- This event has passed.
Chulin 123 – Napi Talmud 2430: Mikor lesz a húsból bőr, a ruhából rongy
Mikor lesz a húsból bőr, a ruhából rongy – és hol húzza meg a Talmud a határt?
A Chulin 123. lapján Köves Slomó rabbi azt vizsgálja, mikor veszít el valami egy korábbi jogi státuszt. A megdolgozott bőr már nem hús, a félig szétszakított ruha már talán nem ruha, a nyúzás alatt álló állat bőre pedig egy ponton már nem része a tetemnek. A Talmud újra és újra ugyanazt kérdezi: mennyi változás kell ahhoz, hogy azt mondjuk, ez már nem ugyanaz a tárgy? Elég a használati cél megváltozása, kell fizikai átalakítás, vagy csak akkor szűnik meg a régi státusz, amikor a kapcsolat ténylegesen megszakad?
Mikor nem hús többé a bőr?
Az előző lap arról szólt, hogy bizonyos puha bőrök – például egyes állatok fiatal bőre – a húshoz hasonlóan viselkedhetnek a tisztátalanság szempontjából.
A Misna most azt mondja: bármilyen is legyen eredetileg a bőr státusza, ha megdolgozták, vagy már jártak rajta, akkor többé nem húsnak, hanem bőrnek számít.
A Talmud azonban rögtön hoz egy ellenpéldát: ha valaki egy elhullott szamár fülét levágja, és dobozfedőként használja, az már használati tárggyá vált, noha nem dolgozták meg, és természetesen nem is jártak rajta.
Köves Slomó rabbi ebből azt emelte ki, hogy maga a rendeltetés is megváltoztathatja a státuszt.
Négy mil: mikve, ima, kézmosás és bőr
Reish Lakish nevében négy olyan területet említ a Talmud, ahol a négy mil távolság meghatározó:
- a tésztát készítő ember tisztaságba merülésénél;
- a minyannal való imádkozásnál;
- a kenyérevés előtti kézmosásnál;
- és a bőr bejáratásánál.
Köves Slomó rabbi hangsúlyozta, hogy a négy mil elsősorban akkor számít, ha az ember amúgy is abba az irányba halad. Ha kitérőt kell tenni, sokkal rövidebb távolság a mérvadó.
A bőrnél ez azt jelenti, hogy bizonyos mértékű használat után már véglegesen elveszíti korábbi, húsjellegű státuszát.
Mikortól különül el a lenyúzott bőr az állattól?
A Misna háromféle nyúzási módot különböztet meg.
Az egyik, amikor az állatot úgy nyúzzák, hogy a bőrből szőnyeget készítsenek. A másik, amikor a nyaknál kezdik lehúzni a bőrt, hogy tömlő készüljön belőle. A harmadik, amikor a lábak felől nyúzzák.
A kérdés minden esetben ugyanaz: mikortól mondjuk azt, hogy a bőr már nem az állat része?
Szőnyeg céljára történő nyúzásnál akkor, amikor már több bőrt választottak le, mint amennyi pusztán a megfogásához kell.
Tömlő készítésénél egy későbbi pont a határ.
A lábtól lefelé vagy felfelé történő nyúzásnál pedig még szigorúbb lehet a kapcsolat megítélése: egyes vélemények szerint mindaddig összekapcsoltnak számít, amíg a bőr teljesen le nem válik.
Egy tefachnyi sáv még „hozzátartozik”?
A Talmud vitatja, hogyan kell érteni azt, hogy a már lenyúzott bőr tiszta.
Az egyik értelmezés szerint minden, amit már leválasztottak, tiszta.
A másik szerint marad egy tefach (טפח) szélességű sáv közvetlenül a hús mellett, amely még továbbra is az állathoz tartozónak számít.
Köves Slomó rabbi ezt úgy szemléltette, hogy a bőr egyik része már különálló tárgy lehet, miközben a húshoz közvetlenül kapcsolódó keskeny rész még megőrzi az eredeti státuszt.
Mennyi bőr kell a megfogáshoz?
A „megfogható mennyiség” sem marad meghatározatlan.
A Talmud végül két tefachnyi bőrről beszél: amikor az ember lehúzza a bőrt, körülbelül ekkora rész szükséges ahhoz, hogy rendesen meg tudja fogni és húzni.
Ez lesz az a gyakorlati mennyiség, amelyhez képest meg lehet állapítani, hogy a nyúzás már átlépte-e azt a pontot, ahol a leválasztott rész külön tárggyá válik.
Mikor szűnik meg egy tisztátalan ruha ruha lenni?
A lap ezután egy másik példával vizsgálja ugyanazt az elvet.
Ha egy ruha tisztátalanná vált, mikvébe lehet meríteni. De a tárgy státuszát úgy is meg lehet szüntetni, hogy a ruhát fizikailag tönkreteszik, vagyis elveszíti ruha jellegét.
Rabbi Yehoshua szerint ha a ruhának már a nagyobbik részét szétszakították, bizonyos körülmények között elveszítheti korábbi státuszát akkor is, ha még nem vált teljesen ketté.
Felmerül azonban, hogy miért ne kellene mindig teljesen elvágni. A rabbik attól tarthatnak, hogy ha elég a „nagyobb rész”, az emberek egyre kevésbé veszik komolyan a határt, és végül már csak jelképesen vágnak bele.
Mikve után miért kell még vágni?
Köves Slomó rabbi felvetette a kézenfekvő kérdést: ha a ruhát már mikvébe merítették, miért kellene egyáltalán szétszakítani?
Azért, mert a bemerítés után még meg kell várni a naplementét. Ha valaki ezt nem akarja kivárni, a ruha tárgyi státuszát megszüntetheti azzal, hogy elvágja.
A Talmud azt is mérlegeli, vajon ez nem okoz-e félreértést: az emberek azt láthatják, hogy a ruhát bemártották, de nem várták meg az estét, mégis használják.
A válasz szerint a jelentős fizikai átalakítás láthatóvá teszi, hogy itt nem egyszerűen a mikve hatásáról van szó.
Miért nem kell mindenhol ennyire szigorúan elvágni?
A Talmud összehasonlítja ezt a melikah (מליקה) szabályával, amikor madáráldozatnál a nyakat speciális módon vágják át.
Ott sem követelnek minden esetben teljes átvágást, pedig elvileg ott is lehetne attól tartani, hogy az emberek egyre kevésbé teljesítik majd az előírt mértéket.
A válasz: ott kohaniták végzik a szolgálatot, akikről feltételezzük, hogy kellő gondossággal tartják be az előírást.
Tórai és rabbinikus tisztátalanság között is lehet különbség
Köves Slomó rabbi ezután visszakapcsolta a kérdést a nyúzott állat bőréhez.
Ha a tisztátalanság tórai eredetű volna, érthető lenne, hogy a rabbik élesebb, biztosabb határt húznak. De ha csak rabbinikus tisztátalanságról van szó, nem feltétlenül hoznak újabb rabbinikus óvintézkedést egy már eleve rabbinikus szabály köré.
Példaként előkerült a kóserül levágott, de sérült állat húsa, amely bizonyos szent dolgokat rabbinikus rendelkezés alapján tehet tisztátalanná.
Mikor válik a félig elszakított ruha két külön darabbá?
A ruha esetében nem elég annyi, hogy a nagyobbik része el legyen vágva. Annyira kell szétszakítani, hogy az összekötő rész már egy minimális ruhadarab méretét se érje el.
A bőrnél azonban vita van: lehet, hogy még egészen kis kapcsolat mellett is egyetlen darabnak számít, mert könnyebben „visszaállítható”.
Ugyanez a gondolat jelenik meg akkor is, amikor egy bőrdarabból szíjat akarnak készíteni. Az egyik vélemény szerint már a célzott vágás kezdetével elveszíti régi státuszát, a bölcsek szerint csak akkor, amikor a megmaradt összefüggő rész egy meghatározott méret alá csökken.
Elhangzott példák röviden
- Szamárfül dobozfedőként való felhasználása.
- Négy mil mint határ mikvéhez, imához, kézmosáshoz és bőr bejáratásához.
- Szőnyegnek lenyúzott állatbőr.
- Tömlő készítése a nyaknál lehúzott bőrből.
- Láb felől megkezdett nyúzás.
- Egy tefachnyi, húshoz közeli bőrsáv.
- Két tefachnyi bőr mint megfogható mennyiség.
- Tisztátalan ruha szétszakítása mikve helyett vagy után.
- A naplemente kivárásának kérdése.
- Melikah (מליקה) mint párhuzamos példa.
- Kóserül levágott, de sérült állat rabbinikus tisztátalansága.
- Bőrből készülő szíj és az átalakítás pillanata.
- A kérdés, mikor tekintünk valamit visszafordíthatatlanul új tárgynak.
—————————————————-
Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30-8:30 között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud
