- This event has passed.
Chulin 128 – Napi Talmud 2435: Meddig tart egy dolog „félig” létező státusza?
A lógó láb már étel, de még nem tetem – meddig tart egy dolog „félig” létező státusza?
A Chulin 128. lapján Köves Slomó rabbi tovább viszi a korábbi határesetet: mi a státusza annak a testrésznek vagy növényi résznek, amely fizikailag még kapcsolódik az eredeti egészhez, de már részben elvesztette annak státuszát? A lógó állatláb, a fán kiszáradt gyümölcs és a letört, de még kapcsolódó ág mind ugyanazt a kérdést feszegeti. A lap központi vitája pedig az, hogy a lógó lábat az állat levágásakor kifolyó vér automatikusan előkészíti-e a tisztátalanság befogadására, és ha igen, pontosan milyen jogi mechanizmus miatt.
A kiszáradt gyümölcs: még a fán van, de már étel
Az előző laphoz kapcsolódva a Talmud újra megvizsgálja Smuel állítását: lehet olyan állapot, amikor valami a tisztátalanság szempontjából már étel, miközben más jogterületen még mindig a növény részének számít.
A tök és a káposzta példája azt mutatja, hogy ha még a növényen teljesen kiszáradnak és ehetetlenné válnak, már nem számítanak ételnek. Ha viszont levágták őket – akár kifejezetten kiszárítás céljából –, addig, amíg ténylegesen ki nem száradnak, továbbra is ételnek minősülnek.
Köves Slomó rabbi a szárított barack példájával érzékeltette a határhelyzetet: lehet, hogy maga a gyümölcs már kiszáradt, miközben a szára még nem. Ilyenkor a tisztátalanság szempontjából már étel lehet, miközben a sábeszi leszakítás szempontjából továbbra is a fához kapcsolódik.
Letört ág vagy kiszáradt gyümölcs?
Egy másik brájtá azt mondja:
- ha egy ág letört a fáról, és rajta maradtak a gyümölcsök, azok már leválasztottnak számítanak;
- ha maga a gyümölcs szárad ki úgy, hogy a fán marad, továbbra is kapcsolódónak tekinthető.
Ez elsőre ellentmond Smuelnek, de a Talmud úgy oldja fel a problémát, hogy a „kapcsolódás” nem feltétlenül minden jogterületen azonos. Lehet, hogy sábesz szempontjából még kapcsolódik, tisztátalanság szempontjából viszont már étel.
A lógó láb és a vágás vére
A Misna központi kérdése: van egy állat, amelynek egy lába már csak részben kapcsolódik a testéhez. Az állatot levágják.
A kérdés az, hogy a vágás során kifolyó vér hechsher tumah (הכשר טומאה) szempontjából előkészíti-e a lógó lábat arra, hogy később tisztátalanságot vehessen fel.
Rabbi Meir szerint igen, Rabbi Shimon szerint nem.
A Talmud hat különböző magyarázatot keres arra, hogy pontosan min vitatkoznak.
1. Az állat lehet-e „yad” a lógó lábhoz?
Az első magyarázat szerint a vita a yad (יד) fogalmáról szól.
A yad olyan „fogó” vagy kinyúló rész, amely vezetheti a tisztátalanságot egyik részről a másikra. Itt fordított a helyzet: maga az állat lenne a nagy „fogó”, amelyen keresztül a vágás vére eljut a lógó láb jogi státuszához.
Rabbi Meir szerint az állat ilyen értelemben yadként működhet a láb számára, Rabbi Shimon szerint nem.
2. Egy egység-e a nagy és a kicsi?
A második magyarázat szerint a vita arról szól, mikor tekintünk két összekapcsolt dolgot egyetlen egységnek.
Ha az egész állatot felemelnénk, a lógó láb vele menne. Ha viszont csak a lógó lábat emelnénk, az állatot már nem tartaná meg.
Rabbi Meir szerint ettől még egy egységnek számítanak. Rabbi Shimon szerint nem.
A Talmud ehhez egy részben elszakadt trumarépát hoz párhuzamként: ott Rabbi Meir másképp látszik dönteni, ezért felmerül, hogy később megváltoztatta a véleményét.
3. A yad csak tisztátalanságot vezet, vagy hechsher tumah-t is?
A harmadik magyarázat még pontosabban szűkíti a vitát.
Lehet, hogy mindenki elfogadja a yad fogalmát a tisztátalanság közvetítésére, de az a kérdés, hogy ugyanez a mechanizmus vonatkozik-e az előkészítésre is.
Vagyis: ha az állat vérrel lesz „előkészítve”, ez a yad-kapcsolaton keresztül kiterjed-e a lógó lábra is?
Rabbi Meir szerint igen, Rabbi Shimon szerint nem.
4. Előbb kell gondolni az ételre, vagy elég később?
Rav Papa szerint a vita egy másik alapelvről szól.
Ha valami eleve étel, elegendő, ha nedvesség éri. Ha viszont önmagában nem számít ételnek, akkor először gondolatban ételnek kell tekinteni, például mert valaki egy nem zsidónak akarja adni fogyasztásra.
A kérdés: mi történik, ha a sorrend fordított?
- előbb éri nedvesség;
- csak utána gondol rá úgy az ember, mint ételre.
Rabbi Meir szerint a korábbi nedvesség is számít. Rabbi Shimon szerint csak akkor érvényes a hechsher, ha az étellé minősítő gondolat már előtte megvolt.
Köves Slomó rabbi ehhez a falusi állati zsírt és az állatoknak termesztett repcét hozta példaként: mikor válik valami emberi étellé pusztán attól, hogy az ember annak szánja?
5. Mikortól számít a vér vágási vérnek?
Az ötödik magyarázat szerint a vita magáról a sechita pillanatáról szól.
A kérdés: mikor tekintjük úgy, hogy a vágás már megtörtént?
- már az első siman (סימן) átvágásakor;
- vagy csak mindkét siman átvágása után?
Ha az első után kifolyó vér már vágási vérnek számít, az előkészítheti a lógó lábat. Ha még csak sebvérnek tekintjük, nem.
Rabbi Meir az első, Rabbi Shimon a második megközelítést képviselheti.
6. Maga a sechita helyettesíti-e a nedvességet?
A hatodik magyarázat szerint lehet, hogy a vér egyáltalán nem lényeges.
Van olyan álláspont, amely szerint maga a kóser vágás az, ami az állatot „kész étellé” teszi, ezért külön vérrel történő hechsher sem szükséges.
Eszerint Rabbi Meir azt mondhatja, hogy már maga a sechita előkészíti a lógó lábat is. Rabbi Shimon szerint viszont ehhez tényleges nedvesség szükséges.
Négy megválaszolatlan kérdés a yad határáról
A Talmud ezután négy olyan kérdést tesz fel, amelyekre az előadás szerint nem születik döntés.
- Lehet-e maga az élő állat yad a rajta lógó, már részben különálló testrészhez?
- Egy cserépben növő növény, amelynek hajtása már a földdel is érintkezik, vezeti-e a tisztátalanságot a különböző részek között?
- Egy félig bálvánnyá tett tök egyik fele lehet-e yad a másik, még megengedett feléhez?
- Egy részben letört, de még a fához kapcsolódó ág vezeti-e a tisztátalanságot a gyümölcs és a fa között?
- Ugyanez a kérdés felmerül egy leprás ház közös alapkövénél: az egyik ház tisztátalansága „átvezethető-e” a közös kő másik felére?
Ezek mind nyitva maradnak.
Neveilah és ever min ha-chai: nem ugyanaz
A lap végén Köves Slomó rabbi visszatér a lógó lábhoz.
Ha az állat meghal:
- az állat teste neveilah (נבילה) lesz;
- a már korábban részben levált szerv viszont ever min ha-chai (אבר מן החי) státuszban maradhat.
A különbség fontos:
- neveilahnál egy kezayit (כזית) méretű húsdarab önmagában is tisztátalanná tehet;
- ever min ha-chainál csak egy teljes szerv közvetít ilyen tisztátalanságot, puszta húsdarab nem.
Miért csak egy egész szerv?
A Talmud több magyarázatot ad.
Az egyik szerint az ever min ha-chai azért hasonlít a halálhoz, mert csak olyan veszteség számít, amely pótolhatatlan. Egy teljes szerv ilyen, egy darab hús viszont nem feltétlenül.
A másik magyarázat szerint a levált résznek olyannak kell lennie, mint maga az állat: húsból, csontból és inakból álló egységnek.
A két megközelítés között ott lehet különbség, ahol egy testrészben csont és inak vannak, de hús nincs – például az alsó lábszár bizonyos részein.
Elhangzott példák röviden
- Fán kiszáradó tök és káposzta.
- A még szárán lévő, de már kiszáradt barack.
- Letört ág gyümölccsel.
- Lógó állatláb és a sechita vére.
- Csont mint yad (יד) a rajta lévő húshoz.
- Részben elszakadt trumarépa.
- Falusi állati zsír, amelyet külön ételnek kell tekinteni.
- Takarmánynak szánt repce, amelyet később emberi ételnek szánnak.
- Cserépben növő, majd a földre futó uborka vagy tök.
- Félig bálvánnyá tett tök.
- Részben letört faág.
- Két ház közös alapköve.
- Lógó láb mint ever min ha-chai (אבר מן החי).
- A teljes szerv és az egyszerű húsdarab tisztátalansága közötti különbség.
—————————————————-
Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30-8:30 között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud
