének vonzereje

Egy másik látszólag mellékes vers szerint a Hermont a szidóniak Siryon (שריון) néven, az emoriak pedig Senir (שניר) néven hívták. A Talmud szerint ez azt mutatja, hogy a világ népei mennyire vágytak Izrael hegyeire.

A nemzetek nagy városokat építettek a Hermonon, és Izrael hegyeiről nevezték el őket. Ez azt tanítja, hogy még Izrael hegyei is kedvesek voltak a népek szemében. A föld szentsége és vonzereje tehát nemcsak Izrael belső hagyományában jelenik meg, hanem a népek vágyakozásában is.

Miért telepítette át József Egyiptom népét?

A végén Köves Slomó rabbi József történetére utalt. A Tóra elmondja, hogy József Egyiptom lakóit városról városra telepítette át. Miért fontos ezt tudnunk?

A Talmud magyarázata szerint József ezt testvérei érdekében tette. Amikor majd megérkeznek Egyiptomba, ne ők legyenek az egyedüli idegenek, számkivetettek, gyökértelenek. József úgy rendezte, hogy egész Egyiptom lakossága áttelepített legyen, senki ne éljen teljesen őshonos helyén. Így testvérei társadalmi helyzete kevésbé lesz megalázó.

Ez a záró gondolat visszakapcsol az egész lap módszeréhez: a Tóra látszólag felesleges mondatai mögött történeti, erkölcsi és halachikus mélység rejlik.

Elhangzott példák röviden

• A római császár lakomát akar rendezni Istennek.
• Hat hónap nyári előkészület, majd a szél a tengerbe söpri a lakomát.
• Hat hónap téli előkészület, majd az eső mossa be a tengerbe.
• Szél és eső mint Isten szolgái, „sepregetői és felmosói”.
• A császár lánya ácsként gúnyolja Istent.
• Guzsaj kérése, lepra és római piaci gyapjúbontás.
• Isten ad, de nem vesz vissza.
• Bika és szamár testalkatának adásvételi jelentősége.
• Ádám egyszarvú áldozati bikája.
• A bika szarva megelőzi a patáját.
• Teremtés teljes formában: tzeva’am (צבאם) és tzivyonam (צביונם).
• A füvek kal vachomer (קל וחומר) következtetése.
• Füvek „a maguk neme szerint” hajtanak ki.
• Füvek egymásba oltásának nyitott kérdése: teiku (תיקו).
• A Nap és Hold eredeti egyenlősége.
• A Hold panasza: két király nem használhat egy koronát.
• A Hold kicsinyítése és sikertelen kárpótlásai.
• Újholdi chatat la-Hashem (חטאת לה׳).
• A füvek a föld felszínénél várnak Ádám imájáig.
• Eső Ádám imájára.
• Shesuah (שסועה): két hátú és két gerincű különleges teremtmény.
• Mózes nem vadász vagy íjász, mégis ismeri a ritka állatot.
• Filiszteusok öt fejedelme és az avim (עוים).
• Avim mint jemeni eredetű vagy félelmetes nép.
• A kaftoriak elfoglalják az avim földjét.
• Izrael így nem szegi meg Ábrahám Avimelechnek tett ígéretét.
• Szichon elfoglalja Moáb földjét, Izrael Szichontól veszi el.
• Ammon és Moáb földjének „megtisztítása”.
• Hermon nevei: Siryon (שריון) és Senir (שניר).
• Izrael hegyeinek kedvessége a népek szemében.
• József Egyiptom lakóit városról városra telepíti.
• József így enyhíti testvérei idegenségét Egyiptomban.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud