Cimkék: Chulin  podcast

Élő is, halott is: meddig számít állatnak egy levágott, még rángatózó malac?

A Chulin 122. lapján Köves Slomó rabbi egy különös határhelyzetből indul ki: mi történik, ha egy zsidó nem kóser állatot a shechitah (שחיטה) technikájával vág le? A malac még rángatózik, ezért bizonyos szempontból élőnek tekintjük, más szabályok szerint viszont már étel. A Talmud ezt egészen szélsőséges példákkal teszteli, majd visszatér ahhoz, hogy a lenyúzott bőrön maradt apró húsdarabok mikor számítanak még húsnak. A lap második felében pedig az válik fő kérdéssé, mely állatok bőre olyan puha, hogy jogilag magával a hússal azonos státuszú.

A kóser vágásnak nem kóser állatnál is lehet hatása

Az előző lap alapján egy nem kóser állatnál is lehet jelentősége annak, ha a vágást a shechitah módján végzik.

Normál esetben egy állat csak akkor tekinthető teljesen halottnak, amikor megszűnik a rángatózása. Addig egy nem zsidó számára is fennállhat az ever min ha-chai (אבר מן החי), az élő állatból való fogyasztás tilalma.

A shechitah azonban egy nem kóser állatnál is előidézheti, hogy az állat tisztátalansági szempontból már „ételnek” számítson, még mielőtt teljesen kimúlt volna.

Ehhez viszont a vágásnak valóban a shechitah szabályai szerint kell történnie: Köves Slomó rabbi említette a kés ellenőrzését, valamint azt, hogy a vágás nem szakadhat meg és nem történhet a kés rányomásával.

A rángatózó malac Schrödinger macskája

A Talmud ezután azt kérdezi, miként kezeljük ezt a köztes állapotot.

Köves Slomó rabbi egy gyűrű példájával magyarázta: ha valaki lenyel egy gyűrűt, majd olyan házba megy, ahol holttest van, a test belseje megvédi a gyűrűt a tum’at ohel (טומאת אוהל), a fedél alatti halotti tisztátalanságtól.

Mi van azonban, ha egy malac nyeli le a gyűrűt, majd a házban shechitah módján levágják, miközben még rángatózik?

A szigorú irányt követve:

• a gyűrű szempontjából úgy tekintjük, hogy az állat már nem védi, ezért a gyűrű tisztátalanná válhat;
• más szempontból viszont a rángatózó állat még élőnek számíthat.

Köves Slomó rabbi ezt játékosan Schrödinger macskájához hasonlította: ugyanaz a malac egyszerre „él” és „nem él”, attól függően, melyik jogi kérdést vizsgáljuk.

Az alal: a bőrön maradt hús még hús?

A Misna korábban említette az alal (אלל) fogalmát. Ennek egyik magyarázata a nyaki ín, a másik pedig a lenyúzott bőrön maradt apró húsréteg.

Rabbi Yehudah szerint ha ebből egy helyen összegyűlik egy kezayit (כזית), az neveilah-húsnak számíthat és tisztátalanságot adhat tovább.

Rav Huna pontosítása szerint ennek jelentősége lehet akkor, ha az ember maga összekaparja ezeket az apró maradványokat. Ezzel ugyanis kifejezi, hogy számára még értékes, ételként számon tartott anyagról van szó.

Ha egyszer semmissé vált, vissza lehet csinálni?

Rav Huna másik mondása viszont azt állítja, hogy ha két fél kezayitnyi húsdarab külön marad a bőrön, akkor a bőr „semmissé teszi” őket.

Ebből adódik a kérdés: ha egyszer elvesztették ételstátuszukat, hogyan lehet később összekaparni őket és újra húsnak tekinteni?

A 124. lap későbbi Misnája mögötti Rabbi Yishmael–Rabbi Akiva vita kerül elő.

Az egyik álláspont szerint a különálló húsdarabok összeadódhatnak, a másik szerint a bőr már semmissé tette őket.

Az intenció döntő lehet

A Talmud különbséget próbál tenni aközött, hogyan maradt a hús a bőrön.

Ha például egy állat – Köves Slomó rabbi példájában egy oroszlán – harapása miatt maradnak kis húsdarabok a bőrön, az nem a hentes szándékából történt.

Ha viszont maga a hentes nyúzza úgy az állatot, hogy hús marad a bőrön, az már más helyzet lehet.

Az egész vita azt mutatja, mennyire fontos lehet az ember szándéka annak eldöntésében, hogy valamit még ételnek tekint-e.

Köves Slomó rabbi ezt a görögdinnye héján maradó piros résszel és a kidobott, de még ehető rántott hússal szemléltette: ugyanaz a maradék valakinek szemét, másnak még ennivaló.

Amikor a bőr maga is húsnak számít

Az új Misna már azt sorolja fel, mely bőrök számítanak olyan puhának, hogy ugyanaz legyen a státuszuk, mint a húsnak.

Az előadásban elhangzott többek között:

• emberi bőr;
• házi sertés bőre;
• egyes vélemények szerint vaddisznó bőre is;
• fiatal teve púpjának bőre;
• fiatal borjú fejbőre;
• a pata körüli puha bőr;
• bizonyos érzékeny testrészek bőre;
• magzati bőr;
• farok alatti bőr;
• egyes csúszómászók bőre.

Rabbi Yehudah egyes fajokat kivett ebből a körből, mert szerinte a bőrük már nem elég puha.

Az emberi bőr tilalma: tórai vagy rabbinikus?

Ulla szerint az emberi bőr a Tóra törvénye szerint önmagában nem volna tisztátalan. A rabbik mégis tisztátalannak nyilvánították.

Köves Slomó rabbi az előadásban ennek hátterét úgy fogalmazta meg: nehogy valaki morbid módon az apja vagy anyja bőrét használati tárggyá tegye.

A Talmudban kétféle értelmezés szerepel arról, hogy ez csak a már kikészített emberi bőrre vonatkozik-e, vagy már a friss bőrre is.

Mikor számít fiatalnak a teve és a borjú?

A fiatal teve púpjának bőre addig számít különösen puhának, amíg az állatot még nem terhelték meg rakománnyal.

Felmerül azonban két határeset:

• elérte már azt a kort, amikor meg lehetne terhelni, de még nem terhelték;
• még fiatalabb, de idő előtt már terhet raktak rá.

A válasz: teiku (תיקו) – a kérdés nyitva marad.

A fiatal borjú fejbőrénél pedig az volt a vita, hogy az életkor vagy a szopós állapot a meghatározó. Az egyik megfogalmazás szerint egyéves korig, a másik szerint addig, amíg szopik.

Reish Lakish és Rabbi Zeira egészen más reakciója

Köves Slomó rabbi két párhuzamos történetet is idézett.

Amikor Reish Lakish kérdésére valaki jó választ adott a teve életkoráról, ő megdicsérte és maga mellé ültette.

Rabbi Zeira egy hasonló esetben viszont keményen reagált, mintha fölösleges lett volna megismételni egy már ismert tanítást.

A Talmud ebből az izraeli és babilóniai bölcsek eltérő modorára is reflektál: Reish Lakish, akit szigorúnak tartottak, itt kifejezetten kedves volt, míg Rabbi Zeira, a babilóniai, meglepően élesen válaszolt.

Elhangzott példák röviden

• Nem kóser állat shechitah módján történő levágása.
• Ellenőrzött kés, megszakítás nélküli vágás és a kés rányomásának tilalma.
• Gyűrű egy ember vagy állat gyomrában, holttesttel egy fedél alatt.
• A rángatózó malac és Schrödinger macskájának hasonlata.
• Oroszlánharapás miatt a bőrön maradt hús.
• Hentes által a bőrön hagyott és később összekapart húsdarabok.
• Görögdinnye héján maradó piros hús.
• Kidobott, de még ehető rántott hús és túrótorta.
• Fiatal teve púpjának puha bőre.
• Fiatal borjú fejbőre.
• Emberi bőr rabbinikus tisztátalansága.
• Reish Lakish és Rabbi Zeira eltérő reakciója ugyanarra a jó válaszra.
• A teve életkorával kapcsolatos teiku (תיקו).

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud